StarLife webáruház, RAKTÁRRÓL gyors, online termék rendelésTestápolásHajápolásKozmetikai termékekSzájápolásTáplálék-kiegészítőTermékkatalógus
OrGano Gold - Black Coffee - fekete kávéOrGano Gold - Gourmet Cafe Mocha - desszert kávéOrGano Gold - Gourmet Cafe Supreme - a férfias kávé ginzeng tartalommalOrGano Gold - Gourmet Hot Chocolate - forró csokiOrGano Gold - Gourmet Latte - tejeskávéOrGano Gold - Organic Green Tea - zöld teaOrGano Gold csatlakozásOrGano Gold termékek rendelése
A Neways rövid történeteGolden Gate CapitalHogyan működik? (Neways marketing terv)Neways: további információkNeways 4 pillérEgészséges otthonEgészséges környezetEgészséges lelkiismeretEgészséges pénzügyek
HírekNeways hírekCikkek, leírásokVeszélyes alkotóelemek - hírekVideók, hanganyagokKönyvajánlóTAOA Titok - The SecretTudásbázisHírlevélEnglish content - Angol tartalom
EnergiaitalVitaminok, ásványi anyagok – Táplálék kiegészítőkTermékcsaládok - Károsanyagmentes termékekBiztonságos összetevők listája :: Termékcsalád: Fitt & Vital - Sporolóknak :: Termékcsalád: Súlykontroll - Testsúly csökkenés, fogyás :: Termékcsalád: Alakformálás - Karcsú test, feszes bőr :: Termékcsalád: Bőrápolás - Tisztítás, regenerálás, hidratálás :: Termékcsalád: Testápolás - Tisztálkodó szerek, készítmények :: Termékcsalád: Keratonics - Szalonminőségű hajápoló család :: Termékcsalád: Hydracial - Bőrfiatalító készlet :: Termékcsalád: True Touch - dekorkozmetika:: Termékcsomagok, testápoló csomagok listája :: Termékek típusonkéntKiemelt, ajánlott termékek
Szabaduljon meg adósságaitólInterjú Paul Zane PILZER amerikai gazdaságkutatóvalPénzkereseti lehetőségKapcsolatfelvétel
BemutatkozásKapcsolatfelvétel, telefonA TiFi portál rendszerről
Közösségi oldalakMagyar névnapok listájaNeways termék archívumTudásbázis, fogalomtárIdézetek, mondásokA honlaprólVeszélyes alkotórészekHonlap térkép, tartalmi áttekintés, sitemapAdatvédelmi nyilatkozat, látogatási feltételekImpresszumSzerkesztés alattAjánlott szolgáltatások, partnerek ajánlataiGyerekeknek2012 maja naptár2012 napkitörés, 2012 nap kitörés2012 Nostredamus, 2012 Nosztradamusz2012 szupernova, 2012 supernova2012 világvége, világ vége, 2o12 világvégeApokalipszis, világvége
Orvos válaszolBelépés a fórumra
alkalmi munkaállás kínálinternetes munkainternetes otthoni munkainternetes pénzkereseti lehetőségmunka otthonotthoni munkapénzkereseti lehetőségtávmunka
  Hírlevél  |  Fórum  |  Honlap térkép  |  Kapcsolat  
 
 // www.TISZTAFRISS.hu / Extrák / Szerkesztés alatt / Tudásbázis / Budapest városrészei






Budapest városrészei


Budapest kerületei, budapesti kerületek:

  • I. kerület Várkerület: Gellérthegy , Krisztinaváros , Tabán , Vár (Budapesti vár), Víziváros
  • II. kerület Adyliget, Budakeszierdő , Budaliget, Csatárka, Erzsébetliget, Erzsébettelek, Felhévíz, Gercse, Hársakalja, Hárshegy, Hűvösvölgy, Kővár, Kurucles, Lipótmező, Máriaremete, Nyék, Országút, Pálvölgy, Pasarét, Pesthidegkút-Ófalu, Petneházyrét, Remetekertváros, Rézmál, Rózsadomb, Szemlőhegy, Széphalom, Szépilona, Szépvölgy, Törökvész, Újlak , Vérhalom, Víziváros , Zöldmál
  • III. kerület Óbuda-Békásmegyer: Aquincum, Aranyhegy, Békásmegyer, Csillaghegy, Csúcshegy, Filatorigát, Hármashatárhegy, Kaszásdűlő, Mátyáshegy, Mocsárosdűlő, Óbuda, Óbudaisziget, Remetehegy, Rómaifürdő, Solymárvölgy, Táborhegy, Testvérhegy, Törökkő, Újlak , Ürömhegy
  • IV. kerület Újpest: Istvántelek, Káposztásmegyer, Megyer, Népsziget , Székesdűlő, Újpest
  • V. kerület Belváros-Lipótváros: Belváros, Lipótváros
  • VI. kerület Terézváros - városrész: Terézváros
  • VII. kerület Erzsébetváros: Erzsébetváros, Istvánmező
  • VIII. kerület Józsefváros: Istvánmező , Józsefváros, Kerepesdűlő, Tisztviselőtelep
  • IX. kerület Ferencváros: Ferencváros, Gubacsidűlő, József Attila-lakótelep
  • X. kerület Kőbánya: Felsőrákos, Gyárdűlő, Keresztúridűlő, Kőbánya-Kertváros, Kúttó, Laposdűlő, Ligettelek, Népliget, Óhegy, Téglagyárdűlő, Újhegy
  • XI. kerület Újbuda: Albertfalva, Dobogó, Gazdagrét, Gellérthegy , Hosszúrét, Kamaraerdő, Kelenföld, Kelenvölgy, Kőérberek, Lágymányos, Madárhegy, Őrmező, Örsöd, Péterhegy, Pösingermajor, Sasad, Sashegy , Spanyolrét, Szentimreváros, Tabán
  • XII. kerület Hegyvidék: Budakeszierdő , Csillebérc, Farkasrét, Farkasvölgy, Istenhegy, Jánoshegy, Kissvábhegy, Krisztinaváros , Kútvölgy, Magasút, Mártonhegy, Németvölgy, Orbánhegy, Sashegy , Svábhegy, Széchenyihegy, Virányos, Zugliget
  • XIII. kerület Angyalföld, Margitsziget, Népsziget , Újlipótváros, Vizafogó
  • XIV. kerület Zugló: Alsórákos, Herminamező, Istvánmező, Kiszugló, Nagyzugló, Rákosfalva, Törökőr, Városliget
  • XV. kerület Pestújhely, Rákospalota, Újpalota
  • XVI. kerület Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom
  • XVII. kerület Rákosmente: Akadémiaújtelep, Madárdomb, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Régiakadémiatelep
  • XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre: Alacskai úti lakótelep, Almáskert, Bélatelep, Belsőmajor, Bókaytelep, Erdőskert, Erzsébettelep, Ferihegy, Ganzkertváros, Ganztelep, Gloriett-telep, Halmierdő, Havanna-telep, Kossuth Ferenc-telep, Lakatostelep, Liptáktelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Rendessytelep, Szemeretelep, Szent Imre-kertváros, Szent Lőrinc-telep, Újpéteritelep
  • XIX. kerület Kispest: Kispest, Wekerletelep
  • XX. kerület Pesterzsébet: Gubacsipuszta, Kossuthfalva, Pacsirtatelep, Pesterzsébet, Pesterzsébet-Szabótelep
  • XXI. kerület Csepel: Csepel-Belváros, Csepel-Kertváros, Csepel-Ófalu, Csepel-Rózsadomb, Csepel-Szabótelep, Csillagtelep, Erdőalja, Erdősor, Gyártelep, Háros, Királyerdő, Királymajor, Szigetcsúcs
  • XXII. kerület Budafok-Tétény: Baross Gábor-telep, Budafok, Budatétény, Nagytétény
  • XXIII. kerület Soroksár: Millenniumtelep, Soroksár, Soroksár-Újtelep

 múlt

Budapest városrészei, budapesti városrészek, Budapest városrészei, Budapest városának részei az Osztrák-Magyar Monarchia idejében:

A legszebb és legritkább látványosságok egyikét élvezi az útas, a ki nyugatról jőve, éjnek idején hajón érkezik a magyar fővárosba. E város éjjeli képe elragadó. A fogékony elme elkáprázva mereng el az éj pompáján. Az égboltozat csillagsátra borúl a mindenségre. Titokzatos csillogással hömpölyögnek a kettős város közé szorított fejedelmi folyó víztömegei lefelé. Széles, mozgó szalagját két lángkoszorú szelíd hajlású ívben szakasztja meg: a Margit-híd és lánczhíd lámpasora, mely az éji levegőben symmetricusan pontozza ki e hídak vonalait. A víz balpartján sorakoznak a síkon fekvő Pest háztömegei. Az útczai világításból égnek emelkedő fénytől csak annál élesebben rajzolódnak ki a tornyok és háztetők vonalai, s e fény némi mélységet kölcsönöz a silhouette képnek. A jobbpartot meg-megszakasztott palotasorok szegélyezik, melyek fölé ismét épületekkel, tornyokkal és falakkal koronázva emelkedik a várhegy. Mint őrszem áll e hosszúkás halmon túl az óriásnak tetsző Gellért-hegy, e sötét, szakadékos és mégis tömör sziklatömeg, lábánál a városból kisiető s alább elágazó Duna, mely síkföldi pályafutását itt kezdi kanyargó, lassúbb hömpölygésű folyással, rajta túl a rónaság, mely a derengő végtelenség benyomásával toldja meg az éjjeli képet, a melynek két részét egymáshoz köti a Duna tükre, megsokszorozva azt, a mi partjain van rezgő másával a vízben: a parti részeket végtelenűl ismétlődő lámpasoraikkal, a melyek szerte futva, dombnak menve, parthosszat és mindenütt: útczák, útak, házsorok irányát mintegy aranyszögekkel verik ki az éj szerte borúló sötétségében.

Tündéries titokzatosságában, körvonalainak nagy arányaival, borítva a csillagos égtől, egy nagy folyó suhogásának halk zenekísérete mellett, az éjszakai pihenés ölében némán, bűvölt mozdúlatlanságban, látható élet nélkűl, megkapó látvány ez. És mily ellentéte ennek, ha kelet felől felözönlik a világosság és az élet az útczákra tódúl! Az éjből kibontakozva minden fölveszi a maga színét. Emberáradat lepi el az útczákat, a levegő rezgésnek indúl az élet ezernyi zajától; a Dunán megmozdul a hajók sokasága: fürge kis gőzösök ide-oda szaladva a két part közt; előkelő útazó és helyi közlekedésre szánt könnyű hajók; karcsú vontató-művek, nyakig a vízbe merűlt rakodó és halászbárkák, s gyümölcs- és zöldség-szállító könnyű falusi sajkák raja. A Duna, folyásában torlódva, habot hány és örvényt kever, hullámai csapkodják a kőpartokat, melyek közé megjuhászítva beszorította az ember munkája.

Mint két ikertestvér édesanyja keblén, úgy fekszik a kettős város a tápláló folyam mellett jobbkézt és balkézt. Szépségük és nagyságuk tényezőinek egy része a Duna. Egészségöknek fentartó eszköze, de néha-néha veszedelmöknek is a forrása. És mily szépen megosztozott a városi élet a természet e hatalmas alkotásán! A jobbparton, a királyi vár díszének árnyékában sétáló és pihenő helyek sora van parthosszat. Az udvartartás, az úri mód csendesebb területe az, itt-ott megszakítva kikötő-helylyel az átkelők számára. Ritkább eset, hogy a part mellett ott tanyázzon egy-egy más rendeltetésű hajó. S ha ott tanyáz, hát vesztegel. Már a balparton egy talpalattnyi tér sincsen, a melyet el ne foglalt volna a vállalkozás, a munka, a verseny a maga czéljaira. Itt kikötő kikötőt ér. Végig a parton árúk tárházai s lerakodói vannak az útcza alá pincze módra épülve. Ezek fölött van a sétálók útja. Az alsó parton ismét árútárak, színek, rakodó helyek. Hajó hajó mellett a vízen, emelő gépek, daruk és a szállítás minden eszközeinek sokasága a kőparton. A part déli vége felé a gyümölcs-piacz nyüzsgő élete, majd a fazekasok tanyája, szomszédságukban a baromfi-vásár zajos képe, és végre a vámház és elevátor alatt a magyar államvasútak egyik teherpálya-udvarának sínhálói egész a harmadik hídig, mely vasúti híd ott fogja át még egyszer a Dunát, a hol a városból kilép és két ágra szakad, közre zárja a tíz mérföldnyi Csepel-szigetet s aztán úgy folytatja útját déli irányban tovább.

Magyarországnak egészen a mohácsi vészig volt egy méltó fővárosa, Buda. A hogy Budapest történeteiben leírtuk, e város bírt az akkori metropolisok kellékeivel. Voltak építészeti nevezetességű templomai, tanintézetei; útczáin palotasorok, díszkertek; a köztéreken szökőkútak, szobrokkal ellátva; a királyi palota fényét még a későbbkori látogatók is magasztalják, mint Schweiger Salamon s különösen gróf Leslie Walter, a császári követ. A Corvin-könyvtár híre az egész művelt világon ismeretes. És volt, a mi nélkül főváros nem képzelhető, Budának és Pestnek virágzó ipara és kereskedelme. Azon kivűl közjogi jelentősége is volt: az országgyűlések a Rákoson tartattak.

A török hódoltság alatt hanyatlott alá Budapest. Másfél század alatt az oszman uralom megfosztá minden egyéb jelentőségétől; csak mint jelentékeny erősség jött még számításba; s az 1686-iki ostrom után, mely a törököktől visszafoglalta: Buda egy romhalmaz maradt, melyet csak nagy lassan lehetett újra fölépíteni. A falakat, házakat igen, a templomokat nagy szerényen, de a régi hatalmas nemzeti életet nem lehetett visszavarázsolni a lehanyatlott fővárosba: arra még egy újabb másfél század nehéz munkája volt szükséges. Ez idővesztésért azonban cserébe a mostan élő nemzedékek előtt olyan látvány tárúl föl, a minőt még csak Amerika gyors fejlődése mutathat, - egy nemzeti főváros rohamos és csodás megalakúlásának látványa. A boldog halandó, a kinek megadatott, hogy negyven-ötven évet öntudatosan éljen itt és szemlélhesse, a mi körűlötte történik, az íme szemtanúja annak a csodának, hogy miképen alakúl át a földön csúszó hernyó gubóvá, s mint bontja ki merev bábú nehézkes alakjából tündérszárnyait az aranyhímporos lepke. Látjuk a Duna szemetes partjait eltűnni s fölépűlni a gránit falakat, melyek a rakonczátlan habokat megzabolázzák; a gyarló emberi kéztől hajtott esetlen bárkák eltűnnek a Duna tükréről s helyöket az átkelőkkel nyílsebesen ide-oda iramló kis gőzösök foglalják el; a hajóhíd tökéletlenségeit a művészi remekségű lenge és mégis szilárd lánczhíd váltja föl, társúl szegődve hozzá a föntebb fekvő Margit-híd tömörebb alkotmánya; a jobb és bal parton összefutó vasúti sineket egy harmadik, a vasúti híd kapcsolja össze. És immár a negyedik, az ötödik hídat is tervezik. Nyomorúlt viskók, idomtalan alházak szennyes környezetükkel eltűnnek a partról, és magasra emelkedő palotasorok foglalják el díszszel és pompával a helyüket. Utczasorok, városrészek dűlnek romba; kör- és sugárútak nyitnak útat levegőnek, világosságnak, gazdagságnak és egészségnek. A Gellért-hegy komor háta lombdíszbe öltözik, a város környéke virágos kertek sokaságává alakúl és villatelepekkel van körűlvéve, tele virúló, mosolygó élettel. Tíz évről tíz évre szinte a fölismerhetetlenségig átváltoznak a város egyes részei: fény, pompa, ízlés, kényelem foglalja el a tért és hódít továbbá útczáról útczára. S mindez, szorosan véve alig 25 éve, azóta, hogy a nemzet visszaadatott alkotmányának, alkotmánya a nemzetnek. Így igazolja az élet ama jeleseknek emberfölötti küzdelmét, kik a szabadság szolgálatában dicsővé tették a folyó évszázadnak emlékezetre méltó első felét, melyre a második oly gazdagon épít.

De a városnak nemcsak a külső képe fejlődik ily hallatlan arányokban. Gyors és érdekes átalakúlásban van a tartalma is. A provincziális városból egy csapásra nagyváros lesz, a különös karakter nélkűli telepből máról holnapra nemzeti főváros.

Budapest a maga háztömegeivel két egymást kiegészítő félkörben simúl a fejedelmi Dunához, mintázva a kettős képű Magyarországot, a mely egy hegyvidékből és egy óriási síkságból áll, mely utóbbit félkörben karolja át a bérczes rész. Budapest környéke a folyó bal partján zavartalan síkság, a jobb parton alacsony hegység. A Buda várával beépített hosszú hátú keskeny hegy mindjárt a Duna partjáról domborodik föl úgy, hogy a víz szélétől csak egy útcza-szélességnyi földszalag választja el. Ezt az egészen külön álló hegyet amphitheatumi félkörben veszik körűl a többi, nála magasabb emelkedések, melyeknek lábáig terjed a város, míg a lejtőik, sőt itt-ott a tetőik is mosolygó nyaralókkal vannak beépítve, virágos folytatásaúl a városnak. A vár épületeit majdnem mindenütt körűl futó séta-útakról tündéri kilátás nyílik a bájos környezetre: le a kertekben és síkban elenyésző pesti részre, s azon túl az Alföld beláthatatlan végtelenségére; éjszak felé kéklő távolban a váczi hegyekre és a budai hegyek folytatásaira, éjszakkeletre pedig a Cserhátnak halmos-völgyes tájékaira. Nyugat és dél felé a vagyonos polgárság nyaraló telepeire látsz: a Gellért-hegy lankására, a Sváb-hegyre és János-hegyre, a József-halomra, a Lipótmezei hegykatlanra, melynek fenekén óriási nagyságban tűnik föl a tébolyodottak nagy, országos menedékháza. E völgy és a Duna közt emelkedik a szép alakú Rózsa-hegy, a mögött a Hármas-határhegy, azon túl pedig a vörösvári és jenői hegyek sorakoznak.
A királyi palota és a várkert épületei. Nádler Róberttől

Megtartva várhegyi kilátó helyünket, többé-kevésbbé tiszta vonalakban bontakozik ki előttünk Budapest tagoltsága, az egymással concentricusan futó körútak és az azokat küllőszerűleg szeldelő hosszanti útczák szövevénye. A pesti rész belső városát félkör alakban öleli a Dunától indúlva s ismét a Dunáig kanyarodva vissza a belső körút, valamikor e város megerősített részének a határa. Egy ezzel parallel kört külső körút néven közelebb alkotott az új rendezés, merész félívben rontván keresztűl minden akadályain a külső városoknak. Ezek a főváros periferiális irányainak a főerei. A belsőn a lóvonatú, a külsőn a villamos vasút kocsijai száguldoznak ide-oda. E körútakat metszik a küllők, a melyek részben a város középpontjából indúlva, egyenes irányban futnak szerte az ország más-más vidékei felé. A főküllők: a Váczi-körút, az Andrássy-út, a Kerepesi-út, az Üllői-út. Ezek mellett hasonló egyenes és hosszú, de keskenyebb vonalak futnak, mint egy középpont sugarai szerte ki a városból, mely így a magasból nézve igen symmetricus tagoltságot mutat.

A közigazgatás tíz, épen nem egyenlő városrészre osztja föl az egészet. Ebből három esik a folyó jobb partjára, hét a balparti részekre. És ez a tíz kerület közelebbről tekintve mintha nem is annyira tíz városrésznek, hanem inkább megannyi külön városnak tetszenék, annyi eltérést mutat egymástól szokás, eredet, foglalkozás, életmód, ízlés és műveltség szerint.

Budapest czivilizácziója ott kezdődött, a hol ma végződik. A jobbparti rész éjszak-nyugati végén fekszik egy kiásott holt város maradéka: Aquincum. Ez római telep volt, kelta maradványokon épülve, manapság e múlt tanúságaképen némely középület fölfedett alapjaival. Már a mi eleink belebb telepedtek meg, építvén a mai Ó-Budát, mostani III-ik kerületünket. Ma egy ghettóból fejlődött városrész, hol régebben egyedűl volt szabad a zsidóknak letelepedni, melléjük kapásnép csatlakozott: föld- és szőlőmívesek. Ez a jellege van meg mai napig. A fővárossal való egyesítése hozta közelebb e városrészt a kor műveltségéhez, melynek ma kötelékében van, de minden erősebb, átalakító erejű hatásától meglehetősen megóva. Halad, mint a gőzhajóhoz fogott teherszállító bárka, a haladás törvényei közlődnek vele, mert kötelékökben van; magában sem törvényei, sem haladási kedve nincsenek meg. A vidéki városok légköre, hajlandóságai, szokásai és emberei honosak ott. Egynémely gyár és a Dunagőzhajó-társaság hajóépítő telepe adnak neki nagyobb fontosságot.

Buda-Újlaknak hívják azt a hosszú házsort, mely szintén még harmadik kerület, s mely, kapásoktól lakva s falusi egyszerűséggel útszéli életet élve, Ó-Budát a II. kerülettel köti össze. E kapások múlt századbeli német telepesek, kik a szőlőgazdaság hagyományait vették át a Duna jobb partjának szép lankásain, a hol eddig a nagy hírű budai vörösbor termett. Manapság a venyige réme: a filloxera elpusztította a budai szőlőket s azokkal együtt e városrész törzspolgárainak jóllétét is. Ez a szőlővész - egyébként európai csapás - oly hirtelen támadta meg itt is, valamint az ország más vidékein a szőlőmíveléssel foglalkozó osztályok kenyerét s oly hirtelen végzett is vele, hogy a megtámadottaknak ideje sem maradt más keresetforrásokba lassanként átmenni és átszokni. Itt állnak ma kifosztva s az államtól várják megmentésöket.
A budai Dunasor a várkerti épületek előtt. Nádler Róberttől

Újlak egészen összeér az úgy nevezett Országút-városrészszel, mely a Duna jobb partján szalad végig. A hol a III-ik kerület a szomszédjával érintkezik, ott kezdődik a jobbparti városfélnek egy különössége: a fürdők. Buda már a régi időben nagy fürdőtelep volt. Aquincumnak megvan a maga római fürdője, a mely elnevezés alatt kettőt kell érteni: elsőben is a római időkbeli nagy fürdőház fölfedett alapjait, és azután a melegvizű tavat, a melyből e fürdő a vizét kapta. A mai jobbparti városfél fürdők dolgában mesés gazdagságú: van itt kénes fürdő, sós fürdő és iszap fürdő. Vannak azután keserűvíz-forrásai, melyeknek vizét mindenütt nagy becsű orvosságúl árúlják, a hol az európai orvosi tudomány honos. Nagy fénynyel és kényelemmel berendezett fürdők a Császárfürdő, Lukácsfürdő, Királyfürdő, Margitszigeti fürdő, Rudasfürdő, Ráczfürdő és Sárosfürdő. Ezek részben a várdomb alján, itt-ott szinte egymás mellett helyezkedtek el s a fürdésnek minden nemére be vannak rendezve. A gyógyító és luxus-fürdő, a beteg és a szórakozást kereső egyaránt gyarapítja e jótékony intézetek forgalmát. Egyik-másik közűlök még a török időkből való részeit is megóvta s dicséri e népet, a mely vallásos szertartásaiba bevette a mosdóvizet.

A budai rész egyik kies pontján, a Rózsa-hegyen, egy felől legújabban épűlt villák emelkednek, míg a város felé hajló ereszkedőjén a török időkből fenmaradt kápolna: a Gülbaba sírja áll; viszont a halom lábánál az Országút egyik szélén a Császárfürdő és a Lukácsfürdő fái borúlnak össze: a másik szélén az útnak, a meredeken hanyatló hegy alatt kőfallal elkerítve szabadon látható e fürdők egyik forrása s benne nyaranta a tükrén pompásan tenyésző vízi liliom: a nymphaea thermalis. E ritka virág, mely ezen kivűl csak egy helyen van meg Magyarországon, a nagyváradi Püspökfürdő tavában, a honnan ez évszázad elején telepítette ide Kietaibel, a pesti egyetemen a botanikának akkori hirneves tanára.

Ha e helyről útunkat a város felé a Duna mentén folytatjuk, nehány száz lépéssel a Margit-hídhoz érünk, melyen lóvonatú vasút és főleg terhes kocsik közlekednek a város két fele közt, és belejutunk az Országút folytatásába: egy hosszú egyenes útczába, a melyből balra kisebb útczák szolgálnak ki a Dunára, jobbra útczák és sikátorok, új és régi lépcsők kapaszkodnak föl a vár oldalára.

Itt, e részen fejlett ki a budai polgárok typusa. Kedélyes szellemi élvezetekre nem vágyó, politikai izgalmakat kerűlő, bort és pecsenyét, dalt és tánczot kedvelő víg emberek, kik csekély jövedelmökkel beérik s a pazar fényűzést nem szeretik. Nem kereskedők, hanem boltosok; nem iparosok, hanem mesteremberek; nem földbirtokosok, hanem földmívelők; nem házi urak, hanem háztulajdonosok. Vasárnap délelőtt a templomba, délután a hegyek közé mennek s magukkal viszik kosárban az uzsonnát. Az asszony főz, a leány varr, a gyermekek iskolába járnak. De ezen budai idyll is megromlott már a Vizivárosban, mióta a budai Ganz-gyárban vasúti kerekeket gyártanak, a gőzmalmok füstje kormozza be a templomok tornyát s a mindig újító város az apró házak rendetlen tömkelegén keresztűl körútat tört a Margit-hidtól a Vérmezőre, s immár a budai körúton is palotaszerű bérházak emelkednek pesti minták szerint, bár kisebb arányban, égetett agyagdíszítésekkel és vertvas-erkélyekkel pompázva, a régi városfalak romjai pedig darabonként eltűnedeznek. A partról egyenesen a Dunára néző házsor részben újabb keletkezésű és nagyvárosias jellegű.

Útunk végre a budai Lánczhíd-térre torkollik, a mely a lánczhídi átkelők néposzlató pontja, egy kis négyszögletes tér, melyről a lánczhíd folytatásaként alagút visz át a Várhegy alatt a túlsó oldalon elterülő Krisztina-városba; szemben állva az alagúttal, jobbra esik a Víziváros és Országút, ahonnan jöttünk, balra pedig a Tabán és Ráczváros. Ugyancsak e térről, mindjárt az alagútnál, jobb felől az Albrecht főherczeg nevéről nevezett makadam út vezet a várba, bal felől pedig gőzsikló ugyancsak a várba.
A várkerthez vezető lépcső. Nádler Róberttől

Eddigi irányunk folytatása a Ráczvárosba vagy Tabánba viszen bennünket. A Lánczhíd-tér palotáit elhagyva, a királyi várkert alját beszegő várbazár mellett elhaladva, a várdomb és a Gellért-hegy közti szorosba érünk. Itt az út a Várhegyet megkerülve jobbra kanyarodik, az egyenes része pedig tovább halad a Gellért-hegy sziklái alá szorúlt házak előtt a Dunaparton és fölveszi a Fehérvári-út nevet. A mint azonban a Gellért-hegy alól szerencsésen kimenekűlt víz és szikla közé szorúlt szűk helyzetéből, büszkén megyen tovább, egy felől fölkanyarodva sűrű villatelepek közt a Gellért-hegyre - ez a hegy délkeleti ereszkedője, - más felől le a kelenföldi lapályra, a hol a sós források telepei, s azok közelében a magyar államvasútak kelenföldi állomásának nagy épületei vannak, köszönti a Dunán épűlt vasúti összekötő hídat.

A Gellért-hegy és a várdomb közti szoros a voltaképi Ráczváros vagy Tabán. Szerb telep volt ez régen egészen, de ma már csak a neve az. A szerb templom áll még, de közönsége fogyóban van s innen-onnan itt is, mint sok más, különösen dunamenti városban, a pap, egyházfi s a harangozó alkotja a szerb egyházközséget hívek nélkűl. A Tabán a Gellért-hegynek ide néző meredek oldalán kapaszkodik; e hegyoldalt szegény emberek foglalták el apró viskóikkal, melyeknek egykor sűrű sorai most már igen megritkúltak. A főváros ugyanis a Gellért-hegy e részét sétálóhelylyé alakította, befásíttatta és az öreg sziklaszörny oldalába rakott házikókat kisajátitással iparkodik elpusztítani. A Gellért-hegy képének ez átváltozása friss és bájos háttért ad a város e részének.

A Ráczváros folytatása a várdomb körűl a régi Krisztina-város, kisvárosi néppel és kisvárosi szokásokkal. Hírességei az ú. n. Horváth-kertben levő nyári színház, a Vérmező, mely ma katonai gyakorlótér. A hol a város széle van, ott fekszik a déli vasút kettős pályaudvara; azon túl a vörös kereszt- és a katonai kórház pavillonjai, a paedagogium épületei, folyton épülő új útczákkal környezve. Ezzel pedig már sétáló útunkban úgy megkerűltük a várdombot, hogy ha még átkelünk az úgy nevezett Városmajoron, melynek árnyas ligete a budai nép vasárnapi mulatóhelye, akkor már érintjük azt a városrészt, a melyből kiindúltunk s ismét a Margit-híd torkolatához értünk.
Budavár a Városmajorból nézve. Háry Gyulától

A vár dombjának oldala, mióta megszűnt a vár erősség lenni, nyaralókkal és kedves családi házakkal van beépítve. Útcza csak ritkán képes fölkapaszkodni a várfalakig. Kanyargó útak, lépcsők és kapaszkodók visznek föl bennünket a várba, meg a gőzsikló. Legkényelmesebben jutni föl az Albrecht úton, továbbá a Bécsi-kapu és a Fejérvári-kapu felől. Gyalog ember szereti az úgy nevezett Jezsuita-lépcsőt, mely részben födötten megy föl egyik legmeredekebb részen. A régi várbástyák 1848 óta, a mikor az utolsó ostromtüzet látták, csak a jámbor szándékú sétáló nép számára állnak. Ma már párkányuk a Krisztinavárosra néző oldalon le van bontva: a vár megszűnt erősség lenni; már csak királyi székhely s katonaság tanyája. Azon kivűl egy-két minisztérium élénkíti. Katona, hivatalnok a lakossága és járkelői is abból telnek ki jobbára. A főúri palotáknak csak részben vannak lakóik. Semmi az urakat ide nem vonzza, semmi őket ide nem köti. A fővárosi életnek nem szerve a vár. Említett kis színháza, a II. József korában feloszlatott karmelita-szerzet templomából átalakítva e profánabb czélra, szintén önállóság nélkűl való; mint a nemzeti színház és opera fiókintézetében, hetenként háromszor van benne előadás. Történeti érdekességű a vár épületei közt alig akad. A török elpusztította, vagy pusztúlni hagyta a régi várost, és a mit ő tönkre nem tett belőle, azt szétdúlta két ostrom. Csak helyei vannak nevezetesek, a hol a mostani szerény házak telkein valamely történeti személyről vagy eseményről nevezetes ház állott annak előtte. E házakat az Akadémia történelmi bizottsága magyarázó emléktáblákkal jelölte meg. A királyi várpalota, mely a várdomb déli végét foglalja el, s uralkodik az átellenes Gellért-hegy, Ráczváros és a Duna fölött, s a vár ereszkedőjén lehajló árnyas díszkerttel ékeskedik, Mária Terézia korabeli építmény, melyből mostanában fog csak igazi királyi lakás készűlni néhai Ybl Miklós műépítő tervei szerint. A várpalota csak egyszer-kétszer népesűl meg évenként, s ilyenkor központja a felsőbb társadalom életének, míg a király köztünk tartózkodik. Itt nyittatnak meg és záratnak be nagy pompával az országgyűlések; ide hívja Ő Felsége hiveit lakomára és mulatságokra s a meghívottak ilyenkor pazar díszbe öltözve hosszú és fényes kocsisorban vonúlnak föl a várba, melynek útczái zsúfolásig megtelnek kiváncsi néppel.

A királyi palota szomszédságában van a miniszterelnöki palota, melynek kapuja elé szolgál a gőzsikló. A régi Pallavicini-ház ez, melyet a kormány ily országos czélra vásárolt meg. Ezután következik a színház, mellette sorban a katonai hivatalok, majd a Ferencz-József-kapu, melyből gyalog- és kocsiút visz le a Lánczhíd-térre. A vár e része alatt, fölötte az alagút torkolatának, van egy árnyas tér, az úgy nevezett ellipsz, kedves helye a sétáló közönségnek; felséges kilátás nyílik innen is a lánczhídra és környékére. A honvédelmi, a pénzügyi és a belügyi minisztériumok vannak még a várban, meg a királyi palota szomszédságában József főherczegnek honvéd főparancsnoki palotája. Templomai közt legnevezetesebb a Boldogasszonyról nevezett - közönségesen Mátyás-templomnak mondott - gót maradvány, melynek stilszerű helyreállításán már közel húsz éve dolgoznak. Ez a koronázó templom, itt tette I. Ferencz József fejére a koronát az esztergomi érsekkel Andrássy Gyula gróf 1867 június 8-án. Szintén említésre méltó a helyőrségi templom, melyben a hivatalos ünnepélyek tartatnak.

Valóban, legszebb Buda várában az, a mit onnan látni lehet, ha várkerületének bármely pontján megállasz. A tájképek mindegyike kedves változatosságban gyönyörködteti szemedet s mindentől könnyebben válsz meg ott, mint a gyönyörű kilátások e pazar gazdagságától.

***

Ha a miniszterelnöki palota verandájáról letekintünk Budapest balparti részére: ez mint egy kifeszített óriási legyező fekszik előttünk.

Bal felé látjuk a Lipótváros és külső telkeit gyárakkal, korcsmákkal, bérházakkal, iskolaépületekkel és kertészházakkal megrakva, megszakadás nélkűl egészen Új-Pestig, ez amerikai gyorsasággal létesűlt telepig, mely a negyenes években keletkezett, s lakossága 1880-tól 90-ig 13.000-ről hirtelen felszökött 23 ezerre.

Innen jobbra a Teréz- és Erzsébetváros és külső telkei terűlnek a nyugati pályaház óriási testével, az állatkerttel, a Városligettel, az új lóversenytérrel; odább a Józsefváros mögött a középponti pályaház nagy telepe és háztömegei, a kerepesi-úti temető, a lovas kaszárnya s egy új villatelep: a Mátyás földje, Rákosfalva mögött. Tovább Kőbánya - a város tizedik kerülete, - az Orczy-kert, s a tisztviselő-telep a Ludoviceum mögött, s végűl a Ferenczvároson túl a vágóhíd, különféle gyárak, a keletkezőben levő népliget, a honvéd-menedékház, a Rákosliget (régi lóversenytér), Erzsébetfalva, - s ezzel egy óriási félkörben megint a Dunához értünk. Ezek azok a részek, a melyeken a főváros lassú foglalással állandóan terjed kifelé, beépítvén, benépesítvén a tért saját teste s a közelben keletkezett falvak és telepek közt.
A Szent-György-tér. Dörre Tivadartól

Budapest belvárosa - IV. kerület - természetesen legdrágább darab földje Magyarországnak. Itt lakik minden foglalkozásnak a színe-java, az ipar, kereskedés, hatóságok s magánzók felsőbb tízezre. Itt van a divat, itt a fény és fényűzés, a mennyiben mind ez mutogatja magát kirakatok és járókelők képében. A Váczi-útcza, régi szemefénye a régi Pestnek, ma is versenytárs nélkűl áll; a Dorottya-útcza lehetne a párja, ha voltaképen nem folytatása volna, s bár topografiailag már a Lipótvárosba esik, de tényleg a Belvároshoz tartozónak tekintetik. A váczi-útczai házak első, néhol második emelete is még kirakatos kereskedés. Vasárnap délben télen-nyáron ez a korzó, itt tart egymáson szemlét az a világ, a mely egymásról beszélni szeret. Ugyanaz, mely a báltermekben, hangversenyeken, színházakban, lófuttatáson, a jégen találkozik. Ugyane közönség este felé a dunaparti akáczfák alatt folytatja sétáját és a Vigadó előtti kioszkban ül le uzsonnálni. Ez a rétege fővárosunk lakosságának külön város a városban. Ismeri egymást, törődik egymással, szólja egymást, szóval kisvárosiast játszik nagyvárosi sajátságokkal. Valóságos különlegesség a Váczi-útcza és a kioszk. A Belvárosban van a két városháza, az egyetem, az egyetemi könyvtár, a községi nagy iskolaépület elemi és reáliskolával, a piaristák gymnasiuma, az evang. gymnasium, az apáczák iskolái. Itt van az egyetemi templom, a Ferenczieké, a szervitáké, a plebánia-templom, az apáczáké, a szerb templom, a görög templom és az evangelikus egyház. Petőfi szobra a Dunaparton, Eötvös báróé, a költőé és államférfiúé szintén a Duna mellett. E városrészben van az első rendű vendéglők és fogadók sokasága, úgy szintén a főposta palotája és a Károly-kaszárnya díszes portáléival.

Egyik nevezetessége e városrésznek a Károlyi család palotája: külsőleg egyszerű, de bent annál pompásabb épület, melynek mintegy három holdnyi kertje van; bizonyára a fényűzések fényűzése, minőt csak úri lélek és vagyon engedhet meg magának ily mesés drágaságú helyen.

Éjszak-nyugat felé a Lipótváros csatlakozik a Belvároshoz, melynek karakterét is viselik szomszédos útczái. Az igazi Lipótvárost csakis a Fürdő-útczától kell számítani. Ez a nagykereskedés fő fészke. Maga a városrész e század első felében épűlt, mértanilag párvonalosan futó s ezeket derékszögben metsző útczáival. Ez igen rendessé teszi e városrészt, melyben alig van kétemeletesnél kisebb ház. A bolt ritkább, az árútár gyakoribb itt. Lakossága nagyobb részt előkelő zsidóság, mely teljesen mai színvonalon áll a nemzeti művelődés dolgában, de még sok tekintetben a bécsi gondolkozás és ízlés hatása alatt él. Jóformán egészen külön világot alkot, külön szalonéletet él rendkívüli fényűzéssel, külön klubjai vannak, külön világnézete van. Három tagban húzódik a Lipótváros a Duna mentén fölfelé: az első rész a nagy kereskedés telepe; ezt a közel jövőben lebontandó Új-épület nevű kaszárnya rengeteg pavillonjai választják el a következő résztől: az épülő országháztól, a miniszteriumoktól és egyéb középületektől, minők az igazságügyi palota, a kereskedelmi akadémia és unitárius egyház házcsoportjai, melyekhez a gőzmalmok és egyéb gyári telepek csatlakoznak. Terek dolgában ez a leggazdagabb városrész. A Gizella-tért nem számítva, melyre a régi redoute és színház helyén épűlt gyönyörű Haas-palota néz (háttal a kioszkra és a Dunára néző új Vigadóhoz ragasztva), ott van a Ferencz-József- vagy Lánczhíd-tér, melyen egyik oldalt Deák Ferencz, másik oldalt (az Akadémia palotája előtt) Széchenyi István szobra áll; ott van a József-tér József nádor, a főváros első szépítője szobrával; az Erzsébet-tér a városi pavillonnal; azután a Széchenyi-tér régi fáival. E városrészt ékesíti a bazilika, magasan kiemelkedő fényes kupolájával.
A Vigadó. Háry Gyulától

A Lipótvárost a széles és hosszú Váczi-út választja el a Terézvárostól, mely a VI-ik kerület. Főnevezetessége az Andrássy-út, egy jó félórai hosszú, egyenes útcza, mely változatos palotasorok közt fut ki a Váczi-körútból a Városligetbe. Szép téli napokon és vasárnapokon rengeteg nép sétáló helye; külső részében három kocsi-út van, melyek közén egy felől gyalogosok, más felől lovaglók számára van egy-egy, fasorokkal szegélyezett porondos út. E mellett az ötös útvonal mellett két felől egy-egy széles aszfaltos gyalogút halad a házak mentén. Az Andrássy-út első szakaszát két fasor szegi, külsőbb részét négy sor. Két helyen van megszakasztva: elsőben egy nyolczszögű, kiebb egy köralakú tér által, mely utóbbinak négy oldalsó czikkében egy-egy szökőkút lövelli föl vizét a magasba. Ezentúl keskeny virágos kertekkel szegett házak következnek, ezek után pedig egészen kertekben álló villák. E rész egyáltalán már valóságos kerti város. Az összes útczák keresztűl-kasúl merő nyaralószerű épületekből állanak. E tájon ütöttek tanyát festőink és szobrászaink, itt vannak a festőiskolák is. Az Andrássy-úton van a királyi operaház, ott van a képzőművészetek palotája, meg a zeneakadémia is. Több főúrnak s még több polgárnak van e gyönyörű útczán háza. Az államvasúti hivatalnokok nyugdíjintézetének van három palotája, egy az államvasútnak magának; nagyobb részt kereskedők, bankárok, vállakozók itt a házi urak. E világvárosi főútcza palotái azonban, valamint a körűt, mely az Oktogon-téren szeli át az Andrássy-utat, csak mint színfal takarják el e városrész egyéb sötétségeit. Egy-egy útczát kivéve, minő az Eötvös-útcza, melyet a közélet előkelőségei foglaltak le, a többiekben nem épen előkelő nép sürög-forog és lakik. Tisztaság és ízlés nem igen tűnteti ki a Terézváros kisebb mellékútczáit. Az alsóbbrendű kereskedő és közvetítő nép tanyázik itt; a belső útczákban dísztelen nyilvános helyiségekkel, borzas asszonyokkal, rendetlenűl tartott gyermekekkel és kevéssé vonzó férfinéppel találkozik a járó-kelő. Itt vannak a nemzetközi kávéházi múzsa tanyái; itt és a szomszéd VII. kerületben, az Erzsébetvárosban, van a női zenekarok kétes jellemű fészke.
Az országos erdészeti egyesület háza. A kereskedelmi akadémia bejárata. Az igazságügyi palota. Lipótvárosi új épületek. Háry Gyulától

Az Erzsébetváros sokban hasonlít a szomszédjához. Fő ere a Király-útcza, hajdan fő közlekedő vonal a város és a Városliget közt. Ez a rész a kisiparosok és a kispolgárság szállása. A műveltebb vagyon és ízlés, az a réteg, a mely a közügyekkel való összeköttetést, azok ápolását öntudatosan műveli, csak a nyíltabb, nagyobb s csak az újabban vágott útczákban és azok szomszédságában telepszik meg e városrészben. Itt vannak a Dohány- és Rombach-útczában a szép alkotású zsigagógák. Kiváló nevezetessége ennek a városrésznek, hogy ebben van a legtöbb emberbaráti intézet, minők a szegények háza, hajléktalanok menedékhelye, a protestáns és zsidó árvaházak, a gazdasszonyok országos nevelőintézete, a kisdedóvó nők képző-, a zsidó siket-némák intézete, stb.

A Józsefváros - VIII. kerület - a művészet és a magyarabb polgári elem kerülete, de igen nagy egyenlőtlenségeket mutat föl. Itt van a Magyar Nemzeti Múzeum pompás kertjével, melyben ártatlan gyermekvilág mulatoz, míg padjait ebéd nélkűl maradt proletárok ülik el. Itt van a nemzeti színház, itt a népszínház. Itt van a nagy Szent-Rókus-kórház, itt az egyetem orvosi kara a maga kórházaival, a technologiai iparmúzeum, a műegyetem és az egyetem természettudományi intézetei. Tudósok, művészek, tisztviselők tömegesen lakják e városrészt, mi előkelő magyar karaktert ad neki. E mellett a mágnásnegyed is a Józsefvárosban épűlt: a Festetics, Degenfeld, Zichy, Károlyi, Pálffy, Wenckheim, stb. családok ide építették palotáikat, melyeknek mintegy középpontja a nemzeti lovagló-csarnok a Múzeum háta mögött, közel a sándor-útczai ideiglenes országházhoz. A városrésznek e belső, műveltebb felén túl földszinti házak tömege van: kisebb hivatalnokok, polgárcsaládok és iparosok, köztük a jelentékeny tényezővé lett előkelő asztalos műhelyek telepei: ezeken túl a hírneves józsefvárosi majorosok vagy tehenészek. A temető, a teherpályaudvar, a kálvária, a Ludoviceum és a tisztviselő-telep határolja e rendes és szolíd városrészt, mely híres Kerepesi-útján kezdődik, melynek végiben a középponti személypályaház van, és elterűl egészen az Üllői-útig. Az Üllői-út külső torkolatánál találjuk az Orczy-kertet, mely népmúlatságok helye volt, és a Ludoviceum, a magyar honvédelmi akadémia nagy terjedelmű épületét, mely a negyvenes években épűlt s honvédtisztek kiképzésére szolgál.
Az Andrássy-út. Háry Gyulától

Az Üllői-úton túl a Dunáig a Ferenczváros fekszik, melynek értelmisége hivatalnokokból és bírákból telik ki, alsó népe majorosokból és gyári munkásokból. Nevezetesebbek itt a román ízlésű szép új templom, meg a régi Köztelek: az országos gazdasági egyesűlet háza; a nagy kaszárnya, az országos vámház óriási épülete a Duna partján, az Elevator és szomszédságában a második teherpályaudvar. A Duna mentén kiemelendők még az épületfatelepek és az ácsműhelyek. A hol e városrész lefelé végződik, ott állanak a nagy terjedelmű városi új kórházak alkalmas pavillonjai.

Az egyes városrészek ily legyező-alakban való sorakozásából kilép a X-ik kerület: Kőbánya, a legújabb és legkisebb városrész, melyhez számítódik a már említett tisztviselő-telep is, e kis új város csupa családi házból épülve, s mely más felől egészen alája kerűl a Józsefvárosnak, a mennyiben immár a Kerepesi-út végéig ér. A kőfejtőről, mely a városrésznek a nevét adta, rég nem olyan híres már Kőbánya, mint más három dologról, ú. m. a jóféle kőbányai borról, a kitűnő kőbányai serről és a rengeteg sertésszállásokról. Ez a magyarországi sertéskereskedés fő piacza. Milliókat érő árú van itt, és számára berendezett szállások és hízlalók, serfőző, téglavető s egyéb gyárai valóságos gyári várossá teszik Kőbányát, mely összeköttetését a fővárossal rendes, viczinális és lóvonatú vasút segítségével tartja fönn.

Már most, szemlét tartván e képen e város külsőségeiről, hadd soroljuk el a főbb statisztikai adatokat ez óriási háztömegek lakóiról, meggondolván azt, hogy mintegy ötven évvel ez előtt is Buda és Pest jó részben német városok voltak. A vármegye háza, nehány író, ügyvéd és tudós, szórványosan a mesteremberek: ezekből telt ki egy kis magyarság, a mely nehéz küzdelmet folytatott a léteért.

Az 1890-ki népszámlálás szerint, a katonaságot nem számítva, 486.671 lakosa van a fővárosnak. Ebből csak magyarúl tud 146.144 ember; csak németűl 58.658 és csak tótúl 11.139 ember. Magyarúl és németűl 210.180; magyarúl és tótúl: 11.560; magyarúl-németűl és tótúl 36.057 ember. Németűl és tótul 8.145. E szerint olyan, a ki csak magyarúl és olyan, a ki magyarúl is tud, van összesen 403.941 ember. Olyen, a ki csak németűl s olyan, a ki németűl is tud, van 302.940 lélek. Olyan végre, a ki csak tótúl vagy tótúl is tud, van 66.901 ember. Összesen 101 ezer emberrel múlja felűl a magyarúl tudók száma a németűl tudókét; a tótúl tudók száma elenyésző kisebbség. Felekezet szerint van 313.537 katholikus, 102.377 zsidó, 35.644 ev. református, 29.085 ágostai evangelikus és 6.028 egyéb felekezetű lakója a fővárosnak.
A Teréz-körút. Háry Gyulától

Ez íme Budapest lakossága, melyből nehány évtized múlva egészen ki fog forrni a nemzeti főváros individualitása. Korunk a nagy emberkeveredés ideje. E tömeg szellemi élete még a legtarkább képet mutatja. Egy királyi operaház, a filharmonikusok s egyes művészek, valamint a zeneegyesűlet konczertjei adják a zenéjét; ámde e zenei életben még nem sok önállóság van. Az opera maga inkább nemzetközi, mint nemzeti. A hangversenyek közönségét leginkább a Lipótváros adja, s nehány mágnás, író és hivatalnok látogatja még azok termeit. A nagy közönség zenei élvezetét a czigány szolgáltatja, a ki korcsmákban, kávéházakban gyakorolja szabad művészetét. A nemzeti színház és a népszínház által nyújtott élvezet a legkapósabbak közé tartozik. A polgári elemet a kerületi olvasókörök vonzzák s azok látják el konczert, szavalati és felolvasó előadásokkal ebbeli szükségeit. E klubok czélszerű helyiségei igen népszerűek.

A szórakozások eszközei télen a bálok, melyeknek még mindig nagy divatja van. A jogászok, az orvosnövendékek, a technikusok, az athléták, a regattisták, a mentő-egyesűletiek, sőt a gyógyszerészek, a kereskedőifjak is mind külön vonúlnak elő a farsang víg napjain, versenyezve egymással. A jég látogatása a legdivatosabb szórakozások közé tartozik ma. A lóverseny népszerű, de nem a lovakért,. hanem a fogadásokért, s nagy mozgalmat indít évenként háromszor: tavaszszal, nyáron és őszszel. A szórakozások egyik forrása a megszámlálhatatlan jótékony és társas egyesűlet, mely mind estélyt, fölolvasást, bált, thé-dansant-ot rendez bevételei szaporítására. A kávéházak és a mutatványos korcsmák - café chantantok - s az orfeumok a legvegyesebb társaságok mulató helyei: a mágnás, a börze hőse és a kereskedősegéd találkoznak ott.

Egyik főneme a szórakozásnak a kirándúlás. A Városliget, a Zugliget, a Svábhegy, Kőbánya, Újpest, stb. minden vasárnap és ünnepen el van árasztva látogatókkal; de az élénk vasúti összeköttetések kiránduló helyekké tették már a távolabb eső falvakat is, sőt Esztergom, Visegrád, Fóth, Gödöllő, Tata és a Balaton is immár mintha mind a főváros körébe volna vonva. Budapest képe ily napokon kiválóan érdekes. A Belváros néptelenűl, a külvárosi alházak előtt pedig polgáriasan, szélesre öltözködve ülnek a kapuban a termetes asszonyságok, tereferéléssel töltve az időt, át-átkiabálva az útczán a szembe ülőkhöz.

Egyik érdekes vonása a magyar fővárosnak, hogy alig van város, mely annyi fürdőt tartana fönn, mint Budapest. A budai fürdőkről volt már szó. A folyó bal partján pedig szintén nem kevesebb a fürdő, sőt található a városnak minden részében minden fajtája: a lipótvárosi Diana, a Józsefvárosban is kettő, az új körúton egy díszes berendezésű fürdő, és szétszórva a városban vasas és hidegvíz-fürdők, és végűl a Városligetben a városi fürdő, mely egy rengeteg mély artézi kútból kapja meleg vizét és még vagy négy vízgyógyító intézet. Ha ehhez hozzá veszszük, hogy az utóbbi húsz év alatt épűlt házakban minden lakáshoz van fürdőszoba is, fogalmunk lehet róla, mennyit szeret a budapesti ember fürödni. E réven valóságos külön kereset-ággá lett a városban a városligeti ártézi kút vizének házhoz szállítása. Külön e czélra szerkesztett kocsik járnak-kelnek puttonokkal megrakva s osztogatják olcsó pénzért a tisztasági és egészségi czélokra egyiránt alkalmas forró vizet, mely 700 méternyinél nagyobb mélységből buzog föl.
A Ludovika akadémia. Háry Gyulától

A társadalom a különféle foglalkozásokhoz képest majdnem kasztokra van szaggatva Budapesten. Az egyes kasztok vezéremberei érintkeznek ugyan egymással s meg-megfordúl egyik a másiknak társas körében, de a rétegek maguk alig érintkeznek. A Nemzeti kaszinó főleg a főuraké; az Országos vagy gentry-kaszinó leginkább a közép nemességé és a főbb hivatalnokoké, a tisztviselő-egylet kaszinója már inkább a kisebb hivatalnokoké; a lipótvárosi klub, a terézvárosi, az erzsébetvárosi, a két józsefvárosi és a ferencvárosi: ezek az illető városrészek polgárságának társalgó-helyei. A külsővárosiak - kivévén a lipótvárosit, a mely a zsidó előkelőséget egyesíti - érintkeznek ugyan egymással, de voltakép inkább alkalmi kortestanyák, sem mint állandó társaskörök; e körökből tartatnak választástól választásig evidencziában a városi, a politikai pártok és töredékek, és épen ez akadályozza őket abban, hogy magára a társadalomra jótékony, vonzó egygyé olvasztó és nivelláló hatással legyenek. Így, a hol nem a különködő hajlandóság hozza létre a kört, ott a kör csinálja meg a különködést. Magán a városházán a képviselőtestűlet nem oszlik egymássl szemben álló elvi pártokra; ott azok mellett, a kik a fővárost, mint egységes egészet, sőt mint egy ország középpontját és fejét magasabb szempontból itélik meg, leginkább kerületi csoportok vannak, melyek a közgyűléseken külön kerületi érdekeiket iparkodnak előmozdítani. Szalon, melyben az egész Budapest otthon volna, nincsen. Az író és művészvilág külön él a többitől, az arisztokráczia külön, az előkelő zsidóság külön, a polgárság és a hivatali rangbeliség is külön-külön.

Nevezetes tényezője és fő összeforrasztó eleme e sokadalomnak a magyar sajtó, a mely különösen a legutóbbi tíz év óta az előtt soha nem ismert lendűletet vett. Az alkotmányos intézményeken kivűl főleg a sajtó és az iskola azok a tényezők, melyek révén mind inkább át meg áthatja a lakosság tömegeit az a magyar szellem, mely lassankint egészen nemzeti fővárossá alakítja át Budapestet.

Szerző: Rákosi Jenő


Még 1848-ban egy nagy magyar államférfi azt mondotta, hogy „Budapest nem Magyarország, mint a hogy Páris Francziaország". Azóta annyit haladt a kor, hogy most már mindenki azt mondja, hogy „Budapest Magyarország szíve". Hogyan lett azzá? hogy emelkedett föl? azt ez a kötet törekszik előadni.

Minden hazafiúi dicsekedés, minden ábrándozó öntúlbecsülés nélkűl elmondhatjuk, hogy Budapest a jelenben Magyarországnak valóságos fővárosa, mely egyfelől rohamos növekedésével hatalmas vonzerőt gyakorol az egész országra; míg másfelől a nemzeti, közművelődési, kereskedelmi, közlekedési góczpontot képezi, melyből az egyesűlt törekvés az egész országra ismét szétárad. A kik három évtized óta szemmel látó tanúi e főváros fejlődésének, meggyőződhettek, hogy e nagy átalakúlás nem mesterségesen előidézett tünemény, hanem az ország közérdekének, az alkotmányos, a közgazdasági, kereskedelmi és közmívelődési tényezők találkozásából természetesen támadó eredmény.

Harmincz évvel ez előtt Pest városát még a Rákos homokpusztája borítá el porfellegeivel; most e pusztákat már útczasorok, kertek, ligetek tartják bekötve. S a budai hegyeken, hol az előtt alig volt élet, most pompás nyaralók sorai mellett fut el a fogaskerekű vasút s nagyszerű vízvezeték ontja vízsugarait az üde kertekre; a mi harmincz évvel ez előtt még mind a költő ábrándjának látszott csupán.

Az idegent, a ki Budapestet először látja, meglepi e kettős város helyzeti szépsége, a büszke magaslaton álló budai várlak, az Alföld határtalan síkjára áttekintő Gellérthegy, a kettős palotasor a hatalmas Duna két partján; melyeket három álló híd köt össze, középütt a lánczhíd, a hídépítés e monumentális remeke, a regényes fekvésű Margitsziget, a folyamot szeldelő gőzösök raja. A füstölgő gyárkémények messziről hirdetik, hogy a főváros kifejlett iparral bír, s a rakpartokon nyüzsgő munkásmozgalom, hogy itt virágzó kereskedés van. Különösen elragadó képet mutat Budapest, ha esti órákban a lánczhídról nézzük, midőn a két part kettős lámpássorai a két távoli híd lámpáival egybefolyva, s a Duna sötét tükrében megkétszereződve, azt a csalódást idézik elő, mintha az egész egy tengeröböl volna. A Svábhegy keleti lankáiról nézve pedig a legfestőibb panoráma tárúl elénk; a hegy alatt az ikerváros, melyet a kék Duna választ ketté, kiemelkedő dómjával, zöld ligetövével s változatos alakú budai hegyeivel, túl rajta a végtelen láthatárig egy arany tenger: a kalászos róna népes helységek zöld szigeteivel; a horizon felét a hevesi Mátra s a váczi hegyek kéklő előfokai zárják el, míg a déli része az éggel látszik összefolyni.

S ha az utazó nem sajnálja az idejét, talál följegyzésre méltó intézeteket, nemes ízlésű építkezést, múzeumokat, művészetek csarnokait, színházakat, képtárakat, állami palotákat, közgazdasági, egészségügyi intézeteket, nehány nevezetes templomot, melyek között a nagyszerű új bazilika magasan emeli ki a háztengerből messze ragyogó kupoláját.

S ha az idegen huzamosb időt fordít Budapest megismerésére, megtalálja benne a nemzeti közélet, a kulturális előre törekvés tényezőit és alkotásait s minden téren a komoly haladás meggyőző bizonyítékait.

Budapest harmincz év alatt gazdag várossá lett és magyarrá. E két állítást fényesen igazolja egy számadat: Magyarország fővárosa a nemzeti művelődés főfő eszközeire, az iskolákra ez idő alatt mintegy harmincz millió forintot fordított. De a mellett, hogy nemzeti jellegét kifejtette a város, az európai művelődésben is igyekezett kellő lépést tartani.
Budapest a Gellérthegyről nézve. Rauscher Lajostól

Minket azonban, kik az alatt, míg a főváros megifjúlt, benne megvénültünk, kiket az előrehaladás sodra magával ragad, nem a jelen, hanem a jövendő Budapest képe kecsegtet. Az a kép, mely már kilépett az álmok ködéből, mely alakot öltve közelít felénk, melynek le van téve az alapja, mely már emelkedik ki a földből - a legközelebbi évtizedek Budapestje.

A midőn elkészűl az új királyi várpalota Budán, s Mátyás királynak restaurált temploma, szemközt vele a Duna túlsó partján az új parlamentház, - fenn a Gellérthegy ormán vagy a magyar Pantheon vagy a csillagvizsgáló, - köztéreinken a monumentális szobrok, melyek még csak készülőben vannak; - a midőn a Károly-kaszárnya helyén fölépűl az új díszes városháza, s az Új-épület helyét betölti az új kereskedelmi városrész; - a midőn az ország hatalmát hirdető paloták között megjelen a primási székesház is; - a midőn a puszta vásártéreken fölemelkednek az árúcsarnokok; - a midőn öt álló híd fogja összekötni a város két részét; - a midőn villamos vasút fogja közel hozni a fővároshoz a budai rengeteg őserdőt; - a midőn az általános vízvezeték szökőkútjai fognak locsogni kristálytiszta vízzel a város térein; - a midőn a villammal világított útczák éjjente is nappali fényben fognak tündökölni; - a midőn mind e paloták és templomok kivűl és belűl a magyar művészet remekeit fogják megörökíteni; - a midőn a Vaskapu áttörése után tengeri hajók árbóczerdeje fog a fővárosi kikötőkben pompázni; - a midőn az is mind elkészűl, a mi a szem gyönyörködtetésére nem számít: az egész város csatorna-művezete; - és a midőn Budapest ipara és kereskedelme valósággal Magyarország gazdasági életének önmagából termett, önmagát kielégítő tényezőjévé izmosodik föl; - és végűl a midőn Budapest is olyan olcsóvá és megélhetésre alkalmassá fog válni, a minő Páris, a „kicsiny urak" számára: - akkor el fogja mondhatni a jövő kor ivadéka (s ez a kor nincs messze), hogy „Budapest Magyarország".

Szerző: Jókai Mór


A Duna folyamnak egyik legkegyeltebb gyermeke Budapest. A hosszában való közlekedés hasznában minden parti helység egyenlően osztozott Dévénytől Orsováig; de Budának és Pestnek ezen kivűl a Dunán keresztben való átkelés nagy előnye adta meg különös fontosságát. A mint ez a nagy folyam Visegrádon alúl a két partjára ereszkedő hegyek szorosaiból kiszabadúl, azonnal szigeteket alkot, melyek több mint 100 kilométer hosszú lánczolatban huzódnak éjszakról délnek.

A Dunának e szigetes vonalán csak egy nagyobb hézagot hagyott a természet: a Margit-sziget déli csúcsa és a Csepel-sziget éjszaki vége közt, hol hetedfél kilométernyire egy mederben foly a Duna. Ezt a szakaszt igen határozottan jelöli meg s foglalja rámába éjszakról a Margit-, délről a nagy vasúti híd. A két vonal között fekszik az egész mai Budapestnek főrésze. Az itt egyesűlt Duna ringatta a középkor sötét hajnalán, vagy a népvándorlásoknak még sötétebb éjjelén Magyarország későbbi fővárosának bölcsőjét az első révészhajó képében.

Mikor itt a római államiság Kr. u. 376 körűl megszűnt, a Dunának e vidékén többé sem állandó, sem hajóhíd nem volt. Az átkelés ezen a nagy folyón csak evezős kompon történhetett, akár békében útas és vásáros nép, akár háború idején egész sereg akart általkelni rajta. A hol a Duna két ágú, s nagy sziget van közbűl: egy vagy még inkább két híd segíthet a bajon. De híd nem létében, csupán úsztató eszközökre szorúlva, mindig nagyobb előnye van a folyó azon részének, a hol ágai egészen egyesűlnek, még pedig mély mederben s oly hosszúságban, hogy a víz sodra miatt szabad játéka legyen az átszállító hajóknak. A hol nagyobb sziget vagy egész csoport kis sziget áll a folyóban, a hajón való átkelés nagyon alkalmatlan. Hadi átszállástól egy helyett két külön hajóssereg volt szükséges, vagyis épen kétszer akkora, mint a hol a Duna egy mederben foly. Biztosabb, kényelmesebb volt az egyesűlt pesti Dunán egyhuzamban kelni által, s ide felűlről vagy alúlról terhes kocsin is egy egész napi járásnyira kerűlni, mintsem fent a Szentendrei- vagy lent a Csepel-sziget irányában akarni átkelni két Dunaágon és egy-egy homok-buczkás szigeten.

Értjük ebből, miért kellett Budának a szép, de a kifejlésre kényelmetlen hegyvölgyön keletkeznie, s vele együtt az átelleni Pestnek épen azon a síkságon, vagyis épen azokon a homokbuczkákon épűlnie, holott hasonló kiterjedést nyerhet vele akár Ó-Budával, akár a Kelenföld szép síkságával átellenben maga Pest is. Az utóbbi táján a Csepel-sziget, s azon fölűl egy zátonyos, sekélyes vízrész miatt nem támadhatott révi közlekedés s így nagyobb helység sem. Az előbbinél a budai Nagy- és Kis-sziget s a Margit-sziget akadályozta a keresztben való egyenes közlekedést.

A régi fő rév a mai pesti Belváros és a budai Ráczváros közt állott, hol a XVIII. század óta hajóhíd volt. A rév budai végén (a Várhegyen alúl) két nagy nemzetközi országút nyilt: egyik a Gellérthegy alatt Budafokon, Tétényen, Fehérváron át a Balaton vidékére s onnan a magyar tengerpart és Olaszország felé, elágazván a Duna mentén Tolnának és Pécsnek; a másik a Tabán és Krisztinaváros útczáin át a Sashegy alá kanyarodott, s Budaörsöt, Bicskét, Tatát érintve Komáromon és Győrön át Ausztriába vezetett. Kisebb jelentőségű volt az a szárazi út, mely Ó-Budán, s innen akár Visegrádon, akár Vörösváron át a Dunapart hoszszában vezetett ugyancsak Ausztria felé.

A Várhegy és Gellérthegy közötti szűk völgy szorosan megszabta a dunai átkelés vonalát, s ezzel megadta egyszerre két város fejlődése központját. Mert a Ráczváros, vagyis a Tabán, Ó-Budát kivéve, legrégibb telepe a jobbpartnak; vagy kétszáz évvel előbb említik (más név alatt), mintsem a budai várat építették; valamint a balparti Pestnek is az a legrégibb része, mely a Tabánnal épen átellenben fekszik. Mert a XIII. század közepe előtti Pestnek a mai Belváros éjszaki fele volt a fő része. Terjedt a mai Deák-utczától le a Haltérig. Az előbbivel szemben végződik a budai Várhegy, utóbbival szemben kezdődik a Gellérthegy. A rév itt is, mint a Duna mentén több más tájon is, egyszerre két helységnek: egy jobb- és egy balpartinak adott létet egymással átellenben. A rév, vagyis hajón való átjáró, szükségessé tette, kivált sokadalom vagy hadak idején, midőn a várakozás és megszállás elkerűlhetetlen volt, hogy mind a két parton legyen állomás hajlékokkal, vendéglőkkel és árús emberekkel, míg, ha híd áll ugyanott, elég, ha az egyik parton van meg mindez a kényelem.

Hídak hiányában ez a révész-közlekedés okozza, hogy Dunánkon a nevezetesebb átkeléseknél rendesen két-két szemben álló helységet találunk, így Komáromnál Ó-Szőnyt, Esztergomnál Párkányt, Visegrádnál Nagy-Marost, Péterváradnál Újvidéket, stb. Fővárosunknál a XVI. század előtt a két part két helysége, vagyis a révész-közlekedés két végpontja, egy és ugyanazon nevet viseli. Pestnek nevezték nemcsak a mai Pestet, hanem a budai parton fekvő Tabánt (vagy Ráczvárost) is.

De a révközlekedésnek e hatásán kivűl azt is tapasztaljuk, hogy az egyik part állomása mindig többre fejlődött a másikénál. Mindig csak az egyik parton van a valódi kikötője a hoszszában való nagy közlekedésnek is. Okozta ezt Budapestnél az is, hogy, míg a budai parton, épen Tabánnál, a víz sodra egyesűl, s a víz feneke sziklás: addig Pest felől lassú volt a víz folyása s homokos a vízfenék, mi a kikötést és állomásozást megkönnyítette. De ez nem döntő körűlmény. Fő dolog a szárazi közlekedés.

Buda országútjai a dunántúli részek és Olaszország felé vezetnek. De ebben az irányban versenyezhetett vele Esztergom és Komárom is. Ellenben Pest szárazi közlekedése éjszakkeleti, egyenesen keleti és délkeleti irányban verseny nélkűl állott. Már maga a város térrajza is mutatja, hogy főbb utczái az országos közlekedés irányai szerint keletkeztek.

A Belvárosnak legdíszesebb régi útczája Váczi-útcza nevet visel, így nevezve a Belváros régi „Váczi-kapu"-járól. Ennek folytatását beépítették ugyan a mai Lipótvárossal, de azért most is megvan a külvárosi Váczi-út attól keletre. Ez az út vezet Váczon át Nógrád, Hont, Bars megyékbe, sőt egy elhajlással ki Morvaország felé is. Ezen út látogatott voltára bizonyság csak az is, hogy Vácz város lakosságának nagy része a vasútak elterjedése előtt a pesti kereskedők szolgálatában áruszállító szekereskedéssel kereste kenyerét.

Másik nevezetes útczája Pest Belvárosának a Hatvani-útcza, melynek egyenesen s éjszakkeleti irányban a Kerepesi-út a folytatása. Ezek a nevek eléggé kifejezik, merről érkeztek az ide járó vidéki vagy idegen szekerek: Hatvan, Eger, Miskolcz, Kassa, Eperjes s odább Lengyelország felől, sőt sokszor Debreczen és éjszaki Erdély felől is. Az ország éjszakkeleti negyede ezen az úton jutott legkönnyebben a Dunához. Pest Belvárosának egy harmadik nevezetes útczája az Úri- vagy mai Koronaherczeg-útcza. Ennek folytatása a szintén belvárosi Kecskeméti-útcza, egykor a hasonnevű régi kapuval, mely a külvárosi Üllői-útra nyílt. Ez már délkeleti irányban indúl ugyan, de valóban keleti út, mely a Dunától keletre eső nagy országrészeket középen vágja ketté: Szolnokon, Nagy-Váradon, Kolozsváron keresztűl.

Nem kevésbbé fontos útvonal volt az, melynek belvárosi kiindúlása azonos volt a föntebbivel; de kiérvén a „Kecskeméti-kapu"-n, nem egyenest az Üllői-útnak tartott, hanem jobbra térve a Soroksári-útczán át haladt a Duna-parti Soroksár faluig. Ez a déli útvonal, vagyis úthálózat, Soroksárnál két felé vált: egyik Kecskeméten át Szegednek, Temesvárnak, Aradnak s onnan Szebennek, Brassónak tartott, a másik dunaparti út Solton, Kalocsán, Baján át a Bácskát kötötte össze Pesttel. Így az egész magyar birodalom területének legalább is kétharmadára nézve a pesti rév volt a dunai rév s maga Pest főállomás, tehát föl- és lerakodó hely. De egyszersmind ezen sugárosan szétágazó főútak adták meg nagyjából Pest bel- és külvárosainak az alakúlás gerinczeit. Nem a sakktáblaszerű fölosztás, mint Berlinben s a pesti Lipótvárosban, hanem szétágazó legyezőalak a sajátsága. Idővel a fővonalak közti tért más kisugárzó és keresztben menő útczák töltötték ki megannyi városrészszé. Így a Duna és Üllői-út közt a Ferenczváros, ez és a Kerepesi-út közt a Józsefváros, a Kerepesi- és a Váczi-út közt a Terézváros, s végre a Váczi-út és Dunapart közt a Lipótváros keletkezett.

Mindezekből látni való, hogy Budapest nemcsak a Dunán hoszszában közlekedő hajók kikötőinek egyike, hanem a legfontosabb országos és nemzetközi szárazi útak is természetszerű bogja és központja volt.

De látni való a pesti part nagy elsőbbsége is a budai fölött. A budai kikötő csak a dunántúli kisebb országrészszel közvetíthette a dunai forgalmat. S ebben sem volt nélkülözhetetlen. Pestre nézve is versenytárs volt Pozsony, Komárom, Esztergom azon országrészre nézve, mely a Pozsonytól Visegrádig folyó Dunától éjszakra esik, s így a Morva- és Csehország felé való közlekedésben is. De Pest az ő geographiai hosszasági vonalától keletre eső egész országrészének volt a kikötője. Itt rakta le az a keletről hozott gabonát, sót és más terményeket, s itt rakodott meg a góczponton talált iparczikkekkel a nélkűl, hogy a budai partra kellett volna átszállania.

A természet más tekintetben is inkább kereskedő és iparos városnak, mint baromtenyésztő és földmíves népű helységnek szánta különösen Pestet, mely ebben is ellentéte Budának.

Buda hegyi környéke - s nem maga a város - hasonlít a Bécs kürűli vidék némely pontjához szőlő-borította hegyoldalaival s erdős hegyhátaival.

Pest földje vetekedik soványságban Berlinével. A hol nem fehér futóhomok, ott fekete mocsár terűlt el a régi időkben. Még az ötvenes években, a ki a Saharáról fogalmat akart szerezni, mindjárt a város akkori végén, a hol ma a központi vasútállomás közelében az új erzsébetvárosi templom emelkedik, széltében-hoszszában 500 lépésnyire gázolhatta a szitált liszt fínomságú futóhomokot. A város és határa dombjait többnyire a szél segítette magasra emelkedni. Kárpótlásúl azonban a talajvíz annyira bő, hogy, ha valahol kútat ásnak, három-négy méternyire agyagréteget s azon vizet találnak. Ez okozza, hogy az intensiv gazdaságnak öntözést kivánó neme, a kertészkedés, mind jobban terjed itt. Minden háznak volt kútja régen is, s ezek közt nem egy volt híres kitűnő ivóvizéről. A talajvíz olyan bő maig is, hogy magasabb Dunvavízállásnál az alantabb fekvő városrészek pinczéibe beszivárog.

Pest mezejének patakjai is voltak. Lassúságában és gonosz szeszélyektől mentes egyformaságában a Spreehez hasonlító Rákos patakunk, ha nem úsztat is hajókat le a tenger felé, legalább akkora, hogy malmokat hajt. Egy másik víz-ér a kőbányai dombnál eredt s útközben a városligeti tavat (Mátyás király alatt Agár-tó) alkotva, a Dunába folyt. Ez tette lehetségessé, hogy hajdan oly nevezetes táborozási hely legyen a Rákos mezeje, hová sok ezer ember és ló gyűlhetett össze.

Még a természet mostoha adománya, a fölszín futóhomokja is használt Pest város kifejlődésének. Olcsókká tette a házhelyeket s nem engedte, hogy a városi nép odahagyja a boltot, műhelyt és szántásvetésre csábíttassa magát. A sors újjmutatva parancsolt rá, hogy kereskedő, sáfár, hajós, szekeres és iparos legyen. Kezére játszott abban is, hogy a természet rendkivűli mennyiségben halmozta föl szomszédságában az építőanyag mindenféle nemét. A Rákos mezejéből délen kiemelkedő kőbányai dombok jó agyagot adnak téglaégetésre; míg a domb belseje kitűnően faragható mészkő, cerithium, mely bent a bányában puha, a levegőn megszilárdúl. Pestnek régibb épületeiben ez a kő szerepel tégla helyett is. A Kőbánya szó ráillik a helyre. A kiásott kövek nagy üregei szinte annyit érnek, mint maga a kiásott épületanyag. Rengeteg nagyságú pinczék vonzották oda először a borkereskedőket, újabban az óriási sörgyárakat. Ily pinczék a jobbparti Budafokon is vannak, hol ugyanazon mészkőben az emberek egész kényelmes lakásokat s azokhoz egy-egy kis udvart is vájtak maguknak. A budai oldalnak mészen és téglához való jó agyagon kivűl még többféle építőköve van. Ezenkivűl a Dunán is bőven szállítnak ide kövezethez való trachytot a visegrádi hegységből és a vörös márvány egy nemét az Esztergomon túl fekvő Piszkéről. Épületfát a felvidék nagy mennyiségben úsztat ide a Dunán.

Ezek azok az állandó s századok óta nem változott anyagi tényezők, melyek Budapestet fővárosi s kivált Pestet valódi nagy városi rangra emelték. Hasonlít városunk Berlinhez abban is, hogy ha régi emlékekben nem versenyezhet is más európai nagy városokkal, de újkori polgári építkezéssel egész útczái és városrészei keletkeznek mindúntalan. Forgalom, kereskedés kivált nyers terményekben élénk, s a magyar politikai, tudományos, művészeti életnek annyival inkább központja, mivel többi városaink nem másod-, hanem csak harmadsorban következnek utána.

Azonban a természet fönt leírt kedvezései mellett volt Pestnek és Buda parti részeinek egy nagy hátránya is: a minden században többször ismétlődő áradások, melyek hátráltatták, néha visszavetették fejlődését. A mai Pest nagyobb része a Duna árterébe van építve.

A természeti hátrányok mellett azonban ugyancsak a természeti előnyök annyira döntők voltak, hogy a város a koronkénti csapásokat újra meg újra kiheverte. Sőt kiheverte a sorsnak oly nemű csapásait is, melyeket emberek, országos állapotok s némely világra szóló események okoztak. Kevés nagy városa van Európának, melynek története oly sok és oly nagy katasztrófát ért volna meg, melyek az addigi fejlést nem egyszer megsemmisítették, s annak folytonosságát teljesen megszakasztották.

Minthogy ezekről a város s annak hatóságai nem tehettek, mert okai többnyire igen messziről kerekedett népzivatarok voltak: a városnak kapcsolatos, pragmatikai történetéről szó sem lehet. Azért az alábbi, szorosan vett történelmi részben jobbnak látszott a lazább krónikai modort követnünk.

***
Buda, Pest és Ó-Buda pecsétjei az egyesűlés előtt. Dörre Tivadartól

Magyarország fővárosa 1873-ig jogi tekintetben is három külön városból állott. Mind a három játszott vezérszerepet egyes korszakokban. De voltak századok, mikor ily szerep nem jutott nekik, vagy legalább a történelem nem tud róla. Városunk története a következő korszakokra oszlik:

I. Még Krisztus születése előtt alapítják a Pannoniát (Dunántúli kerületet) lakott kelták a mai Ó-Buda helyén Ak-ink (bővíz) nevű városukat. Ebből egyéb nem maradt meg, mint ez a puszta név. A kelták kora körűlbelűl a Kr. u. 100-dik évig tartott.

II. Krisztus után a 100-200. év közt, tehát a második században, a rómaiak egy legiót telepítnek ide a szokott polgári kisérettel együtt. A kelta név Aquincummá módosúl. Hadrianus alatt municipium, Septimius Severus alatt „colonia" rangra emelkedik ezen szélső határszéli város, melyet a Duna választ el a keleti barbár világtól. Mintegy a 376-dik évig tart itt a római uralkodás, midőn a hunok és keleti góthok szállanak meg ezen a vidéken. De a telepedés múlékony. Csak 568-ban, a longobárdok rövid itt tartózkodása után jönnek állandóbb lakosok: az avarok s alattuk szláv tömegek.

III. Az avar-szláv korból ismét csak egy helynév maradt meg. A feledésbe ment Aquincum helyett Buda nevet találunk. Ezen időből származhatik a Pest név is. Az avar-szláv korszak tart a magyarok bejöveteléig, a 898-dik évig.

IV. A magyarok meghagyják a már itt talált Buda és Pest neveket. De szükségkép új korszak kezdődött ezen helyre nézve. Országos központtá nem lett ugyan, de mindkét város virágzott, míg a mongolok 1241-ben el nem pusztították. Ebben a korszakban Ó-Buda több kedvezésben részesűl, mint Pest; ez a maga erején kezd virágzani.

V. Az ötödik korszak 1241-en innen kezdődik IV. Béla alatt. Ebben a két régi város fölött uralkodó állásra vergődik az Uj Budavár. Állandó királyi székhelylyé válik. De Pest is nagy várossá kezd fejlődni a maga emberségéből. 1526-ig tart a fölvirágzás.

VI. korszak, mikor Buda, Pest és Ó-Buda török városok. A pusztúlás korszaka ez nemcsak a sok ostrom ágyúi, puskapor föllobbanásai, hanem a török hanyagság miatt is. Tart ez a korszak 1541-től 1686-ig.

VII. korszak 1686-1838. Ebben lassanként Pest igen hátra hagyja a másik két testvérvárost.

A VIII. korszak az, a melyben benne élünk.

A városunkat ért sok csapásnak lehet tulajdonítanunk, hogy, ámbár Buda és Pest régi városok, régiségeikből oly kevés maradt fönn, és történelmökre kevés a kútfő. A budai és pesti városi levéltár 1241-ben egészen elpusztúlt. 1526-ban is leégett. Mondhatni, csak szétszórt levelekből s közvetett úton lehet kiböngészni valamit. Sok mese és nem egy hamis oklevél töltöget ki egyes hézagokat. Mi mellőzzük mind a tudákosok meséit, ráfogásait, mint a hamis iratokat.

A kijelölt hét korszak közűl a három elsőt nem ismerjük eléggé, s emlékek hiányában kevés mondani valónk van a negyedikről is; így egyszerre az V. korszakkal kell krónikánkat kezdenünk.

Buda és Pest az 1241-diki katasztrófa előtt.

Van ugyan itt-ott említés a XII. század második fele előtt is városunkról legendában, krónikában és oklevelekben, de ezek mind nem egykorú iratok és így kétesek. Ezeket akár elfogadnók, akár elvetnők, okát kellene adnunk, a mi tudós értekezésekre vezetne, s ez itt nem volna helyén. Csak egy kétségbevonhatatlan adatot említünk 1046-ból. A kereszténység eltörlésére támadt lázadásban a pesti hegy (később Gellért-hegy) alatt szenvedett martyrhalált az olasz származású Gellért püspök. Pestnél volt az országos rév, hova ekkor I. Endre király Lengyelországból jőve igyekezett.

Soká tartott, míg Buda és Pest középkori értelemben vett valódi várossá emelkedett. A mennyiben középkori államokban királyi székhelyről szó lehetett, 1241 előtt Esztergomé és Székes-Fehérváré volt az elsőség. A magyar az első nemzet, mely a Kárpátok rámájában a Duna mindkét partjára kiterjedő országot alkotott. Nem látta szükségesnek, mint hajdan a római, a Duna vonalát őrizni s a közlekedést biztosítani, mivel azt szomszédos ellenség állandóan nem fenyegette. A magyar elem fegyverzeténél fogva mint könnyű lovasság nem is volt arra való, hogy várfalak közt védje magát. És sem magyarból, sem szlávból nem telt ki városi polgárság. Ezt az elemet kivűlről kellett behozni nyugati és déli Németországból, Flandriából és részben Olaszországból. A tömeges bevándorlások a keresztes hadjáratokkal kezdődtek. A XII. század közepe felé jönnek az úgy nevezett szászok is Szepesbe és Erdélybe.

Mikor 1147-ben a második keresztes had hazánkon vonúl át, a szemtanú freisingi püspök azt írja, hogy Magyarországon még az úgy nevezett városokban is ritkaság a kő-, sőt a fa-ház is. Már pedig látnia kellett Győrt, Esztergomot és vagy Budát, vagy Fehérvárt. Azonban már 1156-ban Buda úgy tűnik föl, mint egy prépostság, egy társas káptalan székhelye. Még e XII. században királyi lak is volt Budán.

A harmadik keresztes hadjárat alkalmával 1189-ben III. Béla királynak székhelye Esztergom ugyan, hol nagy pompával fogadja a német császárt, Barbarossa Fridriket; de innen a király a vendégével együtt Budára jön, hol négy napig vadásznak. Így Esztergom mellett úgy tűnik föl Buda, mint később Budavár mellett Visegrád, vagy mai nap Gödöllő. Rengeteg erdő és nagy vad bővebben volt itt akkor, mint későbbi időben.

1241-ben februárban IV. Béla ide híjja össze az ország nagyjait. Általános fegyverfogásra szólította föl a király az országot a mongolok közeledő betörése ellen. De a sereg 1241 április 11-dikén a Sajónál a mongolok nagyobb száma s még nagyobb fegyelme és jobb fegyverneme által tökéletes vereséget szenvedett. Nyílt téren nem lehetett remény a győzelemhez. Vára az országnak kevés volt. Kisebb erősséget a mongolok hajító gépeikkel rongáltak meg s az előtt példátlanúl hatásos égő nyílaikkal gyújtottak föl; igy a sajói magyar szekértábort is.

A nagy vereség után az ország fő hada föloszlott. Csak menekűlésről lehetett szó. Pestről a lakosság egy része átmenekűlt a budai partra. Így a dominicanus szerzet tagjai is. De a sajói sereg maradványai és a szomszéd vidék lakosai közűl ezer meg ezer Pestre tódúlt, kiket a révész-hajók igen lassan bírtak a túlsó partra átszállítni. Világos ebből, hogy hajóhíd nem volt a Dunán. Hamar érkezett, tán még áprilisben, ide a mongolok üldöző serege. A Pestre szorúlt nép rögtönzött védműveit a mongolok három rövid nap alatt áttörték s borzasztó mészárlást vittek véghez. Mint végső menedékbe, a dominicanusok klastromának kerítésébe szorúlt vagy tízezer ember. De a mongolok sokaságának és gyújtó szereinek nem bírtak ellenállani.

Pest pusztává és hamuvá lőn. A Duna túlsó partjára a mongolok csak vagy tíz hónap múlva juthattak, mikor a víz szerencsétlenségre befagyott. Ekkor Buda is a Pest sorsára jutott. A Dunán túl csak Esztergom felső vára, Pannonhalma és Fehérvár védte meg magát. Nyilvánvaló, hogy sem Pest, sem Buda nem volt a szó teljes értelmében város, mert a középkorban lényeges föltétel volt, hogy a város erős falakkal és védelmi tornyokkal legyen körűlvéve. Ezt nem számítva, Pest már a tatárjáráskor az egykorú hiteles krónika szerint nemcsak nagy, hanem a leggazdagabb német helység volt; az izmaelita keleti üzérkedőkön kivűl német telepesek laktak benne.

A mongol betörés előtti időben mai fővárosunkból a következő három rész volt benépesűlve: 1. a mai Ó-Buda; 2. a Dunának szintén jobb partján fekvő mai Ráczváros; 3. a balparti Pest. Ó-Budát a magyar akkor mindig egyszerűen Budának nevezi, s az ottani káptalannak a mohácsi vészig budai s nem ó-budai káptalan a czíme. A szintén jobbparti mai Ráczvárost magyarúl Pestnek nevezték. Szintén Pest volt a balparti, vagyis a mai Pest; amaz Kis-, ez Nagy-Pest. A nevezett három város mindenikének volt a XII. és XIII. században s tovább is külön német neve is. A mai Ó-Budát, vagyis a tatárjárás előtti Budát, Etzelburgnak nevezi a német a mohácsi vészig. A régi Pestnek német neve szintoly állandóan Ofen, vagyis Oven, mint írni szokták, a mi a Pest szó fordítása lehet.

Budavár 1241-től 1311-ig.

IV. Béla király tapasztalván, hogy a nagy víz igen hathatós akadály a betörő népek előnyomúlása előtt, a Duna vonalát s ott is a jobb, az egykori pannoniai partot részesítette kiváló figyelmében.

A pesti országos átkelővel szemben nyúlt el egy külön álló hosszú hegyhát, melyet sem a rómaiak, sem eddig a magyarok nem használtak föl, holott középkori várnak alkalmasabb pontot kivánni sem lehetett. Hasonlított a prágai, esztergomi és zágrábi várhegyhez. IV. Béla ezen építkezett, mert minden táj felé meredek oldalai a mély várárkokat és magas tornyokat is fölöslegessé tették. Várfal és torony gyanánt szolgálhattak a szélső emeletes lakóházak ablakaikkal és erkélyeikkel. Az ellenség nem használhatta itt sem ballistáit, sem a falak mellé kerekeken tolható óriási fatornyait.

A várnak itt számos éven át kellett épülnie. Addig nem lehetett várnak nevezni, míg köröskörűl egész hoszszában és széltében hézag nélkűl el nem készűltek a várfalak és kapuk, s míg számos lakos nem telepedett belé. Mert a középkorban a várépítő, várfentartó és a védelmező, vagyis a helyőrség csak a városi polgárságból telt ki. Buda rendkivűli esetében, minthogy itt az az erősség országos szükség volt, országos segély járúlt a mű végrehajtásához.

A tatárok eltakarodása után 13 évvel, 1255-ben, azt írja a király, hogy a pesti hegyen várat épített, mely sűrűn van népesítve.
Buda 1329. évi pecsétje. Dörre Tivadartól

Az új városnak név kellett. Hivatalosan a latin oklevelekben „pesti új hegy"-nek (novus mons Pestiensis) írják 1541-ig is. A németek is Pestről nevezik el Ofennek, míg a balparti mai Pestet Alt-Ofen néven különböztették meg tőle. A magyar pedig az új várat Budának nevezte, az ugyanazon parti régi Budát Ó-Budának. A balparti Pest lett Nagy-Pest, s a jobbparti Kis-Pest (ma Ráczváros). Amaz németűl Alt-Ofen, emez Kreenfeld.

A hegyi városnak szüksége volt plebániára is. Fölépűlt az Boldogasszony tiszteletére még IV. Béla idejében, ugyanaz, melyet ma hibásan Mátyás-templomnak neveznek. Különös figyelmére méltatta IV. Béla a Nyúlak szigetét, a mai Margit-szigetet is, mint biztos menedékhelyet. A szigetet, melyet talán akkor is, mint ma, majdnem egyenlő szélességű vízmeder választott el mind a két parttól, első sorban védelemre szánták. De kizárólag egyháziak menedéke lett.

A sziget csúcsát az esztergomi érsek foglalta el. Ott ideiglenes lakát falakkal, bástyákkal erősítette meg. Alább IV. Béla király olasz mesteremberekkel díszes templomot és klastromot építtetett, melyben 70 főúri apácza számára volt lakás. Margit királyleány is köztük volt, kiről később a Nyúlak-szigete új nevét nyerte. A királyi atya a klastromot terjedelmes birtokokkal gazdagította. Menedékhelye volt a sziget a premontrei és franciscanus szerzetnek is. A Szent Jánosról nevezett félig katonai, félig papi rend itt jól megerősített falakkal körűl vett házat emelt, mely várnak (castrum) is beillett. El nem maradhatott a fegyveres és fegyvertelen cselédség sokasága, mely egész falut alkotott. S csakugyan oklevelekben van szó az apáczák szigetbeli jobbágyairól. De a tatárok elleni menedékhely kevésbbé volt biztos a Duna áradásai ellen. 1268-ban vízkereszt napján, jégzajlás alkalmával az árvíz kiöntött a templomba s a papi földesurak házainak pinczéibe és földszintjébe. Képzelni lehet, hogy a mi kevés még a régi Pestből újra kiépűlt volt, azt is megint újra kellett építeni.

Buda, mint város, úgy látszik, már kezdetben félig állami, félig polgári jellemű község. Az első száz évben IV. Bélától I. Lajosig nem főbíró, nem polgármester volt a főtisztviselő, hanem úgy nevezett „rector", kit a Margit-legenda magyarúl király képében való bírónak nevez. Az első rectort 1249-ben említik. Ez bizonyos Károly nevű úr. 1267-ben Preuzellin, egy bevándorolt osztrák a rector, IV. Béla hadvezére és nevezetes főember; 1268-1273-ban Walter gróf a rector, kit egy királyi oklevél nem győz eléggé dicsérni szervező tehetségéért, mit Komáromban is bebizonyított.

A várossal egyszerre kezdik építni a Boldogasszony várbeli templomát is. A király a patronatus jogát e fölött a piaczi vám harmadával együtt a nyúlszigeti apáczáknak ajándékozta.

Ó-Budán tovább is két földesúr volt: a káptalan és a király. Utóbbinak vára, Ó-Buda alsó vége felé a hegy alatt, a hajdani római „theatrum" (ma Királydomb) helyén, a XIII. század vége óta a mohácsi vészig rendesen a királynék vára volt, s hivatalosan is „királynéi város"-nak czímezik.

Pest a bal parton egyelőre a budavári hatóság gyámsága alatt áll. A budaiak adtak bírót is neki. Hajós és árús népét az ó-budai káptalan vámolgatta, miből a nyúlszigeti apáczák is részt kivántak.
Buda 1470 körűl. Schedel H. 1493-ban Nürnbergben megjelent „Liber cronicarum (Buch der Croniken)" czímű munkájából.

Buda várát - melynek még folyvást épülnie kellett - megalakúlt városnak tekinthetjük 1250 körűl. Falai, melyeket eredetileg a tatárok ellen emeltetett Béla király, a következő királyok alatt arra is szolgáltak, hogy a benlakók polgári függetlenségüket megkisértsék kivívni még azon XIII. században. Nem maga a város kezdte a harczot. A jogi körűlmények bonyolúlt volta okozta azt, s közbejött külső események adtak rá alkalmat. Az 1279-dik évben a pápának egy teljhatalmú legatusa a budai várban tart zsinatot, melynek végzéseit a csak 16 éves László király világi tanácsosai sérelmeseknek tartják a magyar koronára nézve. Egy államcsínynyel oszlatják föl a zsinatot. S a csíny végrehajtói a budai polgárok, kik egyszerűen távozásra kényszerítették a hatalmas pápa követét, az oda gyűlt egyházi atyákat, s köztük Lodomér esztergomi érseket is.

A város ezen s talán más szolgálatai fejében megnyerte Kun László kegyét. 1286-ban találjuk első nyomát, hogy a Rákoson országgyűlést tartanak.

Az utolsó Árpád, III. András, ki Budának nem fogta pártját, 1301-ben meghalván, a trónkövetelők közűl Budavár polgári rendje Venczelt pártolta a pápa jelöltje, a nápolyi Róbert Károly ellen.

A nevezett évben, augusztusban, Buda rendkivűli ünnepélyességgel fogadja a cseh jelöltet, kit a budai főtemplomban kiáltottak ki magyar királylyá, s azután Székes-Fehérváron a kalocsai érsek koronázott meg. Valószínűleg ekkor kezdődik az a szokás, hogy a koronázásoknál a fehérvári templom főkapuját kivűlről fegyveres budai és fehérvári polgárok őrizték teljes díszben, lóháton, s ők lobogtatták az ország zászlaját. Ugyancsak 1301-ben Bonifacius pápa teljhatalmú követet küld Magyarországra, Miklós ostiai püspököt, hogy Károly pártjára édesgesse a Venczel-pártiakat, kik közt főpapok is voltak, azon kivűl a budai és pesti szerzetes rendek, sőt egyelőre az ó-budai káptalan is. Miklós merészen Budára jött. A káptalant s más egyháziakat és világiakat is sikerűlt megnyernie, de a budai polgárok többsége hű maradt Venczelhez. A követ váratlan eltűnése Budáról azt gyaníttatta, mintha a polgárok összeesküdtek volna ellene, mint egy másik követ ellenében 1279-ben tették volt, s azért kellett Miklós püspöknek menekűlnie.

Pozsonyba távozván a pápa követe, 1302-ben májusban az ó-budai káptalan megjutalmazására s a budai polgárok megbüntetésére egyházi átkot hirdet ki, ha ezek mindjárt készeknek nem nyilatkoznak az összes hajózás vámját a káptalannak fizetni a hátralékokkal együtt, miután már két éve nem teljesíték kötelességöket. A budavári és pesti plebánosok vannak megbízva az egyházi átok kihirdetésével. A budaiak most sem teljesítik a kivánatot. Az addigi törvényes plebánost elmozdítják s egy Lajos nevű forradalmi szellemű papot tesznek helyébe. A makacs város ellen karhatalom érkezett még ugyanazon 1302-dik évben. Épen a kisasszonynapi vásár idején, szőlőéréskor megszállott Ó-Budánál Róbert Károly feles számú haddal. A budai hegyi várat meglepéssel akarta bevenni. Nem sikerűlt. Nem is kisérlette meg többé az ostromot. Csakhogy Buda alsó városát bevették hadai s ott tatár módra gazdálkodtak. A szőlőket nemcsak leszüretelték, hanem sok helyen tőből is kivágták. De vesztökre. A budaiak s velök némely Venczel-párti főur lovasai egy kirohanással váratlanúl meglepték az ostromlók rendetlen táborát. Ennek némely része vitézűl ellenállott, s a harcz véres volt; de a budaiak fényes győzelmet arattak. Teljesen szétverték Károly seregét, a ki maga is menekűlni volt kénytelen.
A margitszigeti kolostor 1542-ben. Részlet Budapest 1542. évi rézkarcáról.

Buda diadalünnepet ült. Az akkori rector, Kárász (német nevén Peterman), aztán egyik esküdt, Tóth Márton és Lajos pap vezérlete alatt ünnepélyes népgyűlésen kimondták a város föloldását az egyházi tilalom alól, s az excommunicatiók hirdetésénél szokásos szertartások közt viszont egyházi átkot kiáltottak ki magára a pápára s azon magyar papokra, kik az ő pártján vannak.

Budát erős vára megvédte egyelőre a büntetéstől, s bár állandóan az egyház tilalma alatt volt, békéje nem volt zavarva sok ideig. Azonban az országos állapotok megváltoztak.

1304-ben történik, hogy az idősb cseh király kiviszi az országból a koronával együtt az ifjú Venczelt. De magával viszi rabúl az 1303-1304-ben rectorságot viselt Werner Lászlót is tizenhat más budai polgárral együtt, kiket titkos Károly-pártiaknak tartott.

A következő király, a bajor Ottó, 1305 szeptemberben szintén Budára jön először, s deczemberben megkoronázzák Fehérvárott. Innen Budára visszatérve, nagy pompával tart bevonulást, mi szintén a koronázási szertartás egy része volt azután is.

Addig a királyi hatalom megszerzéséhez szükséges három város: Fehérvár, Esztergom, Buda ellenségei voltak Károlynak. De 1306-ban Károly beveszi Esztergomot. Ottó király pedig, talán nem bízván a budaiak életre-halálra való ellenállásában, oda hagyta Budát s Erdélybe ment, hol lemondásra kényszerítették. Károly pártja felűlkerekedett az országban a már fejetlen ellenpárt fölött.

1307-ben az udvardi zsinaton külön végzéseket hoznak Buda ellen, mely (mint ott olvassuk) a lefolyt kilencz év alatt háromszor volt egyházi tilalom alá vetve. A zsinat megújítja az interdictumot és kiátkozást, külön megnevezvén Kárász és Tóth Márton bírákat. Külön büntetéseket szabnak Lajosra s a vele tartott papokra. De ez nem volt elég. Az ország minden lakosa föl van hatalmazva, hogy a budai papokat és polgárokat elfogja s vagyonuktól megfoszsza. Sőt az ily cselekedetet elkövetők negyvennapi bűnbocsánat jutalmában részesűlnek.

A zsinati végzések még értésére sem juthattak a budaiaknak, midőn Buda a Károly-pártiak kezébe kerűl. 1307-ben június elsejére viradó éjjel Werner László, megszabadúlván prágai fogságából, Csák János katonáival megjelent a Zsidó- (ma Fehérvári-) kapunál, hol a vele titkon egyetértő kapuőrök bebocsátották.

Kárásznak alig maradt ideje, hogy elmenekűlhessen. Tóth Mártont és Herman nevű esküdtet kézre kerítették és lófarkon hurczoltatva végezték ki. Holttesteiket, mint eretnekekét, megégették. Lajos és paptársai börtönben haltak meg.

Ha a budaiak forma szerinti községi gyűlésben adják meg magukat: kétségkivűl kész lett volna Károly messze menő engedményeket tenni a polgárságnak. Azonban hat évi makacs ellenségeskedés után a kézrekerítés leírt módja mellett csak különös kegyelem útján várhattak valamit. A király nem sokára számos főpap és főúr kiséretében bevonúlt Budára.

A három város fölvirágzása (1311-1490).

Róbert Károlynak Buda nem volt kedvelt lakása. 1314-en kezdve haláláig ritkán fordúl elő, mint királyi levelek kelti helye. A nevezett év körűl (úgy látszik) Temesvár a királyi székhely. Majd 1320 táján a király nem Budán, hanem Visegrádon építtet magának fényes, sőt nagyszerű palotát, s nem Pestnek, hanem Nagy-Marosnak ád becses városi szabadalmakat, a Budaváréival egyenlőeket. A király élete végéig, 1342 júliusáig, Visegrádon lakik. Hatalmát Budán az általa kinevezett rector, vagyis várkapitány személyesítette. Ott a mai királyi palota helyén építtetett egy hatalmas lakot, melyet egyik fiáról „István-vár"-nak neveztek, s megvolt még 1541-ben is. Rectorságot viselt 1318-tól 1337-ig János, egy Károly-párti vitéz főúr. E mellett kezd feltűnni a judex, vagyis választott városbíró is.
A margitszigeti kolostor romjai. Klotild főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől

1320 táján találunk Budán pénzverő-házat. A király nagy gondot fordított a pénzügyekre s ő verette az első magyar arany pénzt forint (fiorin ïoro) név alatt, melynek egyik oldalán liliom, a másikon Magyarország védszentjének, Szent Lászlónak szekerczés képe volt. A magyar arany akkor egészen florenczi mintára készűlt. A sulymérték - a budai márka, vagyis félfont - szintén a florenczi volt. Négy darab arany forint ért egy márka ezüstöt.

Nagy Lajos király 1342-ben trónra lépvén, uralkodása négy első évében Visegrádon lakott. Azután több évig szint' oly állandó lakása Buda. Még 1352-ben így nevezi: „udvarunk rendes székhelye". 1355-ön kezdve gyakran van itt a király; de jóval többet időzik Visegrádon.

Mielőtt 1347-ben a nápolyi hadjáratra indult volna, Budának, mely alkalmasint hozzá járúlt a nagy költségek fedezéséhez, szép kiváltságlevelet állított ki, melyben a város fő- és alhivatalnokainak szabad választása van biztosítva, csak a megerősítést tartván fenn a király a maga, vagy képviselője részére. 1347-en innen soha sem is fordúl elő a Budára vonatkozó emlékekben a rector név. Latinúl mindig judexnek nevezik a főtisztviselőt s esküdt polgároknak (jurati) a tanácsbelieket.

A másik nevezetes vívmány az, hogy Buda megnyerte Nagy Lajostól a mai hallatlan, de a középkorban szokásos jutalmat, az árú-megállítás jogát. Ezen kereskedelmi monopolium Budára nézve fölért a körmöczi bányával. A Csehország, Ausztria, Olaszország, aztán Lengyelország s majd a Brassón át a Fekete-tenger felőli egész árú-forgalom fölött uralkodott. Mert az idegen árúkat csak itt volt szabad kirakni és eladni, még pedig nagyban, a budai kereskedőknek. Így történt aztán, hogy a genuaiak által a Fekete-tengeren Konstantinápoly felől hozott borsot a budaiaktól vették a boroszlói kereskedők.

Ó-Buda királynői lak, az anyakirályné lakja volt, ki ott a clarissák klastromát gazdagította föl. A király pedig 1355-ben Ó-Budát királyi városi rangra emelvén, polgárait fölmentette a káptalan gyámsága alól. Illetőleg két felé osztotta a várost, s mint Székes-Fehérvárnak, egyik fele a káptalané maradt, a másik szabad királyi város lett.
A margitszigeti kolostor romjai. Klotild főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől

Nagy Lajos után zavaros évek következtek. A viszályokból kijutott Budának is; de az országos hatalmak összeütközésében alig játszhatott mást, mint szenvedő szerepet. Így 1386-ban, midőn Nagy Lajos leánya, Mária uralkodó királynő ellenében Durazzói, más néven Kis Károly, Lajos egykori derék hadvezére és rokona, megkoronáztatja magát. A budaiak bebocsátották városukba a trónkövetelőt. De, midőn Kis Károly ellen az ismert gyilkostámadás bekövetkezett, s Gara intésére Forgács orozva halálos csapást mért az új királyra, Buda is megérezte ennek a csapásnak a sulyát. Gara emberei a Durazzói Károly olasz és horvát kiséretét fölkonczolták benn a budai várban. Mindenkivel így bántak, kit Károly-pártinak tartottak, s a várban lakott olaszoknak egyáltalában nem adtak kegyelmet. Sok olasz pénztőzsér és kereskedő lakott Budán, kikről egy egész utczát „olasz"-nak neveztek. Ezt kirabolta a féket nem érző vad tömeg. Nagy csapás volt ez a város vagyonára és jó hírére.

Habár Zsigmond király (1387-1437) keveset mulatott itthon, módjában volt a város szabadságát korlátoznia. Néha a nádor vagy alnádor parancsolt a király nevében, vagy ezek távollétében a királyi kastély várnagya. 1401 körűl Czuber (Zuber) viselte e tisztet, s úgy látszik, ennek ellenére a lakosok demokratikus kormányzatot hoztak be 1401-ben. Letették a király és Czuber híveihez tartozott bírót és esküdteket, s helyökre a czéhek uralmát léptették. A 12 esküdt helyett 36-ot választottak. Hihető, hogy ezek, mint Florenczben, hónaponként váltották volna föl egymást. De 1403-ban Zsigmond helyreállítja a régi városi szervezetet.

Zsigmond király nagyra becsűlte a városokat, s mondhatni, merész újítás tőle, hogy 1405-ben rendes országgyűlésen, melyben főpapokon és főurakon kivűl a megyék köznemesi s a városok polgári küldöttei vettek részt, a városok ügyében határoztak. Ez kivételes, mondhatni, hallatlan volt a mi középkori törvényhozásunkban. Nevezetesebb végzései Budára és Pestre nézve: 1. Kimondja a törvény, hogy szükséges erős falakkal venni körül e városokat. Ennek elmulasztása okozta főkép a besenyők, mongolok s újabban a törökök pusztításait hazánkban. 2. A budai árú-megállítás joga ezután csak külföldi kereskedőkre terjed ki. 3. A budai sulymérték (márka) országosan hivatalos.

A budai pénzverő-ház Zsigmond alatt is megtartotta jó hirnevét. A magyar arany suly és tisztaság tekintetében mintaszerű volt Közép-Európában. De a pénzverő-ház egészen királyi, s a polgári várostól hivatalnokaira és egész személyzetére nézve külön intézet maradt. A király szabadon, nemcsak a várostól, hanem a törvényhozástól is függetlenűl rendelkezett vele, annyira, hogy 1402-ben Bécsben elzálogosítja azt 8.000 forintért (Magyarországon vevőképességre körűlbelűl mai 160.000 papir forint).

A király gyakori pénzszorúltságának egyik-másik város sok hasznát vehette. 1410 körűl ezer akkori forint kellett Zsigmondnak. A budaiaktól kért; nem adtak. Pest önként ajánlotta fel. Ennek fejében nyerte meg, hogy többé ne Budavár adjon Pestnek bírót és esküdteket, hanem a bírót s azon kivűl hat (csak hat) esküdtet a polgárság válaszszon évenként. A királynak évi adóban beszolgáltatott 4.000 forintból Buda kétharmadot, Pest egy harmadot fizetett ezután is.

Zsigmond alatt a budai királyi vár díszesebbé lett s nagyobb hírnévre is tett szert. A király franczia építőmestereket is hozatott ide, kik a régi kis terjedelmű kastélyhoz új részt csatoltak; ezt nevezték azután a mohácsi vészig „Friss-palotá"-nak. Buda ekkor a német császár székhelye volt, s mikor az (ritkán) itt mulatott, sok magas rangú idegen látogatta a várost.

Maga a polgári város alkalmasnak tetszett arra, hogy egy világra szóló nagy conciliumot befogadhasson. A Baselben 1431-ben kezdődött hosszú egyházi gyűlést 1437-ben Budára, saját székhelyére akarja áthozni Zsigmond. A tervet, ha egyéb nem, a császár-királynak ezen évben bekövetkezett halála hiúsította meg. Zsigmond halála után zavargás tört ki városunkban. Nemzetiségi vetélkedés okozta. Nem új lehetett a viszály a budai németek és magyarok közt, kik körűlbelűl egyenlő számban tették a várbeli népet. Már 1390-ben határjárásra volt szükség a két nemzetiség külön plebániájának területére nézve. A németeké a IV. Béla építette főtemplom, a magyaroké a Magdolna-templom (mai helyőrségi). Egy franczia utazónak 1433 táján feltűnik, hogy, ámbár Buda lakosságának fele magyar, a tisztviselők mégis mind németek. A Zsigmond alatt szerkesztett budai törvénykönyv (Stadtrecht) szerint budai bíró csak az lehet, ki fölfelé negyedíziglen német, a 12 esküdt közűl is csak 2 lehetett magyar. Ezen, Magyarország fővárosában égrekiáltó igazságtalanságon bölcs tanácskozás is segíthetett volna. De az érdeket ritkán lehet szóval meggyőzni. A történelem tanusága szerint a fontos kérdéseket birkózással döntik el a világon.

A magyarok elfojtott elégedetlenségét egy véletlen eset lobbantotta kitörésre. 1439 elején épen német királya volt Magyarországnak, ausztriai Albert. Nagy fegyveres tömegek csoportosúltak Budára és Pestre. A király országgyűlést tartott és sereget gyűjtött ide a török ellen. Ekkor az történt, hogy egy tekintélyes budai magyar polgár, egy ötvös (aurifaber), kit Ötvös Jánosnak neveztek, eltűnt, s csak nyolcz nap múlva találták meg a Duna által kivetett holttestét. A tömeg közt az a hír terjedt el, hogy a budai németek titkon, nemzetiségi gyűlöletből tették el láb alól a derék embert. Idő sem volt a valóság lelkiismeretes kiderítésére, midőn nem annyira a budai magyar polgárság, hanem az ide sereglett fegyveresek közt hitelre talált a hír. Megrohanták a német polgárság házait. Nagy dúlás és részben vérengzés után a magyar vezérférfiak csak nehezen tudták lecsendesítni a felbőszűlt tömeget, mely igazságot vélt szolgáltatni. Ennek a zavargásnak megvolt az a következése, hogy a magyar és német ezután egyenlő lett a bíróságra való képesítésben. Azután egyik évben németet, másikban magyart választottak bírónak, s minden évben hat magyart és hat németet esküdtnek.
Úri-útcza 40. szám. Úri-útcza 34. szám. Csúcsíves épületrészletek Budavárban a XV. századból. Dörre Tivadartól

1440-ben Albert újszülött fiát, Lászlót, Fehérváron megkoronázták királylyá sok budai polgár részvéte mellett. De a lengyel Ulászlónak sikerűlt meglepéssel elfoglalnia Budát. Így most sem az lett a király, kié a korona, hanem a kié Buda vára volt. Hunyadi János kormányzó (1446-1453) az ország minden várával együtt bírta Budát, melyet aztán átadott a nagykorúvá lett Lászlónak. Mind a király, mind a kormányzó külön várnagyot nevezett ki a királyi kastély és őrsége számára. A polgári város mindinkább függésbe jutott a hatalmasoktól.
Úri-útca 38. szám. Országház-útca 26. szám. Csúcsíves épületrészletek Budavárban a XV. századból. Dörre Tivadartól

Az 1456-dik év Mohammednek Belgrád alatti veresége miatt dicsőséges volt Hunyadira és a magyar nemzetre nézve; de Buda lakosaira nézve nem. V. László, az ifjú király, ki 1453-ban vette át Hunyaditól az ország kormányát, nem ment a csatatérre, hanem fő tanácsosával, gróf Cilleyvel együtt Budán maradt. A török 1456 júliusban jelent meg Belgrád alatt, de a király és Cilley már június vége felé hír nélkűl Bécsbe távoztak. Ennek a távozásnak pedig az azon évben uralkodott általános inség és járványos betegségek voltak fő okai. De a közönség azt hitte: attól félnek, hogy a szultán egyenesen Budának jő. Sok főúr, ki Budán volt, követte a rosz példát, sőt az útasítás nélkűl maradt királyi várőrség is elszéledt. Annál inkább megréműlt a polgárság, s a menekvés ragadós lázában sok napig őrizetlenűl hagyták a kapukat is. Annál nagyobb lett az öröm és diadal Hunyadi fényes győzedelmén, melyet azonban hamar nagy szerencsétlenségek zavartak meg, úgy mint Hunyadi János és Capistrano halála, igen rosz termés miatti ínség és országos pestis, mely Budán és Pesten is dühöngött. Ezekhez járúltak a pártviszályok és 1457 márczius 16-dikán Hunyadi László kivégeztetése a királyi várat a polgári vártól elválasztott mai Szent-György-téren, mely alkalommal a végrehajtás megalázó szerepét a budai polgári hatóság volt kénytelen játszani. A végrehajtással siettek, nehogy a városba este felé haza térő szőlő-kapás nép föllázadjon és meggátolja azt. A nagy nevű „János vajdá"-nak, az ország és a keresztény világ akkori legnagyobb hősének gyermekére nem törvényes formák közt hozott és végrehajtott itélet általában nagy megdöbbenést és botránkozást keltett.

De László halála megboszúlta magát okozóin. Ez volt egyik nevezetes oka annak, hogy egy év mulva az ő kiskorú öcscsét, a Csehországban mintegy fogságban tartott Mátyást választották meg királyúl. Ugyanis az előbbi király, a fiatal V. László, 1457 november 23-dikán maradék nélkűl halván meg, királyválasztó gyűlést hirdettek 1458 január elsejére a szokott helyre, Budára és Pestre. A főrendek Gara nádorral Budán, a köznemesség tömegei Pesten és a Rákos mezején gyűltek össze. Emezeknek Szilágyi Mihály, Hunyadi János özvegyének testvérbátyja, s így Mátyásnak nagybátyja volt a vezére. A Hunyadi-ház kezén levén az országnak majd minden vára és jövedelme, az öreg Szilágyi 20.000 fegyveressel jött Pestre. Pártját, vagy jobban mondva, táborát 40.000-re emelte a szavazni sereglett köznemesség mindamellett, hogy igen kemény tél volt akkor. Mikép lehetett elszállásolni ily nagy tömeget? Kétség kivűl nemcsak Pesten, hanem azon szomszédos hat-hét faluban is, melyeknek ma már nyoma sincs, nevezetesen: Új-Bécs, Jenő, Süly, Erzsébetfalva házaiban tanyáztak a fegyveres és többnyire lovas nemesek.

Az 1458-diki királyválasztó országgyűlésen a Duna sűrű zajlása sokáig elzárta a közlekedést a Budán tanácskozott főurak és a Pestre gyűlt nemesség között. Utóbbiak ez alatt egyértelműleg kikiáltották a nagy vajdának, Hunyadi Jánosnak, 17 éves fiát, Mátyást, Magyarország királyának. Mikor a Duna jege megállott, s annak hátán január 24-ikén a budai főrendek is átlovagolhattak Pestre, az ott levő óriási többséggel szemben, ha akartak volna sem tehettek semmit Mátyásnak királylyá való kikiáltása ellen, annyival kevésbbé, mivel Gara nádor pártja nem volt képes az örökösödési elv révén alkalmas ellenjelöltet ajánlani. Pestnek nagyobb részint magyar népe, még a gyermekeket sem véve ki, lelkesen részt vett a Mátyás királysága melletti tüntetésekben.

Az ifjú király kikiáltatása után három héttel, február 15-dikén, a még mindig befagyott Dunán át, hihetőleg Esztergomon keresztűl érkezett meg a Zsidó-kapuhoz. A városháza előtt elhaladva, kegyelmi jogának jeléűl a börtön rabjait szabadon eresztette. Onnan a királyi lak kapujához ment. Ott már a rendek előtt esküt tett az ország törvényeinek megtartására. Csak azután nyílt meg számára a palota kapuja.

Nevezetes újabb bizonyság Buda nagy fontosságára nézve, hogy, habár Mátyást megkoronázni nem lehetett, - mert a magyar korona akkor Bécsben Fridrik császár kezében volt, - mégis gyakorolhatta a királyi hatalmat. Budán a trón bírása csaknem nagyobb jelentőségű volt, mint a székesfehérvári koronázás. Azonkivűl, hogy Buda erős vár volt, már a hagyomány is a királyi hatalom székhelyévé avatta.

Mátyás fényesen megjutalmazta Pestnek választásakor tanúsított lelkesedését és Buda ragaszkodását.
A Hunyadi-czímer a budavári Mátyás-templom tornyán (1470-ből). Dörre Tivadartól

Mátyás uralkodása alatt épültek Pestnek azon falai, melyek közé a mai Belváros volt foglalva. 1471-ben Pest kerített város. Voltak terjedelmes külvárosai is, bizonyára a főbb közlekedési vonalok hoszszában: Vácz, Kerepes, Szolnok és Szeged felé. Ugyanakkor Pest egyenlő rangú várossá lett más királyi városokkal; az országos tárnoki törvényszéken mindjárt Buda után következik rangban. Egy 1479-iki oklevélben már nem hat esküdtje van, mint Zsigmond király alatt, hanem tizenkettő. Nevök magyar. Voltak feles számmal Pesten német lakosok is. De ugyanazon iparágban külön alakúltak a német czéhek s külön a magyarok. Hajózás, fuvarozás, terményekkel való kereskedés volt a lakosok fő foglalkozása. A silányabb budai bort meghagyták a budaiaknak; ők az akkor legfinomabb magyar borokat: a szerémit, somogyit, baranyait fogyasztották és ide jártak a lengyel és cseh kereskedők azokat bevásárolni. Régibb idő óta Pest egyik fő királyi sóraktár volt. Lóvásárait már Zsigmond király alatt nagyszerűeknek írja egy külföldi utazó. Nagyban, istálló-számra adták-vették itt az ország minden vidékének, még a Székely-földnek lovait is. A Szilágyságból is hajtottak föl ide ökröket. Általában a terménykereskedés lehetett, mint újabb korban is, fő éltető eleme Pest városának.

Hogy Pesten, a várfalakat kivéve, épített volna valamit Mátyás király, arra biztos adat nincs. De bizonyos, hogy volt a városon kivűl egy királyi kertje a mai Városliget táján. Bár teljes, világos képet adó és túlzás nélküli leírás nem maradt fönn arra nézve, mit tett Mátyás Budáért s abban különösen a királyi lak fényének emelésére; de a meglevő írott emlékek elegendők annak bizonyságáúl, hogy ő nemcsak az állam- és hadszervezésben, hanem tudományban, művészetben, gondolkozásra, izlésre és szokásra nézve is már nem a közép-, hanem az újkor embere volt. Ha Magyarországon nem volt is új már az Árpádok alatt, kivált pedig az Anjouk és Zsigmond óta a nyugateurópai s különösen az olaszos izlés: Mátyás király, a ki ifjúi lelkesedéssel láthatta Prágában, mit tett ott száz évvel az előtt luxenburgi Károly császár, a művelődés iránt való nagy fogékonysága buzdítást nyert. Olasz nejét, Beatrixet, nem egy jeles képzettségű humanista író és művész követte ide. Azon kivűl, hogy a királyi lakhoz a Duna felől egy új, éjszaki szárnyat épített, díszkerteket rendezett, szobrokat emelt, termeit festményekkel ékesítette, azon korhoz képest egy nagyszerű könyvtárt gyűjtött a királyi várba. Nem kimélte a költséget és gondot, hogy a budai királyi lak egy múzeumhoz, az udvar olykor-olykor egy tudós akadémiához hasonlítson.

Kétség kivűl nem mind Mátyás és Beatrix művei voltak a vár nevezetességei és díszei. Lehetett ott nem egy érdekes műtárgy Nagy Lajos, de mindenesetre lenni kellett Zsigmond korából, a kinek halála csak húsz évvel előzte meg Mátyás trónraléptét. Sőt hihetőleg Hunyadi János kormányzósága sem volt meddő ebben a részben sem.

Bonfiniusnak a királyi lakról adott leírása minden túlzása és zavarossága mellett is a salzburgi fellegvárnak megújított nagy termeit juttathatja eszünkbe. Ott is, mint Budán Mátyás alatt, minden ablak és ajtófél vörös márvány, s mint Mátyás ebédlőjében, vaskos oszlopok állanak középütt. A kék mennyezet ott is az eget s rajta a sűrűn álló aranyozott fél labdák, mintha a csillagokat akarnák utánozni. Mátyás királyi lakának fényét nemcsak szóval és írásban, hanem nyomtatásban is hirdették az egykorúak s a következő nemzedékbeliek.

Budavár, sőt a vár alja is egészben hasonlítni kezdett egy újkori fejedelmi székhelyhez. Nemcsak a gyakori országgyűlések, hanem a királyi udvar fénye is, az aránylag hosszú belbékében mind több-több főurat és főpapot kecsegtet arra, hogy Budán állandó palotája vagy háza legyen. A kis terjedelmű várban, igaz, összébb szorította ez az építkezés a polgári elemet; de a polgár nagyon szereti mind az udvart, mind a pénzt nem kimélő aristokratiát.
Faragványos kövek Mátyás király palotájából. Kimnach Lászlótól

A polgári várost a király új falakkal kezdte erősíteni, mint egy 1470 körűl készűlt rajzból kivehető. Ezen kivűl ő emelte az egyik tornyot a budai főtemplom elé, melyen legújabb időig az ő hollós czímere volt látható. 1478 körűl pedig egy új egyetemet állít föl a várban, miután a Zsigmond korabeli ó-budai hasonló intézet megszűnt volt. Édes anyja, Szilágyi Erzsébet, míg csak élt, állandóan az ó-budai palotában lakott. Ugyanott állítja föl a káptalan prépostja, Geréb László, Erzsébet unokaöcscse, az első magyar könyvnyomtató műhelyt. 1483-tól kezdve Beatrix királyné birtoka lett Ó-Buda.

Nem tetszhetett a budaiaknak, hogy a király 1485 óta Ausztriában élt inkább. Példáúl az egész 1488-ik évet Bécsben töltötte. 1489-ben Budán volt, de 1490 februárjában, noha betegen, Bécsbe vitette magát. Ott halt meg a nagy király ápril. 6-dikán; holt testét másnap hajón indították Budára s azon hó 25-dikén temették el Székes-Fehérváron.

Buda és Pest 1491-1541.

1490. Következett a királyválasztás nagy kérdése. A budai királyi kastély összes kincseivel s az ország minden más várával együtt Mátyás természetes fia, Corvin János kezében volt. Mátyás özvegye, Beatrix, a ki határozott ellensége Corvin trónra jutásának, a királyi várból átköltözik a polgári városba, az egri püspök házába, ki akkor egyszersmind nádori helytartó. Dóczy Orbánnak, mint a többi egri püspöknek, úgy látszik, nemcsak közönséges háza volt Budán, hanem udvart is tartott sok fegyveressel. Az egri püspök az ő 2.500 újonnan érkezett fegyveresével a polgári városban hatalom volt. Dóczy a cseh királynak, Ulászlónak fogta pártját. Beatrix, vagyis inkább a püspök ágyúkat kezdett kiszegezni a polgári város felől a Corvin kezében maradt királyi lakra. Nyilván való, hogy ez nem volt megvédhető, ha a polgári várost az ellenfél bírja. Corvin oda hagyta a királyi lakot várnagyúl Ráskay Balázs maradván benne.

1490 augusztus 9-én érkezett Ulászló Budára. Szeptember 19-dikén koronázták meg Fehérvártt nagyszerű pompával. Ott volt csaknem az összes cseh- és magyarországi főúri rend. Színes selyem, bársony, hermelin, fényes vaspánczél gazdag arany, ezüst és drágakő díszítésekkel kápráztatta a szemet. Leghátúl a budai polgárok lovagoltak szerényebb díszben. Nem illett, s oktalanság lesz vala fitogtatniok a polgári erkölcsök egyszerűségét. A koronázási szertartás alatt most is ők díszelegtek a fehérvári polgárokkal együtt a templom ajtajánál.

Budának, Pestnek kevés oka volt panaszkodnia II. Ulászlóra. Ámbár a cseh koronát is viselte, mégis Budán töltötte ideje legnagyobb részét. Ő és utóda, Lajos, valódi udvart tartottak a budai várban. Ha maguk nem voltak is bővében a kincseknek, a főbb zászlós urak, főpapok a fővárosban fényes házakat tartottak. Kivált a gyakori országgyűlések az ország minden számot tevő úri emberét ide hozták. E gyűlések már Mátyás alatt kezdenek rendszeresen tartatni, még pedig nagyobb részint Budán. 1459-től 1490-ig, a nagy király haláláig, húsz országgyűlést számlálhatni össze. Átlag minden 19 hónapra esik egy. A 20-ból 15-öt tartanak Budán.

Az 1490-től 1526-ig lefolyt 36 év alatt 24 országgyűlést tartottak II. Ulászló és II. Lajos Budán és Pesten (a másutt tartott nehány kivételeseket nem számítjuk). Csak a városunk területén véghezmentekből átlag minden 18 hónapra esik egy. A 24 gyűlés közűl Budán 12-őt és Pesten is ugyanannyit tartottak. A pestieket, mikor a Rákos mezeje nincs is megnevezve, mind ott tartott tömeges és nem képviseleti gyűléseknek vehetjük.

Országgyűlések idején az egész főpapság és főúri rend Budán szállásolta el magát, mely a fényűzési czikkek főpiacza, olasz, német és zsidó bankárok állandó tanyája, a „kincses Buda" volt. Pestre nézve pedig, melyben és mely körűl a nemesi közrend táborozott, minden rákosi gyűlés oly nagyszerű sokadalom volt, a milyennel kevés európai város dicsekedhetett. Oláh Miklós szerint képes volt Pest egy 80.000 főnyi tömeget bőven ellátni a szükségesekkel, s a keresetnek ezen ráadásúl adott jó alkalma kétségkivűl gyarapította a külvárosokat és szomszéd falvakat is. Pest korlátlanúl terjeszkedhetett, nem úgy, mint Buda.

Budán a várban az országgyűléseknek s a residentiális jellemnek volt árnyékos oldala is. A legtöbb főpap és zászlós úr, meg sok főrendű család házat szerezvén a várban, ott, mint fogyasztó és gazdag vevő szívesen látott vendég volt ugyan, de mind jobban kiszorította a polgári elemet s szaporította a város terheinek viselése alól fölmentettek számát. A vár kezdett aristokratikus jellemet ölteni, sőt nem egy budai polgári család emelkedett az aristokraták közé.

Az Ulászló megválasztásakor kiütött viszályban Budavár szerepet játszott ugyan; de nem a város bírája, hanem az egri püspök volt a képviselője. Ugyanazon 1490-dik évben, késő őszszel, mikor Miksa az ő német hadával elfoglalta Fehérvárat, s igen valószínű volt, hogy rögtön Buda ellen fordúl, nem a polgárság helyezi védhető állapotba a várat, hanem Báthory István, az erdélyi vajda, falukról behajtott munkások által.

1514. Bakocs Tamás esztergomi érsek és pápai követ keresztes hadat hirdet a török ellen 1514 húsvét első napján a királyi kastély templomában, s ugyanott fölavatta Dózsa Györgyöt a keresztes had fővezérévé. Nagy processiókat is rendezett ekkor Ó-Budától a várig és Pesten, mindamellett a polgárok közűl aránylag kevesen varratták föl a keresztet ruháikra. De vidékről, kivált a parasztok, tömegesen sereglettek a Rákos mezejére, s mint mondják, 40.000 főre szaporodott a magát élelmező s fizetetlen tömeg, mely, mint tudva van, már májusban nem volt többé fegyelmezhető. Elkezdte rabolni a külvárosokban a nemesek házait s kifosztani az útazó kereskedők szekereit.

A Dózsa-féle had nagyobb részének elvonúlásával 1514 májusban hátra maradt a pesti mezőn Szentfalva felé (az üllői vagy soroksári útban) épen a külváros közelében egy 3.000-nyi pórhad, mely szekérvárral vette magát körűl. Ez Száleresz Ambrus pesti polgár vezérletére volt bízva. A királyi várnagy, Bornemissza János és Tomory Pál elhatározták ezen had szétverését. A budai királyi lak őrsége adta a gyalogságot, a budai és pesti urak, meg sok, vidékről ide menekűlt nemesség a lovasságot, végre a budai és pesti várfalak az ágyúkat. Bornemissza a gyalogsággal és ágyúkkal a külváros házai közt vonta meg magát (mi mutatja, hogy a pórhad tábora közel volt a városhoz), Tomory a lovassággal nyílt támadásra volt kirendelve. De, mielőtt ez megtörtént, teljes bocsánat ígérése mellett fölszólították a lázadókat a fegyver letételére. Maga Száleresz s a sereg egy része elfogadta az amnestiát, a mi mutatja, hogy nem voltak élethalálra Dózsa hívei. A többit teljesen széllyelverték.

A lázadás elnyomása után az októberi országgyűlésre felgyűlt nemesség természetesen föl volt bőszűlve a keresztes had ellen. S épen e fölháborodásnak lehet tulajdonítani, hogy ez országgyűlésen a földesurak hatalmát még nagyobbá tették jobbágyaik fölött, mint az előtt volt. A megszerkesztett törvényczikkeket egy küldöttségnek kellett nagy diadalmenetben átvinnie a királyhoz Pestről Budára. A komp megtelt az országgyűlés más tagjaival is. De oly nagy volt a köd, hogy a Duna közepéről nem látszott sem a pesti part, sem a Gellérthegy, s azt sem tudták, merre van föl-, merre lefelé. Az országgyűlés némely nagy urai kardlapozni kezdték a révészeket s ők mutattak irányt. A komp neki ment aztán a dunai malmok egyikének, ott fölborúlt s a benne levők többnyire odavesztek a hetvenegy törvényczikkel együtt, melyek közt volt a jobbágyokat örökös szolgaságra itélő rész is. Azonban önként értendő, hogy a törvényczikkek elvesztett példányán kivűl volt több másolat is, melyek egyikét aztán a király megerősítette. Ebben a III-dik czikk előszámlálván a királynak tulajdon jövedelmeit, első helyen áll Buda és Pest a többi adózó városok közt. A városok jövedelmei egy sorba vannak helyezve a királynak a bányákból, aknákból és harminczadokból bevett jövedelmeivel. Többek közt Ó-Buda és Visegrád is királyi birtok, utóbbihoz számítván a Ros- (ma Szentendrei) és a Csepelszigetet.

1516. II. Ulászló meghalt Budán. Már előbb megkoronázott, de még csak tíz éves fia, II. Lajos, lett ura a budai várkastélynak. Ápril 24-dikén a nemesség nagy számmal és fegyveresen gyűlt a Rákos mezejére, hol Szapolyai is szállásolt. Már kezdték Pestet Szapolyai residentiájának csúfolni Budán. Nagy volt a meghasonlás egy csakugyan főben járó kérdésben, hogy t. i. mikép szervezzék a kormányt. Magyarország sorsa leginkább ezen fordúlt meg. Pesten, igen helyesen, egy kormányzót kivántak; Budán egy sok fejű kormánytanácsot. Nem tudtak megegyezni. A budai urak a király nevében azt követelték, hogy a rákosi nemesség keljen át Budára tanácskozni; de előbb tegye le a fegyvert. A nemesség, számra 3.000 ember, át is kelt; de nem tette le a fegyvert, s úgy követelt bebocsáttatást a várba. A várnagy, Tomory Pál, fölvonatta előttök a kapuhídat. Erre a nemesség megrohanta a kaput és falakat. De a várnagy nehány ágyút elsüttetett s egyszersmind a hídat gyorsan leeresztvén, a sorakozott őrség kirohant. Általános lett erre a futás, mi közben sokan az árokba estek. Sok volt a sebesűlt. Csuda-e, ha ilyen körűlmények közt (mint Verancsics írja) az országgyűlésen „semmi jót sem végezének"?

1521. A török szultánok a legnagyobb magyar hősnek, Hunyadi Jánosnak, 1456-diki utolsó harcza után nem léptek többé derék hadakkal Magyarország területére. Az 1521-ig lefolyt 65 év elég volt elhitetni, hogy a szultánoknak vagy szándéka, vagy bátorsága nincs a Duna és Száva vonalától éjszakra terjeszkedni. Meglepő volt, hogy Szelim szultán 1521-ben a Duna és Száva kulcsai, Belgrád és Szabács ellen mert jönni, s azokat, bár hősi védelem után, be is vette. Buda és Pest sokat áldozott ez évben Belgrád védelmére. Vállalkozott arra, hogy ott a Duna partján három új bástyát fog építtetni. Ezen kivűl Buda a bírája, Harbár János, alatt 300 s Pest ugyanannyi gyalogost adott Báthory András keze alá. Ha ezek bejutnak Nándor-Fehérvár falai közé, tán meg lett volna tartható az ország ezen kapuja. De megkésett a segítség. - Főkép a királyi kincstár üres volta okozta Nándor-Fehérvár és a Száva melletti Szabács elvesztését. A kormány kezdett a pénzverőházakban kényszerített forgalmú silány ezüst dénárokat veretni, a mi nagy kárára volt a kereskedésnek.

1522. Ebben az esztendőben az előbbinél is nagyobb veszélytől tartva, minden hagyományos szabályt mellőztek, csakhogy a kincstárt megtölthessék. Az előtt a városok csak a kiváltságleveleikben kikötött átalános évi összeget szolgáltatták be a királynak, s az ő gondjuk volt az adókulcs, a kirovás, beszedés, végrehajtás. De 1522-ben az ország veti ki a városi egyes polgárokra is a füstpénzt s a városi zsidókra a fejadót. Azonban a budai polgárok a királyhoz folyamodtak az ellen, hogy két felé: az országos és a királyi kincstárba is adózzanak. És II. Lajos király egy, 1522 augusztus 27-dikén kelt leiratával fölmenti őket ezen adó alól.

1523. Az országgyűlés az 54-dik törvényczikkben fölszólítja a királyt, hogy fej- és jószágvesztéssel bűntesse Luther tanainak minden hivét és pártolóját. Ugyanazon világi törvényhozás megújítja, sőt szigorúbbá teszi később 1524- és 1525-ben e végzést.

A törvény be nem vallott czélzatainak egyike, sőt merőben világias fő czélzata az volt, hogy sulyos csapást mérjen a királyi udvar ellen. Az udvarnál Brandenburgi György határgróf volt a király egyik nevelője és gyámja. Ez nyiltan pártolta Luther híveit. 1521-ben a király még csak 17 éves volt; akkor hozták Budára nejéűl a 15 éves Máriát, V. Károly császár húgát. Mária pedig valameddig a trónon ült, szintén pártolta az új tanok hirdetőit. Brandenburgi György továbbra is a király mellett maradván, már 1521-ben meghíjja a budai egyetemre Grinaeus Simon és Winsheim Vida theologusokat, Luther tanainak követőit. Mária királyné udvari papja Henkel János lett, ugyanazon felekezetből. Maga Luther a szentirás fordításának egy részét Mária királynénak ajánlja. V. Károly császár budai követe, Schnaidpeck is az újítás embere volt. Ugyanakkor egy excommunikált szónokot, Speratus (Spretter) Pált, ki Bécsben a Szent István templomában hirdette volt Luther elveit, hívnak meg papjoknak Budavár polgárai. Azonban 1523-ban már nemcsak ez, hanem a nevezett két tanár is kénytelen volt távozni az akkor hozott törvény miatt.

1524-ben a királyné udvaránál szerepel a reformatio egyik legjelesebb s bátrabb szónoka, Cordatus. Nem a pápa követe, nem is a magyar püspökség, hanem a köznemesség kényszeríti az ország idehagyására az „eretneket". Cordatus Lutherhez Wittembergába menvén, egy János nevű szolgától számos nyomtatott könyvet küldött Budára, melyek az új tant dicsőítették és hirdették. De a szállítót a magyar határon egy földesúr elfogatta s könyveiből máglyát rakván, őt magát is megégette.

Hogy Budán a reformatio a polgárok közt meggyökerezett, nemcsak a föntebbi nehány följegyzés bizonyítja, hanem van adat rá, hogy a büntetéstől való félelem miatt titkolni is kellett. Hiában valók voltak az országgyűlés tilalmai. A pápa budai követe maga jelenti, hogy a reformatio Magyarországon rohamosan terjed.

1525. A zsidóból kereszténynyé lett Szerencsés Imrét, a kincstartót, azzal gyanusították, hogy sikkasztott az ország pénzéből. A nép megrohanta palotáját, mely a mai Dísztéren, közel a kapuhoz, a Pest felé néző falon állott. A gazda és úri vendégei kötélen ereszkedtek le a várból s úgy menekűltek el. Ez a lázongás is a zsidók kirablásává fajúlt, mely után azokra a keresztényekre kerűlt volna a sor, kik a kincstárral összeköttetésben álltak. Ilyenek voltak Fugger, Thurzó, sőt Brandenburgi György határgróf és az esztergomi érsek is. Ezek házát is kirabolták volna, ha Szapolyai János erdélyi vajda katonái meg nem gátolják.

1526. Szent György napra országgyűlés volt összehíva, mikor már Szolimán elindúlt Konstantinápolyból kétszász ezer emberrel és háromszáz ágyúval Magyarország ellen. Pénz kellett gyorsan a magyar királynak a hadjáratra. Az egyházakat adóztatták meg. Az arany és ezüstneműek felét minden templomnak oda kellett áldoznia a haza oltárára. Budán és Visegrádon Bécsből kért pénzverők segítségével kezdték hevenyében földolgozni a nemes érczet, mindenekelőtt azt, a mely kézügyben volt: Buda, Pest s a környék templomainak kincseit. A városoktól gyalogokat (fele részben puskásokat) és ágyúkat kivánt a király. Buda és Pest embereiről nincs egyenes adatunk; de Sopron 100 gyalogot és 2 ágyút adván, Buda és Pest összesen legalább is 600 gyalogot (mint 1521-ben) és tizenkét ágyút adhatott úgy, hogy annyi fegyveres és ágyú maradt a városban, a mennyi egy véletlen megtámadtatás első rohamát kiállja. Augusztus 29-dikén este felé volt eldöntve a mohácsi ütközet. A hír a mintegy 30 mérföldnyi útat 30 óra alatt tette meg. Másnap éjféltájban, úgy látszik, nem váratlanúl lepte meg a gyászhír Mária királynét s a melléje tanácsadókúl rendelt hű Bornemisszát, Thurzót és a veszprémi püspököt. Már előre sajkákra voltak rakva a királyi vár értékesebb tárgyai. A királyasszony, ki férje sorsáról semmit sem tudhatott, de csaknem bizonyosnak sejthette halálát, éjnek éjszakáján gyalog ment ki a várkapun, kisérve a kezökbe lámpát fogott palota-hölgyektől, s Logod, vagyis a mai Krisztinaváros felé haladtak, a Győr és Bécs felé vezető úton. Ott, úgy látszik, kocsik várták őket. Ugyanazon, 30-ról 31-re viradó éjjel menekűlt a német polgárság tekintélyesebb része szintén sajkákra rakodva kincseivel; de nagy titokban, hogy a magyar polgárok észre ne vegyék és szándékukban meg ne akadályozzák őket. A magyar polgárság hallván hírét a szultán éjszakra vonulásának, mely mindenütt rablással, égetéssel s a fegyvertelenek lemészárlásával járt, két-három nap múlva szintén elszélledett. A város pusztán maradt; csak a legszegényebb osztály s a zsidók egy része nem mozdúlt ki belőle.

A szultán, ki valószínűen nem is fogja ostrom alá Budát, ha azt a védelemre felkészűlve találja, nem kétszázezer, hanem csak kétszáz katonával is elfoglalhatta volna. A híres Budavár, melyet IV. Béla nem egyébért épített, Zsigmond király nem egyébért erősített újból, mint hogy mongolok, tatárok, törökök ellen erősségűl szolgáljon, nem ért annyit sem, mint a maróti szekérvár. Mindezek főoka az, hogy nem volt sem az országnak, sem a városnak egy erélyes és elég tekintélyű vezérfia. Pedig erő lett volna, mert a mohácsi ütközet napján egy várőrségnek igen alkalmas csehországi segélyhad már Fehérvárig és Győrig érkezett volt.

A szultán udvarával a királyi lakba szállott meg. Mindent, a mi becses, még az udvaron állott szobrokat is, s a Mátyás könyvtárának maradványait hajóra rakatta és magával vitte.

A polgári városban, az addig „kincses"-nek nevezett Budán, a janicsárok nem találtak rabolni valót. A külön állott királyi kastélyt, a szultán lakát, nem bántották. De fölgyújtották a várost, mely három egész napig égett. Nem a véletlen, nem is a katonaság hirtelen föllobbant boszújának műve volt ez, hanem rendeletre történt: egy vezető alatt 300 gyújtogató katona volt erre kiparancsolva. Az égés után a házaknak csak kéményei emelkedtek felűl a hamun és romokon. Odaégett Budának és Pestnek egész levéltára is.

A török hajóhídat köttetett Buda és Pest közt. Azon kelt át az óriási sereg szeptember 18-tól kezdve 23-dikáig. Azonban az utócsapat alatt a híd elszakadt és sok török veszett a Dunába. A budai zsidókat, kik el nem menekűltek volt, a szultán hajón vitette el birodalmába, s különböző városokba osztotta el. A török özönvíz elvonúltával könnyű volt Szapolyai hívének, az erdélyi Kun Gothárdnak, megszállania Budát, mely most csakugyan teljesen puszta volt, és Esztergomot, melynek érseke a mohácsi mezőn esett el.

Nem sokára Szapolyai ontotta könyeit Buda romjain. Fehérvárott, hol megkoronázták, maga temettette el nagy pompával II. Lajos királyt. Télre Buda helyett Esztergomba volt kénytelen telepedni.

1527. Tavaszszal Szapolyai tart még országgyűlést Budán; de Ferdinánd közelgő hadai elől azután elvonúl. Ferdinánd Budáról megy magát megkoronáztatni Fehérvárra, hol, mintha a Szapolyai által tartott temetés nem lett volna rendén, új temetést rendez II. Lajosnak. Budára jővén, Szapolyainak, mint felségárúlónak, birtokait elkoboztatja. Ezek közűl több mással együtt Szapolyai budai házát a Báthoryaknak adja. Feküdt ez a ház a mai Dísz-téren a Duna felől. Azonkivűl az alsó városban, a Duna-parton is volt háza Szapolyainak. De Ferdinánd, ki azonkivűl, hogy Ausztriát bírta, már a cseh királyságban is utóda lett II. Lajosnak, nem lehetett állandó lakosa Budának. A még fiatal Nádasdy Tamás alatt legnagyobb részt német őrséget hagyott benne.

1529. A szultán ismét bejön óriás hadával Magyarországra, illetőleg ezen át Bécs ellen megy. Magyarországot már vazall-államnak tekintette, miután 1528 elején Szapolyai, mint magyar király, szövetséget kötött vele adófizetés föltétele nélkül. A szultán ostrom alá fogja Budát, melyet a német őrség védett, de lanyhán; mert hatod napra föladta a várat, miután parancsnokát, Nádasdy Tamást, fogságra vetette. A szultán a magukat megadott lanzknechtek-et negyvenegy előkelő budai polgárral együtt mongolos embertelenséggel leölette. Most másod ízben volt Buda a szultán hatalmában. De még ekkor sem foglalta el. János királynak adta át. Ez mind haláláig bírta. Nádasdy a várföladás zavarában megszabadúlt s János-pártivá lett. Ekkor Pest, mely a németek kezén volt, szintén megadta magát János királynak. A lakosokat nem bántotta a győztes fél; de a vagyonosabbak mégis oda hagyták a várost. Pest ezúttal mintegy két évig lévén Ferdinánd alatt, Szapolyai hatalmába kerűlt.

Ugyanezen évben költöznek el végkép a nyúlszigeti apáczák a szigetről.

1530. Ferdinánd Roggendorfot küldi Buda visszafoglalására. Benn Grittivel 3.000 török volt a budai és pesti polgárokon s más magyar hadakon kivűl. Nádasdy Tamás nagy érdemeket szerzett a város megtartásában. Szapolyai ezek fejében adta neki a nevezetes Fogarast. Roggendorf ötvennapi erős ostrom után elvonúlt. Kitűnt, milyen kár volt 1521-ben és 1526-ban csekélylő véleménynyel lenni a várak ellenálló képességéről. János király a budai polgárokat hősi magukviseleteért egyenként és összesen nemesekké tette. Régibb kiváltságaikról már az előtt királyi levelet állított ki.

1540. Júliusban Budán születik János király fia, János Zsigmond. Az öreg János július 21-dikén hal meg Erdélyben. Csecsemő fia gyámjáúl Martinuzzi Györgyöt nevezte ki halálos ágyán. Ferdinánd azt kivánta az özvegytől, Izabellától, hogy az 1538-diki nagyváradi szerződés értelmében adja át neki az országot és Budát. A királyné, ki nem volt uralkodásra vágyó nő, de annál aggódóbb anya, hajlandó volt rá. Azonban a gyám s több tüzes János-párti magyar királynak szánta a csecsemőt s ki is kiáltotta annak. Így akarta a török szultán is.

Ferdinánd októberben Fels Lénárdot hadaival Buda alá küldi alkudozni, s ha ez nem sikerűl, fegyveresen lépni föl. Felső-Hévíznél (a mai Császárfürdő és „Országút" nevű külváros táján) foglalt veszteglő állást októberben. Hadai ellenállás nélkűl elfoglalták Pestet, melyből már a régi gazdag kereskedők majd mind elköltöztek volt. Ez úttal Pest tizenegy évig volt már Szapolyai hatalmában. De a németek most egy évnél tovább nem bírták.

1541. A Martinuzzi által behítt török had kora tavaszszal vissza akarta foglalni Pestet. A benne volt németek s a Nyári Ferencz és Horvát Bertalan alatti magyarok diadallal visszaverték áprilisban. A törökök elvonúltak.

Május elején érkezett Buda alá 25.000 némettel és magyarral Roggendorf, a Ferdinánd vezére. A várban Martinuzzinak 2.400 fegyverese volt. Csaknem három hónapig tartott az ostrom. Makacsúl harcolt mind a két fél. Ámbár több helyen rések tátongottak a falakon, a várbeliek visszaverték a rohamokat. Múlhatatlanúl beállott az inség a várban. A XVI. század első felében, rendes időben, a legdrágább ökör 10 darab arany volt, az ostrom alatt ez az ár 40 aranyra emelkedett. A várbeli mészárszékekben lóhúst mértek. Kenyér volt még mindig, mivel a dúsan ellátott királynéi kastély is bőven szolgált liszttel. Legdrágább azonban a fa volt. A királyné konyháján fakerítésekkel, sőt bútorokkal is főztek.

Sok polgári család kincses ládái mellett éhezni volt kénytelen. Keseríthette őket, hogy ők alkotják a várost, ők viselik szívökön annak érdekét, s mégis jött-ment politikusok koczkajátékának a tárgyai, kik a törökkel állanak szövetségben. A polgárság színe összeesküdött, hogy titokban s bizonyos föltételek alatt Roggendorf katonáit bebocsátja a várba. A tervvel egyetértett maga a királyné is. Mindamellett, hogy a Török Bálint adta jelszó az volt a várbeli népnél, hogy árúló az, a ki Budát akár a németnek, akár a töröknek föladja: sokan érezték már az ostrom folytán, hogy a vár a töröké lesz, ha meg nem adja magát a németnek. Ily meggyőződésben volt a királyné is.

A föltételek ezek: Ferdinánd nevében Roggendorf jót áll arról, hogy 1. kegyelmet nyernek mindazok, kik a várban ellene harczoltak; 2. Magyarország minden törvénye épségben tartatik; 3. Ferdinánd egy magyarországi várba sem helyez idegen „tiszttartót"; 4. Ferdinánd kiadja az özvegy királyné és néhai férje minden birtokát; 5. a várost Roggendorf seregének magyar része szállja meg előbb, hogy a németek netaláni dúlását megakadályozza. Ezen irásbeli föltételekkel Bornemissza Gergely esküdt polgárt küldte ki a királyné Roggendorfhoz, ki aláírta a föltételeket.
A fehérvári kapu Török Bálint nevének kezdőbetűivel. Dörre Tivadartól

Pálczán Péter kis-bírónál állott a Boldogasszony czinterméhez vezető kis kapu kulcsa (a mai Jezsuita-lépcsőnél). Egy júniusi éjjelen ezt megnyitotta s azon Roggendorfnak 300 oda lopódzott fegyveresét bebocsátotta a városház piaczára. Ez alatt Roggendorf, hogy a figyelmet más felé vonja, elkezdte a Gellért-hegyről ágyúztatni a királyi kastélyt, a mi pedig hiba volt, mert az alvó várőrséget ezzel fölriasztotta. Másik hibája Roggendorfnak, hogy csupa németeket küldött a várba, kik a magyar jelszó nem tudásával mindjárt elárúlták magukat. A vállalat meghiúsult. Az összeesküdt polgárok nagy része ott hagyva családját, vagyonát, még azon éjjel menekűlni volt kénytelen; ilyenek: Pálczán Péter bíró, Bácsi Benedek, Bornemissza Gergely és Tamás, Korcsolyás Péter, Drailinger Tamás és még sokan a vagyonosabbak közűl. A felbőszűlt őrség többnek a házát földúlta, többeket Martinuzzi kegyetlenűl kivégeztetett. A Pálczán házában talált, ma egy milliónál többre tehető értéket lefoglalta. Bornemissza Gergelyét pecsét alá helyezte. Pálczán nejét, gyermekeit fogságra vettette, kik ott is haltak meg. Pálczán csak helyettes bíró volt. Buda bírája akkor - s az utolsó bíró a török foglalás előtti korszakban - Turkovics Miklós volt. Szerencséjére a föntebbi összeesküvéskor ágyban fekvő beteg volt. Így őt nem sújtotta a büntetés. De azért későbbi sorsa neki és családjának sem volt különb a többinél.

Buda polgárságának a színe tönkre jutott még a török megszállás előtt. Kitűnt az is, hogy lejárt már a középkor, midőn várakban és városokban a polgári őrség játszhatá a főszerepet. Rendes zsoldos katonák, puskások és tüzérek kellettek ahhoz.

Mentűl tartósabb s makacsabb volt Buda védelme: annál inkább föltűnt ellenállási képessége a török szultán előtt is. Ő, a ki 1526-ban és 1529-ben nem tartotta méltónak elfoglalni, most azzal a szándékkal jött, hogy állandóan megszállja, s ha lehet, csellel, emberáldozat nélkűl.

Július 31-dikén érkezett Buda alá Mehemet pasa serege, mely mintegy előcsapatja volt a derék hadnak. A vár rögtön fel volt mentve a zár alól, s György barát kezet fogott Mehemet pasával. A várat mindjárt el lehetett látni a nyitott kapukon élelemmel. Sőt a várőrség török Bálinttal kiment a német sereg ellen. Roggendorf serege lett most az ostromlott fél. A Gellért-hegyen s annak déli oldalán volt elsánczolt tábora. Erős hajóhada tartotta fönn a közlekedést a még mindig Ferdinánd kezén volt Pesttel. Egy felől Mehemet, más felől Török Bálint ostromolta. Így menekűlni kellett innen, mivel a szultán főserege is közeledett. A német vezér egy hajóhídat köttetett volt a Gellért-hegyen alúl; de azt, mikor már készen volt, egy szélvész elhordta. A Roggendorf seregebeli magyarok s ezek főembere, Perényi, sürgették a hajón való átkelést, amit amaz koczkáztatottnak tartott, mert a török hajóhad is, bár felényi sem volt a pestiekéhez és a németekéhez képest, fölérkezett.

Végűl Perényi sürgetésére három heti hasztalan csatározások után, augusztus 21-dikén éjjel nagy csendben megkezdődött az átkelés a pesti partra. Már a magyarság és az ágyúk, hadiszerek a túlsó parton voltak, midőn Mehemet megtudván az elvonúlást, Török Bálinttal együtt rárohantak a német-cseh vegyes hadra s azt megsemmisítették.

Pest város török kézre jutott másnap, augusztus 22-dikén. A pesti őrség a hosszú ostrom alatt jó szolgálatokat tett Roggendorfnak. A bal parton kiállított ágyúk és puskások hathatósan gátolták, hogy a budai várbeliek a Dunából vizet hordhassanak föl, s a várfalak lövetése innen is folyt. Most, augusztus 22-dikén reggel a pesti őrség erősbödött volna ugyan Perényi katonáival és az átszállított ágyúkkal; de a nép s a katonaság fejét vesztve sietett menekűlni. Nyilván nem volt vezére. A sokaság a már elmenekűlt kereskedők boltjainak kifosztása után üresen hagyta a várost, a hol a török 36 nehéz és 150 kisebb ágyút talált.
A budavári jezsuita lépcső. Dörre Tivadartól

Augusztus 26-dikán érkezett meg maga a szultán, ki táborhelyűl az ó-budai nagy síkságot választotta s 27-dikén ott ütötte föl sátorát. A mohácsi ütközet napján, augusztus 29-én, a szultán hívására megjelentek táborában a még dajkaölbe való János Zsigmond aranyos hintóban, s kiséretében Martinuzzi, Török Bálint, Werbőczy és Petrovics. Gazdag ajándékot vittek a szultánnak Bornemissza lepecsételt kincseiből.

A szultán török részről dícséretet érdemelt, hogy fegyver helyett cselhez nyúlt, mely igen otrombának lett volna nevezhető, ha nem sikerűl. Egy várőrségnek minden valamire való emberét kicsalni, őrizet alá tenni s azalatt barátságot tettetve, a fejevesztett őrségtől elfoglalni a kapukat és a várost, nagyon együgyű tervnek látszik, s mégis elsült. Azonban ez inkább visszaélés volt a szövetséges számba ment várbeliek szorúlt helyzetével. Az őrség ki volt fáradva a hosszú ostromban és harczban; a vár falai rútúl megrongálva, a hadiszerek szűken, a város lakossága inkább ellenséges, mint barátságos indúlatú: mindez lehetetlennek mutatta, hogy a vár a szultán roppant nagy és pihent seregével daczolhasson. A szultán a magyar főuraknak kijelentette, hogy Budát most meg fogja szállani a török sereg. De igérte, hogy mihelyt a királyfi húsz éves lesz, visszaadja, sőt ráadásúl Bécset is neki ajándékozza. Több napig tartotta jó szóval az urakat a szultán a maga táborában. Azalatt a janicsárok, mintha sétálni mennének, bejutottak a kapukon, melyeket elfoglaltak, s bevonultak a városba.

Háromezer janicsár sorakozott Buda útczáin s a királyi palota előtti, mai Szent-György-téren, hol Mehemet és Szolimán pasák húzatták föl sátorukat. Oda hívatták a város szerencsétlen bíráját, Turkovicsot. Keményen ráparancsoltak, hirdesse ki, hogy valamennyi főúr, valamennyi nemes s azok minden cselédje takarodjék ki a várból azonnal. Fejével játszik, a ki nem engedelmeskedik. Ez volt a jutalma azoknak, kik a szultán számára vitézűl védelmezték Budát. A külső városban az elvonúlókat a török sereg alja kirabolta csaknem meztelenre, miután előbb Mátyás király csűrébe (a mai lánczhíd táján) hajtották be őket.

Buda meg volt fosztva valamennyi főpapi, főúri, nemesi lakosaitól, meg a valódi polgároktól is. A megmaradottaknak egy hétig nem volt szabad mutatkozniok az útczákon, melyeken a janicsárok szabad ég alatt tanyáztak, s a házakba be nem mentek.

A szultán pénteken (a mohammedán vasárnapon) szeptember 2-dikán a mecsetté alakított Boldogasszony-templomában imádkozott; de a vár többi részét csak később nézte meg.

Szolimán - mint tudva van - nem tartota meg igéretét, hogy Budát János Zsigmondnak visszaadja, Buda törökké lett, s ez volt a városnak a mongol betörés után újabb nagy pusztúlása. De míg a mongol betörés hamar elvonúlt, a pusztító török hatalom 145 évig tart városunk és környéke, s az ország jó harmada fölött.
Buda a XVII. század elején. A. A Margitsziget romjai. B. A Duna. C. A meleg fürdők. D. A hátulsó külváros. E. A zsidó és viziváros. F. A várpalota. G. Pest. H. Védmű a Gellérthegyen. I. Török temető. K. A felsőváros. L. A legalsó külváros. M. A legfelső külváros. Merian művéből.

Budapest az új korban (1686-1838).

A töröknek Magyarországon lakta idején (1541-1686) hárman bírták hazánkat, t. i. a Habsburg-házbeli magyar királyok, a szultán és a választott erdélyi fejedelmek, emezek a szultánok árnyékában, de sokszor elég függetlenűl. A terület megoszlása Szolimán szultánnak 1541 szeptember elsején kimondott szavával kezdődik, melylyel János Zsigmondnak adja Erdélyt s a temesi grófság egy részét. De az események hatalma is ugyanazt az alakúlást adta az országnak. Mert Buda és Pest meghódításával területileg úgy is ketté volt vágva az ország. 1541-től 1686-ig többször behatoltak Erdélybe a magyar király hadai, s viszont az erdélyi fejedelmek nem egyszer nyomúltak Pozsonyig; de az egyesítés nem sikerűlt, mert Budát egyik fél sem bírhatta. Mihelyt pedig 1686-ban Budát elvesztette a török, vége volt az erdélyi fejedelemség önállóságának is. Ez is mutatja Budának és Pestnek országos fontosságát. Az a dunai rév, mely Budát Pesttel összeköti, az ország szárazi közlekedésének is bogja és középpontja. A török ellenségkép ülvén be ide, nem hódította ugyan meg soha teljesen sem a nyugati, sem a keleti országrészt, de a kettő közti főútakat elvágta. Lehetetlen volt Pozsonyból a szultán ellenére parancsolni Erdélynek, s szintoly lehetetlen Gyula-Fehérvárról vagy Nagy-Váradról akár a szultán, akár a bécsi kormány ellenére parancsolni Zalavármegyének és Horvátországnak. Az ország kétfelé válása geografiai szükségesség volt, mihelyt Buda és Pest, a fő kapocs, hiányzott belőle.

A török uralkodás (1541-1686) egészen elvágta a középkori fejlődés fonalait. Buda és Pest megmaradt a maga helyén, s mégsem tartozott már Európához. Lakosai csaknem merőben kicserélődtek. Nemcsak valamennyi főpap, barát (kivéve a nehány franciscanust), nemcsak minden főúr és birtokos nemes, hanem a vagyonos kereskedő és iparos is kivándorlott Budáról és Pestről 1541 után. Valódi városnak lehetetlen volt virágoznia a szultán meghódította területen. A török nálunk csupán katona volt; a világ egyik legjobb, legrendesebb katonája ugyan, de semmi egyéb nem. Itt csupán erősített helyen lakott. Földmíves vagy nyilt helyen lakó török ismeretlen volt hazánkban. A várbeli polgári elemet a legszegényebb néposztály és kisiparos helyettesítette. Leginkább zsidók és ráczok tudtak megalkudni a török uralommal a városokban. A török kaszárnyának és istállónak használta Buda és Pest boltjait, termeit és lakó szobáit, sőt számos templom és klastrom nagyobb részét is. A legszebb házaknak, melyekben előkelő tiszt lakott, az útcza felőli oldalait befalazták, betapasztották, vagy deszkával, zsúppal vakították el. Az igen kevéssel beérő katonának jó volt a cserepeitől, zsindelyétől megfosztott épület is; vidéki keresztény jobbágyai szalmával, náddal toldották-foldották, a hogy tudták.
Budavár ostroma 1686-ban. A. A szétrombolt torony. B. A város egy része. C. A törökök sánczai. D. Az elővár (Zwinger), melyet a mieink már elfoglaltak. E. Az ellenség védművei a falak háta mögött. F. Az ostromlók által őrzött hely a toronyban. G. Fedett támadó-művek. H. A kis tornyon s az elővár (Zwinger) falán ütött rés. I. Bemenet az elővárba. K. A nagy rés. L. A széthányt nagy torony, melyet közönségesen »Rondellá«-nak hívtak. M. N. Két üteg: egyik a nagy torony falain belűl, két 24 fontos ágyúból, a másik a rés fölött három hasonló ágyúból áll. O. Az ostromlók által készített árok és híd. P. A kert falán ütött rés. Q. S. Az árok szélére helyezett két üteg, hét ágyúval. R. A vár kapuja. T. A lovas őrség. V. A három 24 fontos ágyúból álló s a folyamhoz közel felállított üteg. W. Futó árkok. X. A folyamon túl levő ellensánczolási vonal. Y. A mecsetek tornyai. Z. A törökök temetője. Egykorú metszet után, melyet Hallart L. N. rajza után Wening Mihály metszett.

Buda főhelye volt a magyarországi török hódoltságnak. De a főkormányzók, a budai pasák oly gyakran változtak, hogy nem volt sem érdekök benne, sem ösztönük arra, hogy építsenek. Csak egy-két fürdő, egy-két mecset és a várfalak jókarban tartásával gondoltak. Az 1626 körűl kormányzó Murtéza pasa a paulinusok egykori klastromának (a mai „Szép juhászné" szomszédjában) köveiből foldozta ki a budai vár falait. De a lakásokat, házakat kecskeméti, kőrösi, czeglédi szántóvető emberek tatarozták robotban. Képzelni lehet, milyen jóakarattal és szakismerettel! A török városokban gyakori égések is pusztítottak. Sőt több ízben fölrobbant a várban a puskaporraktár is, mi a környéken volt épületeket is megrongálta. Az 1686-diki ostrom alatt Mátyás egykori palotája (a mai fegyvertár helyén) szolgált ilyen tárúl. Az felrobbanván, az egész palota eltűnt a föld színéről. A keresztények részéről nehányszor megkisérlett, de visszavert ostromok bombázásai befejezték a rombolást. Nem szólván az enyhébb kisérletekről, minő az 1542-diki volt Pest ellen Brandenburgi Joachim alatt, elég legyen a Buda elleni ostromok nevezetesebbjeit nagyjából megemlítenünk. Ilyen a tizenhat éves háborúban az 1598- és 1602-diki ostrom. Ez utóbbi évben a keresztényeknek sikerűlt Pestet bevenni; de két év múlva ismét török kézre kerűlt, s a két rendbeli lakosság-csere miatt a város 1604-ben nyomorúltabb helyzetbe jutott, mint 1601-ben volt. Még több rombolással járt az 1684-ki sikertelen és 1686-ki sikeres és kemény ostrom. Elől kellett kezdeni mindent a főváros helyreállításában.

A fővárosnak 1686-tal kezdődő új korszakában egyedűl Pest az új-kor városa, s egyedűl azé a jövendő. Ó-Buda említést sem érdemel, Budavár is háttérbe szorúl. Hogy Budapest ma főváros, abban 1686 óta nem Budáé, még kevésbbé Ó-Budáé, hanem csupán csak Pesté az érdem. Csakhogy nem egy-két év, hanem nemzedékek műve volt ennek a kiküzdése. Az 1686-dik év után is vagy száz évig tart, míg Pest a számot tevő hazai városok sorába emelkedik. Igaz, hogy I. Lipót király négy sokadalmat adott mindjárt a visszafoglalás után Pestnek, s 1703-ban a királyi városok díszes sorába iktatta, fölruházván a tisztviselők szabad választása jogával egy igen ünnepélyes diplomában. De közbe jövén a Rákóczy forradalma, mely az ország kereskedelmére nézve sok évig óriási csapás volt, aztán pedig nyomban rá egy irtózatos járvány ütvén ki, a népesség annyira leapadt, hogy a mai Pestnek 1710-ben nem volt több háromszáz lakosánál!
A keresztény hadak bevonúlása Buda várába 1686 szeptember 2-án. Herbel Károly egykorú rajza után.

A törökök kitakarodása után visszaállított ősi intézmények között a legelsők egyike volt a vármegye újra szervezése, s a megyei hatóság szokott székhelyének, a vármegye-házának fölállítása és berendezése. Természetes! A többi, a ki utóbb jött, csak jövevény; de a vármegye, bár kissé hosszas távollét után rögtön visszarepűlt a maga fészkébe, Pestre. Nemes Pest-vármegye, mely a török hódoltság idején saját területétől jó messze a Nógrádban fekvő várból, Fülekről administrált, sietett ősi székhelyén adni hálát a Mindenhatónak a szerencsés visszaérkezésért. Nem is történik efféle mindenütt!

A megyeháza a XVIII. század második felében egy-emeletes volt, s csak a XIX. században kapta második emeletét és díszes oszlopsorát. A megye háza olyan jó helyre telepedett, hol a Duna legroszabb kedvében sem bántotta soha. A szomszédjában emelkedő óriási kaszárnyát III. Károly király alatt 1727-1728-ban építették. Előtte a szerviták klastromának és templomának alapkövét még 1717-ben tették volt le. A Szent Ferencz rendiek a mai „Barátok teré"-n szintén korán telepedtek meg. Az evangelikusok is elég bölcsek voltak ezen század elején egyszerű templomukat mentűl közelebb sorakoztatni a magasabb fekvésű kaszárnyához.

De minden hajókázható víz mellett fekvő helynek természetes vonzalma van a part felé való terjedésre, tekintet nélkűl az olykor bekövetkezhető áradásra. Így épűlt már az Árpádok alatt a plebánia-templom a Duna partjára; mert ne feledjük, hogy a főtemplom környéke mindig búcsújárók tanyája, vagy, a mi egyre megy, országos sokadalmak és heti vásárok helye volt. Azon tájon volt Pestnek a régi réve s később (1687) a hajóhídja. Az „eskü-téri" plebániát a visszafoglalás után hamar átalakították mecsetből katholikus templommá. A városházát ugyanazon forgalmi okokból építették oda, a hol van, s hol a vízben állott nem egy áradás alkalmával. Jelen alakjában egészen újszerű épület 1844-ből, sőt azóta is egy emelettel nagyobbodott; s még így sem fér el bele az újkori városi hivataloknak fele része sem. Ezért nem régiben új városházát kellett építeni.

Pest emelkedése a XVIII. század első felében igen csekély. Csak a XIX. században ölt a növekedés lavinaszerű jelleget.
Pest és Buda a XVIII. század elején. Bél Mátyás művéből.

Álljon itt csak e nagyjából való kimutatás:

Pestnek 1776-ban volt 13.000 lakosa,

1780-ban volt 16.000 lakosa,

1799-ben volt 29.000 lakosa,

1810-ben volt 35.000 lakosa,

1820-ban volt 47.000 lakosa,

1830-ban volt 62.000 lakosa,

1840-ben (az árvíz után) volt 66.000 lakosa,

1847-1851-ben volt 106.000 lakosa.

A fokozatos emelkedés nem egy akadály ellenére történt.

A kifejlődésnek, összehasonlítva más nagy városokéval, nagy akadálya volt, hogy a környékén 1686 után messze földre sem város, sem falu nem állott. A török foglalás előtti szomszéd falvak eltűntek a föld színéről.

Így Megyer a mai Új-Pest felé, Jenő a Margit-sziget irányában a balparton, Új-Bécs a mai Új-épület táján, Szentfalva a mai közraktárak környékén, nem is említve Sülyt, a kérdéses Párdőt és Rákosfalvát kelet felől. Már pedig az újkori nagy városok (London, Páris, Bécs) növekedésére sokat tett, hogy a környékbeli régi falvakat és kis városokat magukba olvasztják. Pest a ma közelében levő helységeket, minők: Uj-Pest, Kis-Pest, Kőbánya, stb. saját maga népéből telepítette és telepíti.

A szomszéd helységek ezen hiányának is volt egy jó oldala, az, hogy az olcsó, csaknem ingyen föld, illetőleg homok egy-két órajárásnyi kerületben korlátlan szabadságot engedett a kiterjedésnek.

De ez épen Pestnek egyik vele született baja. A kiterjedés némileg a városi jellem rovására gyarapodott.

Pest külvárosainak már a neveik is magukon viselik újdon voltuk bélyegét. Mária Teréziának, Józsefnek, Ferencznek és Lipótnak nevét vették föl és viselik. Már III. Károly sejtette, hogy Magyarország jövendőbeli fővárosa nem Pozsony, hanem Pest. III. Károly nemcsak a Martinelli építőmester által tervezett Invalidus kaszárnya fölépítésével adta jelét Pestről való jó véleményének, hanem az által is, hogy 1723-ban az újonnan fölállított állandó országos főtörvényszékek mindkettejét Pestre helyezte, t. i. a hétszemélyes és királyi táblát. Árvíztől mentes helyen állott ez is, a „Barátok teré"-n.
Buda és Pest a jelen század elején. Artaria és társa bécsi műkereskesése által kiadott színes kép után.

Mária Teréziának 1751-diki pesti látogatása után építik föl a budai királyi palotát, s a mi Pestre nézve fontosabb, 1767-ben állandó hajóhíddal kötötték össze Pestet a budai Ráczvárossal a Kis-Híd-utcza irányában. 1775-ben azon század legnagyobb árvíze pusztít Pesten és Budán. 1776 februárban a polgárság ellene szegűl a katonai beszállásolásnak, mely itt addig szokatlan volt. 1777-ben rendelék el a nagyszombati egyetem Budára költöztetését, melyet 1784-ben II. József Pestre helyez át az egykori paulinusok föloszlatott rendének klastromába.

1781-ben adja ki József, e koronás filozóf, a türelmi rendeletet, mely nem csekély fontosságú volt a város gyarapodására. I. Lipót 1703-ban Pestnek adott ünnepélyes kiváltságlevelében ki volt mondva, hogy csak katholikust lehet fölvenni a város polgári rendjébe. Ezt a rendeletet József megszűntetvén, nemcsak magyar, hanem német és tót ajkú beköltözőkkel is szaporodott a város lakossága.

1784-ben hozzák Budára a helytartótanácsot és a királyi kamarát.

1786-ban készítik el papnövendékek számára a pesti seminariumot József rendeletére. Ugyanakkor építik a rengeteg nagy „Új-épület"-et messze a várostól. József császár ennek is árvíz nem járta tért választott. Jellemző, hogy habár építészete katonai jellemű, föltették a humanus uralkodóról, hogy valami ápolóintézetnek szánta. Ilyennek pedig tán mégis nagy volt a város akkori népességéhez képest. Még 1821-ben is beépítetlen az „Új épület" környéke; - ezt írják róla: egészen magában, szabadon áll.

A legújabb külváros a Lipótváros; de ez már tervszerűen készűlt. Nemcsak egyenes, derékszögben találkozó útczái mutatják ezt, hanem két nagy tere, az Erzsébet- és a József-tér is.

1790-ben a pozsonyi országgyűlésen, mivel nádora sem volt rég az országnak, megválasztották Sándor főherczeget. Minthogy Budán volt a helytartótanács, Pesten meg a hétszemélyes tábla, Budán vagy Pesten kellett laknia a nádornak is, ki ezenkivűl még Pestvármegye örökös főispánja is volt.

1792-ben Ferencz királyt Budán koronázzák meg a helyőrségi templomban.

1795-ben a „polgári kórházat" építik, melyet a vele kapcsolatos votiv kápolnáról Rochusnak neveznek ma is.
Pesti és budai polgárőrség. Kimnach Lászlótól

1796-ban lett József főherczeg Magyarország nádorává, miután Sándor főherczeg az az előtti évben kimúlt. József nádor szobra méltán díszíti Pesten a róla nevezett tért. Tovább egy félszázadnál telt öröme az ő kedvelt városának fölvirágzásában, melyben hathatósan közremunkált. A városnak a múlt század végén egy másik hatalmas barátja, gróf Batthyány József primás, segít megalapítni 1799-ben a mai Városligetet. Ő utána nemsokára egy másik főúri pártfogó, gróf Széchenyi Ferencz, 1802-ben nagy könyvtárát és becses gyűjteményét ajándékozta a nemzetnek múzeumúl. A nádor lett ennek főpártfogója, ki maga is sok tudományos és műkincscsel járúlt gyarapításához.

1807-ben országgyűlés volt Budán. 1808-ban alakítják meg a nádor ösztönzésére a „Szépítési bizottságot", melynek föladata volt fölvigyázni a tervszerűbb építkezésre. Ezután kezdenek eltűnni Pest rozzant várfalai és várkapui.

Az 1808-diki törvényhozás két nemzeti intézet ügyében buzgólkodott: a Magyar Nemzeti Múzeum és egy katonai magyar nevelő-intézet, a Ludovika akadémia ügyében. Jellemző, hogy a törvényhozás a közadókból és közjövedelmekből nem segíti ezeket; bár az is igaz, hogy rendes állami pénzügyvitele nem is volt az országnak. Közadakozás útján jöttek létre, s ebben kivált a főurak tűntek ki. A mit az országgyűlés tett, az a nagylelkű adakozók nevének és adományának törvénykönyvbe beczikkelyezése volt. Így már az 1808-diki országgyűlés beczikkelyezi Grassalkovich herczegnek a Múzeumért tett áldozatát és a Ludovika akadémiára tett adakozások hosszú lajstromát. Pest város az áldozat nagyságában a második helyen áll. Csak Mária Ludovika főherczegnő irt alá nagyobb összeget, t. i. 50.000 forintot, míg Pest város 30.000-et. Albert szász herczeg ugyanannyit adott. A többi nagy adományok kevés esetben haladják meg a 10-12 ezer forintot. Buda város 8.000-et irt alá.

1810 a budai nagy égés éve. A Ráczváros és a Viziváros egy része (400 ház) égett le.

1814-ben a bécsi congressuson volt uralkodók és diplomaták méltónak tartották megszemlélni Budát és Pestet. A Gellérthegyen 1814 óta csillagvizsgáló torony állott. Az 1817-18-diki inséges év nagy drágaságot okozott a különben rendkivűl olcsó városban.

Ezen időkből nehány adat mutatja a városnak 25 év alatti emelkedését. Volt Pesten (kerekszámban): 1795-ben 2.600 ház, 1810-ben 2.900, 1814-ben 3.300, 1820-ban 3.800. E szerint egy negyed század alatt 1.200 ház volt az emelkedés; közel 50 százalék.

1820 táján Pest polgári őrsége 3 gyalog zászlóaljra volt osztva, mindenik 6 századból, s minden század 124 emberből, 4 tisztből állott; összesen 2.307 ember. Volt hozzá egy fél svadron huszár és fél svadron német lovas is. Az egésznek parancsnoka 1820 körűl ezredesi rangban Boráros városi tanácsos volt. Már 1789 óta állott fenn városunkban a „polgári őrsereg" (Bürger-Miliz) hivatalosan, a magyarországi katonai főparancsnokság és helytartó-tanács rendeletére, miután a sorkatonaság Laudon vezérlete alatt a török ellen ment táborozni. A polgári őrsereg helyőrségi szolgálatot teljesített a háború alatt. Később a napoleoni korszakban is szükségét érezték, úgy, hogy 1808-ban törvény (a 2-dik czikk 13. szakasza) kötelezi a városokat ily őrseregcsapatok (cohortes) tartására. 1815 után, a hosszú béke alatt, merőben hiú diszelgéssé váltak. A lövöldében (mely e század elején a Lövész-útcza végén állott), mint mulatóhelyen, tartotta fenn traditióit. 1848-ban a nemzetőrség, szélesb alapra fektetve, ezen polgári őrség folytatásának tűnt fel Budapesten, s csak a vidéken volt merőben új.
A pesti vármegyeház. Háry Gyulától

1820 óta kezdett Pest a magyar szellemi élet középpontjává lenni. Míg az előtt a hazai irók az országban szétszórva éltek, s műveik Kassán, Kolozsvárt, Pozsonyban, Bécsben jelentek meg: most az irodalom lelkes fiatal bajnokai: Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Fáy András s többen Pesten adják ki műveiket. Trattner és Landerer nyomdái jórészt itt egyesítik a könyvpiaczot új könyvek, naptárak, díszes almanachok kiadásával. Kulcsár lapja, a „Hazai és külföldi tudósítások" s Fejér György folyóirata, a „Tudományos Gyűjtemény" czímű szemle az időszaki magyar sajtó meghonosítói voltak a nagy részint még német városban. De különösen 1830 óta lett a mindinkább emelkedő s újabb meg újabb tehetségeket ide vonzó Pest állandó középpontjává a tudománynak és irodalomnak a „Magyar Tudós Társaság" megalapítása által. Ezt sem az állam, hanem Széchenyi István kezdeményére magános adakozók alapították, még pedig tetemes áldozatokkal. Nagy lendűletet adott a város fejlődésének a dunai gőzhajózás, mely szintén Széchenyi István hathatós közreműködésével indúlt meg ugyanazon évben, 1830-ban. A magyar aristokratia is kezdi Pesten itthon találni magát. Főurainkat Bécsből mindinkább Pestre vonzotta ugyancsak Széchenyi a lóversenyek és a kaszinó megalapítása által is. Ha nem is Széchenyi terve szerint, de az ő sürgetésére honosúlt meg végre a nemzeti színművészet is Pesten, az 1837-ben megnyitott állandó magyar színházzal.

Az árvíz 1838-ban.

Budának és Pestnek, de különösen Pest városnak fejlődését századokon át mindúntalan megzavarta ugyanaz a Duna, mely annyira kedvezett itt egy országos kereskedelmi középpont fölvirágzásának.

Sok régibb szerencsétlenség után 1838 márcziusában történt a legnagyobb, s oly rendkivűli körűlmények közt, melyeket előre kiszámítani s megelőzni lehetetlen volt.

Azon a télen igen sok hó esett, s a Duna január 6-án azon évszakban szokatlan magas vízállásnál, a 0 fölött hetedfél méternél állott be. Buda és Pest között 66 napig volt a Duna jég alatt, mi közben a vize leapadt.

A tavaszi olvadás a Duna bajor és osztrák szakaszain előbb kezdődött, mint nálunk, ott tehát a Duna jege előbb kezdett eltakarodni. Így Bécsnél márczius 5-ikén, Esztergomnál 6-ikán, míg Pestnél csak 13-ikán mozdúlt meg a jég, s akkor is megakadt a Csepel-sziget csúcsánál, mely ponton alól a Duna még be volt fagyva.

Márczius 13-án folyvást emelkedő vízállásnál történt a jégtömegek indúlása és mindjárt alább fennakadása.

Márczius 13-ikán éjféltől 15-ikén délig 8.20-8.40 méter közt ingadozott a vízállás a 0 pont fölött, elárasztva a város két harmadában a pinczéket és földszínti helyeket úgy, hogy a Ferencz- és József-külvárosokban már az áradás első napján egymás után kezdtek összeomlani az oly házak, melyek vagy átalán silányabb anyagból épültek, vagy pedig épen alapjok és pinczéjök nem volt elég szilárd.
A pesti Városház-tér az 1838-ki árvízkor. Kimnach Lászlótól

A veszély azonban csak márczius 15-ikén délután érte el tetőpontját, elborítva oly részeket is, a melyeket addig biztos menedéknek tartottak. A víz magassága az útcza színvonala fölött két, három, sőt negyedfél méter magas, némely ponton pedig csaknam 4 méter volt. A Duna-parthoz közel eső Tél-útcza egyik házának még az első emeleti ablakain is betört a víz. A város népe, melynek teljes bizalma volt a védő töltésekben, egyáltalában nem volt elkészűlve a veszedelemre. Épen országos vásár volt Pesten, s roszat nem sejtve, a sok vásáros nép is itt rekedt. Az emeletes házak lakói a felső emeletekre vagy a padlásra költöztek többnyire. Némelyek a polgári önkénytes vagy katonai mentők kevés számú hajóin, ladikjain, vagy összetákolt deszkákon, kapukon, fürdőkádakban menekűltek. Az inség mindenütt kétségbeejtő volt. Ma olvasva az akkori részletes leirásokat, megdöbbentő a valóságnak csak emléke is. A földszinti üzletek kilencztized része víz alatt levén, estéről reggelre nem volt a 66.000 lakosú város számára sem tüzifa, sem kenyér, sem hús, sem más élelem, sem bárminő ital kapható. A kútakat mind megrontotta az undokúl mocskos áradat. A roppant vízben nem lehetett sem ivásra, sem főzésre alkalmas vizet találni. A mentők buzgó önfeláldozása, az önkénytes jótékonyság csudákat tett mindjárt a veszély kezdetén. A főurak elől jártak a jó példával, s köztük az ifjú István főherczeg, ki élete koczkáztatásával jött át márczius 14-dikén Budáról Pestre a Duna aláhömpölygő jégözöne közt. Lónyay János, a veszély idejére kinevezett kormánybiztos, gróf Szapáry Ferencz, báró Prónay, gróf Széchenyi István, a két ifjú báró Eötvös, Dénes és József, gróf Ráday Gedeon, gróf Károlyi György, a Podmaniczkyak s különösen az ország legkitűnőbb athletája, báró Wesselényi Miklós, és még számosan nagy önfeláldozással folytatták a mentés roppant nehéz és sok helyt veszélyes munkáját. A polgári rendből is egész sereget tett a mentők száma, kik közt különös megemlítésre érdemesek Landerer nyomdatulajdonos és Feiler Ferencz bécsi nagykereskedő, a ki mind személyes munkában, mind pénzben rendkivűli áldozatokat tett, miért is őt törvényes utódaival együtt honfiúsítá és nemesi rangra emelé az 1840. évi XLVIII. törvényczikk.

Az éltes József nádor maga, minthogy lábadozó beteg volt, nem jelenhetett meg a pusztúlás színhelyén; de áldozókészsége határt nem ismert. A királyi palotában minden nap 1500 kenyeret süttetett az éhezőknek s a díszes termek és szobák közűl 36-ot engedett át a menekűlteknek lakásúl. A mentésben rendkivűl nagy buzgalommal és sikerrel működött Budának és Pestnek katonai helyőrsége, s a főhadparancsnokot, b. Lederer Ignáczot az 1840-diki XLVI. törvényczikk ünnepélyesen honfiúsította.

Képzelhető, hogy a víz elvonúltával még hetekig, hónapokig sem szűnt meg teljesen az inség, mi hogy nagyobb mértékűvé nem lett, annak tulajdonítható, hogy a víz árját nyomban követte a jótékony áldozatok egész özöne. Az idegen jóltevők közt legelűl Bécs tündökölt. Követték példáját Németországon is, hol különösen a gazdag Majnai Frankfurt tett ki magáért.

Százhúszra számították az emberéletbeli veszteséget. De a vagyonbeli veszteséget kiszámítani sem, nemhogy kárpótolni lehetett volna. Csak a város pénztárára nézve is óriási volt a kár. Még sokkal nagyobb volt a magánosok összes kára. A pestiekét hivatalosan 20 millió pengő forintra, a budaiakét közel 2 millióra becsűlték.

1838 márczius 13-ikán még 4.254 ház volt a városban. Egy hét múlva ez a szám már 2.281-re szállott le, sőt tulajdonkép csak 1.146 szilárdúl álló ház maradt. Összedűlt 1.973 ház, s meg volt rongálva, vagy megingatva 1.135. Így a város épületeinek mintegy kétharmadát kellett vagy teljesen, vagy részben újra építeni. Ezenkivűl a kereskedés, ipar, a városnak ezen két fő éltető forrása, sok időre hátra volt vetve.
A régi városház Budapesten. Nádler Róberttől

De a veszedelemben, nagy inségben és roppant kárban volt valami haszon is: becses tanúlság épen az árvíz elleni védekezésre nézve. S ezt a tanúlságot azóta annyira szemmel tartották mind a vízszabályozásnál, mind a városi építkezésnél, hogy emberi hozzávetés szerint többé Budapesten az 1838-ikihoz hasonló romlás vagy kisebb mérvű árvíz veszély is be ne következhessék.

Volt a kárnak és szerencsétlenségnek erkölcsi jó hatása is. Az óriási részvét országszerte a nemzeti együttérzés fényes tanújele volt, s tettekben nyilatkozott ország-világ előtt, hogy Buda-Pest Magyarország központja, szíve és fővárosa. A külföld előtt is régi idők óta most lett városunk ismét híressé.

A legújabb kor.

A nagy szerencsétlenség okozta még nagyobb közrészvét egyszersmind új életet hirdető lendűletté vált.

Mindjárt az első tíz évben, 1839-től 1849-ig a közszellemnek az előtt példátlan élénksége következett be Pesten, mely nem érte be az egyszerű restaurálással. Uj meg új szilárdabb, csínosabb épületek, egész útczák, új vállalatok, egyesűletek, szellemi és anyagi czélúak keletkeznek. Még a mi már meg volt is alapítva az árvíz előtt, mint a nemzeti színház, valóban csak a negyvenes években érte el a tetőpontot. Ezen években épűlt a Magyar Nemzeti Múzeum és a lánczhíd is.

A közszellem ezen emlékein kivűl egyebekben is sokfélekép nyilatkozott a föllendűlés. Magát a lánczhídat nem az ország, nem a város, hanem egy részvényes társaság építi gr. Széchenyi István fáradhatatlan vezérlete alatt. Magán vállalkozók alapítják a ma pénzügyi hatalommá nőtt első hazai takarékpénztárt 1840-ben. Az árvíz nyomai alig tűntek el, midőn 1841-ben Pesten országos iparműkiállítást rendeznek, melyet 1843-ban még több sikerrel ismételnek. A Pestről kiindúló első vasútak is a 40-es években születnek. 1846 júliusban a pesti-váczit, 1847 szeptemberben a pest-szolnokit nyitják meg. 1846-tól számíthatja hazánk egyik mai büszkesége, a műegyetem megalapítását. Akkor nyílt meg, a halhatatlan nádor nevét véve föl, mint „József-ipartanoda".

Még 1841-ben lép életbe a Természettudományi Társaság és a „Budapesti királyi Orvos Egyesűlet". A Kisfaludy-Társaság, e legelső szépirodalmi intézetünk, 1838-ban alakúlt, de csak 1844-ben nyert felsőbb megerősítést. A negyvenes éveket a magyar szépirodalom is fénykorának nevezheti: Vörösmarty, Bajza mellé sorakoznak Eötvös, Petőfi és Arany, más jelesekkel együtt. Ekkor születik meg a valódi publicistica is, melyet mindjárt kezdetben, mondhatni, tetőpontjára emelt a kiváló tehetségek egész serege, mi egy középpontúl szolgáló nagy város nélkűl képzelhetetlen.

Ebben az időben van megvetve alapja a magyar képzőművészeteknek - a Magyar Nemzeti Múzeum képtára s egy-két művészeti egyesűlet által.
I. Ferencz József Ő Felsége megkoronázása a budavári főtemplomban 1867 június 8-án. Székely Bertalan aquarel festménye után.

Csak futólag említjük a királyi tanítóképezdét, a „Josephinum" árvaházat, a vakok intézete mai épületét, a tornyos városházat, jégkár ellen biztosító társaságot, stb. Mai fogalmak szerint ezek nagy része nem épen első rendű vállalat; de összesen mind nagy jelentőségű, s az előtt példátlan tevékenységre mutat, mind szellemi, mind anyagi téren. Azonban a lakosság, a kereskedők, iparosok nagy többsége még mindig német volt, s az itt lakott magyar birtokos osztály többsége a megye- és nem a városházára járt tanácskozni. A vegyűlés lassan haladt.

Következtek az 1848-diki márcziusi nevezetes napok. Az öröm és lelkesedés rendkivűli, tömeges és általános volt. Egy gondolat és érzés egyesített valamennyi addig különvált osztályt, s különösen meglepő volt, hogy az addigi, főleg német, lakosság úgy szólván, máról-holnapra magyarrá vált érzelemben, még pedig kétségtelen őszinteséggel. Az egyelőre küzdelem nélkűli, úgy nevezett „esernyős forradalom" Pesten nem csupán a hírlapok és fiatal szónokok műve volt, hanem a márcziusi országos törvényeké is, melyek megadták a polgári rendnek az országgyűlési képviseletben a kellő helyet és sulyt; melyek eltörűlték a nemesi kiváltságokat; melyek a városok szervezetében is szakítottak a középkorral; melyek Pozsony helyett Pestet jelölték ki az országgyűlés, s Budát és Pestet a kormány székhelyéűl, a mely kormánynak egy része addig Bécsben hivataloskodott. Ekkor lett Buda és Pest törvényesen és tényleg az ország fővárosává. Tudva van, hogy az első magyar miniszterium sietett leköltözni Budára és Pestre, és július 5-dikén Pesten nyitja meg a király nevében István főherczeg, a nádor, az első népképviseleti országgyűlést, mely a mai Vígadó helyén állott redoute termében tartotta üléseit.

A békés kezdetű forradalom szeptemberig nyílt háborúvá fejlődött. Buda és Pest helyzete sulyossá vált, mielőtt még a harczoló felek közel jártak volna hozzá, nemcsak az áldozatok miatt, melyeket a város vagyonban és emberben tett, hanem a külső kereskedés megszünte miatt is. Az ország már 1848 őszén körös-körűl el volt zárva teljesen a külfölddel való közlekedéstől. Nagy elemi csapásokkal fölérő károsodás ez oly városra nézve, melynek valódi éltető eleme a kereskedés.

Tudva van, hogy ráadásúl még Budára és Pestre 1849-ben egy bombázás borzalmai és kárai voltak rámérve. Míg Görgei nagy erélylyel ostromolta Budát május 4-től 21-dikéig, s midőn rohammal bevette, a lövetés következtében Budán sok épület kárt vallott s a királyi lak egy része leégett, - azalatt Henzi osztrák tábornok, kit a tarthatatlan budai várban veszni szánt sereggel hagytak ott, kétségbeesetten lövette Pestet több ízben, s több nagy épületet tönkre tett, köztük első sorban a redoute-ot, a magyar országgyűlés volt székhelyét.

Pestváros összes lakosságának menekűlnie kellett. A szegényebb osztályok óriási tömege, a különben mulató helyűl szolgáló Városligetben ütött tanyát. Az árvíz okozta inség és nyomorúság látszott megújúlni. De városunk életereje egy-két év alatt kiköszörűlte a szenvedett csorbákat s dicsőséggel állotta ki ezt a megpróbáltatást, valamint a rá következőt is.
A képviselőház ideiglenes épülete a Sándor-útczában. Háry Gyulától

Az 1849 után következett katonai és rendőri uralom alatt is a város évről-évre épűl, szépűl, terjed és gyarapodik. Egy pár év alatt eltűnnek az ostrom nyomai. A korábbi intézetek lassanként megkezdik működésüket. A Nemzeti Múzeum csak az ötvenes években jutott oda, hogy eleget tegyen hivatásának. A Magyar Tudományos Akadémia munkássága, bár kis gyűléseire szorítva, 1851 óta meg nem szűnt, s 1858-tól kezdve nyílvános nagy gyűléseket tart, melyek politikai országos esemény számában mentek. Az intézet emelésére s országos föladatához méltó palota építésére példátlan eredményű országos adakozás történt. Kevés akadémia van, mely a népszerűségnek olyan fokát érte volna el, mint a mienk az ötvenes és hatvanas években.

1851-ben teszik le alapját a mai legdíszesebb és legnagyobb pesti templomnak, a Lipót-városinak. A budai várhegy alagútja ekkor készűlt el. Ekkor keletkezik a „Pesti Lloyd" nevet viselő kereskedő társaság. A vasúti közlekedés ekkor nyílik meg Bécsen át a nyugati világ felé, s Szegeden át az Al-Dunához és Szerbia felé. Tervben és munkában volt már ekkor az Erdélybe és Triesztbe Pestről vezető vasút is, mely utóbbinak Buda-pragerhofi szakasza 1860 márcziusban nyílt meg. Ebben az időben alapítják főuraink és helybeli tőkepénzeseink az első magyar biztosító társaságot és a magyar földhitelintézetet. Az ötvenes években egyengettek, csatornáztak, köveztek ki számos útczát és hozták be Pesten a gázvilágítást. Akkor kezdődött az omnibusz és az egyfogatú bérkocsi divatja. A közoktatás terén is jelentékeny haladás történt, s keletkezett nem egy új intézet a fővárosban is, minő a ma is virágzó nagy reáliskola és a kereskedelmi akadémia.

A közszellem az absolutismus korszakában az önkénytelen nyugalom hamva alatt intensivebb volt, mint valaha. A rendőri kormányzatnak, a magyar nemzet és politikai meggyőződés elnyomásának nem egy haszna volt ránk nézve mindamellett, hogy egy nemzedék fél életének szabad fejlődését gátolta. Politikai haszna, hogy az alkotmányt, a szabadságot mindenkire nézve az igéret földének tűntette föl; társadalmi téren arra kezdte szoktatni a viszálkodásra s egymás lenézésére, vagy gyűlöletére hajlandó osztályokat, hogy összesimúljanak, egyetértsenek. Csakugyan megszűnt akkor a különbség conservativ és liberalis, földesúr és városi polgár, katholikus, protestáns, zsidó, diák és filiszter között, sőt a gyalog ember és a mágnás közt is. Eltűnt a nagyságos és méltóságos czím. „Báró úr" és „Gróf úr" járta.

Megjegyzendő, hogy a néha tűrhetetlennek látszó nyomás mellett sem fordúlt elő a fővárosban semminemű összesküvés. Nem is lett volna értelme a szűkebb körű összeesküvéseknek, mikor a nép minden osztálya egyetértett a fődologra nézve. Pest volt ezen közvélemény és közérzület központja.
Az új országház. Steindl Imre tervrajza után.

Mikor 1860-1861-ben az alkotmányosság ideiglen beköszöntött, a közvélemény a megnyílt szellentyűkön elemi erővel tört ki Pesten s aztán az országban. Még a különben drágább és kényelmetlenebb magyar ruha divatját is Pest - az azelőtt húsz évvel jóformán német város - tette országossá.

Politikailag is központ volt Pest. Ámbár a kormány Bécsben lakott, de a magyar politika fő hadiszállása Pesten az „Angol királynő" két szobájában volt. Nyílt hely magyarnak, németnek s mindenkinek, az egész téli és tavaszi időben. Az ország minden zugából minden tekintélyesebb ember oda, Deák Ferenczhez zarándokolt, s jelentette, mi történt ott „mi felénk". Nincs rendőrség, mely jobban ismerte volna az ország hangulatát, mint ő. Viszont a vidékiek is ő tőle vették az irányt és a mindig bölcs tanácsot. - Ezenkivűl az akkori hírlapirodalom, mely jóval kevésbbé volt elterjedett, sokkal nagyobb hatással beszélt vagy olvastatott a sorok között, mint a mai.

A főváros szellemi és anyagi tekintetben folyton haladt 1867 előtt is, a maga emberségéből. A külső és belső közlekedés folyton emelkedett. Ekkor keletkeznek a lovasvasúti vonalak is. Nagy tekintélyű, s kivált az ötvenes évek óta igen népszerű arisztokracziánk mindinkább Pesten telelt, s a hatvanas évek óta már úri palotákat emelt itt magának. József főherczeg a Margit-szigetet új fürdőjével az egész Dunának páratlan gyöngyévé varázsolta.

1867 óta a fejlés és haladás hatványozott. Azon év az alkotmány s az önálló magyar állam helyreállításának éve. Pest csak most lett valóban állandó helye az országgyűlésnek, mint 1526 előtt volt. Az országgyűlés ülései számára egy ideiglenes országház készűlt el a Sándor-útczában, a Magyar Nemzeti Múzeum mellett. Utóbbinak dísztermében ugyanazon idő óta a főrendiek háza tartja üléseit. 1888-ban végre törvényhozási intézkedés alapján egy nagyszerű parlamenti épület létesítéséhez fogtak. A pesti Duna-parton, a Mátyás-templommal átellenben már javában épülő monumentális középület bizonyára épen olyan dísze, mint nevezetessége lesz fővárosunknak. Ugyanekkor lett Budapest a király és királyné koronázási helyévé, míg 1541 előtt Székes-Fehérvár, azután 1835-ig Pozsony volt az.

I. Ferencz József királyunk, kinek koronázása már mai fővárosunkban oly rendkívűli fénynyel és lelkesedés mellett történt 1867 június 8-án, dicső korszakot nyitott meg 1867-ben Budapestre nézve, s a budai várkastély 326 évi szünet után újra királyi lak lett. A nagy fénynyel és pompával tartott koronázási ünnep szertartásait úgy rendezték, hogy maga a voltaképi koronázás a budavári főtemplomban történt, hol Szent István koronáját az ország miniszterelnöke és a herczegprímás helyezték Király Ő Felségének fölkent fejére; a királyi eskütétel és kardvágás ellenben Pesten ment véghez, előbbi a belvárosi plebánia-templom előtti téren, mely azóta „Eskütér" nevet visel, a kardvágás pedig a Lánczhid-tér közepén emelt dombon, melynek anyagát az ország megyéi küldték össze saját földjükből, s annak is olyan részéről, melyhez valamely nevezetes történeti esemény emléke fűződik. Így a magyar király, midőn a világ négy tája felé tett kardvágással mintegy azt adja tudtúl, hogy bárhonnan jöhető ellenség ellen meg fogja védelmezni az országot, ugyanekkor egyszerre az egész haza földjén áll.

1867 óta korona és kormány, ennek organuma a közmunkatanács és az 1848-diki alapon szervezkedett új városi hatóság egyetértve, mindenik sokat áldozva, nagy buzgalmat és tevékenységet fejtettek ki a főváros emelésében, s a magán vállakozás buzdításában és tervszerű szabályozásában.

Külön könyvet kellene írnunk, ha részletekbe bocsátkoznánk, melyek annál számosabbak és többfélék, mentűl közelebb jutunk a mai naphoz. Ott van nyitott könyvűl maga a város! Több, helyesebb fogalmat ád minden írásnál és képnél egy séta a Duna-parton: a két kőpart; a Margit- és összekötő vasúti híd; aztán egy séta a két kilométernyi hosszú egyenes és széles Andrássy-úton, mely méltón viseli az 1867-diki aera első miniszterének nevét, ki a régi rozzant épületű útczákon keresztűl ezt az idegenek által is megcsodált útat törte, mely azonban csak miniszterelnök utódai alatt épűlt ki teljesen, igen gyorsan. Mindez tetőtől talpig merőben új, valamint a nagy körút is, mely bámúlatos gyorsasággal épűl s nagyszerű félkör övet alkot a tulajdonképi város éjszaki végétől a déli végéig, a Dunától a Dunáig.

Fokozódott s nagyobb tért nyert a tevékenység 1872 óta, midőn a három város: Pest, Buda és Ó-Buda törvényesen egyesűlt. Az addig kissé hátramaradt Buda ezen idő óta indúlt nagyobb fejlődésnek.

***

Ezen vázlat elején Budapest népét úgy mutattuk föl, mint az itt természet szerint összepontosúló országútak forgalmának alluviumát. Most vasút és gőzhajó több oldalról s hatványozott mértékben és gyorsasággal táplálja a város éltető ereit. Ennek tulajdoníthatjuk főkép, hogy míg a vasútak kiterjedése előtt az 1851-diki népszámlálás Budán, Ó-Budán és Pesten (kerek szám) 156.000 lelket mutatott ki, negyven év mulva, 1891-ben, Budapest lakosainak száma 506.000. Három és egy negyedszerte több. Külön Pestet véve, megnégyszereződött negyven év alatt.

A vasúti díjszabásnak Baross Gábor miniszter által csak minap kezdett leszállítása milyen hatással lesz a város fejlődésére, azt a jövő mutatja meg; de az eddigi tapasztalások szerint az az események közé fog számíttatni a főváros történetében. Míg 1885-ben az országos kiállítás alkalmával is az idegen forgalom nem egészen 3 millió embert tett, 1890-ben ez megközelítette a 7 milliót.

Egy szóval, a mi ezt a várost megalapította, az adta neki az életerőt, s az fogja fentartani. Ez az ország közlekedési középpontja nem mesterségesen, hanem a természetnél fogva. Ehhez járúl az a progressiv hatás, hogy mentűl nagyobb a város, már csak nagyságánál fogva is erősebb a vonzó ereje.

De ezzel túl is mentünk a múlton, sőt a jelenen is, a jövőbe, holott csak a multról akartunk krónikai vázlatot adni.

Szerző: Salamon Ferencz


Építészet

Budapest területén az építésnek legrégibb emlékei a római uralom idejéből valók. Ezek Aquincumnak az utóbbi évtized alatt részben fölásott romjai. De nem a római katonák voltak e vidék legrégibb lakói. A város környékén talált bronz és réz kardok, balták, vésők, tűk, karpereczek, egyéb eszközök és azoknak öntésénél használt öntő-minták arról tanúskodnak, hogy a rómaiak ide jövetele előtt e tájon és az egész Dunán túli vidéken oly nép lakott, a mely meg sem közelítette ugyan a római műveltséget, de a polgárosúltságnak már bizonyos fokán állott, a műveltség iránti hajlam már ki volt fejlődve benne és mindenek fölött békés természetű volt. A nép polgárosúltságának bizonyítékai a városok, melyek mellett a hódító letelepedett, megtartva nevüket. A nyelvtudomány e városok neveiből bebizonyítá, hogy a Magyarország Dunán túli részén lakott nép a kelta törzshöz tartozott. A mai Ó-Buda helyén feküdt kelta városnak Ak-ink volt a neve. Ebből lett aztán Aquincum.

Pannóniát Kr. e. 34-ben Augusztus kezdé meghódítani. Azon túl őt és utódait kétszáz éven át állandóan foglalkoztatta e vállalkozás. Trajanus Pannonia nagyobb biztonságáért Kr. u. 100-tól 107-ig két nagy hadjáratban meghódítá Dáciát. Ekkor keletkezett a birodalom új határa, melyet a Duna mentén Bécstől Eszékig húzódott római erődítmények, állandó táborok és kisebb katonai állomások hosszú lánczolata védett. Valószínű, hogy szintén ebbe az időbe esik Aquincum első római megtelepítése. Csakis ekkor vált fontossá e hely, mint a Kelet, illetőleg Dácia és a Nyugat közötti közlekedésnek csaknem elkerűlhetetlen állomása. Kr. u. 107-től kezdve Alsó- és Felső-Pannóniát különböztetik meg. Ptolomaeus 140 körűl említi először Aquincumot Alsó-Pannonia városai között. Ekkor még csak castrum volt. Hadrianus 138-ban municipiummá tevé, s valószínű, hogy a legio II. adjutrix e császár uralkodása alatt helyeztetett ide. Marcus Aurelius idejében (161-180) már nevezetes római telep volt, mert az útak mérföldhoszszát a jelző kövek, mint középponttól, ismét számítják. Septimius Severus (193-211) colonia rangjára emelte. Ez időtől fogva a város Colonia Septimia Aquincum; az itt állomásozó legio pedig legio II. Severiana. II. Valentinianust 383-ban Aquincumban kiálták ki császárrá a legiók. Nem sokára azután a népvándorlás viharai elsöpörték a római birodalmat, Aquincum pusztúlásnak indúlt, még a neve is feledékenységbe merűlt.

Aquincum hézagosan ismert történetének e nehány adata egyszersmind megjelöli az építészeti tevékenységnek itteni főbb mozzanatait is. A második század elején a megerősített állandó tábor körűl a veteránusoknak és a legiót kisérő markotányosoknak hamarosan összetákolt bódéi, a canabák állottak. A harmadik század elején, midőn Aquincum colonia rangjára emeltetett és a telep ősi lakói a canabák jövevényeivel összeolvadtak, megkezdődött a római hódítással együtt járó építkezés, a mely sehol sem volt a nagyszerűség híján. Templomok, forum, bazilika, palaestra, színház, amphitheatrum, vízvezeték, fürdők és kényelmesebb lakóházak épültek. A mindenütt polgárosító római katonaság és kisérete ez alkotásainak romjai másfél ezer év múltával kiemelik Aquincum nevét a feledésből, világot vetnek arra a szerepre, melyet e város a világbirodalom történetében játszott és érdekes adalékot szolgáltatnak Róma provinciális építészetének megismeréséhez.

A rómaiaknak a művészetek közűl az építészetre volt kiváló hajlamuk. Közhasznú nyilvános épületeik korszakot alkotnak az építészet és az emberiség történetében. A kényelmes elrendezést, a szerkezet tökéletességét tartja szem előtt és általán a hatás nagyszerűségére törekszik; e mellett a díszítő formák szép kimunkálására kevesebb gondot fordít. Mielőtt az itteni maradványokat megtekintenők, a fönti általános jellemvonáson kivűl arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a III. század elején az aquincumi nagyobb arányú építkezés idejében, a római építészet már túl volt a virágzás korán. Számba veendő az is, hogy ez a város nem oly szerencsétlenűl pusztúlt el, mint a campaniai városok. Ezeket a Vezuv lávája és hamuja úgy temette el, hogy több mint másfél ezer év mulva egész valójukban kerűltek napvilágra. Aquincum lakói a hunok és avarok elől menekűltek. Aztán az idő és az emberek végezték pusztító munkájokat, s csak az maradt meg, a mi a föld gyomrába temetkezett. Tehát előre tudjuk, hogy Aquincumban nem lesz alkalmunk a római építés nagyszerűségét csodálni; a romok között csakis szerényebb épületek alapjait találjuk.
Az aquincumi amphitheatrum. Dörre Tivadartól

Legelőször Ó-Budán a Flórián-téren 1778-ban véletlenségből bukkantak rá egy római épület maradványára, mely valamely fürdőnek egyik oldalán félkörű fülkével biró része, bizonyosan tepidariuma lehetett. Trachytból faragott, részint téglákkal épített oszlopocskákon nyugodott a padozat s az alatta levő üregben közlekedő meleg levegő fűté a helyiséget. A rómaiak úgy hívták, hogy hypocaustum. 1820-ban pedig Ó-Buda délnyugati sarkán az úgy nevezett Királyhalmon pinczeásás közben akadtak egy körűlbelűl öles vastagságú kő falra. Ez állítólag a theatrum maradványa lenne. Mind a két helyen a házak álltak útjában a további kutatásnak. Az Ó-Budával átellenben elterűlő szigeten, a hajógyár területén, 1851-ben és 1852-ben szintén épület nyomaira akadtak. További kutatásokból kétségtelenűl kiderűlt, hogy ez az épület nagyobb terjedelmű fürdő volt. E körűlmény, nemkülönben az, hogy a Duna ágának medrében is találtak falmaradványokat, arra enged következtetni, hogy a sziget csak a római kor után lett szigetté, az előtt összefüggött a szárazzal. A mai Ó-Buda és az ezzel szomszédos szigeten levő hajógyár helyén tehát egykor város állott és számos római fölírat bizonysága szerint ez volt Aquincum. Éjszakra, mintegy négyezer méter távolságban, a lőpormalom környékén bugyogó meleg forrásokból látták el a város fürdőit vízzel. A vezetéknek, e jellemző római építménynek nagy részét elhordták építő anyagúl; pilléreinek maradványai formátlan kő-tömegekként állnak hosszú sorban; egyiken-másikon még meglátszik a boltívek kezdete, melyen a vízvezető vályú nyugodott.

A pillérek nyomán haladva, Ó-Budától mintegy háromezer méternyi távolságban a terület egyenetlen fölszíne, de még inkább az országúttól balra emelkedő Csigadomb már régebben felköltötte a figyelmet. A domb oldalából kilátszottak valami épületmaradványok, de azokat nem kutatták. Utóbb a főváros hatósága elhatározván a terület fölásatását, a munka 1880-ik év őszén megkezdetett, s azóta évenként egy-két hónapon át folytatják. A fölásott romok négy külön álló nagy csoportra oszthatók. Az egyik csoport az országútnak a nyugati, a másik három a keleti oldalán és egészen mellette terűl el.

Az országút nyugati oldalán vannak az állandó tábor romjai. Eddig csak nyugati falának két sarka van fölásva, tehát épen annyi, a mennyiből következtethetjük, hogy hoszsza mintegy 500 méter lehetett. Tőszomszédságában, a Csigadomb alól, egy amphitheatrumnak részint koczkakőből, részint pedig szabálytalanúl egymás mellé illesztett terméskőből épűlt vastag alapfalai kerűltek napvilágra. Ezek hű képet nyújtanak az építmény kiterjedéséről, általános elrendezéséről, s arról, hogy a külső körfalat miként erősítették meg külső és belső támasztó falakkal. A belső falon megtaláljuk az arenára nyíló, szám szerint hat ketrecz nyomát is. Ezekben tartották a vadállatokat. Mint minden amphitheatrum elrendezése, úgy ezé is ellypsis-alakú. Kelet-nyugati irányú hosszanti tengelye 86.45, éjszak-déli irányú rövidebb tengelye 76.54 méter; az arena hoszsza a keleti kaputól a nyugatiig 53.36, szélessége 45.54 méter; a nézőtér (cavea) öve mintegy 7 méter széles. Tehát hosszaságra nézve az eddig megmért 36 amphitheatrum sorozatában a 14-dik, szélességre nézve a 15-dik és térfogatra nézve szintén a 15-dik helyen áll. A hosszanti tengelynek mindkét végén dongaboltozatú kapu szolgált bejáratúl az arenába és a nézőtérre. Az arenában lelt födélcserepek töredékei arra mutatnak, hogy az amphitheatrumnak födele lehetett. A romok közt talált művészi gond nélkül faragott s ülőhelyekűl szolgált kövek némelyikén ott olvasható a tulajdonos neve is. Az épület felső részét mind elhordták, a törmelékek közt nem akadt építészeti részlet, s így e rom művészeti tekintetben egészen néma. Egyébként is az e fajta szerényebb építmények közé tartozhatott, a mennyiben a nézőtér, szélessége után itélve, alig lehetett 9 méternél magasabb.

Az országút másik felén és vele párvonalosan nyílik egy útcza. Elég jó karban van; itt-ott még láthatók az útczaburkolat mészkő-lapjai is. Mintegy 5 méter széles és bal felén csatorna fut végig. Az útcza jobb felén állott a palaestra. Romjainak egy részét az országút födi el, azért az épület egész kiterjedését nem ismerjük, de egykori elrendezése elég világosan kivehető. Az épület négyszögű és födetlen udvarát mind a négy oldalon oszlopos folyosó övezte. Az útcza felőli folyosó mintegy 30 méter hosszú és 6 méter széles. Ennek padozata alatt légfűtés volt berendezve. A meleg levegőt az épület déli oldala közelében lévő négyszögű kemenczéből vezették, melynek egyik sarka szintén kiásatott. A déli fal négyszögű kiszökései a folyosó oszlopainak helyét jelölik. Az éjszaki oldalon levő helyiségek arra mutatnak, hogy itt volt a bejárat. Egy egyszerű tagozatú és gyöngysorral díszített pillérfőn, nehány pillérlábon és párkány töredékein kivűl egyéb építészeti részlet nem maradt fönn. Ez útcza másik oldalán a palaestrával átellenben szintén nyilvános épület, valószínűleg födött oszlopos csarnok állott. Hoszsza 23, szélessége 20 méter. A helyszínén talált két attikai-jón oszlopláb és három párkánytöredék e csarnokot művészileg legjelentékenyebbé teszik az eddig kiásott épületek között.

Egy szélesebb útcza, mely az előbbit épszögben szeli, a romok második csoportját elválasztja az elsőtől. Két nyilvános épület maradványai teszik e csoportot. Az innenső épület közfürdő volt. Elrendezése világosan felismerhető az épen maradt alapépítményen. Több kisebb és nagyobb helyiségből állott a fürdő és három kemencze fűtötte. Nyugat felől volt a bejárat (A); a balra fekvő kis helyiség (B) a kapus szobája lehetett; a bejárat az előterembe (C) vezet; e mellett volt a tulajdonképeni vetkező, apodyterium (D); ebből nyílt a frigidarium (E), melynek nyugat felőli fülkéjében volt a hideg vizet tartalmazó medencze, s azon kivűl kelet felől is csatlakozott hozzá egy kisebb helyiség (F); ezután következett a tepidarium (G), mely két részből, meg egy fülkéből állott és egy kemencze (a) fűtötte, ezután pedig a caldarium (H), melynek déli oldalán levő kisebb fülkéjétől jobbra is, balra is volt egy-egy kemencze (b, c); végűl a laconicum (I). Az apodyteriumnak piskota-alakú téglákból rakott mozaik padozata teljes épségében kerűlt elő, utóbb azonban elhordták és a Rudas-fürdő egy helyiségét padlózták ki vele. A fürdő meleg helyiségeit az ismert módon a padozat alatt meleg levegővel fűtötték; a padozatot tartó oszlopocskák részben megvannak a helyszínén.

A fürdőtől dél felé egy hosszúkás négyszögű tér van, melynek a közepén levő négyszögű alapépítményen talán valami szobor talapzata állott. Mindjárt mellette volt a szintén hosszúkás négyszögű piacz, melyet oszlopos folyosó övezett s ez alatt voltak boltok. A piacz közepét kör alakú, kisebb oszlopos épület díszíté. Helyét alapfal jelöli. E csoport nyugati oldalán az útczát végig boltok szegélyezték.

Valamivel távolabb, a harmadik csoportban, az oda vezető szűkebb útczától délre fölismerjük egy másik fürdő maradványait, mely az előbbinél kisebb ugyan, de nem kétséges, hogy szintén közfürdő volt. Elrendezése elüt az előbbiétől. Egy nagyobb medencze (natatio) körűl csoportosúlnak a többi helyiségek. A vetkőző helyiségnek elég épen maradt mozaik padozata két birkozó athletát és az előttük guggoló mestert ábrázolja. A maeander-szalaggal kerített képet egy pálma, három vakaró kés, egy olajtartó edény és egy lámpa egészíti ki. A fürdőt két oldalt egy nagy lakóház fogta közbe. Ennek alaprajzát is világosan kitűntetik a maradványok. A háznak a déli végiben volt saját külön fürdője. A szűk útcza másik oldalán egy szerény ház romjait látjuk. E mellett éjszakra állott Mythras temploma. Aquincum eddig ismert valamennyi épülete közt ez van legépebb állapotban. Hoszsza 15,3, szélessége a falakkal együtt 7.75 méter. Magasabban fekvő ajtajához lépcsők vezettek. Két előcsarnoka volt; a cella középső része mélyebb. A második előcsarnokban Hermes mészkőből faragott szobrocskájának törzse (24 centiméter) és feje találtatott. A cella bal sarkában a helyszínén Mythras petrogenitusnak a sziklatömegből kiemelkedő domborművű alakja állott. A jobb oldali sarokban hasonló bálvány lehetett. E romoktól valamivel távolabb egy harmadik fürdő ásatott föl. Ez a két előbbinél kisebb, elrendezése is elüt mind a kettőtől, de megvannak benne a római fürdők szokásos helyiségei és a padozat alatti fűtés.
Egyik aquincumi közfürdő romjai. Dörre Tivadartól

A római építésnek mennyi és milyen emlékét rejti még itt a föld színe, vajjon a kiásott épületek Aquincumnak építészetileg legkiválóbb, vagy csak alsóbb rendű építményei voltak-e? E kérdésekre még hozzávetőleg sem lehet válaszolni. Ha ezek volnának Aquincum legkiválóbb épületei, azt kellene mondanunk, hogy e város a III. századbeli római építészetnek alacsony szívonalán állott. Az bizonyosnak látszik, hogy Aquincum két külön és egymástól távolabb fekvő városrészből állott; az egyiknek maradványai Ó-Buda házai alatt rejlenek, a másik pedig a tábortól keletre terűl el. Az eddig kiásott romokból azonban nem lehet sem az egész városnak, sem a tábor melletti résznek nagyságát meghatározni, még kevésbbé lehet a lakosság számának megállapítására valamely kulcsot találni. Az kétségtelen, hogy e vidék még sokáig háládatos helye lesz az ásatásoknak, s a kutatásra fordított fáradságot busásan meg fogja jutalmazni.

Az Árpád-házi királyoktól Budavár visszavételéig.

A Budapest közép- és renaissance-kori építészetéről szóló fejezet egy nagy pusztúlásnak a krónikája. Nyugat-Európában nincsen város, mely e tekintetben a mi fővárosunkkal versenyezhetne. Mert a hol a terület arányához mérten oly élénk volt az építési tevékenység, a hol oly szép számú és művészetileg is jelentékeny alkotások keletkeztek: ott az idők viszontagságai megkíméltek legalább annyit, a mennyiből a képzelet táplálkozhatik. Nálunk a pusztúlás olyan volt, hogy még romokat sem hagyott. Építészeti alkotásaink kevés kivétellel nyomtalanúl eltűntek; még kőhalom sem jelöli helyüket. Nem maradt meg annyi, a mennyiből némi vigasztalásúl bebizonyíthatnók, hogy mi volt a művészeti értéke annak, a mitől balsorsunk megfosztott bennünket. Nem tudjuk bebizonyítani még azt sem, vajjon e pusztúlásban rejlik-e az oka annak, hogy oly igen szerény szerepet játszunk e korszakok építésének történetében. Az emlékek híját semmiképen sem pótolják az egykorú írott források és rajzok. Az írók avatatlanok voltak a művészetben, sőt érzékök sem volt iránta. Ilyen Bonfinius is, ki a IV. Béla királytól I. Mátyás koráig keletkezett egyházi és világi épületek teljes díszében látta Budát. A város feltüntető távlati képek, mint a Schedel- vagy a Meldemann- és a Fontana-féle, hézagosak és önkényesek. Ezekből az írott források és a fönmaradt alaprajzok adatainak segítségével nagyon óvatosan csakis topographiai következtetéseket vonhatunk, a város építőművészetéről azonban nem nyújtanak tájékozást. Ekként Budapest régi építészetének ismertetését majdnem egészen emlékek hiján és művészeti szempontból hasznavehetlen adatokra utasítva kell megkisérlenünk.
A budavári főtemplom. Rauscher Lajostól

Aquincum helyén talán már Szent István idejében volt valami helység, mely utóbb gyarapodhatott is, de nagyobb jelentőségre nem emelkedett, igazi várossá nem fejlődött. Az ország akkori két fő helye Székes-Fehérvár és Esztergom. Azonban kellett lenni Budán már a XII. században királyi várnak is és az valószínűleg a Királyhalmon állott. Itt volt azonkivűl az állítólag II. Gejza által 1148-ban alapított káptalan háza és temploma. Meg kell említeni a rejtelmes Fehéregyházat, melynek helye is kétséges. A várost 1241-ben elpusztították a tatárok. A már ekkor virágzásnak indúlt Pest épen olyan védtelen állapotban volt, mint Buda; annak sorsát ez sem kerűlhette el; a Domonkos-rendieknek nem sokkal épűlt itteni kolostorát és templomát, mely az angolkisasszonyok mai zárdája helyén állott, nemkülönben a város plebánai-templomát is földúlta az ellenség. A mostani belvárosi templom déli tornyának falába belűlről befalazott román művészetű félköríves párkányt a tatárok által földúlt régi templom maradványának tartják. Fővárosunknak a tatárjárás előtti építészetéről e nehány épület hirén kivűl egyebet nem tudunk.

Valószínű, hogy mikor ez épületek keletkeztek, az egykori római város még nem pusztúlt el egészen. Valószínű az is, hogy azok, kik Budán újonnan építkeztek, nem vetették meg az Aquincum romjaiban kínálkozó épületanyagot, a faragott köveket és a téglát. Kérdés azonban, vajjon a római művészet maradványai érvényesűltek-e helyi hagyományként, vajjon kiindúló pontjáúl szolgáltak-e az építészet újból kezdődő gyakorlatának, szóval fölhasználtattak-e, miként példáúl Dél-Francziaországban a nyugoti góthok által, egy sajátos építő-művészet megalkotására? E kérdésekre lehetetlen válaszolni, s így azt sem tudjuk, hogy mit vesztettünk.

A tatárjárás szomorú tapasztalatai megtanították IV. Béla királyt arra a régi igazságra, hogy a hegyen épített várak és városok nyújtanak legtöbb biztosságot a betörő ellenség ellen. Így keletkezett Buda vára Pesttel átellenben, a Duna partjának egészen közelében álló és vele majdnem párvonalos irányban terjedő, mintegy 86 holdnyi hosszúkás hegyháton. Alapítása 1249-re tehető. Az Aquincum helyén álló város ekkor kapta az Ó-Buda nevet. Kétségtelen, hogy Buda vára már alapítója, IV. Béla idejében nem csupán hegy hátára épített város, hanem egyszersmind, legalább részben, védművekkel megerősített hely, valóságos vár volt; de, hogy a védművek milyenek voltak, azt nem tudjuk. 1255-ben Budavárnak már számos lakosa volt: magyarok, németek és olaszok. A város kedvező fekvésénél fogva az iparral és kereskedelemmel való foglalkozás már akkor igen háládatos volt, s a lakosság csakhamar nagyobb jóllétre tett szert és ezzel karöltve élénk tevékenység fejlődött az építészet terén is, a mit IV. Béla is nagyban előmozdított. Feltűnő, hogy ez időben és az utána következő háromszáz éves korszakban, mely alatt Budavár fölépűlt, számos templom, kolostor, királyi paloták, előkelők lakházai keletkeztek, s noha ezekről számos följegyzés maradt ránk, egyiknek az építőmestere sem említtetik. Valószínű azonban, hogy Budavárt ez első korszakában leginkább német építőmesterek építettek. Az egyházi épületek közűl a legrégibb és építészetileg legjelentékenyebb alkotás a német lakosságnak Boldogasszonyról nevezett plebánia-temploma volt. Ez a várhegynek mintegy a közepén, a Duna felé néző oldal kiemelkedő helyén álló mai főtemplom, melyet most közönségesen Mátyás-templomnak neveznek.

A XIII. század második felének elején, IV. Béla uralkodása alatt megkezdett templom három hosszanti hajóból és kereszthajóból álló kora csúcsíves épület volt. Belső hossza 57 méter, a középhajó szélessége 11,30, magassága 16, az oldalhajók szélessége 6.50 méter. A kereszthajó nem szökött ki az oldalhajók falából. A középhajó három szakaszához csatlakozott nyugat felől a két torony közötti szakasz, kelet felől a kereszthajónak, továbbá a hosszú szentélynek két szakasza, erre következett a tizennégy szög feléből alakított és külső támasztó pillérekkel ellátott szentélyzáradék, melynek hét oldalán alúl egy-egy félkörívű magasabb, ezek fölött pedig csúcsos ívű és kezdetleges geometriai művű alacsonyabb ablak volt. Az oldalhajók a kereszthajó szakaszán túl megközelítőleg négyzetalakú szentélylyel végződtek. A középhajót az oldalhajóktól két rendben négy-négy zömök keresztpillér választá el, oldalaikon vastagabb, sarkaikban karcsúbb oszloptörzsek szöktek ki, melyek a keresztboltozatos mennyezet gerinczeivel vágtak össze. A nyugati homlokzaton zömök törzsekkel tagozott, egyszerű alakítású kapu, e fölött kerek ablak és oldalt egy-egy torony volt. A tornyok köze nyugat felől egy szakaszt alkotva, a főhajónak mintegy előcsarnoka volt, aljuk pedig mintegy folytatásaúl szolgált az oldalhajóknak, de azoknál alacsonyabb volt. A főkapun belűl lépcsők vezettek le a mélyebben fekvő hajóba. A déli oldalon is volt egy díszes faragású kisebb kapu, mely a hajó szintjével egyezett.

Nem lehet kimutatni, vajjon e helyen már korábban is állott-e templom; azonban az éjszaki oldalon több falpillér alakítása eltér a többitől és olyan, hogy korábbi időre is tehető. A XIII. századbeli templomot valószínűleg a szentélylyel kezdték építeni, aztán nyugat felé haladva folytatták az építést és következetes bazilikális elrendezésben be is fejezték a század végeig. Hogy a templom oldalhajói alacsonyabbak voltak a főhajónál, azt a pilléreken két sorban levő oszlopfők bizonyítják, melyek közűl az alsóbbak régiebbek; továbbá a pillérek fölötti boltozat részletei, melyek közűl az éjszaki torony keleti falán levő egész terjedelmében megtaláltatott; végűl e mellett szól az a körűlmény, hogy a XIII. századbeli bazilikális templomból megtaláltattak mind ama részletek, melyek a csarnoktemplommá való átalakításnak nem voltak útjában. Ez átalakítás a XIV. század végére tehető. Ekkor a fejlődött, sőt már hanyatló csúcsíves építés követelése szerint az oldalhajók boltozatát a középhajó boltozatával egyenlő magasra emelték, az oldalhajókat a középhajóval kelet felé egyenlő hosszúakká tették, nyolcszögnek három oldalával zárták le és szilárd támasztó pillérekkel megerősítették. De, minthogy az oldalhajók meghosszabbított részét a főhajó szentélyétől falak választották el, ezeket eltávolították és helyökbe ott, hol támasztékra volt szükség, a boltozat régi gerinczeit megtartván, azok alá alakra nézve tőlük elütő és föltűnően gyönge pilléreket állítottak. Ekként az eddigi négy pár pillér egy párral szaporodott. Ugyanekkor a főszentély záradékának délen és éjszakon egy-egy oldalát beépítették, többi oldalán pedig a közben levő faltömeget eltávolítván, az egymás fölött levő két-két ablakot egyesítették, minek következtében a támasztó pillérek sokat vesztettek szilárdságukból. Vajjon befejeztetett-e a XIII. vagy a XIV. században a nyugati homlokzat két tornya? E kérdésre nem lehet határozottan válaszolni. A Schedel-féle Világkrónikában Budavárának távlati képén az éjszaki torony az oromfalnál valamivel magasabb, a déli torony ellenben nem éri el az oldalfal magasságát, s egyiknek sincs födele. E szerint a XV. század közepén, a mely időtájban a kép készűlt, egyik torony sem lett volna befejezve. Hitelesebb tanú, maga az építmény, azt bizonyítja, hogy Mátyás király a déli tornyot 1470-ben alapjából újonnan építteté és hogy alapzásánál régibb épületrészek lebontásából nyert faragott, részben festett köveket használtak föl. A torony a hajó főpárkányáig négyszögű, azon felűl három és félemeletre osztva nyolczszögű és 43 méter magas volt. A XV. században a déli oldalnak előcsarnokkal ellátott nagyobb kapuja, melyből szintén lépcsők vezetnek le a hajóba, továbbá a déli szentély mellett és az éjszaki oldalon egy-egy kápolna és valószínűleg az éjszaki oldalhajó egész hoszszában voltak kápolnák is.

A XVI. században a török uralom alatt a főszentély záradékának a XIV. századbeli átalakítás következtében meggyöngűlt egyik pillére bedűlt, s ez alkalommal a törökök a záradékba patkóalakú három ablakot építettek. A XVII. és XVIII. században a jezsuiták a templom mellé kolostort építettek, ennek falait rátámasztották a templom falaira, a nyugati főkapu elé előcsarnokot emeltek, befalazták a déli kisebb kaput, teljesen átalakították az éjszaki oldal hoszszában volt kápolnákat, a főszentély záradékába oltárnak szolgáló falat építettek, az oldalfalak összes ablakait elpusztították és helyökbe kisebb ablakokat építettek, a szentély alatti sziklába sirboltot vágtak, az 1723-ik évi tűzvész által megrongált toronyra hagyma-alakú födelet tettek és nyolczszögű részének tövét két oldalt a födélszék alatt hozzá épített vastag fallal fogták körűl.

Ámbár a két utóbbi századbeli átalakítások sokat rontottak, mégsem pusztították el egészen a templom állapotának nyomait. Midőn elhatároztatott, hogy I. Ferencz József király 25 éves uralkodásának emlékeűl a nyugati homlokzat és a Mátyás-torony helyre állíttassék, s Ő Felsége 1873 november 25-ikén kelt rendeletével megengedte és elrendelte e czélba vett javítást, Schulek Frigyes, a helyreállítás munkájával megbízott építész, a később hozzá épített részletek alatt talált nyomokon haladva, földeríté fővárosunk e minden tekintetben legérdekesebb építészeti művének eddig elrejtve volt eredeti szervezetét és hatszáz éves történetét, melyet az álala szívesen nyújtott adatok alapján a föntiekben vázoltunk. De ugyanekkor kiderűlt az is, hogy az épület egyes részeit helyreállítani nem lehetséges, hanem az egészet újjá kell építeni, ha meg akarjuk menteni a végső pusztúlástól. E nagy és nehéz munkával is Schulek Frigyes építész bizatott meg, ki megelőző kutatásai folytán az építményből, mint nyitott könyvből olvasott. A XIII. századbeli elrendezésnek világosan fölismert alapeszméjét fogadta el kiindúló pontúl, de a művészet és a történet iránt való egyenlően élénk érzéke sugallatát követve, a XIV. és XV. századbeli csúcsíves részletek közűl egyetmást szintén megtartott. A részletek anyagi megújítását is csak ott eszközölte, a hol az múlhatatlanúl szükséges volt, azonban akkor is lelkiismeretesen megőrízte az eredeti formákat. Így a teljesen megújított szentélyeken is a régiből csak azt hagyta el, a mi szabálytalanság volt, a déli kisebb kapun pedig annak elfalazott nyilásában volt kövek között talált részleteket használta föl az új kapu alakításához. Az újjáépítés lépésről lépésre a régit keresve és megújítva, ekként hajtatott végre tizenhét év alatt. A XIII. századbeli alapeszméből következik, hogy a templom külseje és belseje nem bír a fejlődött csúcsíves épületnek határozottan fölfelé törekvő jellegével; színes ablakok által megvilágított térséges belseje, s kivált a szentély inkább a román építés hatásával bír, épen így a nyugati homlokzat éjszaki sarkán emelkedő vaskos torony is. A régi részleteken talált festék nyomai megczáfolhatatlanúl bizonyítják, hogy a templom belseje egykor színes díszítményű volt. Az újjáépített templom belsejének színes díszítése most van folyamatban. Ezzel be fog fejeztetni az épületnek, a múltból elővarázsolt e szép emléknek, belseje, melylyel az építész tudománya és művészete fővárosunkat megajándékozta. Külseje akkor lesz teljes, ha egészen újra fölépűl a Mátyás-torony, ennek tövében a déli oldal gazdag díszű nagyobb kapuzata, ennek előcsarnoka és végűl az éjszakkeleti sarkon volt s alapfalaiban most is fölismerhető kápolna. Akkor a templom történetében a XIII. századbeli elrendezés mellett a csarnokszerű fölépítés a XIV., a Mátyás-torony, a déli előcsarnok és az éjszak-keleti kápolna a XV. századbeli csúcsíves építésnek lesznek a képviselői.

A német lakosság plebánia-templomával körűlbelűl egy időben, 1259-ben épűlt a vár éjszak-nyugati végében a magyar czéheknek Mária Magdolnáról nevezett plebánia-temploma, a mai helyőrségi templom. A még nem kifejlett, erős, zömök csúcsíves épületnek magasabb középhajója, két alacsonyabb oldalhajója és nyolczszögből vett három oldalú szentélyzáradéka volt. A török uralom korában (XVII. század) egyidejűleg a r. kath. és a református felekezeté volt, melyek fölváltva tarták benne istenitiszteleteiket. A templom a XVIII. században egészen átalakíttatott, csupán a torony maradt meg. Ennek alaprajza a templom oromfaláig négyszögű és minden sarkán két-két egyszerű, de vaskos támasztó pillér emelkedik, azonfölül a torony két emelete nyolczszögű. Most lapos kupola-alakú réz födele van. Ha a Schedel távlati képén a Boldogasszony-templom szentélye mögött látható magas torony a valóságot tűnteti föl: akkor a torony a XV. században gazdag alakítású volt, sisakfödél födte, a sarkok támasztó pillérei pedig a felső emeletig nyúltak és a sisak karimájánál tornyocskákban végződtek.

E két templomnál nehány évvel korábban épűlt a Boldogasszony-templomtól nem messze éjszak felé, szintén a várhegy pesti oldalán a Domonkos-rendieknek Szent Miklósról nevezett temploma és kolostora. A rend 1254-ben itt tartotta nagy gyűlését. A templom keleti részének némi maradványai láthatók a bástyafalban; a toronytól való távolságuk azt bizonyítja, hogy e templom hosszabb volt a német plebánia-templomnál. A négyszögű alaprajzú, koczkakövekből épűlt, dísz nélkűli torony több emelet magasságú falai még állanak, az útczára néző sarkain féloszlopok vannak, dél-nyugati sarkán mintegy kétemeletnyi magasságban egykor mennyezet volt, melyben valamely szent faragott képe állott. A kolostor, melyben utóbb Mátyás király budai egyeteme volt, nyomtalanul elpusztult.
A pest-belvárosi plebánia-templom belseje. Benczúr Bélától

IV. Béla uralkodása alatt 1269-1270-ben épűlt Buda várában a negyedik templom, a Szent-Ferencz-rendieknek Ev. Szent Jánosról nevezett temploma. Ez a mai várszínház helyén állott, s a hozzá tartozó kolostorral együtt elenyészett. Ide temettetett 1301-ben III. Endre, az Árpád-házbeli utolsó király. Ugyancsak Béla király szerzetesnővé lett Margit nevű leánya és ennek társai számára 1252 táján a Margit-legenda szerint lombardiai mesterek által az akkori Nyulak-szigetén, a mai Margit-szigeten, Domonkos-rendi templomot és apáczakolostort építtetett. A királykisasszonynyal együtt hetven apácza vonúlt a kolostorba; tehát annak is, meg a templomnak is tekintélyes épületnek kellett lennie. A török hódítás elől az apáczák elmenekűltek, az épületek lassankint elpusztúltak, s helyökön évek múltával sűrű cserjékkel benőtt domb támadt. Az 1838-ik évi árvíz után a domb lehordásakor kerűltek napvilágra a templom maradványai: a toronynak, az előcsarnoknak, a hajónak és a szentélynek többé-kevésbbé magas falai, pillérek, oszlopok és egyéb töredékek, melyeknek némi része a Magyar Nemzeti Múzeumba kerűlt, nagyobb részét pedig utóbb széthordták. Az akkor megejtett kutatásokból tudjuk, hogy a templom rendkivűl hosszú (62 méter, a miből 30 méter esik a szentélyre, 13 méter széles) egy hajójú, nyugat felől oszlopos csarnokkal, e fölött karzattal és előcsarnokkal biró kora csúcsíves épület volt. A hajó és szentély falaihoz belűl voltak építve a támasztó pillérek; csak a szentélyzáradéknak voltak külső támasztó pillérei, s ezeknek gerincztartókkal tagozott féltörzsek feleltek meg belűl. Az előbbi pillérek lába igen egyszerű tagozatú volt; épen ilyen a pillérek feje is, csakhogy lefelé fordítva. A karzatot tartó oszlopok fejét két soros lombdíszítmény övezte. A torony a hajó tengelyén állott. A templomtól éjszakra fekvő kolostor elenyészett, épen úgy a minoritáknak V. István király által alapított kolostora, nemkülönben a Mihály arkangyalról nevezett premontrei templom és prépostság, meg a sziget többi épületei is.

A IV. Béla király által Budán és Pesten telepített és Zsigmond idejében virágzott Johannitáknak Felhévízen, a mai Császárfürdő táján, a Szentháromságról, a Gellért-hegy környékén Szent Erzsébetről és Pesten Szent Miklósról nevezett templomaikat, kolostoraikat és kórházaikat, továbbá Szent Péter vértanúnak a Vízivárosban és Szent Gellértnek a Kelenföldön már a XIII. században állott templomát hírből ismerjük, de helyüket pontosan megjelölni nem tudjuk. A Ferencz-rendiek Pesten is letelepedtek már a XIII. században és első templomukat a zárdájukkal együtt valószínűleg azon a helyen építették, a hol a mostani áll. A Domonkos-rendiek a tatárok által elpusztított pesti zárdájukat még ugyanabban a században fölépítették. Mindez adatok együtt annak a bizonyítékai, hogy a XIII. század második felében fővárosunk területén, a Duna mindkét partján nagy tevékenységű volt az egyházi építészet. Világi épületeket nem említenek a krónikák.
Pastoforium a pest-belvárosi plebánia-templomban. Benczúr Bélától

A XIV. és XV. században az Anjou- és a vegyesházbeli királyok miatt Budavár mindinkább emelkedő politikai jelentőségének, az ipar és kereskedelem fejlődésének, a lakosság szaporodásának és gyarapodó jóllétének hatása az építészet terén is mutatkozik. Róbert Károly fővárosának nevezi Budát, (mely tényleg IV. Béla alatt is az volt már), de ritkán tartózkodott itt. Noha nem igen kedvelte a várost, s annak emelésére nem fordított gondot, uralkodása még sem maradt egészen nyomtalan a város építészetében. Az egyetlen magyar eredetű szerzetnek, a pálosoknak, Szent Lőrinczről nevezett temploma és terjedelmes kolostora a budai Jánoshegy és Hárshegy közötti nyergen Róbert Károly uralkodása alatt s az ő támogatása mellett fejeztetett be. 1381-ben november 14-én nagy ünnepélylyel ide helyeztetett el Remete Szent Pál feje, melyet a velenczeiek az utolsó békekötés egy titkos pontja következtében szolgáltattak ki. A ravatalnak, melyet az ereklye számára Dénes fráter, pálos szobrász készített, egy kis töredéke megvan a Nemzeti Múzeumban. A XVI. század elején is élt itt egy jeles kőfaragó, Vincze nevű szerzetes. Úgy látszik, hogy e század elején a templomot részben helyreállították és díszét emelték. Csúcsíves épület volt, a falak szögleteit faragott és csiszolt vörös kövekből rakták. A török uralom alatt dűlt romba. Egy névtelen író 1827-ben írja, hogy az ő gyermekkorában még ember-magasságúak voltak a falak, két rendben hat-hat faragott oszlop emelkedett ki félig a földből, hol oltár asztala még ép volt, sőt látott itt czímerekkel díszített vörös, fekete, fehér és kék márvány sírköveket, de mindezek 1826-ban már annyira elpusztúltak, hogy a templomnak a helye sem volt többé fölismerhető. E század elején a Szép juhásznéhoz czímzett mulatóhelyet, később a Ferenczhalmon levő templomot és még egy korcsmát építettek az itt szedett kövekből. Ma a kolostor egykori kútja és nehány darab kő jelöli a hajdan szép épület helyét.

Nagy Lajos 1346-ban tette át a királyi udvart Visegrádról Budára. Ezzel kezdődik fővárosunk építési történetének második fényes korszaka. Erzsébet anyakirályné, Róbert Károly özvegye, a kassai székesegyház alapítója, nyitja azt meg. A maga költségén újra építtette az ó-budai prépostság templomát. A klárás apáczáknak ugyanitt általa emelt és számos adománynyal gazdagított templomát és kolostorát Zsigmond király 1391-ben kelt oklevelében bámúlatos művészetűnek mondja; Ranzanus püspök is magasztalólag említi. Az özvegy királyné 1380-ban végakarata szerint ide temettetett. Utoljára 1494-ben említtetik e templom és kolostor; ez óta híre, nyoma veszett. Ez volt a sorsa a prépostsági templomnak is. Erzsébet és fia, Nagy Lajos, 1372-ben alapíták a karmelita templomot és kolostort a Vízivárosban. Ez 1688-ban Budavár visszafoglalásakor még állott s a Ferencz-rendieknek adatott át, kik helyébe új templomot és kolostort építettek. Nem ismerjük keletkezési idejét a nyomtalanúl elpusztúlt Szent-György kápolnának, mely a mai hason nevű tér tájékán a XIV. század végén már állott.
A Károly-kaszárnya főkapuja és homlokzata. Nádler Róberttől

A királyné az ó-budai királyi várat, mely III. Endre halálakor is említtetik, s melyben özvegysége alatt állandóan lakott, végrendeletében Nagy Lajos nejére, Erzsébetre hagyta. Ez időtől fogva királynéi vár lett és Nagy Lajos özvegye után itt lakott Zsigmond neje, Cilley Borbála, ki 1425-ben újjá építteté és ez alkalommal Bécsből kért két téglavető mestert. Majd leánya, Erzsébet, osztrák Albertnek a neje, aztán Katalin, Mátyásnak első neje, ennek halála után Hunyadi János özvegye, Erzsébet, utóbb Beatrix, Mátyás második neje, volt a királynéi vár tulajdonosa és lakója. Az utóbbi szintén újjá építtette, kétségtelenűl olasz építészszel. A föntiekből következik, hogy a királynéi vár a XIV. és a XV. században fővárosunk területén a legkiválóbb világi épület lehetett. A törökök földúlták. Csak sejtjük, hogy a mai Királyhalmon állott.

Róbert Károlynak volt nagy udvarháza Budavárában a mai Bécsi kapu mellett. Nagy Lajosnak itteni háza bizonyára szintén nem valami jelentéktelen épület lehetett. Nagy Lajos öcscse, István herczeg, építtette a várhegy déli végén a nevéről nevezett tornyot, ezt a nevezetes és hatalmas építményt, mely a királyi várhoz tartozott. Az ország egyik-másik előkelőjének Nagy Lajos alatt is volt háza Buda várában, de utóda, Zsigmond király alatt szokássá, sőt szükségessé vált, hogy minden egyházi és világi előkelőnek legyen itt háza. Ez az uralkodó tette Budát a szó igazi értelmében királyi székhelylyé. Maga is gyakran és húzamosan tartózkodott itt; az országgyűléseket itt tartotta, és számos fejedelmi látogatót fogadott itt. Az ő uralkodása alatt nyert fővárosunkban nagyobb lendűletet a világi építés, ellentétben az előbbi századokbeli egyházi építészettel. Francziaországból való építőmestereket és kőfaragókat hozatván, fejleszté az építési technikát. A várhegynek déli végén volt királyi várat a városból hozzácsatolt területtel éjszak felé tetemesen megnagyobbította, minden oldalról erős fallal vette körűl, a falakra födött folyosót épített és egy négyszögű tornyon kivűl hat más toronynyal ellátott hatalmas palotát emelt, mely a régivel ellentétben még épülése közben elneveztetett friss palotának. Azonkivűl a királyi vár előtt Szent Zsigmondnak szentelt templomot és társas káptalant épített.
Az egykori Grassalkovich-palota kapuja. Rauscher Lajostól

A Zsigmond által megkezdett, de egészen be nem fejezett építményeket utóbb Mátyás király fejezte be és azokon kivűl a királyi várban egy kápolnát s több újabb épületet emeltetett, valamennyinek belsejét gazdagon feldíszítteté és teljessé tevé a királyi vár építészeti pompáját. Mind e dicsőségből semmi sem maradt. Az írott és rajzolt források együtt is elégtelenek arra, hogy képzeletünk legalább megközelítőleg hű képet alkosson a királyi várról, úgy a mint a XV. század végén állott. A szemtanúk leírásai igen hiányosak, az általános dicsőítések e mesterei az épületek külsejéről hallgatnak. Zsigmond palotájáról megtudjuk tőlük legalább azt, hogy nagy tömegű, hatalmas épület volt; Mátyás építményeiről még ennyit sem mondanak. Leginkább az épületek belsejével foglalkoznak. Említenek aranyozott faragványokkal díszített mennyezeteket és könyvállványokat, márványból faragott ablak- és ajtófeleket, pompás lépcsőket és díszes oszlopos folyosókat, domborművekkel díszített érczkaput, márvány kútat és szobrokat. Azt tudjuk, hogy Chimenti Camicia, Baccio Cellini, Benedetto da Majano florenczi építészek (ez utóbbi szobrász is), Aristoteles Fioravanti bolognai építész, továbbá Trani Jakab és János dalmácziai építészek és szobrászok voltak Mátyás szolgálatában. Azt következtethetjük tehát, hogy Zsigmond király palotája talán franczia renaissance épület volt; a Mátyás király által emelt épületek pedig királyilag gazdag, olasz renaissance művészetű épületek lehettek, melyeknél, úgy látszik, mégis a belső díszítésre fordítottak legnagyobb gondot. Ez valószínű is, mert alig tehető föl, hogy akkoriban annyi alkalmas munkást hozathatott volna Olaszországból, s még kevésbbé találhatott annyi jó munkást itthon, a mennyi egy nagyobb szabású olasz renaissance palotának rövidebb idő alatt való fölépítéséhez megkivántatott. A Schedel-féle krónika távlati képén éjszak felé legszélűl látunk egy három emeletes, félköríves ablakú, erkélyes, oromfalas épületet; az oromfal két éle befelé hajlított, legfölűl kettős czímerpaizs díszíti. Ettől délre hoszszával néz felénk egy másik magas, meredek födelű épület, mely a bástyafalra látszik építve lenni. Továbbá látunk több sisakföldelű tornyot és oromfalas épületet, mejd egy hatszögű és apró tornyocskákkal czifrázott tornyot; aztán ismét egy magas födelű házat, melynek oromfala délre néz. E mögött emelkedik a királyi vár legdélibb pontján egy merész torony, melynek sisakját kiszökő erkély övezi. Az éjszaki szélen álló két épület kivételével az egész váron a bástyákra épített oszlopos folyosó fut körűl. E kép csak annak bizonyságaúl vehető, hogy a királyi várban több épület állott és azoknak hatását számos magasabb s alacsonyabb torony és erkély élénkítette. A királyi vár művészeti sajátságaira nézve tájékozást itt hiába keresünk. Nincs rajta egy vonásnyi olasz renaissance építészet sem. Ha tehát elfogadjuk hitelességét akár csak az épületek általános külsejére nézve is, akkor tagadnunk kell, hogy Budavárban XV. századbeli olasz építész bármit épített volna.

Kétségtelen, hogy a vár erődítése a XV. század folyamán Zsigmond és Mátyás királyok alatt vált teljessé. Föltehetjük, hogy éjszaki és déli keskeny oldalait, s valószínűleg nyugati hosszú oldalát is bástyák védelmezték; a Dunára szolgáló keleti oldala azonban szabadon maradt, s részint az éjszaki és a déli sarokról a Dunáig épített falak védelmezték, részint pedig ez oldalon úgy épűltek a házak, hogy külső felük védfalúl szolgált. Három kapuja volt a várnak: a Ker. Szt. János kapu (a mai Ferencz József kapu táján), ezzel átellenben a nyugati oldalon a Zsidó kapu (ma Fehérvári kapu) és éjszaki végén a Szombat kapu, a mai Bécsi kapu táján.

Az előkelők és a polgárok lakóházainak építéséről keveset tudunk. Emlékűl nem maradt egyéb, mint a várban az Országház-útcza 26., az Uri-útcza 34., 38. és 40. számú házak kapualjának csúcsíves töredékei. A tér szűk voltánál fogva a házak igen keskenyek és befelé is csekély terjedelműek voltak; homlokzatukon két, vagy legfölebb három ablak fért el; úgy látszik, nagyobb részük fa-vázas épület volt, legalább erre enged következtetni az a körűlmény, hogy az oklevelekben mindig határozottan megmondatik, ha kőből épűlt házról van szó.
A városi tánczterem (redoute) régi épülete 1849 előtt. A negyvenes években készült rajz után, Háry Gyulától.

A XV. századból az egyházi építészetnek két emléke maradt ránk. A Mátyás király által 1470-ben épített és legutóbb lebontott csúcsíves toronyról, melyet bizonyára nem olaszok építettek, már szólottunk. E torony is bizonyítja, hogy az új művészet az egyházi építés terén nálunk még a XV. század második felében sem honosodott meg. - A pesti belvárosi templom mai szentélye a korábbi román művészetű épületnek talán ismételt átalakítása és újjáépítése után a XV. században nyerte azt az alakot, melyben ma is fönnáll. A szentély három hajós elrendezésű csarnoktemplom, vagyis a középhajó és az oldalhajók egyenlő magasságúak. A középhajót az oldalhajók folyosóként övezik és nyolczszögből vett öt oldalú szentélyzáradékot képeznek. Az oldalhajókat a középhajótól két rendben hat-hat magas talpú pillér választja el. A keleti pillér-pár a félkörű folyosóvá alakúló oldalhajók vonalának irányát követve egymáshoz közelebb áll; alakításuk a csúcsíves építés hanyatlására vall. Az első és a második pár pillér lapos oldalával, a többi pedig élével áll a hosszú tengelyen. A pilléreket a hevederekkel egyező vastagabb, a boltgerinczekkel egyező karcsúbb féloszloptörzsek tagozzák. A tagozatok közei homorúak. Az oszlopfőknek szabályos lombdíszítményük van. A falak csúcsíves ablakai fölnyúlnak egészen a boltsüvegig. A XVI. század elején is építettek a templomon egyet-mást; ez építés mibenlétét azonban nem ismerjük; úgy látszik, leginkább egyes részeknek renaissance ízlésű díszítésére szorítkozott. Erre utalnak az éjszaknyugati toronyba befalazott domborművű faragványok, továbbá a déli kapunál elhelyezett perselytartó és a szenteltvíztartó ugyanott. Ebből az időből, 1507-ből való a szentély déli és éjszaki falába beillesztett két pastoforium. Mind a kettő vörös és sárgás márványból faragott gazdag díszítményű munka és a legkiválóbb renaissance emlék, a melylyel birunk. A hajónak a török hódítás viszontagságai alatt romba dűlt nyugati részét, homlokzatát és tornyait a XVIII. század elején lehordták és építék a mai dongaboltozatú hajót és az elernyedt barokk ízlésű két tornyot és a homlokzatot. A legújabban eszközölt helyreállítás alkalmával a szentély belsejét színesre festették és gazdagon megaranyozták; a tarka dísz harmonikus hatását azonban rontja a templom hajójának ablakain beözönlő nagy világosság.

A törökök épületei közűl csak kettő maradt fönn: a Rudas-fürdő gőzfürdőjének kupolás, fölűl világított mai nagy medenczéje, melyet Mustafa budai basa 1556-ban épített, továbbá a Rózsa-dombon Gül Babának, a rózsák atyjának, a XVI. században élt e török szentnek sírjáúl szolgáló nyolczszögletes, kupolás szegényes mecset.

Budavár visszavételétől a legújabb időkig.

A száznegyvenöt évig tartó török uralom Budapestet a Mátyás király által meghonosított renaissance építés korszakának kifejlődésétől megfosztotta. A már netalán megvolt renaissance épületek a törökök alatt elpusztúltak, újak nem keletkezhettek, így az építés e korszakából emlékűl sincs fővárosunkban semmi. Míg nálunk a török parancsolt, azalatt a nyugati országok építészete nagy átalakúláson esett át. Budavár visszavételekor már minden felé el volt terjedve a barokk, vagy máskép a késő renaissance építés. Igaz, a teljesen elpusztúlt testvérvárosok helyreállítása bő alkalmat nyújtott volna, hogy az akkor dívó építésben lépést tartsunk a művelt Nyugattal, de az ország és a főváros kedvezőtlen körűlményei, kivált pedig a nagyobb alkotások anyagi és művészeti föltételeinek, az építtetőknek és az építőknek teljes hiánya miatt lehetetlen volt itt az építés föllendűlése. A visszafoglalás után harmincz évvel, a XVIII. század elején indúlt meg lassú léptekkel és kizárólag idegen szellemi tőke segélyével a tevékenység.
A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőháza. Rauscher Lajostól

A mostani egyetemi templom, akkor a pálosok temploma, nyitja meg a művészetileg jelentékenyebb épűletek sorát. 1715-ben május 25-ikén tették le az alapkövét, de a templom csak 1776-ban fejeztetett be. Az építész neve ismeretlen; nagyon valószínű, hogy a szerzetesek a tervet külföldről, még pedig a legközelebbi nyugati szomszédságból kapták. Megegyezik az Olaszországból a XVI. század közepe óta az egész katholikus világban és nyugati szomszédságunkban is általánosan elterjedt barokk építésmóddal; nem közelíti ugyan meg más országoknak ez időbeli nagyszerű alkotásait, mindazáltal szép arányainál, értelmes elrendezésénél, összhangzatos fölépítésénél, derűlt, gazdag belsejénél fogva említésre méltó. Egyszerű külsejét pillérek tagozzák, a homlokzat oromfalát közre fogó két toronynak hagymaalakú sisakfödele van. Egyhajójú; az oldalhajók helyén kápolnák vannak, melyeknek félkörívű tágas nyílásai között a hajó falait korinthizáló páros pillérek tagozzák, fölöttük erős alakítású főpárkány fut végig. Mennyezete az ablakok és ezeknek boltczikkelyei által bemetszett és hevederek által mezőkre osztott dongaboltozat, melynek erős támasztékai a kápolnákat elválasztó falak. Két hatalmas oszlopon nyugvó diadalív választja el a szentélyt a hajótól. A szentély a hajóhoz csatlakozó négyszögű térségből és ellypsis-alakú fülkéből áll, mely oltárhelyűl szolgál; az előbbit lemetszett gömbboltozat, az utóbbit félkupola födi. A főoltár hátterében élénk mozdúlatú szobrokkal díszített, pompás hatású oszlopos barokk alkotmány áll. A kápolnák oltárai is igen gazdagok. A falak, a pillérek, a diadalív nagy oszlopai, a főpárkány, nemkülönben a főoltár mögötti oszlopos alkotmány változatos színű stucco-márványból valók. A hajó, a szentély és a kápolnák mennyezetét festett építészeti alkotmány tagozza; a mennyezet mezőiben az élénk színű falfestmények Bergl János jó hírű alsó-ausztriai festő művei és az orgonakarzaton olvasható fölírás szerint 1776-ban készűltek.

E korbeli második jelentékenyebb egyházi épület a budai vízivárosi plebánia-templom. Olaszországból szerzett húsz terv közűl kiválasztott, de ismeretlen szerzőjű terv szerint 1740-ben kezdték építeni és 1746-ban fejezték be. Külseje hasonlít az egyetemi temploméhoz, de sikerűltebb alakítású. Különösen szép a két toronynak karcsú sisakfödele; a tornyok közötti oromfalat ívalakú párkány fejezi be. A külső látszat szerint hosszú hajós és meredek nyeregtetővel födött templom belsejében egy középponti elrendezésű második épület emelkedik, melyet kivűlről semmi sem árúl el. E középponti épület alaprajza nyolczszögű és kupola födi; két tengelye irányában négy felől egy-egy apsis csatlakozik hozzá, melyeknek záradéka a külső épület egyenes fala. A bejárat felé eső s vele átellenben a szentélyűl szolgáló apsis mélyebb, a jobbra és balra fekvők sekélyebbek és ez utóbbiakban egy-egy rokokó díszű mellékoltár áll. Egy részt a külső falak, más részt a belső középponti épület falai közé eső szabálytalan térségek emeletre vannak osztva. A bejárat mellettiekbe vannak a tornyok beépítve, s azért kisebbek, a szentély mellettiek közűl az egyiknek, alsó része sekrestyéűl szolgál, a másikban a szent-sír van fölállítva. Emeleteik oratoriumok. A szentélyre néző, szélesnyílású és kőből faragott pompás erkélylyel ellátott két oratorium legjobb részlete a templom belsejének. A szentélynek festménynyel díszített gömbboltozata és az oltár mögötti oszlopos alkotmány, melyet Mária családjának tagjait ábrázoló szobrok díszítenek, szintén igen jó hatásúak.

A XVIII. század folyamán épűlt, de művészeti tekintetben kevésbbé jelentékeny templomok Budán: az Erzsébet-szűzek temploma, továbbá a Ferencz-rendiek temploma, mely előtt az Ágoston-rendieké volt, és a tabáni plebánia-templom. Ez utóbbi 1802-ben leégett s csak több év múlva építtetett föl. Pesten e századból valók a Domonkos-rendiek, most az angolkisasszonyok temploma, a Ferencz-rendiek temploma, meg a szervitáké. Emezt a rajta nem régiben eszközölt újítás teljesen megfosztá barokk külsejétől.

A török uralom utáni időben keletkezett világi épületeink között a legrégibb és egyszersmind legkiválóbb, a Károly-kaszárnya. III. Károly uralkodása alatt 1716-ban kezdték építeni. Martinelli Antal Eberhard császári építész terve szerint négyezer rokkant harczos befogadására volt szánva és négyudvarú lett volna, azonban csak a főhomlokzat, meg a két udvart övező szárnyai épültek föl, és ezzel, miként a homlokzat középső attikáján levő fölírat mondja, 1728-ban az egész épületet befejezettnek tekintették. Nem mondhatjuk palotaszerűnek e három emeletes épületet, de az építész atyjának, Martinelli Domonkosnak, hagyományait megőrizve oly művet hozott létre, mely nagy terjedelménél és ezzel összhangzó nagy arányainál fogva monumentális jellegű. A 190 méter hosszú homlokzatot öt csoportba osztott pillérek tagozzák, melyek az első emelettől a főpárkányig nyúlnak. A két udvarba vezető két szélső kapuzatot, melyeken egy nagyobb és két kisebb bejárat nyílik, pilléreken kivűl, két-két kisebb dombormű, fölűl pedig négy-négy római szabású trophaeum díszíti. Legkiválóbb a homlokzat középső része, különösen a kapu, melynek két oszlopon nyugvó háromszögű oromfalán három jellemző barokk szobor áll; középen Atlas hatalmas alakja, a mint meggörnyedt vállain nagy erőfeszítéssel a földgömböt tartja; jobbja felől a háborút, balja felől pedig a békét jelképező női alak áll. A főpárkány egyenes vonalát három attika élénkíti, melyeken szintén jelképes szoboralakok állanak, ormukat pedig a császári sas foglalja el. A középső attika mögött a tetőből kiemelkedő egyszerű torony jelzi a két udvart elválasztó szárnyba épített kétemeletnyi magas, tágas házi templomot, melyet utóbb a legénység számára termekké alakítottak át. Most a földszínten megmaradt oszlopokon, a második emeleti dongaboltozaton, az oltárhely félkupoláján és a főpárkány maradványain kivűl a templomnak más nyoma nincs.
Az alagút bejárata a lánczhíd felől. Benczúr Bélától

A budai várban III. Károly által emelt úgy nevezett fegyvertár egyszerű egyemeletes épület, azonban kapuja és oromfala említésre méltó barokk-alkotás. A kaput szegélyező két oszlopon egy-egy római harczos szobra áll, a főpárkány közepén kiemelkedő háromszögű oromfal mezejét domborművű császári sas és a hadi jelvények töltik ki, az oromfal két szélét egy-egy római trophaeum foglalja el, csúcsán pedig egy merész alakítású szobor Herkulest ábrázolja, a mint hatalmas csapással leüti a hétfejű hydrát.

A királyi palota Mária Terézia idejéből való legkiválóbb épülete a fővárosnak. A budai várhegy legdélibb végén a török uralom alatt romba dűlt és utóbb lehordott régi királyi vár helyének mintegy felét foglalja el. Hillebrand József császári építész és főmérnök 1748-ban kezdé építeni és 1777-ben fejezte be. A palotának nyugat felé a barokk palotát jellemző patkóalakú nyílt udvara van, az oldalszárnyak egy-egy zárt udvart alkotnak, az éjszaki szárnyban van a Szent Zsigmondról nevezett udvari kápolna. A Hillebrand József terve szerint épűlt palota kétemeletes volt. A Dunára néző 170 méter hosszú főhomlokzat kiszökő középső részét egész hoszszában az emelettől a főpárkányig nyúló pillérek tagozták, a négy középső pillér előtt pedig nyílt erkélyt képző négy római oszlop állott. Ezek fölött háromszögű oromfal, e mögött pedig karcsú kupolaszerű torony, melytől jobbra és balra, valamint az épületnek szintén pillérekkel és oszlopokkal tagozott két szélén egy-egy Mansarde-tető emelkedett. Az épület e külseje a kedvező fekvés daczára szerény hatású volt. A III. Károly uralkodása idejéből való, s előbb említett nehány építményünkön fölismerhető az építészek szelleme, kik a XVII. század végén és a XVIII. század elején Bécsben a barokk építést képviselték. Ezek: erlachi Fischer János Bernát, Martinelli Domonkos és Hildebrand Lukács, a helyi körűlményekhez mért nagyszerű elrendezésnek, az összhangzatos hatású nagy arányoknak és a pompás, sokszor szertelen díszítésnek igazi mesterei. Hillebrand József építménye ellenben hűen visszatükrözi a bécsi építészetnek e mesterek halála után, még Mária Terézia uralkodása alatt hirtelen bekövetkezett elernyedését. Az 1849-ik évi ostrom alkalmával sok kár esett a palotában, az ötvenes évek elején e károkat kiigazították, a főhomlokzat középső részére harmadik emeletet építve a nyitott erkély négy oszlopát kettővel szaporították, az oromfalat eltávolították, és a kupolaszerű torony helyébe Mansarde-tetőt emeltek. Ez átalakítások azonban nem adták meg a palotának azt a nagyszerűséget, melynek az előtt is híjjával volt.

A Mária Terézia uralkodása elején még dívott építésnek nálunk jellemző képviselője volt az egykori Grassalkovics-féle palota, mely a Hatvani-útcza 4-ik számú ház helyén állott, s nehány évvel ez előtt lebontatott. Nem volt valami kiválóbb építmény; de említésre méltó a kapuja, melynek két felén oszlopalakú talapzaton álló egy-egy hatalmas izomzatú férfi szobra tartá az erkélyt. Ugyanezen időből való, de kevésbbé sikerűlt alakítása a Kötő-útcza 10-ik számú ház kapuja és erkélye.
A Magyar Tudományos Akadémia palotája. Dörre Tivadartól

Budavár visszavétele után az építkezés, noha bő alkalom kinálkozott rá és a szükség is parancsolta, úgy Budán, mint Pesten száz évnél tovább csak a legszükségesebbre szorítkozott. Ez általános kimerűltségből és mindenféleképen kedvezőtlen körűlményekből származó pangást a XIX. század elején örvendetes lendület váltotta föl. A kettős város közűl a balpartinak már természeti fekvése is kedvezett, hogy a jelen század elején a nemzeti szellem újra ébredésével nagyobbszerű fejlődésnek indúljon; de nem kevésbbé nagy szerencséje volt az is, hogy József nádorban, ki már 1808-ban szépítő bizottságot szervezett, és Széchenyi Istvánban, ki igazi nemzeti középponttá emelte, olyan barátai támadtak, kik az egyszerű kalmár városkát az újabb kori nagyvárosok mintájára szervezték és fejlesztették.

Az ekként kezdődött élénkebb tevékenység idejében jutott el hozzánk a classicus kori művészet egyszerű formáira törekvő, görögös ízlésű építés, mely az eszmében gazdag, merész és pompás, de sokszor szertelenkedő, utóbb pedig elsatnyúlt barokk és rokokó művészetet Francziaországban és a többi nyugati országban már a XVIII. század derekán fölváltá. Ekkor már véget ért Bécs építészetének legfényesebb korszaka, mely alatt oly számos és oly nagyszerű alkotás keletkezett, hogy az utána következő classicismusnak igen kevés tenni valója maradt, kivált miután ott a körűlmények is kedvezőtlen fordúlatot vettek. Magyarország újból keletkező fővárosában ellenben tág tér kinálkozott az építészet ez új irányának, mely ide Bécs révén amúgy is gyönge erejében megfogyatkozottan jutott el. Legkiválóbb művelője Pollák Mihály bécsi származású építész volt, ki 1804-ben telepedett le Budapesten, s tevékenységét 1805-ben kezdte meg, midőn Amon bécsi udvari építész terve szerint fölépíté a mai Gizella-téren a régi német színházat. E teleknek a Dunára szolgáló részén nem sokára megkezdé és 1830-ban befejezé a városi tánczterem (redoute) építését. A Ludovika-akadémiát 1829-től 1835-ig építé. Ezek voltak akkor fővárosunk legjelentékenyebb görögös ízlésű épületei. A színházat 1847-ben tűzvész pusztította el, falait a 70-es évek elején hordták le és helyén a Haas-féle bérház épűlt; a redoute-épületet az 1849-ik évi bombázás romba döntötte; a Ludovika-akadémiát a legújabb átalakítás kivetkőzteté görögös jellegéből.
A Ferencz-városi plebánia-templom. Benczúr Bélától

1837-től 1847-ig építé Pollák legkiválóbb művészi alkotását, a Magyar Nemzeti Múzeumot. Ennek alaprajza hosszúkás négyszög; körűlzárt és keresztszárny által két udvarra osztott, szabadon álló, terjedelmes épület, aránylag alacsony, s inkább alapépítményhez hasonlító földszíntje fölött két emelete van. Egyszerű, minden építészeti dísz nélkűl való homlokzata közepén szabad lépcső vezet az emelet magasságában emelkedő nyílt oszlopcsarnokhoz. Ennek hatalmas nyolcz korinthusi oszlopán az épület koronájaként nyugszik a háromszögű oromfal, melynek mezőjét horganyból öntött hét allegoriai szobor foglalja el: Pannonia koszorúkat nyújt a művészetnek, a tudománynak, a történelemnek és a hírnévnek; a mező jobb sarkában fekvő ifjú alak a Tiszát, a bal sarkában fekvő aggastyán pedig a Dunát jelképezi. Monti szobrász e műveinek nincs díszítő hatásuk, s nem is az épület czélját juttatják kifejezésre, hanem inkább jellemzik az azon időbeli szobrászat szellemtelenségét. Az oszlopcsarnok falában bemélyített mezők vannak domborművek számára, melyek azonban nem készűltek el. A főbejáratúl szolgáló kapu kerete leggazdagabb díszítményű részlete az épületnek és sokban hasonlít az athenei Erechtheion kapujához. Az épület ünnepi helyisége, az előcsarnok, melybe a főkapun át lépünk, az utána következő lépcsőcsarnok, az ebből nyíló második emeleti előcsarnok, s az ezt követő díszterem kivétel nélkűl oly egyszerűek, mint a homlokzat; az építész következetesen kerűlte a gazdag, változatos díszítményt; a hatást a világos, könnyen érthető elrendezésben és a fölépítésnek egyszerű elemeivel: oszlopokkal, pillérekkel, gerendákkal, majd merészen lapos boltozatokkal alkotott szerkezetben kereste. E czélját tökéletesen el is érte. Az oszlopokkal és pillérekkel több részre osztott és lapos gömbboltozatú előcsarnok, a második szakaszánál jobbra és balra szétágazó főlépcső, melynek két oldalán a második emeleten korinthusi oszlopos folyosó van, azután az oszlopokkal, pillérekkel és fülkékkel tagozott, kupolával fedett, felűlről világított, köralakú tágas csarnok, mely a római Pantheonhoz hasonlít, végűl a szintén oszloprendes, vízirányos mennyezetű és felűlről világított díszterem egyaránt nagyszerű, s ünnepélyes hatás tekintetében jóval fölűlmúlja az egyszerű, de jelentékeny hatású homlokzatot. Az oszlopoknak, pilléreknek és falaknak részben újabb időben készűlt, változatos színű stucco-márvány burkolata derűltebbé teszi e helyiségek architektonikus hatását, a lépcsőcsarnoknak pedig kiváló díszére szolgálnak a Lotz Károly és Than Mór által festett történeti ábrázolások. Ez épület ma is méltó büszkesége és dísze fővárosunknak, a mennyiben a korabeli épületek között ritkítja párját, nálunk pedig azóta nem keletkezett palota, mely hatás tekintetében hozzá fogható volna.
A főhomlokzat A szentély felől A Lipót-városi plebánia-templom. Benczúr Bélától

Pollák Mihálylyal még három építésznek volt része az akkori élénk építészeti tevékenységben. Hild József építé 1827-től 1830-ig a kereskedelmi testület épületét, melynek oszlopcsarnokos tekintélyes homlokzata a Ferencz József-térnek ma is díszére van. Ugyan ő készíté a Lipót-városi plebánia-templom első tervét, s az építést a szerint 1851-ben meg is kezdte. A Zitterbarth Mátyás építette nemzeti színház (1835-től 1840-ig), egyik legjellemzőbb classicizáló építménye volt a fővárosnak, míg az újabb időbeli átalakítás egészen ki nem vetkőzteté eredeti jellegéből. A megyeháznak az 1838-iki árvíz által megrongált része lebontatván, helyébe a mostani kétemeletes, oszloprendes homlokzatú épületet szintén Zitterbarth Mátyás építé (1838-1841). Végűl Kasselik Ferencz műve a régi városház (1844), a classicizáló építés legvégső szárazságának e képviselője. Utólag harmadik emeletet építettek rá, megtartva a homlokzaton az első emelettől a főpárkányig nyúló pilléreket, továbbá a főpárkány fölötti attikát és az erre helyezett szobrokat, valamint a homlokzat közepén emelkedő tornyot is.

E nyilvános épületek azonban nem merítik ki az említett építészek működését, annál kevésbbé nyújtanak teljes képet a classicismus szerepéről a fővárosi építkezésben. Még a múlt század végén épűlt két kűlvárosi plebánia-templom; mindegyik mintegy jelzé a balparti város jövendőbeli terjedésének irányát. A Teréz-városi templom (1794) egytornyú és egyhajójú; a József-városinak (1797) két tornya, de szintén egy hajója van. Mindkettő művészet nélkűl classicizáló építmény. A reformátusoknak szintén görögös ízlésű, de művészileg alig jelentékenyebb temploma 1803-ból az ágost, evangelikusoké 1805-ből való. A magánházak közűl megemlítjük gróf Zichy Paulai Ferencznek Papnövelde-útcza 6. szám alatti egyemeletes palotáját, melynek a barokk művészetre emlékeztető kovácsolt vas kávájú erkélyét négy sima törzsű oszlop tartja; attikáját mythosi jeleneteket ábrázoló, de művészeti érték nélkűli domborművek és szobrok díszítik. Az egykori gróf Sándor-féle, most miniszterelnöki palota szintén egyemeletes; földszintje előtt szabadon álló dór oszlopok tartják a homlokzat egész hoszszában elnyúló erkélyt; az emelet ablakai fölött a falba bemélyített hosszúkás mezőkben domborművű ábrázolások vannak; a homlokzat közepén emelkedő oromfal nagy mezőjében karcsú római számok hirdetik a korabeli művészet szárazságát és az épület keletkezésének évét (1806). Pollák Mihály építé a Szép-útcza 6. szám alatti palotát, mely az előtt gróf Győryé volt, most gróf Szapáry Géza tulajdona. E saroképület két egészen sima homlokzatának nincs egyéb dísze, mint bemélyített, ablakszélességű mezőkben elhelyezett domborművek: szép tagoltságú oszlopos kapualja azonban arról tanúskodik, hogy Pollák a szerkezeti elemekkel korlátozottabb téren is tudott összhangzatos hatású elrendezést alkotni. Hild József különös kedvét lelte a merész szerkesztésű boltozatokban, a minek szinte hihetetlen példájaként és egyszersmind építészeti furcsaságként fölemlítjük az Angol királynéhoz czímezett vendégfogadó kávéházát.
A gróf Károlyi-palota az Eszterházy-útczában. Háry Gyulától

Ezeken kivűl a város régi részeiben, Budán a vár és a víziváros útczáiban, Pesten a Ferencz József-, Gizella-, Erzsébet-, József- és a Deák-téren, a Nádor-, Dorottya- és a Váczi-útczában, a Károly-körút egész hoszszában és egyebütt lépen-nyomon fölkeltik figyelmünket e század első feléből való magánházak, melyek legnagyobb részt az említett mesterek építményei. Vannak köztük olyanok, melyeknek oszloprendes, oromfalas homlokzata nagyobb hatásra van számítva; vannak ismét olyanok, melyeknek homlokzatát szerényebb pillérek tagolják, egy részük pedig megelégszik classicus kori istenség vagy hős medaillonba foglalt domború mellképének, vagy virág- és levélfűzérnek még egyszerűbb díszítményével, legnagyobb részük még ennél kevesebbel is beéri. De, habár igen egyszerűek és szerények, és távolról sem akarnak művészeti alkotásoknak vétetni, még sincsenek híján a classicismus valamely ismertető jelének, s annyiban minden esetre érdekesek, a mennyiben tanúi annak, hogy Budapest e század elején kezdődött újjá építésében mily általános volt a görögös ízlés. És míg a régi Bécsnek építészeti jellegét a nagy arányú, pompás díszítményű hatalmas barokk építmények képezik, addig a régi Pest építészetének amazoknál mintegy száz évvel ifjabb emlékei képzelő erő nélkül való, száraz és szerény görögös épületek.

Budapestnek van egy építménye, mely az imént fölsoroltak nagyobb részével egy időből való ugyan, de tőlük merőben elüt. Ez a lánczhíd. Építését Tierny Clark Vilmos angol mérnök terve szerint 1838-ban kezdték s 1848-ban fejezték be. 1849 november 20-ika óta zavartalanúl szolgál a közforgalomnak e kiválóan gyakorlati czélú építő művészeti remek. A folyam medréből sziklaként kiemelkedő délczeg s szilárdságában fönségesen nyugodt két pilléren függ a két partot összekötő két óriási láncz. A hídfőknek és a pilléreknek egészben és a legapróbb részletekig értelmes és szabatos alakítása teljes összhangban van a technikai szerkezettel, azt világosan kifejezi. Az önmagában ekként összhangzatos alkotmány csudálatosan beilleszkedik a helynek természetadta hatalmas arányaiba is. Ebből egy második, a környezettel való összhang áll elő, és a híd a Dunát, annak két partját, az épületek tömegét egységes, harmonicus egészbe foglalja össze, s a két város legjellemzőbb vonása. A lánczokban rejlő erőt, és a környezettel összhangzó arányok és formák hatásának fönségét mintegy jelképezik az állatok királyának a hídfőknél jobbra-balra magas és egyszerű talapzaton nyugvó alakjai. A művészi lángelme e csudás, a maga nemében páratlan alkotása a classicus művészetre emlékeztet, de nem a XIX. század első felében dívott classicismusnak, hanem a XV. századbeli renaissancenak szellemében fölfogott classicus művészetre. Ily mű fogamzása csak annak lelkében volt lehetséges, a ki a renaissance nagy építész-mérnökei: Brunelleschi és Michel-Angelo szemeivel nézte a classicus Róma építész-mérnökeinek bámulatos alkotásait. Örökké rejtély marad, hogy e lélek egy angol mérnökben lakozék, s hogy hazánk fővárosát ajándékozá meg alkotásával, melyhez művészeti tekintetben hasonló sincs sehol egyebütt.

Az 1848/9-iki eseményeket követő általános lehangoltság bénítólag hatott a főváros építkezésbeli tevékenységére is. 1853-tól 1855-ig készűlt Clark Ádám terve szerint a lánczhíd előtti térről a várhegyen keresztűl a Krisztina-városba vezető alagút, melynek a lánczhíd felőli dór oszlopos, egyszerű és jellemzően zömök arányú kapuzata említésre méltó építmény. Az ötvenes években építé Förster Lajos bécsi építész a Dohány-útczai zsidó templomot. Ez változatos színű nyers tégla építmény. Kéttornya gömbbel végződik. Egészben véve azonban kevésbbé szerencsés utánzata az arab-mór építőművészetnek.
Gróf Batthyány Lajos villája az Andrássy-úton. Benczúr Bélától

Időrendben ezek után következő két középület, a Vigadó és az Akadémia palotája kiváló helyet foglalnak el a fővárosi építkezésben, művészeti jelentőségük azonban nincs arányban a rájuk fordított egy-egy millió forintot meghaladó összeggel. Az 1849-ik évi bombázás alkalmával romba dűlt régi redoute helyén 1859-től 1865-ig épűlt a Vigadó. A Dunára néző egyemeletes, nagy arányú, helyesen tagolt homlokzatának és térséges, tekintélyes elrendezésű belsejének sajátos jelleget kölcsönöz a sokféle elemből összekevert, szertelenűl változatos, árnyékrajzolat nélkűli, lapos díszítmény, mely e fogyatkozásainál fogva az épület jól tagolt tömegeinek hatását is jelentékenyen csökkenti. Nem közönséges művészi képességű építőjének, Feszl Frigyesnek, eredeti nemzeti jellegű épület lebegett a szeme előtt, de megtévedvén, oly művet hozott létre, mely csakis meghiúsúlt kisérlet, vagy inkább építészeti különösség jelentőségével bir. Az épület belsejének művészi díszéűl szolgálnak a Lotz Károly és Than Mór által festett s jól összeválogatott allegoriai, regei és történeti tárgyú falképek.

A nemzet maga iránti erős bizodalmának és a politikai helyzet kedvező alakúlásába vetett reményének adott kifejezést a lelkes közadakozás által, melylyel a Magyar Tudományos Akadémia palotájának építéséhez szükséges összeget előteremté. A palota Stüler Ágoston porosz építésznek a pályázaton első díjjal kitűntetett terve szerint 1862-től 1864-ig épűlt. Kétemeletes homlokzatának három nagy szakasza közűl a középső tetemesen kiszökik és a két szélsőnél egy egész emelettel magasabb, úgy, hogy ezek a háttérben inkább a középső fő épület szárnyainak látszanak. A középső részben elhelyezett díszteremnek kivűlről való e határozott, de még sem következetes megjelölése kedvéért veszendőbe ment az egységesebb és jól tagolt homlokzat hatása. Schinkelnek, a görög építés mesterének tanítványa nem egészen a mester elvei és izlése szerint, az olasz renaissance építészet elevenebb formáival pazarúl díszíté a homlokzatnak emeletenkint páros oszlopokkal tagolt középső részét. A térséges előcsarnokot salzburgi márványból való és két rendben elhelyezett négy-négy páros oszlop három hajóra osztja. Az e fölött nehány lépcsőfokkal magasabban és keresztben fekvő oszlopos folyosó, az ebből nyíló lépcső, mely az emelet félmagasságában csigaalakú két ágra oszlik, az emeletnek a földszíntihez hasonló folyosója, végűl előcsarnok nélkűl, egyenesen a folyosóba nyíló díszterem elrendezés tekintetében nem oly hatású, mint az épület czéljának jelentősége megkivánná. A díszterem karzatát szintén salzburgi vörös márványoszlopok, tükör boltozatú díszes mennyezetét pedig káryai nők szobrai támasztják. Újabban a díszterem egyik falára Lotz Károly által festett képsorozat, mely három jelenetet ábrázol a magyar közműveltség történetéből, továbbá a mennyezetnek Schikedanz Albert építész által festett díszítménye kedvezően megváltoztatta a korábbi befejezetlen állapot ridegségét.

Az ország alkotmányának 1867-ben történt helyreállítása, kivált pedig az 1870-dik évi X. törvényczikk korszakot alkot Budapest építészetének történetében. E széles látkörű törvényhozási intézkedés gróf Andrássy Gyula akkori kormányelnöknek egyik legnagyobb államférfiúi műve, mely neki József nádor és gróf Széchenyi István, a főváros e századbeli újjá alkotói mellett méltó helyet biztosít. A törvény a főváros szabályozását és emelését, mint a hazai ipar és kereskedelem fejlődésének nélkülözhetetlen föltételét országos érdeknek nyilvánítá; a kormánynak e czélból fővárosi pénzalap czímén külön kezelendő 24 millió forintot bocsátott rendelkezésére és a szabályozás folytán szükségeseknek mutatkozó vállalatok tervezésére, s azok megvalósításának vezetésére a fővárosi közmunkák tanácsát léptette életbe. E tanács által hirdetett pályázaton a tíz versenyző között Lechner Lajos mérnöknek első díjat nyert terve fogadtatott el némi módosítással az általános szabályozás alapjáúl.

Ekként a magyar főváros is rálépett az ipar és a kereskedés mai követelményeit szemmel tartó átalakúlás útjára. A törvény rendelete szerint a lánczhíd a részvénytársúlattól megváltatott, a Duna a főváros határában szabályoztatott, mind két partja kiépíttetett; e nagy munkával együttesen elkészűlt a Margit-híd, majd a vasúti összekötő híd; közlekedési fő vonalként megnyílt először az Andrássy-út, melynek legalább egyelőre kiválóan fényűzési jelentősége van; ezt követte a nagy körút, mely a Margit-hídnál kezdődve a Dunától a Dunáig megy és jól kiszámított félkörben mindenütt középen szeli át a Belváros körűl fekvő külvárosokat; a Belváros kerülete a Deák Ferencz-tértől a Fővám-térig szintén körúttá alakíttatott át. Sajnálni való, hogy a szabályozás egymásutánjának megállapításában nem kizárólag az iparnak és a kereskedelemnek fő czélúl kitűzött érdekei voltak döntők, sőt a város rendezésének természetes és okszerű általános követelményei is figyelmen kivűl hagyattak és értékeseknek mondott épületekre való hivatkozással elhalasztatott a Belváros szabályozása és ama híd építése, mely Buda legszebb és legegészségesebb részeit a városhoz közelebb hozta volna.

A politikai helyzet javúlásának reménye által korábban fölélesztett, majd a remény megvalósúlásával még nagyobb lendűletet nyert építkezési kedv a szabályozás kedvező hatása alatt oly rendkivűli arányokat öltött, a milyennel Európa kevés városa dicsekedhetik. Ehhez járúlt még az általános vagyonosság észrevehető gyarapodása, és e hathatós tényező mellett az állam által nyújtott adóbeli kedvezmény, végre a Buda és Pest sz. kir. fővárosokat, valamint Ó-Buda mezővárost és a Margit-szigetet Budapest név alatt egy törvényhatósággá egyesítő 1872-ik évi XXXVI. törvényczikk.

Az állami pártfogásba vett és kivételes kedvezményekben részesűlő fővárosban az építmények hosszú sora keletkezett. A fejlődő állami élet organumaként támadt új intézmények, az oktatás, a művészet, az ipar, a kereskedelem palotaszerű otthont nyertek, az általános vagyonosság gyarapodásának kifejezéseűl a sűrűn emelkedő magán épületek díszben és fényűzésben versenyre keltek a nyilvános épületekkel.

Mikor a fővárosi építkezés ily nagy lendűletet nyert, a magasabb követeléseket kielégítő építészeti szakoktatás még nem volt szervezve. De más részt addigi építkezési állapotaink sem igen voltak alkalmasok az építési hivatottságot fölkelteni. Ha mégis támadtak olyanok, kik e művészetre kedvet és hivatottságot éreztek, azok hazai mesterek és építészeti szakiskola híján kénytelenek voltak külföldön keresni kiképeztetésüket. Nem dicsekedhetünk tehát azzal, hogy a most egyszerre sűrűn kinálkozó építészeti föladatok végrehajtására fölös számú erők állottak volna készen. E körűlmény szolgálhat magyarázatúl és némi mentségeűl annak a vigasztalan, épen nem művészi összevisszaságnak, mely a hatvanas és a hetvenes évekbeli építkezéseket általán jellemzi.

Az akkor föltűnt építészek között Ybl Miklós volt a legkiválóbb. Rövid ideig Pollák Mihály vezetése alatt is dolgozott, majd nehány magán épülettel az önálló tevékenység terére lépett. 1866-ban kezdé meg első nyilvános építményét, a Ferencz-városi román művészetű plebánia-templomot és 1879-ben fejezé be. Ezenkivűl jelentékenyebb művei a következő nyilvános épületek: a fővámház (1870-1874), a várkerti bazár (1874-1880) és a dalszínház (1875-1884). A Lipót-városi plebánia-templom építését Hild József halála után 1868-ban vette át és megtartva a középponti elrendezést és a már meglevő külső falakat, egyebekben egészen saját terve szerint 1890-ben befejezte a fölépítést; elkészíté a berendezés és belső díszítés terveit is, de ezeknek megvalósításában megakadályozta 1891 elején bekövetkezett halála. Említésre méltó művei még a gróf Károlyi-féle franczia renaissance, és a gróf Festetics-féle barokk művészetű paloták, továbbá a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesűlet bőkezűségéből épült Kálvin-téri szökőkút, melyen az ország négy folyamát ábrázoló négy szobrot Feszler Leo szobrász faragta. Ybl az épület tömegeinek arányos elosztásában és tagolásában, a mi az emlékszerű hatás legfőbb föltétele, kevésbbé szerencsés, ellenben a díszítésnek ritka fínom ízlésű mestere. Ennélfogva nyilvános építményei: a Lipót-városi plebánia-templomnak 95 méter magas kupolája, a dalszínháznak faragott kőből épűlt, olasz renaissance művészetű, pompásan díszített homlokzata, a vámház és a szintén gazdag díszű várkerti bazár tömegeik helyes tagoltsága híján nagy terjedelmükhöz képest nem eléggé nagyszerű hatásúak.

A mindinkább fokozódó építkezés folytán lassankint többen-többen találkoztak, kik igazi művészi hivatással léptek az építészeti pályára. Legnagyobb részük megfordúlt a bécsi, vagy a németországi híresebb iskolákon; egyik-másik Párisban tanúlt és valamennyi iparkodott saját szemlélet útján elsajátítani valamit az olaszországi emlékekből. Az ekként tisztúlt ízlés és alaposabb művészi képzettség már a hetvenes évek közepén kezdett mutatkozni és a nyolczvanas években mind általánosabbá lőn. A főváros legújabb építészetének e második időszaka összeesik az Andrássy-út és a nagy körút kiépítésével. Az ifjabb nemzedék kiválóbb tagjai nem elégszenek meg az építésnek kaszárnyaszerű dísz nélkűli módjával, de másrészt kerűlve a díszítésben az előtt dívott összevisszaságot, majd az olasz, vagy a német, néha pedig a franczia renaissance, vagy a barokk művészet tetszetősebb formái közűl válogatnak, többnyire helyes ízléssel és mérséklettel. Az emeletek szebb arányai, az egymás fölötti és egymás melletti részek szabatosabb tagoltsága, hatalmasan kiszökő párkányok, erkélyek, ablakszegélyek, szóval helyesebb beosztás, a formák és a díszítmény választékossága, értelmes változatosság és gazdaság jellemzik építményeik nagyobb részét, melyek tetszetős külsejük által kedvezően ütnek el a régiebbektől. De nem szabad elhallgatnunk, hogy, midőn a művészet eszközei ekként érvényre jutnak a bérházak külsején, ugyanakkor kevesebb gond fordíttatik a kényelmes, czélszerű és az egészség érdekeit szem előtt tartó elrendezésre. A külső és belső közötti összhang híján, a mi művészet a külsőn van, az gyakran hivalkodássá válik.

Az újabb időben keletkezett kiváló épületek közűl megemlítjük és egyiket-másikat képben bemutatjuk: gróf Batthyány Lajos Andrássy-út 126. szám alatti villáját, a korán elhunyt Petschacher Gusztávnak, e fínom ízlésű művésznek egyik szép alkotását; továbbá gróf Wenckheim Frigyes palotáját, melyet Meinig Alfréd épített, végűl Lechner Ödön és Pártos Gyula építészeknek két közös művét: a magyar államvasuti nyugdíjintézetnek a dalszínházzal szemben levő házát és a Thonet-féle váczi-útczai házat. Az utóbbinak egész homlokzata majolika burkolatú, s azon kivűl, hogy igen figyelemre méltó építészeti alkotás, érdekes azért is, mert e nemben nálunk az első s jól sikerűlt kisérlet. A sikerben jelentékeny része van Zsolnay Vilmos pécsi majolika gyárának, mely a burkolatot készíté.

A legutóbbi évek folyamán ekként átalakúlt építészet elősegítette a művészi ipar azon ágainak fejlődését, melyek az építészettel közelebbi kapcsolatban vannak. A kovács, az asztalos és a fafaragó művészet, s a díszítő szobrászat rövid nehány év alatt elismerésre méltó haladást tett. Ha tekintetbe veszszük, hogy az előtt fővárosunkban a művészi ipar úgy szólván ismeretlen volt, ezt a keveset is örvendetes vívmányként fogjuk üdvözölni.

Ámbár az építészetben és mindazon művészetekben, melyek hozzá tartoznak, Budapest a legújabb időben elért elég szép eredménynyel dicsekedhetik, mindazáltal még nem mérkőzhetik a nyugati országok fővárosaival. Azonban a mily bizonyosnak látszik, hogy a magyar metropolis még nem érte el kiterjedésének és gyarapodásának végső határát, épen úgy megnyugvással nézhetünk építészeti jövője elé. Az előtt az építészetben fél, sőt egész századdal jártunk a művelt nyugat után; komoly törekvéseink jogosulttá teszik azt a reményt, hogy ezentúl az építő művészetben, ha nem is egészen egyenrangú, de legalább méltó társakként lépést fogunk tartani Európa nagy nemzeteivel, és ugyanakkor meglesznek fővárosunkban a művelt fényűzés föltételei is, melyek lehetővé teszik a művészi ipar valamennyi ágának virágzását.

Szerző: Pasteiner Gyula


Budapesti élet

Ugyanazokban a gyors változásokban, a melyek a fővárost magát átalakították, idomúlt át a várossal együtt a budapesti élet is.

Elmúlt a hajdani jurátus világ hírhedett kávéházaival, a „Zrinyi"-vel és „Két pisztoly"-lyal együtt, a mokány táblabíró-alakok, a rendkivűliségeikről nevezetes főurak, kik közűl egy Sándor Móricz gróf alakját egész lovas-legendakör emeli ki; - aztán a haladással ellenséges lábon álló öreg nyárspolgárok, meg azoknak az ivadéka: a czéhes polgárhad, mely Úrnapján templomi zászlókkal, puskával, csákósan, egyenruhásan járta be a fő útczákat saját zenekarával, mely a pesti polgárindúlót harsogtatta. Maga az indúló is el van már felejtve, pedig egyike volt a legszebb harczias daloknak. A mai fővárosi képviselőtestület négyszáz és egynehány tagjában senki sem találná föl az ötven évvel ez előtti typusokat.

Az új találmányok és intézmények korában egész, hajdan híres, néposztályok elmúltak. A hajósok, ezüst gombos mentéikben, kik az Alföldről szállíták föl a gabonát lóvontatta hajókon; a gyors parasztok, kik négylovas szekereikkel tartották fenn Budapest és Bécs között a közlekedést; a gazdag görögök, kik a belkereskedést tartották kezeikben; a révészek, kik télvíz idején a két város közötti átjárást lehetővé tették mulatsághoz hasonló „luláj machen" jégsportjukkal, nyáron pedig az átjárást könnyítették meg a sietőknek; a „Donauwasser"-es emberek, kik a lakosságot hangos kiabálással figyelmeztették a friss dunai moslék beszerzésére; azután az ürmös borukról és gorombaságukról híres korcsmárosok, - mind, mind eltűntek.

A gorombaság különben virtus számba ment hajdanta s a pálmáért több néposztály versenyezett. Ha a művelt körökben valakit figyelmeztetni akartak a nyers modorára, azt mondták neki, hogy „te vagy a harmadik!" Tudniillik, hogy az elismert leggorombább embernek volt följegyezve a 37-es fiakker; - utána következett másodiknak a színház pénztárnoka; - negyedik volt a Sauwirth; - a közbenső harmadik hely fönn volt tartva a jó barátnak. Ez is elmúlt már. Fiakker, pénztárnok, korcsmáros mind udvarias már; csak a jó barát gorombáskodik még.

Volt azonban még egy superlativus is, mikor két veszekedő ember azzal tetőzte be a verbalinjuriát, hogy „Du Jurat!"

Maguk a híres pesti vásárok is elhalaványúltak már, melyek még harmincz évvel ez előtt is festői életképet alkottak a fővárosban. A város legnépesebb tágas útczái két oldalt végig be voltak építve vásári bódékkal, melyeknek eszterhéja alatt a bel- és külföld kalmárai kinálták a portékáikat, kiki a saját nemzeti viseletében. Ma már minden nap vásár van, s a világ minden árúczikke pompás kirakatú boltokban kinálkozik; útczai bódék nincsenek többé.

S nem sok idő fog bele telni, hogy Budapest elveszíti egyik legfestőibb sajátosságát: a dunaparti gyümölcs- és baromfivásárt is, mihelyt az új közárucsarnokok életbe lépnek.

Az új intézmények átalakítják nemcsak a néposztályokat, hanem azoknak a szokásait és jellegét is; a „dame de Halle" egészen más lesz, mint a vitorlavászon ernyő alatt forró nyárban s csikorgó hidegben egyaránt virúló orczájú, mintatermetű kofa-asszonyságok voltak!

Azt is meg kell említenünk, hogy még e század két első évtizedében Budapest lakossága nagy részben német volt; Buda egy részében pedig rácz is. A magyarságot csak nehány iparos s a megyei birtokosok és tisztviselők tették, meg a dicasterialis hivatalnokok; ezek mellett a nemes ifjúság, a királyi táblai jegyzők magyar ruhában s karddal az oldalukon. Csak a harminczas években kezdődött meg a magyarság élénkebb életjeladása. Az 1838-iki árvíz halomra dönté a régi Pest legnagyobb részét. Az újjáépítésben azután már nagy része volt a nemzeti szellemnek s ennek hatása alatt kezdett Pest is (Buda még nem) magyar jelleget ölteni. Az 1848-iki politikai gyors átalakúlás aztán egyszerre átidomítá az egész város szellemét, nemzetiségét. Mindenki magyarnak vallotta magát; egész Budapestnek minden osztálya versenyzett egymással buzgóságban, áldozókészségben a nemzeti ügy iránt. S ezt az általános hangúlatot a bekövetkezett korszak sem tudta megváltoztatni. Az ötvenes években eszközölt népösszeírás szerint Pestnek 166 ezer lakosa közűl 32 ezer volt magyar, 34 ezer német; Budának 50 ezer lakosa közűl 28 ezer német, 7.500 magyar, a többi más faj; de a 17 ezer mózeshitű lakosságnak legnagyobb részét is a némethez lehetett nyelv szerint osztályozni. És mindezen nyomott arány mellett is 1860-ban Budapestről indúlt ki az egész országra a politikai nyilatkozatúl vehető magyar divat; ettől fogva néhány évig lehetett látni minden útczán, minden szalonban a népviseleteknek minden vidékről eltanúlt összes sajátosságait: a fodros, rezgős főkötőket, a gyöngyös pártákat, a csipkés kötényeket, dudoros ingvállakat, fűzött vállderekakat a hölgyeknél; az attilákat, budákat, mentéket, sarkantyús csizmákat a férfiaknál; a darutollas süveg, a czifra szűr, a fürtös guba bejutott a szalonokba is, s azokkal együtt a magyar szó is mind írva, mind mondva, mind énekelve. Ez idő alatt Budapest minden néposztályában valóságos keleties nemzeti jelleget mutatott. Ez négy-öt évig tartott; akkor elmúlt. Divatnak hosszú volt; nemzeti lelkesedésnek rövid! Most már a magyar fővárosban minden osztály olyan öltözetben jár, mint Európa más fővárosi népe. Nemzeti népies ruhát csak ritkaságképen láthatunk.

S a népmulatságok sem bírnak a hajdani eredetiséggel, a minek az okát majd kiderítjük.

A Svábhegynek a leírásánál megkisértjük egy pünkösdi búcsúnak a bemutatását, melyben Budapest egész népélete benfoglaltatott, s mely még tíz évvel ez előtt is nagyban divatozott és valószínűleg ismét újra föl fog elevenedni, mihelyt a főváros átadja a közönségnek mulatozó helyűl az államtól megvásárolt 1.200 holdnyi területű gyönyörű budakeszi erdőt.

Addig azonban a budapesti népkedélyre legélénkebb vonzó ereje továbbra is az eddigi látványosságoknak és rendezett mulatóhelyeknek lesz, milyenek: a színházak, a kiállítások, a múzeumok, a Városliget és Városmajor, a Margit-sziget, az állatkert, a czirkuszok, lóversenyek, corsok, melyeket külön be fogunk mutatni. Sokakat elvon a klubb-élet. Az előkelőbb osztályok kaszinói, klubbjai, a munkások egyesületei, olvasó körei, dalegyletei, tornázó és tűzoltó társaságai mind megannyi központjai a népéletnek, melyek aztán időszakonként megint egy közös nagy góczpontban gyűlnek össze: a képviselő-választások alkalmával. S egy ilyen nagy politikai mozgalom jelenete érdemes lesz arra, hogy mint Budapest népéletének is sajátossága, élethíven be legyen mutatva.

S végűl koronáját képezi a Budapest fővárosi népéletének az a felséges ünnepély, a mely egy emberöltő alatt rendszerint csak egyszer fordúl elő; de akkor aztán a magyar népéletnek minden pompáját és erejét egy napon, egy helyen összpontosítva mutatja be, a minőhöz hasonlót Európának egy fővárosa sem mutathat föl: a magyar király koronázásának ünnepélye.

A Svábhegy és a Zugliget.

A Svábhegy elnevezést a budai hegységnek az a középcsoportja, melyet az Isten-hegy, Vezérhalom, Széchenyi-, Orbán- és Márton-hegy alkot, s a melyekhez még a János-hegyet és Zugligetet számíthatjuk, még Budavárának a törököktűl visszafoglalása idejében nyerte. Itt táboroztak ugyanis a hatezer főből állott sváb segédcsapatok, melyek mind a vár ostrománál, mind a fölmentést erőszakoló nagyvezér hadainak visszaverésénél vitézűl harczoltak.

Hunyadi Mátyásnak is kedvencz helye volt e vidék. Oláh érsek följegyzése szerint itt volt a király vadaskertje, a Nyék, mely három magyar mérföldnyi területet foglalt el, s azon a szép fensíkon a János-hegy alatt még negyven évvel ez előtt is úgy híttak egy óriási hársfát, hogy Mátyás király fája. A Király-kút még ma is őrzi Mátyás emlékét.

Hogy a múlt századokban az egész Svábhegy rengeteg erdőség volt, azt több adat engedi sejteni. Wagner Kristóf egykorú történetíró azt jegyzi föl, hogy a budai hegyeken termő bor a közeli meleg források miatt kéntartalmú. Azok pedig a Svábhegytől távol esnek. De erősebb bizonyíték az, hogy hajdan a városnak a most majdnem egészen száraz Ördög-árok mentén nagy malmai voltak, melyeket a Svábhegyről lefutó Pál-patak vize hajtott.

Beszélő emléke ennek az a svábhegyi mesterséges cisterna, melyet Mátyás király a forrásvizek összegyűjtésére építtetett. Tömör kőépület ez faragott oszlopfejekkel. Csúcsíves az ajtaja, lóhere-alakú az ablaka. A vasajtót, mely a belsejébe vezet, egy akkora kulcs nyitja föl, hogy két ember kell az elfordításához. A belseje pedig egy hosszú, embermagasságnyi folyosót tár föl, mely mélyen behatol a hegyoldalba. Két oldalán tizenhat apró alagút van a sziklába vájva, mely a forrásvizeket egy közös medenczébe gyűjti össze. Innen folyik át a föld alatt a kristálytiszta ivóvíz a „Király kútjába", a honnan hosszú csővonal vezette föl a vizet, önnyomás útján, a mélyebben fekvő budai vár kútjába. A Mátyás idejebeli vízvezeték égetett agyag-csöveire gyakran rábukannak mai nap is az útcsinálás munkálatai közben. Későbbi időkben ólom, majd öntött vascsövek helyettesíték a régi vízvezetéket. Ma már a Duna látja el az egész Svábhegyet a vízvezeték bőséges forrásával. Megfordúlt a világ! Hajdan a Svábhegy bocsátott alá patakokat; most pedig a hegyre folyik föl a víz!
A Város kútja (Király-kút) a Svábhegyen. báró Mednyánszky Lászlótól

A krónikák és a romemlékek bizonyítják, hogy a budai hegységnek fényes múltja volt már akkor is, a mikor Nyék volt a neve. Nemcsak Mátyás királynak vadas kertje tette azt nevezetessé, hanem az ájtatosság menedékhelyei is, melyeknek nyomait kő és pergamen ma is őrzi.

A Zúgligetet (Auwinkel) a közelmúltban inkább „Sauwinkel"-nek ismerték Mátyás király Nyékjének vadkanjairól, s az a pompás üde forrás, mely vizével hajdan egy halas-tavat táplált, most is „Disznófő" nevet visel. A budai hegyek és völgyek új elkeresztelése a város rendelkezése folytán a negyvenes években ment végbe, a midőn egy-egy kőpadot állítottak föl a kiválóbb helyeken, s azokra Döbrentei által készített emlékmondatokat véstek; így az Istenhegyen: „Istenhegy volt hajdan e táj nevezete, S újra így hívása Isten tisztelete", - a Vezérhalmon pedig: „Száznyolczvan év hirdet téged Vezérhalom; Rólad szállt Budára mentő diadalom." Szent Antal szikláját is ekként nevezték el Vajda-bércznek, Vajda Péter a költő nevéről, kinek ez volt kedvencz tanyája. Ma napság a Zugliget a legpompásabb nyaralókkal van beépítve, melyeket díszkertek, gyümölcsösök körítenek. Kényelmes vendéglők: a „Fáczán", „Szarvas", „Disznófő" legkedvesebb mulató helyei a fővárosi közönségnek. Az egész Zugliget mellékvölgyeivel, a Csillag- és Harangvölgygyel egy darab Svájcz a budai hegyek közt, mely a főváros környékének legfestőibb része.

Innen hajdan meredek erdei ösvény, most már kényelmes kőút vezet föl a kimagasló János-hegyre, melynek vulkán alakú erdőfedte kúpjához csak gyalog lehet fölmenni. Hajdan e hegy tetején Szent János szobra emelkedett; innen a hegy elnevezése; jelenben egy magas toronyszerű gloriette koronázza, melynek erkélyéről fölséges kilátás nyílik a Duna két partján elterűlő kettős fővárosra, a tornyos helységekkel rakott tengersíma alföldi rónára, a helységekkel tarkálló Csepel-szigetre. Keletnek a Lipótmező tűnik föl az elmebetegek menedékének nagyszabású épületeivel.

Éjszak és nyugat felé egy végtelen rengeteg terűl el a János-hegyen túl, melynek erdőpalástja egyik hegyhátról a másikra borúl át. Ennek az árnyékos útjai vezetnek el a Mária Remetéhez, a Makkos Máriához, a Szép Juhásznéhoz, a Pálosok kolostorához.
A Vajda-bércz a Zugligetben a „Menny" és „Pokol" sziklákkal. Feszty Árpádtól

Itt volt első Károly királytól kezdve egész II. Lajosig e szigorú fegyelmű szerzetesek kolostora, kik minden napot az éjféli önkorbácsolással kezdtek meg (egy ilyen jelenetnek egyszer állítólag Mátyás király is tanúja volt titokban), s kiknek a kapuján még a királynak is tilos volt belépni a perjel engedelme nélkűl. Szent Lőrincz tiszteletére épűlt a kolostor. Ereklyéi közt Remete Szent Pál csontjait őrizték. Itt fordította le a szent-írást egy szerzetes, Báthori László, húsz éven át ki nem mozdúlva az odújából, egy barlangból, melyet a Hárshegy oldalában ma is mutogatnak.

A Szép Juhászné nevét Mátyás királynak egy népmondai kalandjáról örökölte a táj. Ma ez elnevezés egy jóhírű vendéglőnek a czíme.

A Mária Remete még most is látogatott búcsújáró hely. Itt mutogatták egy kegyes asceta egyszerű barlangját a sziklába vágott fekvőhelylyel és asztallal együtt.

Egészen el van temetve az erdők közé a Makkos Mária kolostora. Hajdan trinitáriusok lakták. Mikor József császár eltörűlte e rendet, lehordták a tornyát s a kápolnát majorrá alakították át.

E hajdani kolostortól olyan erdei út vezet a tulajdonképeni Svábhegyre, hogy csak a meszelt faderekakról lehet oda találni.

Negyven évvel ez előtt a Svábhegy maga is még ősvadon volt. Fűvészek és rovargyűjtők számára valódi kincsbánya. Virágos növényzete közt a legritkább fajokat lehetett találni; a pompás rovarok és lepkék, a halálfej sphinxek és éji pávaszemek, különösen a ritka szép oleander-pillangók messze földről ide csalogatták a természettudósokat. Az erdőkben biztos tanyát tartott a borz; a menyét ellátogatott a tyúkudvarokba s a rókák úgy el voltak szaporodva, hogy úton-útfélen lehetett szép kifejlett példányaikkal találkozni. Gyönyörű nagy kígyókat lehetett látni a bokrok között és a fákra fölfutva; a mély útakban óriási békákat, melyeknek a hangja bőgéshez hasonlít, itt „csirke-békáknak" hítták őket; a János-hegyen viperák is voltak s kígyóalakú skinkek. A madárvilág is gazdagon volt képviselve. A Farkas-völgyben még erdei sasok fészkére is lehetett találni, s nem ritka látvány volt, mikor a baglyot körűl csiripelve üldözte az apró madársereg. Akkor volt szép a Svábhegy, a mikor még a vad állat volt benne otthon; az ember csak úgy vetődött ide, mint kóbor bujdosó, vagy világkerűlő különcz. Egy elrejtett zugában a hegynek látszott valami várrom forma, a hol egy misanthrop dán báró lakott, a ki senkivel szóba nem állt. Egy félreeső hosszú házban tanyázott egy orvos, a ki senkit nem gyógyított; ellenben volt két harangja, a melyekkel a delet és estét harangozta. Egy kősivatag közepén lakott egy czápaszemű gnom, a ki a kőbűl élt. Az ő kövébűl épültek a többi házak. Mélyen egy völgyben eldugva volt a tanyája egy silentiárius ügyvédnek, kit az igazság keze üldözött ki a világból. Az istenhegyi sűrű erdő minden bejáratánál ott állt a tilalomfa. Ez erdőnek a sűrűjében emberszem elől elrejtve állt egy magyar főúr vadásztanyája, ki később a politikai életben nagy szerepet játszott. Bajos volt azt megközelíteni a szomszédjában letelepűlt baromorvos elvadúlt nagy kutyái miatt.

Innen rajta volt a hét ház; ma is meglevő paraszt gunyhócsoport. E házak egyikében rejtőzött egy titkos milliomos, a kit a kertjén kivűl soha sem lehetett látni. Itt biztosan érezte magát; nem verte föl senki a házát; de, a mint beköltözött a pesti palotájába, ott megölték s elrabolták százezreit. A legdíszesebb épülete volt a hajdani Svábhegynek az Óra, egy csokoládégyáros háza, kinek legtöbb szőlős-kertje volt a hegyen. Ennek a háznak a homlokzatán volt az óra, mely az időt regulázta messze hangzó erdőknek, melyet aztán az erdőkerűlők kürtjének tutulása adott tovább az erdőknek és lakóiknak. Innen, az órás házból intézte Görgei 1849 május havában Budavár ostromát.

S az ősrengeteg nyugati szélében volt az egyetlen kocsma, a melyet „Adliczer"-nek híttak. Ez volt a magyar színészek kedvelt mulatóhelye, mely néha napján összegyűjtve látta a magyar színészet matadorait, a kik még tudtak örűlni a tréfás mulatságoknak, a melyek nem kerűltek semmibe s nem hagytak maguk után keserűséget.

A Svábhegyet, mint üdűlő helyet, igazán a színészek és az írók fedezték föl. Ők kezdtek el legelőször ide építkezni, s lassanként egy helikoni telep támadt a Svábhegyen, melynek legmagasabb helyét báró Eötvös Józsefnek emeletes nyaralója foglalta el. A Svábhegyen születtek az 50-es években a magyar drámák és regények, politikai röpiratok és tudományos munkák. Itt tanakodtak komoly hazafiak a nemzet jövendője fölött.

S a művész- és íróvilágnak, mely akkor a Svábhegyet dominálta, első gondja volt templomot építtetni az Istenhegyre. Az építéshez való költséget is úgy énekelték és deklamálták össze hangversenyeken. Szép, karcsú tornyos templom lett belőle. Festő is akadt (Than Mór), a ki az oltárképet, Szent Lászlót, a védszentet, ingyen megfesse. S a templom után jött az iskola szintén olympusi obolusokból.

Kezdett a Svábhegy divatba jönni. Egy-egy lovagvár tornya emelkedett ki az erdők zöldjéből. Svájczi nyaralók koronázták a tetőket. Egy ilyenben lakott nyaranta Albrecht főherczegnek a családja is. Megtudta a világ, hogy a Svábhegynek a levegője panacea! Ide epidemia nem jön soha. Itt minden betegség meggyógyul. Különösen a gyermekekre nézve ez a paradicsom.

Pünkösd hétfőjén aztán az egész népé volt a Svábhegy. E napon, mintha az egész város kimozdúlt volna a helyéből, úgy tódultak föl a hegyi utakon már hajnalhasadtakor a mulató csapatok: dalárdák, czéhek, egyesűletek, iskolák zászlóikkal, énekelve, dobolva; - nyalka stuczer, gitárral nyakában imádottja előtt walzerezve; termetes törzspolgár, nyakába akasztott kulacscsal, felesége karján az elemozsinás tarisznya, kis gyerekszekérbe felpakolva a két legifjabb csemete, azt a nagyobb fiú és leány elől húzva, hátúl tolva mozdítja előre; fiatal serdűlő leánykák, arczuk a hegyi légtűl pirosra festve; czilinderes gavallérok hölgyeik nagykendőjével a karjukon; izmos munkás legények rúdra akasztott seres hordóval a vállukon; kevély bakák piros pozsgás szakácsnőik kiséretében. Útközben egy szál czigány üdvözli az érkező karavánokat, solo trombitán hangicsálva a Klapka-indulót, meg a Schneider Fáni-polkát. Az érkező csoportok nem keresnek házat, ereszt, vendégfogadót, hanem árnyékos fát, bokrot. Ott állítják fel a bográcsot. Targalyat szednek, tüzet raknak, főzik a paprikás gulyást s mellette csapra ütik a hordót. Szép leányok elindúlnak mezei virágot szedni; erdő, mező most virít javában; nagy bokrétákat kötnek, s mind koszorús fejjel térnek vissza. Elolvasott hírlapok szolgálnak abroszúl, a melyekre kiterítik a háziasszonyok lakomáik kincsét. A mézes-kalácsos sátorok körűl tolong a gyermeksereg; szerelmes legények választottaiknak czifra szíveket vásárolnak. Kucséber narancsos kosarának, görbe bot, czifra nyelű bicsak-árúló tót portékájának van erős kelete. Itt harczias dalokat énekelnek; amott kergetősdit játszanak; a bokrokon hölgykalap, tarka kendő lobog. És közben vagy ötven kintorna gyakorolja a zeneművészetet, versenyezve hat czigánybandával, meg a budakeszi sváb paraszt kapella trombitáival és öreg dobjával; a mi aztán a hány, annyiféle nóta egyszerre és összekeveredve, felűlmúl minden eddig kitalált zeneélvezetet. A lemenő nap negyvenezer embert is lát tánczolni, újjongni, tombolni a Svábhegyen. A zöld gyepen egész szérűk vannak már taposva a polka- és csárdás-táncztól. A „Csillag" kocsmáros alig győzi egész háznépével a szolgálatot. Ott van az élvezetek Eldorádója: zenekar, népénekes-társaság, hinta, kerengőjáték (Ringelspiel); közbe döng a fagolyó a tekepályán; izmos legények ütik magasra ököllel a „balmot" (léggel tölt óriási lapda). Van ott czélbalövés, birkózás, karómászás; csörög a koczka a krajczáros Monte-Carlónál, hol vándor kucséber adja a bankot - fügekoszorú nyereménynyel. Ez alatt az ideális mulatozók elvándorolnak a Normafához s föl a János-hegyre, és gyönyörködnek a fölséges kilátásban. Aztán a fölkelő hold látja ugyanazt a népfolyót visszahömpölyögni a hegytetőről. Zilált öltözetek, összegyűrt kalapok, fűzöld foltos fehér ruhák és anginét pantallók, neki pirult arczok, egymást támogató alakok, danoló csoportok, hahotázó, bőrükbe nem férő őstypusai a fővárosi parasztnak; szilaj párok, kiknek nem volt elég a táncz, még hazatértükben is polkáznak az úton; disputáló polgárok, hetyke iparos legények, kik fogadott kintornással kísértetik magukat hazáig; exaltált családapák, kik minden áron a szabad ég alatt akarják tölteni az éjszakát, két oldalt támogatva a feleségtől, meg a leánycselédtől; közben egy sikongató szép leány, a kit felültettek egy szamárra s az neki viszi a tüske bozótnak. S ez a látvány így gombolyodik le ezernyi változatban késő éjfélig; de azért a gyepen még tánczolnak holdvilág, lámpafény mellett a kintorna körűl s a lombsátor alatt még reggel is hangzik a budakesziek öreg dobja és bombardonja. És az egész zsivajgó néptömeg között nem látni egy zsandárt. Ritkán fordúl elő itt verekedés, vagy más egyéb kihágás. S az egész élvezetnek az adta meg a javát, hogy gyalog kellett feljönni érte. De hát még lemenni! Az apostolok lova volt az egyedűli közlekedési eszköz. Azért esett olyan jól!
A fogaskerekű vasút és svábhegyi nyaralók. Háry Gyulától

De csak addig volt a Svábhegy paradicsom, a míg a spekulánsok meg nem tudták, hogy az. Egyszerre csak ellepték a Svábhegyet a szőlőtermesztés vandáljai. Elpusztították az őserdőket; szőlőt ültettek a helyükbe; kivágták Mátyás király mulató kertjének négyszázados hársfa-óriásait, a terebély juharfákat; elűzték a berkekből a rigókat s a múzsákat, és szőlőt ültettek mindenüvé.

A Svábhegy aztán azzal állt rajtuk boszút, hogy mikor bort akartak belőle facsarni, a vizet is megtagadta tőlük. Az őserdők kiirtásával elapadtak a források, s míg azelőtt a király kútja Budavárát is ellátta friss ivóvízzel, most a svábhegyi lakosoknak a Dunárul kellett fölhordatni szekérrel az ivóvizet. Ez volt a Svábhegy pusztulása.

A véletlen (azt mondják, egy regénynek a hatása) oda hozott ekkor egy svájczi vállalkozót (Cathry), a ki megkisérté a lehetetlent, a költő fantazmagoriájának megtestesítését, egy fogaskerekű vasútnak az építését föl, a Svábhegy tetejéig. Ugyanez összevásárolta a vasút közelébe eső telkeket. Előtte való évben úgy elpusztítá egy apocalypticus jégeső az egész Svábhegyet, hogy örűlt, a ki menekülhetett a telkétől. S a vállalkozó azon a gyakorlati oldalon kezdte, hogy a parczellázott telkekre nyaralókat építtetett, a melyeket sok évi törlesztésre árúba bocsátott. Így támadt nehány év alatt egy új villacsoport, mely mai napság már egy egész városrészszé nőtt kényelmes, ízléses épületekkel s pompás kertekkel és parkokkal, melyeknek középpontja az Eötvös nyaralójából átalakított pompás vendéglő.
A Stefánia-út a Városligetben. Vágó Páltól

Ez előtt tizenöt évvel, mikor a fogaskerekű vasút megnyílt, ezen czikk irója a Svábhegyről megemlékezve így irt:

„Kényelmes serpentina vezet föl a tetőre s a látogatót díszes kioszkok fogadják; árnyékos fasorok borúlnak össze a sétány fölött, a villák udvarain szökőkútak vízsugara tánczol bőséges vízvezetéktől táplálva, - fenyőfák ligete, - népkert, - híres hazafiak szobrai. . . . . . . . Ne nevessetek rajta: nem a Svábhegyet írtam le, hanem a Monte Pinciót Rómában."

És ma már e záró mondatot ki lehet törűlni; mert a Svábhegy utolérte ez ábrándképet: pompás kocsiút, árnyékos ligetek, nagyszerű vízvezeték, díszkertek, nagy hazafiak, Eötvös József, Széchenyi István művészi szobrai; sőt a mi a római díszhegynek nincsen, a Svábhegy tetején keleti pompával ellátott fürdő és - uszoda. Ez még álomnak is sok lett volna.

A Svábhegy manapság elsőrendű mulatóhelye a főváros közönségének, piaczczal, boltokkal ellátva, telefon-hálózattal a fővároshoz kötve. S a múltat, a mikor még a tulipánok helyén vadvirágok nyíltak, a mikor az őserdők fáin még sasok tanyáztak, a harasztban futó kigyó zörgött, az udvaron végig sétált a tüskés borz, a mikor a róka kedélyesen pislogott ki az odúja nyílásán, a kövek közt sütkérezett az aranyzöld gyík, az egész boldog ősvadon képét, melyben éjjel a fénybogarak világítottak, - csak a vén poéta álmodja még vissza, a ki azokat mind szemeivel látta.

A fillokszera elpusztított minden szőlőt, csak egy-egy villatulajdonos engedi még meg magának azt a fényűzést, hogy védekezéssel, amerikai fajokkal dicsekedésből kertet csináljon szőlővenyigékből; de az elpusztúlt telkeket kertekkel, ligetekkel ültették be, s ez elég kedvező csere.

A főváros közönsége tudatára jutott annak, hogy az egészség az első alaptőke, a mely a többi gazdagságot meghozza, s ennek a hypothecája a Svábhegy. Az erdei levegőben arany van. S a főváros pazar kézzel siet a Svábhegyet paradicsommá átalakítani. A vízvezeték maga másfél millióba kerűlt. (Igaz, hogy egyúttal Buda várost is ellátja.) Az egész hegycsoportot makadámozott útak szelik minden irányban keresztűl. Éjente lámpások helyettesítik a fénybogarakat, meglehetősen utólérve, sőt meghaladva azoknak a világítási képességét. S legközelebb, mint fentebb említettük, egy nagy területet vásárolt a főváros az államtól, egy őserdőt a Svábhegy folytatásában, mely, ha át lesz adva a nagy közönségnek, ellátva tanyákkal és mulatóhelyekkel: abban Budapest oly népkertet fog birni, a minővel egy világváros sem dicsekedhetik.

A Városliget.

Jelenleg a Városliget Budapest népéletének a gyűjtő medenczéje az év minden szakában. Nem csoda, ez van a városhoz a legközelebb s maholnap már benne lesz. Itt találkoznak, sőt egymással össze is vegyűlnek a high life élvezetei a low life mulatságaival. Egyszer a népliget a színhely, a köznép a szereplő, az elegáns világ a néző; máskor a turf, a corso képezi az arénát, a hol a crème a szereplő s a plebs a néző.
A városligeti tó. Háry Gyulától

A Városliget területét a múlt század végén Batthyány József herczegprimás birta a várostól s kezdte befásítani, útakkal és épületekkel ellátni. Halála után ismét a város vette birtokába. A Városliget mai alakjában a dicső emlékű József nádor elnöklete alatt alakúlt szépítő bizottságnak az alkotása. A nádor ültette be facsoportokkal a század elején ezt a több mint háromszáz holdnyi területet Pest város határának keleti részén, a Rákoson; egy a Rákos-pataktól elmocsárosodott sivatagot, a hol a hajdani magyarok országgyűléseiket tartották. József nádor saját alcsuthi birtokáról hozatta föl a most már óriásiakká felnőtt platánfákat; ő alkottatá a király-útczából kifútó hat soros sétányt vadgesztenyékből; mindkét díszfa ritkaság volt még azon időkben. A nagy városligeti tó, kettős szigetével, szintén az ő alkotása volt; itt épűlt az első vashíd sodronyokból, a mely a szigetnek a Drót-sziget nevét megszerezte; ma Széchenyi-szigetnek hívják. A másikat Pávák szigetének hítták, míg a kegyelet a Nádor-sziget névvel meg nem tisztelte. Még József nádor életében épűlt a városliget külső szélén a Hermina-kápolna, a főherczeg virúló szépségében korán elhúnyt kedves leánya emlékének megörökítésére. A század elején, 1822-ben Schams Ferencznek Pest városáról német nyelven megjelent monographiája még gúnyosan jegyzi meg a Városligetről, hogy ott is megpróbálnak fákat ültetgetni; de nem lesz abból sermmi, hogy ott valaha erdő legyen!

Még a negyven év előtti Budapest leírója is (Häufler J. V.) a Városligetben csak egy, fogyatkozásairól nevezetes vadont lát, a hol sok a por, kevés a víz, drága az étel, nincsen világítás, unalmas a mulatság. Egyedűli kertek két oldalt a nagy sétány mellett voltak láthatók díszes nyaralókkal. Ma ez itt már város.

Az Andrássy-Sugár-út megalkotásával az egész Városliget átalakúlt, széles kocsiútakat készítettek az erdőben, melyek közt fővonal a Stefánia főherczegnőről nevezett pompás út, s az egész ligetet úgy alakították át, hogy alkalmas legyen egy valóban nagy város üdülést kereső közönségének befogadására. Párhúzamosan ez alkotással keletkeztek e területen az országos kiállítás palotája és díszépületei, még előbb az állatkert, későbben a jégpálya csarnoka, a czirkus, a nyári színház és a bécsihez hasonló népliget. Ide sorakozik a lóverseny-pálya, az artézi kút és az artézi fürdő.

A Városliget bejáratánál mindjárt egy gyönyörű körtér fogadja a látogatót, üde pázsíttal borítva, köröskörül virágzó bokrokkal szegélyezve, széles útjai mentén rózsákkal és délszaki növényekkel beültetve, közepén 13 vízsugarú hatalmas szökőkúttal. Balra rögtön festői panoráma nyílik a tó felé, mely a szigetet körűlfogja, és hattyúk között tarka ruhás ünneplő ifjúság hasítja a sík víztükröt csónakjaival. A regényes tóparton, a terebélyes fák alatt tovább haladva, az oroszlánok bömbölése jelzi már előre, hogy az állatkert közelébe jutottunk, mely kertnek is gyönyörű, mert a növényhonosító egyesület is itt teszi kisérleteit; régi és újan ültetett exotikus növényeivel, pavillonjaival, hodályaival, aklaival és félszereivel, melyek a bennük lakó állatok hazájának építési modora szerint vannak alkotva. Az állatvilág ritka szép példányokban van itten képviselve, a királyi oroszlántól a bohócz majomig. Legérdekesebb benne a vízi szárnyasok tava s a baromfiudvar. Itt van a czirkus is, egészen vasból épűlt nagy színház, melyben kitűnő lovasművész-társaság tartja nyáron át nagyban látogatott mutatványait. Szintén az állatkert nyílt terén jelennek meg a légkirályok és királynők, kik toronymagas állványokra kifeszített köteleken tánczolnak és vasparipáznak végig; a léghajózók, kik ballonjuk trapézán mutogatják hajmeresztő művészetüket, s a felhők magasából bocsátkoznak le hulló ernyőikkel; és a tüzijátékok nagymesterei, kiknek pyrotechnikai mutatványai közmondás szerint meg szokták hozni a várva várt esős időt.
A korcsolya-csarnok a városligeti tó partján. Vágó Páltól

A nagy pompás czirkussal átellenben találjuk a másikat: a nép czirkusát. Itt is erőművészek mutogatják nyaktörő játékaikat, de csak szerény kerítéssel körűlvéve, tíz krajczáros váltság mellett. S bár legtöbbször tömve van a nézőtér is, de kivűl még egyszer annyi néző áll, a kik ingyen részesűlnek az élvezetben, sőt a ki igazi gyönyörűséget akar magának szerezni, az fölmászik valamelyik fára. Köröskörűl minden platán meg van rakva fiatal nemzedékkel, a kiktől ezt az élvezetet irigyelni lehet, de eltiltani bajos.

És ezzel a népszerű czirkussal kezdődik a népliget.

Egy egész házcsoport ez, mely tarka-barka építészeti quodlibetben rend nélkűl foglal tért a fák alatt; kisebb-nagyobb színházak, melyekben marionettek játszanak és igazi emberek. Kisértetek színháza, rémjelenetekkel és bűvészi csodákkal; nem hiányzik közűlök az obligát Paprika Jancsi bódéja sem. Amott élőképeket mutogat egy szép barna hölgy, a kinél csak az a fölösleges természet ajándéka, hogy nagy bajusza és kerek szakálla van; erős versenyt támaszt ellenében a kigyós leány, ki boa constrictorokat csavargat a dereka körűl és alligátorok torkába dugja a fejét; de mindkettőn túl tesz a magneta kisasszony, ki a szín közepéből jön elő, fejjel lefelé fordúlva s függ a levegőben saját láthatatlan mágnesébe kapaszkodva. De az ember arczú kakas is követeli az elismertetést. S a ki a jövendőt meg akarja tudni, annak is alkalom nyújtatik egy sátorban, a hol az alvajáró kisasszony mágneses álmában mindenkinek megjósolja, a mit legjobban kiván. A ki gyorsan meg akar gazdagodni, útjában leli a népies lutrit. A ki az ereje nagyságáról akar hiteles adatot nyerni, ott találja az erőmérleget, a nagy fejű automat négert, a ki egy öt krajczáros pofoncsapásért akkorát ordít, a mekkora az ökölcsapás volt. Ha pedig a sportbeli ügyességét kivánja valaki kipróbálni, kinálkoznak a lövősátrak, a melyekben vízsugár tánczoltatta tojásokat lehet ledurrantani puskával. A ki erősebb testmozgásokra érez hajlandóságot, azt várva várja a hinták egész sorozata, melyek egyenként a leggyöngédebb föliratokkal pompáznak, s azokon a gavallérság, leginkább párosával, élvezi a légben repűlés és Newton örök theoriájának alkalmazását; de ha inkább kedveli a tengerészeti élvezeteket, egész szomszédi közelségben fölülhet a muszka csuszkapályára, mely híven adja vissza a nagy tengerhullámon ringó csónakban érzett izgalmakat. A kik pedig (többnyire szerelmes párok) örökre feledhetlenné akarják tenni a városligeti kirándúlás napját a késő korra nézve, azokat minden lépten-nyomon invitálja a momentfotográf, a ki olcsó pénzért oda varázsolja karöltő arczképeiket a gelatine-lapra.
Vasárnapi mulatság a népligetben. Kimnach Lászlótól

Prózai lelkek, anyagi érzelmű lények, mindezen magasabb érzékeket ingerlő élvezetek mellőzésével, könnyen rátalálnak arra, a mi kebleiket kielégíti; a nagy számmal berendezett korcsmákra, a hol barna czigánylegényejk húzzák a talp alá valót. Itt azután azt is lehet látni, hogyan tánczolják a csárdást a magyarok: kopogósan, reszketősen, ugratósan, mártogatósan, palotásan és verbunkosan. Ellenben a másik korcsmában veres sipkás szerb guszliczások csiklandozzák újjaikkal az érczhúrokat abban a meggyőződésben, hogy ők most muzsikálnak.

Kimagaslanak mind e mulatság színhelyei közűl az igazi lovagias sportnak az amphitheatrumai: magyarúl „keringék", „ördögmalmok" („Ringelspel"-ek). Itt látni azután, kinek van igazi bátor szíve! Mert felülni a szilaj paripára, ahhoz minden paraszt tud: de fölkapni arra az ágaskodó festett ménre, s annak a hátán, szivarra gyújtva, vágtatni a választott hölgy után, ki maga részéről kényelmesen hátradűlt helyzetben foglalja el a festett hintó hátúlsó ülését, vagy pedig épenséggel egy szomszéd paripa hölgynyergében ülve, kéz kézben, lovagol hű szeladonja mellett: ehhez a mindennapinál erősebb elhatározás kell. Csupa gyönyörűség elnézni a nyeregbe felkapott bakát, csípőre tett kézzel, agyarára fogott verginiával, vágtatni a maga szakácsnéja mellett, a ki feszített veres parazoljával sorompóba hívja a fél világot.

De a mi mind ezen mulatságoknak a savát-borsát teszi, az a minden látványossági bódé előtt álló impressarióknak a hívogatása. Ezek többnyire olaszok. De annyira akklimatálva vannak már, hogy magyar programm-beszédekkel hódolnak a nemzeti közérzűletnek. Ezektől meghallgatni a magnetismusról és hypnotismusról s a kigyók biografiájáról való szakszerű informatiót, igaz szittya magyar nyelvre leforrázva, a legmagasabbra becsülendő műélvezet. Vasárnapokon és ünnepeken tízezerekre menő néptömeg szállja meg e népies mulatozás helyeit, minden néposztályt együtt lehet találni; ide mindenki gyalog jön, a népliget útczáján csak egy fajta szekérnek van szabad járása, annak, a melyet a százfodros szoknyájú dajka tol, a benne ülő fölcziczomázott babával.

Innen jobbra térve, átkelünk a már említett kis hídon a (Széchenyinek nevezett) kisebb szigetre, a hol elegáns Tivoli fogad, rendes czigányzenével. Gyönyörű hársfák vannak a szigeten. S innen túl, míg a Nádor-szigetet bejárjuk, egyik festői kép a másikat váltja, melyeket csak az oda épített artézi fürdő ideiglenes épületének prózai alakja zavar meg. Igaz, hogy prózai, de gyógyító hatásával jóltevő. Az artézi kútat, mely e fürdőt ellátja, a főváros készítteté Zsigmondy Vilmos mérnökkel, s ez a kontinens legmélyebb artézi kútja. A zöld fák alatt ott látjuk üldögélni a sápatag högyeket pohárkáikkal, kik az ingyen csorgó forrás hő vizét lassanként szürcsölgetik.

Jobbra e tótól és szigeteitől terűl el az országos kiállítás színhelye, melynek díszes épületei közűl fönnáll most is a nagy iparcsarnok, a királypavillon és a művész-csarnok. A nagy iparcsarnok jelenben kereskedelmi és ipari rendes kiállító helyűl szolgál; méltó a megtekintésre mindenkinek. A hazai iparczikkeket ott találjuk a legeredetibb mivoltukban és nagy választékben; virág- és gyümölcs-kiállítást is itt szoktak évenként rendezni.
Katonatisztek akadályversenye a városligeti lóversenytéren. Vágó Páltól

Rendkivűli, jótékony czélú ünnepélyes díszmenetek is innen szoktak kiindúlni, minőket a főváros előkelői, írókkal, művészekkel egyesűlten rendeznek, fantasztikus díszítésű társzekerekkel, melyekről a színházak kedvelt művésznői népies viseletekbe öltözve, szórnak az útczákat ellepő közönség közé virágokat és verseket, kisérve zenebandáktól és lovas legények banderiumaitól. Máskor egy országos tornaünnepély alkalmából négyezer serdülő tornászt lehet látni trombitaszóra elvonúlva katonai rendben, a hány csapat, annyiféle jelmezben, a kik aztán a régi görög olympi játékokat újítják föl a körűlkerített szabad téren, versenyezve a bajnoki koszorúért. A nagy nemzeti ünnepen, Szent István napján aztán itt lehet látni százezerét az egész országból idesereglett vidéki látogatóknak, s lehet gyönyörködni az egyesűlt dalárdák hatalmas kardalaiban.

A most már világhírre kapott Budapesti lóversenyek alkalmával ismét új életképet mutat a Városliget. A Stefánia-út a leglátogatottabb sétahelylyé válik. Egyik úri fogat a másik elé vágtat, egész sora a négy lovas hintóknak versenyez egymással; a hintókban a szépség, a divat gárdaezrede vonúl el szemeink előtt, melynek nem akar vége szakadni; s ez a tömege a szépségnek elfoglalja a versenytér tribünjeit. Lenn a turfon látni a hazai közélet celebritásait, híres külföldi vendégekkel együtt, de körűlöttük ott nyüzsög, ott forr az egész néptömeg: diák, kereskedő, iparos, s az mind lesi, várja a verseny eredményét, keresi a totalizatört, fogad a paripákra s osztozik az izgalmaiban, örömében és csalódásaiban a főrangúak mulatságának, s harsogó éljennel üdvözli a győztest. A lóverseny utáni kocsi-corso, melynél egyik úri fogat a másikat éri kettős sorban végig az Andrássy-úton, egyike Budapest legszebb látványainak. Már az Andrássy-út megalkotásánál erre gondoltak, a midőn a széles útcza közepét faburkolattal boríták be, s nem engedtek rajta közúti vasútat végig húzatni. Maga az Andrássy-út, mely a budapesti népéletben a szív aortáját képezi, Budapestnek valódi büszkesége. Az ország áldozatkészségével jött létre, Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezése folytán, a két kilométernyi hosszúságú sugárút. Itt van Budapestnek valódi világvárost mutató képe. A Váczi-körúttól kezdve az oktogonig mind a két oldalát a palotasornak a legpazarabb boltkirakatok díszítik, fölváltva fényes berendezésű kávéházakkal és vendéglőkkel, melyek közt élénk forgalmat tart fönn az üzleti és vásárló közönség; délutánonként pedig egy nagy sétahelylyé alakúlnak át az aszfalt gyalogjárók, kocsipályává a faburkolatú útcza, melyen úri fogatok és bérkocsik kerűlgetik egymást élénk versenyzéssel; az oktogonon túl a köröndig már inkább csak paloták és bérházak vannak; boltok nélkűl; a széles útcza öt részre válik szét, ugyanannyi árnyas fasorral, a két szélső kövezett út a döczögő omnibuszok számára van átengedve, a középső a gyorsan vágtató fogatoknak, s annak a két oldalán, kavicsozott út egyfelől a gyalogjáró, másfelől a lovagló közönség számára föntartva. S itt látni derűlt napokon Budapest elegáns világát és munkás osztályait párhúzamosan a Városliget felé s onnan ismét visszahullámzani. A paloták sora után lombárnyékos kertektől körűlvett villák következnek; miniszterek és külföldi consulok s vagyonos osztálybeliek lakásai, melyekkel a sugárút mintegy beleolvadni látszik a Városligetbe. Nyáron át késő éjszakáig tart a mulató közönség eleven zaja, a kocsirobaj, a lüktető városi élet az Andrássy-út mentén.

Télen, mikor a tó befagy, új élet pezsdűl föl a Városligetben. A korcsolyázók pompás csarnoka benépesűl; a városligeti tó nagy jégpályán kanyarogva iszánkodnak végig a korcsolyázók százai, olykor ezrei, a mi este, villamvilágítás és harsogó zene mellett a közönségnek is tündéri látvány.

Ilyenkor a néphumor is érvényesűl; a hóhalmazokból építészeti csodákat raknak össze és nagyszerű szobrokat faragnak ki - magokat meg nem nevező művészek; a hó-palotákat elnevezik főconsuli kvártélyoknak, a hóbálványokat népszerű nagy embereknek, s azok ott pompáznak, míg a tavaszi nap véget nem vet a dicsőségüknek.

A közel jövendőben még egy nevezetességgel fog gazdagodni a Városliget. A zászlórúdas domb helyére (a mely rudat a néphumor a „város fogpiszkálójának" nevezett el) az Andrássy-ut ligeti torkolata előtti téren tervezett monumentális szobor: a szabadság-szobor, vagy Andrássy Gyula emléke, melyeknek pályázatra szánt mintáit már láthatják az avatottak hazai szobrászaink műtermeiben.

A Margit-sziget.

Budapest tündérkertje! Egy darab a paradicsomból, - az édenkert tiltott fája nélkűl.

A Duna hosszú útjából Budapest alá érkezve, két hatalmas ágra szakad, melyek a hajóalakú gyönyörű Margit-szigetet ölelik körűl. E két ág a szigeten alúl nyomban újra egyesűl a Margit-híd hatalmas érczívei alatt és az egész fővároson végig húzódó szilárd kőpartok közé lép.

Ritka szép ez a zöld lombok árnya alatt rejtőző sziget ott a fejedelmi folyam kellő közepén, közre fogva a budai hegyek s a pesti kőpartok által. Előtte a hatalmas két hídon túl emelkedik a folyó jobb felén a királyi palota s még alább a Szent Gellért hegye, bal felén a főváros legszebb palotasora. Mögötte az újpesti és az ó-budai sziget, mind a kettő hajógyárral és kikötővel. Ezek fogják körűl. Mint egy anya az „aranyos" leányát, úgy hordja ölében a főváros a Margit-szigetet.

Még az ötvenes években csak a budai partról lehetett a Margit-szigetre átlátogatni. A dunaparti 372. számú házon volt egy harang, annak a kongására jött át a szigetről egy révész csónakkal, a ki a látogatókat átvitte és vissza is hozta. A szigeten lehetett kapni tejet és vajat.

Manapság már a Margit-sziget a főváros közönségének legkedvesebb mulatóhelye, s egyúttal üdítő fürdőintézet, hová minden félórában hordják a gőzösök a közönséget, mely mulatni, üdülni vagy gyógyúlni siet.

De mint mulatóhely fölött is ott lebeg a hajdani emlékek kegyeletes és áhítatos szelleme, mely a magyar nemzet előidejében e helyen találta menedékét.

A Margit-sziget legrégibb királyainknak vadas kertje, majd kolostortelep volt. Öt kolostor volt egykor e kies szigeten, azok között a legemlékezetesebb a Szent Margit szűzé, melyet IV. Béla király a tatárdúlás után Margit nevű leánya számára építtetett. E kolostor lett a temetkező helye is a királyleánynak és testvérének, V. Istvánnak. Az apáczák itt mind az ország legfőbb zászlós urainak leányai valának, kettő a nádoré, kettő IV. Béla király unokája. A kolostorhoz nagy javadalmak tartoztak, melyeknek jövedelmét a királyleány istenes czélokra, jótékonyúl osztá bőkezűleg. Még holta után is csodatetteiről beszél a legenda: Margit királyleánynak unokaöcscse, László („Kun László" király) halálos betegen feküdt kórágyán, a Szent Margitnak arczára borított fátyola kelté életre újra.

A királyi udvartartás pompáját is gyakran látta a kies sziget, s színhelye volt annak a véres drámának, a melyben IV. Béla király unokáját, Béla macsói herczeget megölték, s mely azután folytatását lelte a Magyar- és Csehország között föllobbant háborúban.

A mohácsi vész után az apáczák elmenekűltek a kolostorokból s az áhítatnak szánt szent hajlékokból a török vezérek csináltak laktanyákat és lovaik számára istállókat.

Száznyolczvan év múlva a török hódoltság után kerűlt vissza a Margit-sziget a Budán letelepűlt apáczák birtokába; de már akkor a kolostorok helyén csak romok álltak, félig eltemetve a süppedő talajba. E romok figyelemre méltók úgy régészeti, mint építészeti becsüknél fogva.

A múlt század végén, midőn II. József a kolostorok vagyonát secularisálta, a Clarissa-nénék tulajdonából a vallási alapéba ment át a Margit-sziget, a honnan később, a pilis-csabai uradalomhoz csatoltatva, József nádor birtokába kerűlt. A főherczeg ültetteté azokat a közel százéves fákat, melyek a sziget partjait övezik. Ő építteté az első kényelmes nyári kastélyt a szigeten, egy romhoz ragasztva.
A Margit-sziget. A sziget alsó része. Az alsó vendéglő. Az artézi kút zuhatagja. Hajó-állomás. Rauscher Lajostól

Ilyen kegyeletre méltó romok fogadják a sziget látogatóját több helyen, melyek e század közepén még több tanúlmányra nyújtottak anyagot. Még láthatók voltak a régi fresco-festések, az aranyozások, a téglamozaikok rajtuk, a melyek azóta mind elporladtak.

A Szent Mihály kolostor homlokfala, melynek oldalához épűlt a nádor nyári lakása, még mutatja a hajdani csúcsíves ajtót és ablakot, az egész sűrűn befutva repkénynyel. Egy másik rom a Pestre néző parton emlékeztet a híres boldogasszony templomára. Ennyi maradt fönn a nagyszerű zárdából, melyet királyi pompával építtetett IV. Béla, Margit leánya menhelyéűl, olasz kőfaragók által. Egy magas torony emelkedik ki a düledékek közűl, benőve vadbozóttal, túlborítva százados topolyfák által. Az 1838-iki árvíz utáni talajegyengetés közben találtak e romok között egy sírüreget, s abban egy márványkoporsót, mely porladó csontokon kivűl egy koronát, gyűrűt és aranyhímzetű öltönydarabokat rejtett. Nem messze tőle egy gyermekkoponyát, gyöngyös diadémmel. Ezek nem apáczák maradványai lehettek, hanem világi fejedelmeké. A tudósok véleménye nem tud megállapodni kilétük felől.

A szigetre érkező vendégeket két pompásan berendezett vendéglő fogadja, egyik a sziget alsó, másik a felső részén. A főváros válogatott társaságainak kedvencz találkozó helye van itt, különösen a honatyáknak s gyakran megesik, hogy a míg a sziget felső vendéglőjében a többség pártja üli tűntető lakomáját, az alatt a kisebbség ellentűntetésűl az alsó vendéglőben lakomázik, s innen is, túlról is a rázendűlő tus hirdeti az országra szóló felköszöntéseket.

A sziget két végét összeköti egy lóvonatú vasút, melyen tíz percz alatt el lehet jutni a felső épületektől az alsókig folyton változó festői szép panorámák közt.

De a ki igazán élvezni akarja ez édenkert gyönyörűségeit, az nem sajnálja a gyalog sétát végig a két parton, a hol a hajdankor sugalmas emlékei fogadják, a megszentelt romok, körűlvéve gyümölcsösökkel, nagyszerű díszkertekkel, rózsaligetekkel és délszaki növényekkel, a kertészet diadalát mutatva be. Tavaszi délutánokon a virágok színpompája, a sűrű éjsötét lombok sűrűsége, a csalogányok hangversenye valami mythosi hangulatban egyesűl. Hát még az a sok szép asszony és leány! Budapest szépségkiállítása ez! - S a váltakozó sokaság között ott lehet látni magát a fenséges házi gazdát, József főherczeget, közszeretet környezte családtagjaival együtt.
A főherczegi lak s a mellette levő rom a Margit-szigeten. Klotild főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől

Egy régi népmonda szerint e szigeten vannak elásva a fejedelmi kincsek, melyeket elvinni nem volt idő, azok között a királyleány ezüst harangja is, s éjfélenkint Margit napján túlföldi fény gyúlad ki a királyleány sírja fölött: megcsendűl az ezüst harang, s ugyanaz a bűbájos illat árad szét a tájon, melyet a krónikák legendája említ a királyleány sírbatételénél s újból fölvételénél. - Mind ez manapság nem mese többé! A túlföldi fény megjön, a bűbájos illatárt meghozza minden tavasz, az ezernyi változtú rózsanyílás évadjában; a szigeten valódi fejedelmi kincsek ásatnak el, melyeket fenséges tulajdonosa, József főherczeg ruház be e birtokába, s e kincsekben az egész közönség részesűl, s megszólal az ezüst harang is. - E század elején még úgy jellemezhette Pestet és Budát egy külföldi író, hogy e két város annyira német, hogy a külföldről ide vetődő utazó Németországban képzelheti magát, - ugyan magyarúl is beszélnek itt-amott - a nemesi családoknál; de a művelt emberek társalgási nyelve (a magyaroknál) mégis csak a latin. És most - mindenhol és mindenha hallani „Margit királyleány ezüst harangjának" szavát: az édes anyanyelvet.

Csodatevő varázsa is van a Margit-szigetnek: a kőgyógyfürdője. A század elején csak egy kis hévíz forrás, melyből József főherczeg fejedelmi bőkezűsége, Zsigmondy Vilmos mérnök szakértő munkálata által a kontinens egyik legnevezetesebb ártézi forrását idézteté elő. Ismertetni fogjuk ezt részletesen a budapesti fürdőintézetek között. A népélet rovatában is aként említjük föl, mint a varázsszép sziget egyik legvonzóbb sajátságát. A hatvan ölnyi mélyből feltörő víztömeg, mely a fürdőket ellátja, fölöslegével egy hatalmas zuhatagot képez, mely hat öles magasból egy mesterséges romtorony tetejéből omlik alá a Dunába, télen-nyáron, sötétzöldre festve romokat és sziklákat, a melyeken átront.

A Margit-sziget a budapesti népéletnek a legszebb mozzanatait mutatja be quintessentiában.

Ezért híják ezt a főváros camaeájának, mely természettől magában is drágakő, melynek értékét a művészi idomítás felbecsűlhetlenné sokszorosította.

A dunaparti élet.

A Dunapart mutatja Budapesten a legmozgalmasabb életet, a legkülönfélébb elemekből egymás mellé rakva. A lánczhídtól a Petőfi-térig terjedő corsón az elegáns világ sétál, találkozót ád, társalog (kocsivel ott nem szabad járni); ott mutatják be a legújabb toiletteket, a kávéházak előtti járdákon, a pompás kioszk ákáczfái alatt kávéznak, fagylaltoznak, újságot olvasnak. S aztán egy vaskorláttal odább, egy lépcsősorral alább, a széles rakodó parton izmos munkássereg hordja a vállán a zsákokat, hempergeti a tonnákat, emeli nehéz teherkocsikra a hatalmas málhacsomagokat; hatan czepelnek egy-egy gyapjúzsákot, vastargonczán tolnak becsomagolt dohánybálokat, térdig-vállig gyürkőzött athletai alakok, s aztán megint egy korláttal odább, egy lépcsősorral alább: ott vannak az úszószínek, a hideg fürdők, a csónakházak, ezekhez siet forró napokon az üdűlést kereső közönség. Ott látni a csónak- és úszó-versenyeket. A fényűzés, a munka és az üdűlés mind egy képen csoportosítva. S a kék Duna tükrén egymást váltva-kerűlgetve sikamlik az apróbb-nagyobb gőzösök raja minden irányban.
A Vigadó előtti kioszk. Ujváry Ignácztól

Folytatja a képet alább a gyümölcspiacz, mely alant a rakparton elkezdődve végig vonúl egész a vámházig, kiszélesedik a plebánia-téren: ernyős sátorokkal és azok nélkűl, hagymafentő sánczok, zöldségtorlaszok, hihetetlen mennyiségeivel a piros paprikának s még pirosabb paradicsomalmának fölváltva gyümölcsgarmadáktól; a piros szín minden változataiban rikító almák kosár számra; a hamvas kék szilva s a sárgúló őszi baraczk öblös puttonyokban; a minden színű és zamatú szőlők halmazai; embermagasságú határhalmok rakva óriás görögdinnyékből, a sötétzöldön kezdve a csíkos világos zöldig: csalogatóul egy-egy ketté szelve a vérbélű tartalmát kifelé fordítva. Már a sárgadinnye több kiméletet kiván: az nem hagyja magát kupaczba tetézni, s kantalup, turkesztán, cserhajú külön vármegyét követel. Az elárusító hölgyek kivétel nélkűl a legsulyosabb néposztályhoz tartoznak, derék termettel, jó egészséggel, ép tüdővel megáldva, a kik a nyár rekkenő hevét s a zimankós tél hózivataros napjait ugyanabban a jellemző öltözetben daczolják végig panasztalan, sorsukkal megelégedve. Becsületes, jó teremtések. Engednek alkudni. Nem magasztalják fel a selejtest annak, a ki ért hozzá; nem gorombáskodnak a válogatóval. Pedig ide jár a város minden „jó gazdasszonya": fiatal kisasszonyok, polgárnők, hivatalnokok feleségei, divatos öltözetekben, cselédeiktől kisérve. Maga e sorok írója is gyakran meg szokott közöttük fordúlni a svábhegyi szükségletét bevásárolni s így tapasztalat nyomán adhatja ki a bizonyítványt, hogy a Pest-dunaparti gyümölcs- és zöldség-áruló hölgyek mintaképei a kellemetesen méltányos igazságtudásnak.

Tovább haladva a Dunapart mentén, rábukkanunk a nagy baromfi-piaczra, melynek előcsapataival már találkoztunk a zöldségpiaczon, a kránczlis hölgyekkel, kik csirkét, libát kinálgatnak a kocsival megállapodónak. Itt azonban már egész koloniája van az áldozatra szánt tollasoknak, nagy részük kupola idomú vesszőrekesztékekbe zárva. Ezeket többnyire a közel fekvő nagy alföldi városokból hozzák; azonban a pesti kofák már a vám előtt megvásárolják s a csirkemonopoliumot kezükből ki nem bocsátják. Nem felejtendők el ezek között a gyönge malaczok sem, a melyek, kivált új esztendő előtt, mesés árakon kelnek, mivelhogy Budapest összes keresztény lakossága át van hatva attól a hittől, hogy új-év napján a malaczpecsenye szerencsét hoz, mert „előre" túr; a szárnyas baromfi ellenben baljóslatú sült ekkor az asztalon, mert az „hátra" kapar!

Ebbe a kedélyes népcsődűletbe elszórva, - ma már mind ritkábban ugyan - találjuk a Laczi-konyhákat.

Egy kis magyarázat kell hozzá.

A régi magyaroknak több rendbeli László királyuk volt. A legelső Szent László volt. Ezt szerették azért, mert vizet teremtett elő a sziklából a szomjazóknak. A második volt Kun László. Ezt nem szerették azért, mert az embereket éhezni tanította; elvette a marháikat, úgy hogy a parasztok maguk húzták a laptikát s elnevezték azt Kun László szekerének. Hátúl maradt a jó Dobzse László, a ki annyira engedékeny volt, hogy utoljára nem volt pénze a mészárszékre, hanem a sátoros kunyhóból hordatta fel Budavárába a sültet. Ezért híjják azt a sátor alatt sistergő katlant mai napig Laczi konyhának.

De annyit meg kell vallanunk, hogy a ki még abból a fehér czipó közé szorított czigány pecsenyéből nem evett, s rá abból a hamisítatlan kecskeméti karczosból nem ivott: az nem is tudja, mivel élt Lucullus?

Egy útcza-kanyarodásnál a baromfi-vásárról a halpiacra bukkanunk.

A halárusnők már a kofák aristocratiájához tartoznak. Mindannyian délczeg, kidomborúlt alakok; festői mintát is találni közöttük. Sátoraik alatt láthatók nagy kádakban a böjti eledelűl szánt kisebb fajta viczkándó csemegék; de a vágó tőkéiken mázsás harcsák, tokok és vizák pompáznak, melyek még félig elevenek s tátognak, mikor a szép kezek a hatalmas bárddal egy szeletet levágnak belőlük.

Különös gourmand uraságok, casinói habituék tudják a módját, hogyan kell magukat nagyratartó halász uraságok által meginvitáltatni azok földszíntes házaiba, kedélyes halászlére, a hol aztán nincs egyéb, mint magyarosan készített hal, - meg pezsgő, és semmi toaszt. Hanem ezt csak válogatott urak engedhetik meg maguknak - ritkaságképen.

Ilyen a budapesti vásári élet. Hiányzik belőle a világvárosok kinálgatási lármája: az az énekhangra szedett reklám, a mitől a délelőtti órákban visszhangzanak Páris és Nápoly útczái.

Még nehány évtizeddel ez előtt lehetett nehány sajátszerű hangot hallani az útczákon: a dunavizes ember „Dónawoósz!"-t kiabált, a házaló eltutmálta reszkető hangon a „Handlééé!"-t, a szalmaáruló végig kiabálta az utczát a „szalmát vegyenek"-kel, a váczi olajárusnő elrikkantotta az „oláj"-t, a milimári leány beénekelte a kapu alá „Káfen's a Mili und an Obers!", a soroksári polgártárs ránk parancsolta dörgő szóval, hogy „Krumpli káft!" (magyar-németűl), a tót leány melancholicusan énekelte a „Káfni Sooond"-ot (vegyenek homokot), a tót ablakos minden kapun bekiáltotta, hogy „fénsztr mók!", stb. Ma már mind ez múlófélben van, kivált a pesti oldalon; a kinek valami eladni valója van, nem hívogatja a vevőket; tudja, hogy érte mennek.

Most egy intésére a bűvészpálczának ugyanaz a kép áll előttünk, csakhogy télre válva. Ugyanaz a közönség: uraságok és napszámosok; azok prémes kabátokban, karmantyúba dugott kézzel, ezek pokróczba bugyolált lábbal, vaslapáttal a kezükben. Mindenki a zajló Dunát nézi. Az alsó rakpartot ellepte már az áradat; a raktárak és a gőzösök váró színjei eszterhajig merítvék a vízbe. A fölséges folyam, közepén egész domborúra duzzadva, vágtat, mint a förgeteg, a két összeszorító part között: fenn Pozsony, Komárom, Nagy-Maros és Vácz alatt már elsodorta a jégtorlaszait; de Budapesten alúl, Duna-Földvárnál még egy mérföldekre nyúló jégtorlat áll, mely föltartja az árt, s óráról órára duzzasztja a folyót a kettősváros között. A csatornák zsilipjei be vannak már tömve; szörnyeteg szivattyúgépek okádják a füstöt az égbe, a moslékot a Dunába. A téreken föl vannak halmozva a dereglyék, vasladikok, melyek mentő eszközökűl rendelvék, ha az árvíz kitör; mellettük tűzoltók, hídászok teljes készületben. A Duna ilyenkor rettentő hatalom! Egész jégmezőket zúdít az álló hídak kőoszlopainak; a jégtáblák harsogva törnek ezeken darabokra s azokból a folyam házmagasságú torlatokat halmoz a partokon. A közönség éjjel-nappal nyüzsög a kőparton s lesi az ágyúszót. Három lövés a veszély kezdetét jelenti. Hatnál már itt van! Tizenkét lövésnél a menekűlésre kell gondolni! Egy újabb jégzajlás egész halom deszkát hoz magával; valahol az árvíz egy épületfatelepet sodort el. Akadnak merész hajósok, a kik dereglyével behatolnak a jégárba s összeszedik az úszó zsákmányt. Ellenben nagy derűltséget kelt az a jégtáblára szorúlt nyúlpár, mely bámúlva nézi, hogy mennek el mellette a házak. Végre meghozza valaki az örömhírt az állandó árvízbizottságtól, hogy a dunaföldvári jégtorlasz megindúlt. Perczek alatt szájról szájra terjed a mentő szó, s arra tízezernyi ajk kiáltja harsogva az éljent. Megéljenezik a Dunát! Csak a lapátos emberek nem éljeneznek. A jég volt az ő aratásuk.

Közlakomák, mulatságok.

Budapest közönsége híres a vendégszeretetéről. Minden nemzetbeli celebritást, ki a magyar fővárost meglátogatja, a legszívesebb előzékenységgel fogadnak itt. Külföldi írók és művészek, költők és tudósok, hygieniai, ornithologiai, statisztikai és más tudományos kongresszusok minden nemzetbeli tagjai, stb. egyenlő testvéries fogadtatásban részesűlnek; bárhová mennek, ünnepeltetnek; tiszteletükre díszlakomákat rendeznek, s azokon a magyarok az idegeneket saját nyelvükön köszöntik föl, míg az idegen hálából viszont magyar szavakban rögtönöz viszonzást.

Általában a díszlakomák rendezésében Budapest kiváló helyen áll. Nincs nevezetes esemény, örömhír, író, színész, közhivatalnok jubileuma, hogy az lakoma nélkűl lefolyjon, s ha országos csapás jön: árviz, tűzveszélyek, vagy külföldi nagy szerencsétlenség, földrengés, hajóelsülyedés: akkor meg a szenvedők fölsegélésére rendeznek itt hangversenyt, tombolát, hölgybazárt, s ennek a vége is díszlakoma. S ezeknek a becsét a pohárköszöntők sora határozza meg, miben hazánkfiai valódi virtuózok. Oly emberek, a kik máskor hallgatagok, pohárköszöntéskor Demosthenesekké válnak; komoly férfiak ajkáról szikrázik a humor; a vége a toastnak a vendégsereg üdvriadalában vész el.
Czigány zenekar egy budapesti vendéglőben. Feszty Árpádtól

S ha már a közlakomákról szóltunk, a rokontermészetű bálokat se hagyjuk említetlen. A budapesti nyilvános bálok is többnyire valamely jótékony czéllal vannak összekötve. Legnépesebb szokott közöttük lenni a jogászok bálja, azután az orvosoké, a technikusoké, az építészeké; de legfényesebb az athléta bál. Ezekben azonban csak külön meghívókkal megtisztelt közönség vehet részt. Vannak azután jótékony egyletek által rendezett calicot-bálok (a hol senki sem visel calicot-t) és álarczos bálok (a hol senki sem visel álarczot). Ezekben mindenki megjelenhet, a ki elegánsúl van öltözve. Vannak aztán végre a nagy közönség számára rendezett álarczos bálok, a hol nincs föltételezve a viselet díszessége; ezekben aztán egész fesztelenűl megy a mulatság. E bálok majdnem mind a nagy Vígadó termeiben tartatnak.

A magas aristocratia pedig a saját palotáiban, vagy a nemzeti kaszinó termeiben szokott rendezni zártkörű tánczvigalmakat, melyek csak a társadalom legfelső tízezrének a legfelső száza részére vannak nyitva.

Farsangon különben az egész ég tele van hegedűvel, s a ki a poharat a fenekéig szereti kiüríteni, a hol a seprűje van: elvágtathat ugyanegy órában a Vígadó elite báljából a külvárosok táncz-szalonjaiba s tanúlmányozhatja az ethnographiai különbséget ugyanazon népfajnak két különböző meridianus alatt kifejlett szokásai között.

Nincs mulatság, bál, közlakoma czigányzene nélkűl. Egy prim hegedűs, két kontrás, egy brúgós, egy klarinétos, meg egy czimbalmos - s teljes a banda. Trombita, fagót, fuvola, dob, pengető szerszámok hiányoznak belőle. S ezek a czigány bandák nemcsak a fővárosban, de a vidéki városokban is az értelmi képzettség azon magaslatán állnak, a melyen zenészek szoktak állani. Ismerik a hangjegyeket, de legtöbbnyire fínom hallás után játszanak és hangjegyek nélkűl úgy, hogy az ilyen czigánybanda egy hallásra eljátsza az új melódiát. Fejükben hordják az egész repertoirt; százait a nemzeti népdaloknak, a hallgató nótákat, a régi magyarokat; a mellett többféle királyhymnuszt, osztrákot, angolt, oroszt, németet, majd a Rákóczy-indúlót és a Marseillaiset; a legrégibb és a legújabb keringőket, egész operarészeket, s azokat a primásnak egy intésére rögtön eljátszák a legcorrectebben. Bámúlatos az emlékezetük és a zeneérzékük. Ha az ivótársaságba, a vendéglőbe egy jól ismert pártfogó belép véletlenűl: rögtön rákezdik neki „az én nótámat" (t. i. a patronusét). Maga a primásuk hegedűvirtuóz, a ki bátran versenyezhetne sok híres koncertistával. A mellett jó czimbora. Csak úgy poharazik, mint a házi gazda; de soha le nem issza magát. Részeg czigányt ritkán látott a világ. Mikor kitalálta a hallgatója kedvencz nótáját, a fülébe húzza s maga is osztozik annak elragadtatásában. S van a művészetében valami elbűvölő varázs, mely az idegent is magával ragadja. A fővárosi czigány egyúttal tisztességes polgár, a ki adóját megfizeti s jámbor családi életet él. Egyik leghíresebb primásnak huszonkét fia volt, s valamennyi mind derék ember lett. A legidősebb kapta az apja hegedűjét és művészi tehetségét s folytatja a család nemes hírét, a többi mind polgári állásba jutott; pap és ügyvéd is vált közűlök. E czigánybandáknak legtöbbje beútazta a külföldet is. Jó fogadásban részesültek Párisban, Londonban, még az oceánon túl is; de azért csak visszakivánkoztak haza; mert másutt talán jobban megbecsülik, jobban megfizetik a czigány művészt, de úgy nem szeretik, mint Magyarországon.

Ájtatosságok.

Eddig csak világi mulatságaiban szemléltük Budapest lakosságát; most keressük fel ájtatosságai közepett.

Ez áhitat tanújelei maguk a templomok. Budapest díszes egyházait nem az uralkodók, nem a főpapok építtették, hanem maguk a felekezetek saját áldozataikkal: római katholikusok, görögök, reformátusok, evangelikusok és zsidók egyaránt. S ezek a templomok mindig telve vannak s egyre újakkal szaporodnak, mert a régiek nem képesek befogadni az ájtatoskodókat. A magasan kiemelkedő Lipót-városi bazilika építési költségeinek tetemes részét maga a főváros fedezte saját jövedelméből, tehát hozzájárúlt minden felekezet a maga adó-filléreivel. S minthogy a főváros maga a patronus, annál fogva az a sajátszerű helyzet fordul elő, hogy a midőn a plebános-választásnál (tizennégy plebánia van) a képviselő-bizottság szavazatai beadatnak, a nem római katholikus városi képviselők is hozzájárulnak a választáshoz. S görögök, protestánsok és izraeliták épen olyan buzgósággal igyekeznek a legérdemesebbnek tartott jelöltet diadalra juttatni, mint a saját felekezetebeli választó tagok. Ennek talán sehol a világon nincsen párja.

Vannak ünnepnapok, melyeken az áhítatosság átlépi a templom küszöbeit s kilép a fűvel behintett útczákra.

A sátoros ünnepeken, úrnapján a fényes szertartású körmenetek alatt szünetel sok útczán a közlekedés.

Föltámadás napján a buzgó néptömeg fedetlen fővel, zsolozsmát énekelve követi a fényes mennyezet alatt körűlhordott oltári szentséget és Krisztus-szobrot, a teljes ornátusban kisérő papokat templomról templomra.

Pár évtizededdel ez előtt az egész nagy bőjtben végig járták a nagy Stáczió-útczát a munkásosztályból összesereglett körmenetek. Ez útcza végén van egy tér és halom; azon áll a kalvária. Magának az útczának a házain a templomtól elkezdve voltak a „stácziók" fülkéi, melyekben fresco-festéssel voltak ábrázolva a „passio" egyes részletei. Minden ilyen fülke előtt megállt és letérdepelt a sokaság, s a vezérférfiú kis könyvéből fölolvasá az ide vonatkozó részletet, melyet a többi hívek halk hangon utána mondottak. A szent képeket a háztulajdonosok virágokkal és égő lámpákkal rakták körűl e napokon, bármely hitfelekezethez tartoztak is. Manapság már, minthogy a város terjedése miatt a kalvária-dombot messzebbre fogják kihelyezni, az újon épűlt házakon nincsenek többé „passio"-képek; az ájtatos körmenetek kivűl esnek a járt útczákon. Hanem azért a régi áhítatosságot megtaláljuk a külvárosi búcsúk napjain, melyek az illető templomnak nevet adott szent naptári évfordulóján szoktak egészen falusi búcsúk mintájára megtartani.

A fővárosi ájtatos ünnepélyek fénypontja az ország első nemzeti szentjének, István királynak, nyár derekára eső ünnepe. Ezt Buda várában szokták megtartani. Augusztus 20-ikán már korán reggel cserággal díszített sorkatonaság alkot élő korlátot a helyőrségi templomtól kezdve a királyi várpalotáig. A katonai sorfalak mögött hullámzó közönség tízezerenként számítható. S azonkivűl minden útcza, minden tér ablakai rakva hölgynézőkkel, s földíszítve szőnyegekkel, virágfűzérekkel és zászlókkal. A körmenetet, mely a királyi palotabeli Zsigmond-kápolnából indúl ki harangzúgás között, a katholikus legény-egyesűletek nyítják meg, követve fehérbe öltözött koszorúzott leánykák seregétől; utánuk jön a díszszázad (hajdan polgárőrség) tábori zenével. Ezeket követik a budapesti plebánusok, kik után négy káplán emeli vállain a pompás ereklyetartót, melynek kristályfödele alatt az ősi ereklye, az első király jobb keze látható. Két oldalt sorfalat képezve a koronaőr-drabantok lépdelnek, skarlát dolmányokban, aczél sisakkal a fejükön, széles csatabárdot tartva kezükben. A „szent jobb" mögött halad a főpapság, apátok, kanonokok, stb., és végre a herczegprimás bibornoki pompájában, fényes papi kisérettel, előkelő polgároktól emelt mennyezet alatt; kiséretéhez csatlakoznak a katholikus kormánytagok és főurak s a főváros oszlopos hivatalnokai. Az egész díszmenet a helyőrségi templomba vonúl át, a hol a herczegprimás tartja a fényes misét, melyet emel a magasztos oratorium a főváros polgárai és hölgyei karától előadva. Az isteni tiszteletet hazafias irányú, emelkedett szellemű egyházi szónoklat fejezi be, melynek előadója megáldja a királyt, a hazát és a kereszténységet. Innen a várkápolnába tér vissza a menet, a hol a herczegprimás, az ereklyetartó födelének fölemelésével, bemutatja a tért ellepő sokaságnak a királyi jobb kezet. E nemzeti ünnepre az ország minden részéből százezernyi látogató szokott fölseregleni. Az 1891-iki ünnepnapi munkaszünetről szóló törvény Szent István király napját általános nemzeti ünneppé emelte, melyet ezentúl minden vallásfelekezet tartozik munkaszünettel megülni.
Szent István napi körmenet. Kimnach Lászlótól

Hasonló, általánossá vált kegyelet ünnepe a halottak és mindenszentek napja Budapesten. Megnépesűlnek ekkor a temetők, kivirágoznak a sírok; gazdag és szegény egyaránt siet a maga kedveseinek elvinni a kegyelet koszorúját; este kigyúladnak a sírokon az örök világosságot jelképező lámpák, viaszgyertyák, az egész temető egy csillagokkal elborított nagy kertnek tűnik föl. A főváros és az ország által emelt pompás mauzoleumok: Batthyány Lajos és Deák Ferenczé, nagy pompával vannak földíszítve és kivilágítva, s ezeket késő estig sűrű néptömeg látogatja, reggeltől esthajnalig járnak a koszorúkat vivő testűletek, az egyetemi tanulók tömegestűl, kik a nemzet nagy halottjainak sírjait megkoszorúzzák s azok előtt lelkesítő emlékbeszédeket tartanak s nemzeti hymnusokat énekelnek. Sorba érkeznek más testűletek is meglátogatni a magok halottjai sírját: színészek, legény-egyesűletek, munkások, tűzoltók, dalkörök, a Budapesten lakó lengyelek, mint a temetőbe sereglenek e napon megújítani kedves halottaiknak emlékezetét. Azok a temetkezési díszmenetek pedig, melyekkel az országnak egy-egy nagy halottjait végnyugalma helyére kiséri a nemzet, az Akadémia palotájának előcsarnokában fölállított ravataltól a kerepesi-úti temetőig, mind a gyászpompa, mind a tömeges részvét impozáns jeleneteit szokták megragadó képekben fölmutatni, melyeknek legszebb jellemvonása az, hogy az egész nagy közönség gyalog kiséri ki sűrű zárt tömegben a városon végig egészen a sírig felejthetlen halottját.

Társadalmi és politikai élet.

A budapesti népéletet általában kevéssé tarkítja más fővárosok könnyűvérű zajos mulatozása. A diákéletből hiányoznak a Burschenschaftok: nincsenek couleur diákok s az azokkal kapcsolatos zajos commersek és paukereiok. Nem látni a müncheni Salvator-ser kimérésénél ismeretes széles jókedvet, a mesterlegények fölszabadításának cemeroniáit. Nincsenek mabillek, closerie des lilask, moulin rougeok, s a ledér mulatozásnak hasonló szabadalmazott fészkei.

Orfeuma, énekes kávéháza ugyan van Budapestnek is elég; de azokat csak egy bizonyos társadalmi vonalig terjedő közönség látogatja, mások csak ritkán kiváncsiságból, s külső fényre mind ezek a külföldiekkel nem vetekedhetnek.

A helyett a komolyabb látványosságoknak nagy kedvelője a budapesti nép. Nincs olyan osztály, mely a múzeumokat ne látogatná. Minden kiállításnak, képtárlatnak nagy közönsége van; s a színházak minden szakasza megtelik még a Shakespeare és Sophokles tragédiáira is. Hogy Budapesten nyáron át is folyvást két színházban lehet előadásokat tartani, bizonyítja, hogy azok a néposztályok, melyek nyaralni nem mehetnek, a művészetben keresnek üdülést. Komoly természetű fölolvasásokon, minőket a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-társaság s számos tudományművelő társaságok rendeznek, az Akadémia üléstermei rendesen megtelnek érdeklődő közönséggel.

Sokat tesz a lakosság nyári enyhűlésére különben a budapesti fürdők nagy száma és kényelmes berendezése is. Nyolcz különböző fürdőben lehet válogatni, s az oda utazás a Lukács-fürdői „sárga rigókon" nem kerűl többe hat krajczárnál, sőt ingyenes népfürdők is vannak.

A társadalmi tömörűlés elősegítésére szolgál a számtalan klub, egyesűlet és kaszinó. Minden iparos osztálynak van saját egyesűlete, társalgáson kivűl jótékony czélokkal is összekötve, s minden városrésznek van kaszinója. Emezek közt legkiválóbb a Széchenyi István gróf által a harminczas években alakított első „Nemzeti kaszinó", mely saját palotájában, igazi főúri pompával van berendezve s gyűlhelyéűl szolgál az ország előkelőségének, főnemeseinek és tudósainak. Könyvtára egyike a leggazdagabbaknak.

Azon kivűl vannak az Országos kaszinó, a tisztviselők társasköre, a különböző városrészek külön társaskörei, s még néposztályok és foglalkozási szakmák szerint szervezett társasegyletek is. Továbbá az athleták, a tűzoltók, a mentők társúlatai; az írói és művészi egyletek, a hirlapírói „Otthon", s különösen pártklubok. Még tartja magát régi hírében a lövölde; de már nem olvassuk rendes bulletinjeit a lapokban; a dalegyletek csak extravillán működnek, s az egyenruhás veterán-egyletek csak egyszerű temetkezési kiséretté szálltak alá.

A budapesti közönség különben nagyon szereti a látványosságokat. Az udvar jelenléte alkalmával a királyi vár kapuja, a fölvonúlások órájában a két hidfő mindig népsokaság által van megszállva; még az országház kapuja előtt is kiváncsi néptömeg verődik össze, mely a híres embereket óhajtja látni.

Nagy vonzóerőt gyakorol maga az országház is, melynek karzatai rendesen tömve vannak a közönség minden osztályából való látogatókkal.

Mikor aztán a képviselőválasztás ideje közelít, akkor politikai klubbá alakúl át minden egyesűlet. Nincs kávéház, vendéglő, a hol egyik vagy másik jelöltnek a pártja tanyát ne ütne, s ezt jelzi a kapu fölé kitűzött nagy nemzetiszín zászló, a jelölt nevével.

Hat héttel a választás előtt már megkezdődik a munka. A választókerület legtekintélyesebb polgárai fölhívást intéznek plakátok útján a párthívekhez, hogy a jövő vasárnapon gyűljenek össze nagy számmal a megjelölt helyiségben. Ott azután megválasztják a százas bizottságot, s megbízzák azt, hogy huszonöt hintóra ülve vonúljon föl a kiszemelt jeles férfiúhoz, akiben a párt közbizalma egyesűl, s kérje föl őt a jelöltség elfogadására. A nagy férfiú enged a megtisztelő fölhívásnak s a százas bizottsággal együtt visszatérve a gyülekező helyre, kinyilatkoztatja, hogy büszkének érzi magát, ha ezen kerület érzelmeinek tolmácsa lehet a jövő országgyűlésen. Az alatt megválasztották az elnököt, két alelnököt, három jegyzőt és egy pénztárnokot, a ki az alkotmányos működés költségeit fogja elintézni. A szükséges összeg nagy hamar alá van írva. A választás költségeit a párthívek viselik. A legelső kiadás száz, vagy kétszáz, vagy ötszáz zászlónak a beszerzése, a jelölt nevével ellátva. Minden házi úrnak kötelességévé van téve egy ilyen zászlót a háza padlás-ablakába kitűzni. Ekkor a jövő vasárnapra kitűzetik a nagy gyűlés, melyen a jelölt programmbeszédjét meg fogja tartani.

De már akkorra az ellenpárt is szervezkedett, s egy más nyilvános téren vagy teremben megtartandó gyűlést hívott össze. Már erre a nagy gyűlésre száz hintóval mennek a jelöltért, s minden kocsis mellé ül egy zászlót lobogtató polgártárs. Az útczán párt szerint éljenezik vagy a kocsiban ülő nagy embert, vagy az ellenfelét. A programmbeszéd nagy lelkesedés között megtartatik, egy óra legalább megkivántatik hozzá. Akkor az egész közönség hazáig kíséri a maga jelöltjét; a két párt gyakran összetalálkozik az útczán. Nem inzultálja senki az ellenfelét, csak a saját jelöltjét éljenezi, s aztán számlálja, hogy hány kocsival voltak amazok. A jövő fölvonúlásnál két annyival fognak kirukkolni.

A következő vasárnapra tűzetik ki a nagy pártlakoma ötszáz terítékkel. A mit nem szabad az „etetés-itatás" rovatába sorozni; mert a fővárosi választópolgár a saját költségére lakomázik s ott a „tisztelt jelölt" nem „gazda", hanem „vendég".
Képviselőválasztási menet a Múzeum-körúton. Vágó Páltól

De a közbeeső idő sem foly le tétlenűl. Minden útczaszegletet, házoldalt, épületállványt tele ragasztanak a jelöltet éljenező hirdetményekkel és öles fölhívásokkal. Ha az egyik jelölt színe vörös, akkor a másiké zöld; ugyanilyen színű tollakat visel minden vele tartó polgár is a kalapján, a választmányi tagok pedig szalagcsillagot is a gomblyukban. - Az alatt folyik minden kávéházban, minden kocsmában a kapaczitálás. Elővesznek minden furfangot, kecsegtetést, ijeszgetést, hogy az ingadozókat a saját pártjukra térítsék. Tisztességes emberek olyan gorombaságokat mondanak egymásnak, hogy máskor párbaj lenne belőle. Most minden szabad. Apák a fiaikkal, feleségek a férjeikkel otthon összevesznek. Nem lesz belőle sem kitagadás, sem válópör. Most minden szabad.
Budapesti rendőrök. Kimnach Lászlótól

A párt organizálja magát. Minden útcza kápláraljakra van fölosztva: egy ember felelős tízért, hogy azokat együtt tartja és behozza. A nagy lakomán lelkesűlt áldomásokat mondanak, melyeknek mindegyike egy-egy programmbeszéd. A párt hírlapjai megtelnek velök. A programmbeszédeket pedig kinyomatják, s azokat, többnyire a jelölt arczképével ellátva, ingyen osztják úton-útfélen. Permanens hivatalt állítanak föl, mely rendes statisztikát készít a választókról, ki tartozik ide, ki amoda, ki mit mondott? Ki volna rá hatással, hogy megnyerhető legyen? Mind a két párt arra az örvendetes eredményre jut, hogy legkevesebb tíz szavazattal, de biztosan győzni fog. Ezer meg ezer a szavazó! A jelöltnek még egy programmbeszédet kell tartania, hogy az ellenjelölt beszédében mondottakat ellensulyozza. Arra természetesen az ellenjelölt megint tart egy visszafelelést, a mely állását újra megerősíti. Következik egy tánczvigalom, melyen a jelöltnek ki kell magát tűntetnie, mert a hölgyeknek nagy hatása van a választásokra. Ifjú honpolgároknak, kik a választási mozgalom alatt jönnek a világra, természetesen mind a „képviselőjelölt" a keresztatyja. A fiatalság fáklyászenével tiszteli meg a pártja jelöltjét; lelkes szónoklatok és a Rákóczy-indúló hangjai elevenítik föl az útczát. Új dalt komponálnak a jelölt tiszteletére s azt a dalárdák eléneklik. Az ellenjelölt tiszteletére is íratnak versek, de azok már épen nem hízelgő tartalmúak. A városrész legszélesebb útczáján két átelleni három-emeletes háznak a padlásáról egy kötél vonatik keresztűl, s arról egy óriási zászló leng alá a jelölt nevével. Természetesen az ellenjelölt részéről is hasonló történik. Lényegesebb munkát végeznek el a párt kortesvezérei, kik reklamácziók útján igyekeznek az ellenpárt táborából, a mit lehet, „lefaragni", ellenben a saját híveinek megtámadott jogát fentartani. Ez kellemetlen munka. Végre, mikor elkövetkezik a nagy választási nap, már korán reggel összesereglenek a választók a kijelölt külön gyülekező helyre s onnan gyalog, elől vitt zászlók lobogtatása és zeneszó mellett vonúlnak a választás színhelyére. S ott mindenik párt megbízza az elnökét és alelnökét, hogy mint bizalmi férfiak képviseljék a szavazatszedő urnánál a pártot; azok ügyelnek föl a szavazók személyazonosságára és hogy nem megy-e valaki kétszer szavazni. A pártelnök ajánlja a jelöltet pontban 8 órakor még más 10 választópolgár aláírása mellett s pontban 81/2 órakor kivánja a szavazatot, a mit a választási elnök ünnepélyesen kijelent. Kezdetben húszával bocsátják be párt szerint a szavazókat. Délig egyenlő lépést tart mind a kettő. Délután az egyik párt megcsappan. Már akkor csak öt perczenként küldenek be egy-egy szavazót. Az ellenpárt felűlkerekedik. De azért nem hagyják abba a harczot. Megindúlnak hintókon, omnibuszokon, tejes-szekereken az elszórt híveket összeszedni, s nagy az öröm, mikor visszatér egy kocsi a megkapott szavazóval. Most kell vigyázni a vezéreknek és káplároknak, hogy a szállingó híveket az ellenfél el ne kapkodja; nyargonczok vágtatnak a hírlapokhoz a bulletinekkel: mennyi a vörös toll száma, mennyi a zöldé. Az útczákat ellepik a néptömegek. Mindenki lázas izgalomban jár-kel. Végre megérkeznek az omnibuszok, a tejes-szekerek. Nagy az örömriadal az ellenpártban: „Itt vannak az extravillánok!" Azok korábban nem jöhettek, mert a mezei munkával voltak elfoglalva. Ezek megint helyreütik az egyensulyt. De más sem volt rest! Azok meg rezervában tartották a százas bizottságot, s mikor már az ellenpárt biztosnak hitte a diadalt, akkor berukkolnak, és mire az éj beáll, csakugyan megszerzik nehány szavazattal a többséget. De még a kórházból is elhozzák a betegeket - szavazni!

Mikor aztán az elnök bezárta a választást, kihirdette az eredményt: akkor fölzendűl az örömriadal a győzelmes pártban. Most már kétszáz kocsival vonúlnak a megválasztott képviselőért, a kit öt fehér lovas, elől-hátúl föllobogózott hintón visznek a választás színhelyére a mandatumot átvenni. A míg odáig eljut, a kocsija megtelik bokrétákkal és koszorúkkal, melyeket a szép hölgyek az ablakokból hajigáltak le. Két felűl lobogó inges-gatyás lovasok bandériuma kiséri; az egész útcza tele van repűlő zászlókkal és éljen kiáltozással.

Hát bizony Budapesten így megy a képviselőválasztás. Nem teszszük a kezünket az ölünkbe, hanem megteszünk mindent a hazáért. A ki győzni akar, küzdjön érte!

A királykoronázás.

A magyar királykoronázás ünnepe a legfényesebb nyilvánúlása a magyar nemzeti életnek, s mivel ennek színhelye most már Budapest, a fővárosi életnek is.

Maga az alapeszme, mely a koronázáshoz van kötve, - mióta a választott német császárság megszűnt, - egyetlen a népek életében. Más országokban a koronázás ünnepén az ország nagyjai esküsznek hűséget a felkent uralkodónak. De a magyar király koronázási ünnepélyén a király esküszik hűséget a nemzetnek, a király tesz fogadást, hogy az ország törvényeit meg fogja tartani s másokkal is megtartatni, Szent István birodalmát pedig a világ bármely részéből jövő ellenség ellen meg fogja oltalmazni.
I. Ferencz József Ő Felsége megkoronáztatása 1867 június 8-án. - Az eskü. Székely Bertalan aquarel festménye után, mely a királyné Ő Felsége birtokában van.

A magyar király jelvényei: a korona, a palást, a kormánypálcza, a pallos, az ország almája; mind ősi szent ereklyék, melyeknek varázsát a sok százados alkotmányos és létért való küzdelem biztosította.

A szertartás rendjét az országgyűlés határozza meg, miután maga a koronázási ünnepély is egy országos ülés számban megy. A parlament pedig ennél megtartja szigorúan a hagyományt. Már a koronázást megelőző napon megkezdődnek a szertartások. Az ország zászlósai felnyittatják a korona és egyéb jelvények szekrényét s azoknak rendben találtatásáról jelentést tesznek a felségnek. Valamennyi vármegyéből felgyülekeznek Budapestre a megyét képviselő lovas bandériumok. A lánczhíddal szemben, a pesti Dunaparton van emelve a koronázási domb, melyhez az ország összes vármegyéi küldtek föl földet.

Most uralkodó dicső királyunk koronázása napján már reggel öt órakor talpon volt az egész város s reggel hét órakor a díszfogatok sokasága s a pompába öltözött lovagok mind együtt voltak a királyi vár udvarán. Fél óra múlva harsogó trombitaszóval jött ki a várkapu alól egy csapat huszárság, utánuk az udvari apródok, a testőrség, a miniszterek és országnagyok, a császári és királyi ház tagjai s azután a király, magyar tábornoki egyenruhában - mind lóháton. A bandériumok és a közönség lelkesűlt éljenzése üdvözölte a királyt. Utána jött a királyné ugyanabban a koronás üveghintóban, melyben felséges elődje járult a koronázás elé. A hintót nyolcz fehér ló vonta lassu lépésben. A királynén fehér selyemruha volt, csipkékkel és gyémántokkal díszítve s a fején brilliantoktól ragyogó korona. Utána hat pej lótól vont hintón a főudvarmesternő és azután a császári és királyi főherczeg és főherczegnő s a palotahölgyek. A menetet a magyar testőrség másik csapata zárta be. Az egész menet a budai plebánia-templom elé vonúlt, a hol a lépcsőzetnél a püspöki kar fogadta a királyt. Maga a koronázási szertartás egy óráig tartott. Az esztergomi herczegprimás kente föl a király homlokát a szentelt chrysmával s a nádort helyettesítő miniszterelnökkel, gr. Andrássy Gyulával együtt helyezé fejére Szent István koronáját, övezé dereka körűl az ország pallosát, s csatolta vállára az első királyné által hímezett, szent alakokkal gazdag királyi palástot. Ez alatt Liszt Ferencz koronázási miséjét zengette a templomi chorus.

Mikor a megkoronázott király az oltár zsámolyáról fölemelkedett, a magyar miniszterelnök hármas „éljen" kiáltással üdvözlé a fölkent uralkodót, mit a templom százszorosan zengett vissza; de az éljen kiáltás kihatott az útczára s aztán végig zúgott az egész városon. E szertartás után a királyné, kinek vállát érinté a korona, és fenséges gyermekei visszatértek a várpalotába: a megkoronázott király pedig az ország nagyjaival, a testőrség által kisérve, gyalog a Szent János, vagy mai szokásos nevén helyőrségi templomig vonúlt; az útcza nemzeti színű posztóval volt bevonva. A magyar pénzügyminiszter lóháton ülve, két zacskóból arany és ezüst koronázási emlékpénzeket szórt a sokaság közé, mely a díszmenet elvonúlta után, hagyományos szokás szerint, neki esett a szőnyegűl szolgált posztónak s azt késekkel feldarabolta emlékűl. A Szent János templomában a koronás király a tanácsosai által ajánlott kitűnőségeket Szent István kardjával „aranysarkantyús vitézekké" ütötte.

S ekkor megkezdődött az alkotmányos eskületételre való felvonúlás: a budai vízi kaputól, az Albrecht-úton, a lánczhídon végig egész az eskütérig. Elől vonúltak a huszárok, utánuk az udvari csatlósok skarlát öltönyben, azután a pálczahordók díszöltözetben. Rendre jöttek a megyei banderiumok, mindenféle középkori szabású díszöltözetekben, panyóka mentékkel és farkasbőr kaczagányokkal, sastollal és kócsagos kalpagokkal; Mária Terézia korabeli hímzett dolmányokban és skófiummal kivarrott Zrinyi-mentékben, megyei zászlókkal; azután megint egy csapat nemes apród, aranyos veres ruhában. Most jött az örege! A főrendek, a zászlós urak, kincseket érő drága díszruhákban, telivér paripákon, a lovagrendek vitézei teljes ornátusban; aztán a zászlókat vivő főurak, kik rendre egyikét emelték azoknak a selyemlobogóknak, a melyek a magyar király birodalmához tartozó és tartozott hűbéres tartományok czímereit viselték. Közben elválasztva magában a Magyarország heroldja: széles tollas kalapban, országczímerével a mellpalástján, hírnöki buzogányával a kezében; az országbiró az ország kormánypálczájával, a horvát bán az ország almájával, azután a felelős miniszterek, majd a főherczegek, végűl a kettős keresztet emelő püspök, mind lóháton. Ekkor léptetett aztán hófehér paripán a király, Szent István koronájával a fején, palástjával a vállán, kardjával az oldalán. Utána a püspöki kar, valamennyi főpap lóháton, teljes egyházi ornátusban, lovaikat csatlósok vezették. S a milyen hosszú volt az út a budai Szent János templomtól a pesti plebánia-térig, olyan sűrűn volt megrakva minden emelvény, tribüne és ablak lelkesűlten éljenző közönséggel.

A plebánia-téren lépcsőzetes emelvény volt felállítva s drága szőnyegekkel beterítve: ennek a két oldalán foglalt helyet az országgyűlés mindkét háza. A király az emelvényhez érve, könnyedén leszökött lováról s szilárd lépésekkel haladt fel az emelvényre. Előtte a főlovászmester haladt az ország pallosával s a püspök az apostoli kereszttel. Utána az érsekek, a miniszterek s a testőrök kapitánya. A püspökök és a főnemesek lóháton ülve fogták körűl az emelvényt. S itt az Isten szabad ege alatt, arczczal napkeletnek fordúlva, jobbját három felemelt újjával az égre tartva, baljában a feszületet szívéhez szorítva, mondá el a király a herczegprimás előmondása után a hitlevélre letett esküt, melyben magát az ország alkotmányának megtartására kötelezi. Az egész közönség fedetlen fővel, mély csendben hallgatta az esküt. Az eskületétel után a miniszterelnök jelt adott az üdvriadalra, melyet túl nem bírt harsogni sem a sortűzelés, sem a dobok pörgése, s a Gellért-hegy ágyúi is csak emelni birtak. Ezen esemény emlékére nevezzük az egykori plebánia-tért „Eskü-tér"-nek.

Az eskü letétele után az apostoli király ismét leszállt az emelvényről, felült a lovára, s a díszmenet az előbbi rendben vonúlt a koronázási domb felé. Ide érve, a király gyors vágtatással fölnyargalt a koronázási dombra. A fehér paripa, mintha maga is tudná, milyen magasztos tény eszközéűl volt kiszemelve, fenn a dombon folyvást két lábára ágaskodva toporzékolt. A király (első lovas az országban) bizton ülve a nyeregben, fordítá a paripáját a világ négy sarka felé, megtéve a hagyományos négy vágást Szent István pallosával annak jeléűl, hogy ezt az országot bármely oldalról fenyegető ellenség ellen is meg fogja védelmezni.

Ez volt a befejezése a korszakot alkotó alkotmányos nemzeti ünnepély hivatalos alakjának.

Következett rá a formaszerinti királyi ebéd a budai várban, melyben az ételeket csak felhordták és kivitték. Ez is a programmba tartozik s ez fejezi be az ünnepélyt.

A pesti Városligetben pedig megtartották a hagyományos néplakomát, az ökörsütést és borosztogatást.

A koronázás alkotmányos fontosságú ünnepélye után következett másnap (pünkösd vasárnapján) a főváros örömünnepe, mely a legszebb népies jelenetek sorozatával kezdődött. Még akkor Buda és Pest két külön város volt, a két főváros vonúlt a király elé, a nép ajándékait hódolata jeléűl bemutatni.

A fölajánló küldöttséget az országgyűlés elnökei és a kalocsai érsek vezették a királyi pár elé; a kenetteljes szónoklat s az arra adott kegyes válasz után megkezdődött a fölvonúlás. Legelől ment száz fehérbe öltözött leányka, nemzeti szín és kék vállszalagokkal, kezeikben rózsákkal telt kosárkák. Utánuk lépegettek a sütők és czukrászok válogatott legényei, fehér öltözetben, kék sipkákkal. A sütők kolosszális czipót emeltek vállaikon, a czukrászok a király kardvágását a királydombon remekűl utánzó czukrász-művet. Következtek a mésesbábosok, lobogós ingújjú, rojtos gatyás, piros mellényes fiúk, aranyos méhkassal mutatva be a hozott lépes mézet. Ezeket követte a kék ruhás halászok csoportja, kik egy-egy hatalmas vizát és tokot czepeltek szájánál farkánál rúdra kötve. Nyalka csikósok csapatja délczeg fiatal mént vezetett elő, mely még nyereg alatt nem volt. Tarkította a menetet a városi lovas huszárok dandára, kiket czigány zenekar kisért, nemzeti indúlót harsogtatva. Azután döczögött két kis tarka lótól vontatva a hentesek díszszekere, fölkoszorúzva; mellette a hímzett fehér kötényes böllérlegények, nemzeti színű zászlókat lobogtatva, a szekéren pedig négy ártatlan hajadon őrzött fehér báránykákat és borjúcskákat. Nyomukban robogott tizenkét megtermett mészároslegény hófehér ruhában, derék, szép fehér hízott tulkot vezetve aranyozott szarvánál. A hízott göböly arany rojtos veres bársonytakaróval volt fölékesítve. Majd a kádárok érkeztek nagy trombitaszóval, négy lovas fogaton két hordó bort hozva. Tarka képet nyújtott a kertészek fölvonúlása, szép leányok, délczeg fiúk, amazok fehérben, ezek feketében, szalagokkal, bokrétákkal s kertészeti eszközeikkel kezeikben; egy négy lovas szekeret fogtak körűl, melynek még a kerekei is virágokkal voltak rakva, a szekér pedig festői összeállításban telehalmozva a kerti termények minden fajtáival. Ezeket fölváltá a gabonacsarnok legénysége, búzás zsákokkal megrakott szekerével. De valamennyit fölűlmúlta népies pompában a molnárok szekere és annak kisérete; egy egész malmot a benne őrölő molnárral együtt czepelve, egész sereg molnárlegény követte és környezé a szekeret, selyem zászlókat lobogtatva. Ezután következtek a budaiak más rendben és más viseletekben ugyan ily nagy számmal. A két város népe igyekezett egymáson túltenni. A felségek a királyi vár erkélyéről nézték a fényes fölvonúlást.

A főváros hódolatának bemutatása után jöttek a lovas bandériumok. Elől a főlovászmester fehér paripán, utána Pest és Buda lovasai, majd a jász-kunok, kiket főkapitányuk vezetett, a Lehel kürtjével oldalán, párducz-kaczagánynyal a vállán, igazi mintaképe az ős magyar daliának, és végre a megyék bandériumai; a hány, annyiféle díszmagyar ruhában, mindegyik zászlótartója saját vármegyéje czímerét lobogtatá fennen s hajtá meg a királyi pár előtt. Képzeljük hozzá e hosszú, változatos sorban felvonúló díszmenethez az útczasorok és főterek minden talpalattnyi földet ellepő néptömegét, a fellobogózott ablakokban a hölgycsoportok élő bokrétáit, és minden arczon az öröm magasztos kifejezését, a szűnni nem tudó riadalt: „éljen a király!" - Mindenki tudja, mit jelent ez a szó „Van koronás királya Magyarországnak!" - Ez már igazi nagy nemzeti ünnep! Ilyen magasztos jelenetet a magyar népéletből egy ember csak egyszer lásson életében s azt soha ne felejtse!

Szerző: Jókai Mór

A rohamos fejlődés, mely Budapest legújabbkori történetét jellemzi, talán semmin sem tükröződik vissza oly szembetűnően, mint e város iskolaügyén, mely ma különösen a közép és felső iskolák tekintetében valóban magas színvonalon áll, míg a népiskolák ügye szintén ernyedetlen igyekezetről és szerény haladásról tanúskodik ugyan, de itt a főváros elismerendő nagy áldozatkészsége is alig képes a roppant mérvekben szaporodó lakossággal párhuzamosan növekvő szükségletet kielégíteni.

Budapest iskolaügyének fölvirágzása igen nagy részben az állam alkotó tevékenységét hirdeti, de hatalmas munkát végzett e téren a főváros maga is, melynek költségvetésében ma már 1,575.050 forinttal szerepelnek a tanügyi kiadások, melyek a kilencz milliót meghaladó városi rendes költségvetésnek e szerint több mint 16 százalékát teszik.

A magyar fővárosban csoportosúló tanintézetek között első helyen áll a budapesti királyi magyar tudomány-egyetem, mely egészen 1872-ig Magyarországnak egyetlen egyeteme volt s így méltán tekinthető ma is a magyar tudományosság alma materének. Eredetére nézve ugyan e tanintézet egyike az újabb európai egyetemeknek, de intézetei- és tanszékeinek, valamint hallgatóinak számát tekintve, jelenlegi fejlettségében a legnagyobbak közé tartozik.

Története visszavisz a nagy-szombati érseki főiskolához, a melyet 1635-ben Pázmány Péter, Magyarország nagynevű herczegprimása alapított. Akkor e főiskola csak theologiai és bölcsészeti karból állott, melyekhez 1667-ben járúlt a jogi. Midőn a dicső emlékű Mária Terézia királynő 1770-ben az orvosi kart fölállíttatta, már meg lőn pendítve az egyetemnek Budára leendő áthelyezése is, a mi 1777-ben ténynyé vált; az intézetnek teljesen egyetemi szervezettel való fölruházása azonban csak az 1780. évben fejeztetett be fényes ünnepélylyel, melyen a királynőnek nemcsak az egyetem szervezésére, de a tanügy országos rendezésére (Ratio educationis) és több alapítvány létesítésére vonatkozó rendeletei is kihirdettettek. Budapest története kevés oly ragyogó ünnepélyt mutat fel, mint a minő az egyetemnek ez a tulajdonképeni fölavatása volt. Gróf Pálffy Károly udvari alkanczellárt, a ki királyi biztosi minőségben a nagy királynőt képviselte, valóban fejedelmi módon fogadta a magyar főváros, s bevonúlása és megjelenése mindenütt nemcsak az ifjúság és az iskolai hatóságok, de a polgári és katonai hatalom összes tényezői részéről a leglelkesebb ünneplés tárgya volt. A fölavató ünnepély maga a királyi várpalota dísztermében ment végbe, s főszereplői a kir. biztoson kivűl Nagy Ignácz székesfehérvári püspök, mint az egyetem kanczellárja, s báró Patachich Ádám, az egyetem kir. tanácsának elnöke, voltak. Az ünnepélyt nemcsak lakoma s az akkor még Budán fennállott Teréz-akadémia növendékeinek különböző mutatványai követték, de befejezése magában az egyetem nagy termében rendezett fényes tánczvigalom volt.

II. József császár az egyetemet Budáról Pestre helyezte át s külön választotta a többi karoktól a hittani kart, a mi később a hittani kar teljes elvesztésére vezetett s az csak 1806-ban állíttatott ismét vissza. Az ezután következett időkben az egyetem belső szervezete sok változáson ment át, mely különösen a tanács hatáskörét szorította összébb.

Szabadabb s egyúttal nemzetiesebb irány vált uralkodóvá az egyetem életében e század harminczas éveiben, s erre az időre esik a magántanári intézmény első kifejlődése is. Az 1848-49-iki események nem múlhattak el a nélkűl, hogy budapesti egyetemünk működésében is rázkódtatást ne idéztek volna elő; azok lezajlása után az akkori kormány a magyar egyetemen az osztrák egyetemekével azonos rendszabályokat léptetett életbe, melyeknek nagy része lényegében ma is fennáll ugyan, de úgy a tanrendszer, mint a tanítás nyelve az alkotmány visszaállítása óta a nemzeti szellem igényei szerint változott.
A budapesti egyetem és műegyetem épületei: A természetrajzi intézet és a műegyetemi főépület a Múzeum-körúton. Háry Gyulától

A budapesti egyetem száz évet meghaladó történetét számos fényes név díszíti, ama jelesek nevei, a kik nemcsak tanárai voltak nemzetünk ifjúságának, de legtöbbnyire egyúttal megalapítói hazánkban az illető szakok tudományos művelésének s kiknek egynémelyike a tudomány világában Európaszerte ismeretes volt. Elég példáúl a theologia művelői közűl Krammer Ferencz, Fejér György és Márkfi Sándor, a jogtanárok közűl Markovics Mátyás, Kelemen Imre, Frank Ignácz, Récsy Emil s a nemrég elhúnyt Pauler Tivadar, az orvosi kar jelesei közűl Lenhossék Mihály, Semmelweiss Ignácz, Balassa János, Balogh Kálmán, s végül a bölcsészeti és természettudományok képviselői közűl Pray György, Dugonics András, Katona István, Révai Miklós, Horvát István, Kitaibel Pál, Pasquich János, Greguss Ágost és Toldy Ferencz neveire hivatkoznunk, hogy a tiszteletre méltó szerepet jellemezzük, melyet Magyarország első főiskolája a tudományok történetében játszott.

Ma a mi fogalmainkhoz képest egyetemeknek nevezhető európai főiskolák közűl népességre nézve csak hat szárnyalja túl a budapestit, úgymint a párisi, a bécsi, a madridi, a berlini, a nápolyi és a müncheni. Negyedfélezerre ment az utóbbi években a budapesti egyetem hallgatóságának száma, melynek legnagyobb része (mintegy 1700) mindig a jogi karra esik, a mi annál jellemzőbb, minthogy Magyarországnak a két egyetemen kivűl tizenegy jogi iskolája, úgy nevezett jogakadémiája és joglyceuma van.

De tanárai számát tekintve is előkelő helyet foglal el a budapesti egyetem Európában; rendes, rendkivűli s magántanárai és tanítóinak száma 188; az osztrák egyetemek közűl e számot csak a bécsi, a németországiak közűl csak a berlini és a lipcsei, a franczia egyetemek közűl csak a párisi, és az olaszországiak közűl a nápolyi haladja felűl.

A budapesti egyetem évi költsége ma már a 700.000 forintot meghaladja, mely összegnek azonban nagyobb részét az egyetem részint saját alapja tiszta jövedelméből, részint tandíjaiból, betegápolási díjaiból, stb. maga fedezi. A 240.000 kötetre menő könyvtáron kivűl ma már az egyetem egyes intézeteinek is fölötte gazdag és értékes gyűjteményei vannak, melyek legnagyobbrészt a tudomány modern igényei és vívmányai szerint készűlt díszes épületekben vannak elhelyezve. Ezek közűl különösen kiemelendők az egyetemi könyvtár épülete, szép, nagy olvasótermével, a leíró természettudományi tanszékek közös nagy palotája a Múzeum-körúton, gazdag, mintaszerűen berendezett gyűjteményeivel, mely mögött a természettani, vegytani és élettani intézetek sorakoznak, és az orvostudományok intézeteinek nagy csoportja az Üllői-úton, a mely a kiváló czélszerűséggel épűlt klinikákat s több elméleti tanszék helyiségeit, az orvosi kar dékáni hivatalát, szigorlati termeit és külön könyvtárát, továbbá egy önálló épületben a boncztani intézetet és a klinikák s többi intézetek ellátására szükséges gazdasági épületeket is magában egyesíti. Valamivel tovább kifelé az Üllői-úton van az újonnan épített törvényszéki orvostani intézet, mely e tanszaknak mondhatni Európában páratlan elhelyezést nyújt, továbbá az egyetemi növénykert a botanikai intézettel és a megfelelő növényházakkal.

Megemlíthetjük itt a jól berendezett „Stefánia" szegény-gyermekkórházat, a melyben az egyetemi orvostanhallgatók a gyermekgyógyászatot tanúlmányozzák.
A budapesti egyetem orvoskari központi épülete a klinikákkal; a Stefánia szegény-gyermek-kórház. Háry Gyulától

Az egyetem központi épülete, mely az egyetemi templomhoz csatlakozott, rozzantsága miatt legújabban lebontatott, s egy új díszes egyetemi palotának, mely az aulát magában foglalandja, építése épen most van tervben; ez idő szerint a központi épületnek csak amaz újabb szárnyai állanak fenn, a melyek a hittani, jogi és bölcsészetkari vizsgálati és tantermeket s az egyetemei hivatalokat, úgyszintén a hittani, jogi és bölcsészeti karok tanácskozó helyiségeit foglalják magukban.

A budapesti egyetem tannyelve az alkotmány helyreállítása óta kizárólag a magyar; tanrendszere, bár a német egyetemi rendszerből fejlett ki, attól sokban eltér, nevezetesen a végzendő tanulmányoknak az ifjak jövendő élethivatása szerinti szigorúbb meghatározása s az egyetem körében berendezett és részint a fölebb haladás föltételeit képező, részint képesítő érvénynyel bíró vizsgálatok által. A hallgatandó tanárok megválasztása, úgy szintén a tanárok által hirdetni kivánt kollégiumok tárgya és a magántanári intézmény tekintetében azonban a tanítási és tanulási szabadság elve, mely 1848-ban törvénybe is lőn iktatva, a magyar egyetemeken is teljes mértékben érvényesűl. Kiemelendőnek tartjuk, hogy a budapesti egyetem a német rendszer szerint szervezett egyetemek közűl az első volt, a melyen - a legújabb időben - a külföldön is sok megtámadásnak kitett leczkepénzrendszert megszűntették s egységes tandíjat hoztak be, mely a közös egyetemi pénztárba foly s főleg a tanári fizetések kiegészítésére szolgál.

Budapest másik nagy főiskolája a kir. József-műegyetem, Magyarország egyetlen technikai főiskolája, melynek első szerény kezdeményét a József főherczeg-nádor hathatós támogatása mellett e század negyvenes éveiben keletkezett „József-ipartanoda" képezte. Az ötvenes években már a technikai képzés határozottabb kifejezést nyert e tanintézetben, csakhogy mellette az iparos, kereskedő, sőt földművelői oktatást is felölelni kényszerűlt. Az alkotmány helyreállításának idejétől kezdődik a József-műegyetem fejlődésében is a hatalmasabb lendűlet, mely mindig gyarapodó mérveket ölt. A technikai tudományok nagy haladása, a műszaki hivatás és szolgálat nagyobb tekintélye, a külföld példája s a hazánkban, önrendelkezési jogának visszanyerése folytán megindult közgazdasági fejlődés mind közrehatottak az intézet fölvirágoztatására, s ez a fölvirágzás egy részt annak a magasabb követelésekhez mért szervezetében, más részt tanszékei szaporításában és gazdagabb fölszerelésében, hallgatói számának gyarapodásában s főleg az intézeti helyiségek folytonos bővítésében nyilvánúlt.

Ma már a műegyetem saját nagy és czélszerűen berendezett épületeiben van elhelyezve, melyek szintén a Budapest iskolaügyi építkezései körűl oly hervadhatatlan érdemeket szerzett Trefort Ágoston elhúnyt vallás- és közoktatásügyi miniszternek köszönik létüket. Újabban az intézet czéljaira még egy melléképület van készülőfélben.

A műegyetemnek jelenleg 32 rendszeresített tanszéke van, melyek négy szakosztály: az építészi, gépészmérnöki, mérnöki és vegyészi között oszlanak meg; van ezeken kivűl még egy egyetemes szakosztály, mely a különböző hivatási irányokat közösen érdeklő alapvető tanszakokat foglalja magában. A rendszeresített tanszakok tanárain kivűl azonban 44 magántanár, szaktanító és tanársegéd is működik e főiskolán. A szakosztályok az egyetemi karok módjára vannak szervezve, de a tanács a tanárok összességéből áll. A tanfolyam négy éves és két szigorlat letétele alapján képesít az illető technikai szak gyakorlására. A hallgatóság jelenlegi száma megközelíti a hétszázat s legtöbb e számból mindig a mérnöki szakra készűl.
Az egyetemi könyvtár. Dörre Tivadartól

Tulajdonképeni felsőbb fokú tanintézetekűl tekinthetők még a papnöveldék, illetőleg hittani intézetek, a minők Budapesten szintén fennállanak, még pedig különböző vallásfelekezetek papjelöltjei részére. Legkiválóbb ezek közül a katholikus úgy nevezett „központi seminarium", melybe minden katholikus egyházmegye legjelesebb növendékeit szokta küldeni; jól felszerelt épülete a főváros kellő közepén, az egyetem és az egyetemi templom tőszomszédságában van s különösen díszes és gazdag könyvtára nevezetes. Hittani intézetet tartanak fenn Budapesten az evang. reformátusok, papnevelő, illetőleg tanárképző intézetet pedig a kegyesrendiek és zirczi cisterciták, kiknek papnövendékei az egyetem illető karain nyerik főrészben a szakszerű oktatást; nemkülönben van itt papnevelő intézete az izraelitáknak is, az úgy nevezett rabbi-seminarium, mely a vele kapcsolatos izraelita tanítóképző-intézettel együtt a magyarországi izraeliták által 1849-ben vallási és oktatási szükségleteikre lefizetett egy millió forintból eredő izraelita országos alapból tartatik fenn s gymnasiumi tanfolyammal is ki van egészítve. Ez utóbbi azonban csak a gymnasium felsőbb évfolyamaira terjed ki s a hittani tanulmányokra való előkészületre is szolgál.

Rohamos fejlődés jeleit mutatja Budapesten különösen a középiskolák (gymnasiumok és reáliskolák) állapota. Míg ez előtt 37 évvel a magyar fővárosnak csak két középiskolája volt, azóta számuk 14-re emelkedett. Ezek között ma is az első helyet foglalja el a II. kerületi királyi katholikus főgymnasium, mely az egyetemmel kapcsolatban, annak Budára helyeztetésekor, vagyis 1777-ben kerűlt ide s most is az „egyetemi főgymnasium" nevét viseli. Gyönyörű helyen, a budai várhegy oldalában, a testvérvárosokra nyíló elragadó kilátással, tágas parktól környezve emelkedik a díszes palota, melyet e tanintézet számára Trefort Ágoston emelt. Ma már e palota nemcsak az ötszáznál több tanuló által látogatott gymnasiumot s annak gazdag gyűjteményeit foglalja magában, de helyet ad egy mintaszerűen berendezett fiú-nevelőintézetnek is, mely 1889-ben keletkezett s Ő Felsége a király nevét viseli. Az intézet jelenleg még csak 42 benlakó növendéknek ad nevelést, de átalakítások és a terjedelmes kertekben tervbe vett további építkezések által valószínűleg háromszor annyi növendék befogadására lesz képes. Jóllehet új keletű, már is oly tekintélynek és keresettségnek örvend, hogy a legkitűnőbb tanulók tizszeres számban vetekednek a fölvételért. A nevelő-intézet növendékei minden irányban gondos kiképzésben részesűlnek; nemcsak idegen nyelvekben és zenében, de vívásban, lovaglásban is képeztetnek, s szavalati és zenei előadásaik - melyek czéljaira házi színpad is van az épületben, - nem csekély látogatottságnak örvendenek.
Az egyetemi könyvtár olvasó-terme. Háry Gyulától

Valamivel alantabb, de még szintén a budai várhegy lejtőjén áll a II. kerületi állami főreáliskolának festői külsejű, gót stílű épülete, mely 1854-ben keletkezett. Ugyanez évben létesűlt a főváros tulajdonát képező IV. kerületi főreáliskola a Belvárosban, mely különösen gazdag természetrajzi gyűjteménynyel rendelkezik, s mintegy 500 tanulónak ad oktatást. Ezen kivűl van a fővárosnak még egy főreáliskolája a VIII. kerületben, díszes s a mai kivánalmakat kielégítő épületben elhelyezve.

A kormány rendelkezése alatt a már említett budai gymnasiumon és reáliskolán kivűl Budapesten még öt középiskola áll; ezek: a tanárképző intézet gyakorló gymnasiuma, továbbá az V. kerületi kir. kath. főgymnasium és állami főreáliskola, a VII. kerületi állami főgymnasium s végűl a VI. kerületi állami reáliskola.

Legnagyobb paedagogiai jelentőséggel bír ezek között az első helyen nevezett gyakorló gymnasium, vagy, mint köznéven mondani szokták, „mintagymnasium". Ennek rendeltetése tulajdonképen az, hogy az egyetemen s részben a műegyetemen berendezett tanárképző tanfolyamon képzett tanárjelöltek gyakorlatilag is bevezettessenek a tanítás módszerébe; e czélból ezek kitűnő tanárok útmutatása, vezetése és ellenőrködése mellett a gyakorló gymnasiumban részint megfigyelik a tanítás menetét, részben maguk is tartanak próbaelőadásokat. E négy váltakozó osztályból álló középiskola azonban nemcsak a tanárképzés czéljának szolgál, hanem a tanulók előmenetele tekintetében is kiváló eredményeket mutat föl, különösen a tanulók korlátoltabb száma mellett lehetséges intensivebb tanmódszer által. A gyakorló gymnasium épülete legújabban épűlt s magában foglalja a tanárképző-intézet, tanárvizsgáló bizottság és közoktatási tanács helyiségeit is.

Az V. kerületi állami főreáliskola Budapest s az ország legnépesebb középiskolája, a mennyiben 737 növendéke van; terjedelmes palotája sok tekintetben mintaszerű. Legifjabb Budapest középiskolái között a VI. kerületi reáliskola, mely még csak fejlődő félben van.

Fölötte népszerű régi középiskola az, a melyet a kegyesrendiek tartanak fenn saját társházuk mellett, a főváros középpontján, a városház-téren; ez az intézet benlakással is össze van kötve. Van továbbá czélszerű új épületben elhelyezett nagy gymnasiuma az evang. reformált vallásúaknak, úgy szintén az ágost. evagélikusoknak is. A magán középiskolák közűl a László-féle főgymnasium említhető föl.

Ebben a 14 középiskolában összesen több mint 6000 ifjú nyer képzést s fentartási költségük megközelíti a 800.000 forintot, a mi a középiskolaügy nem csekély fejlettségéről tanúskodik Budapesten s mutatja egyúttal a tudományos pályák iránti szeretetet; bár nem hagyható figyelmen kivűl, hogy a fővárosi középiskolák a vidéki ifjakra is némi vonzó erőt gyakorolnak s így növendékeik nem kizárólag a főváros lakosságának fiai közűl valók.

Itt van helyén megemlíteni azt az intézetet, a melyet Tököly Sebő (Száva) 1830-ban alapított Budapesten görög keleti vallású szerb ifjaknak a közép és felsőbb tanulmányokban hazafias szellemben való kiképzése czéljából; az intézet lakást és ösztöndíjat ad az ifjaknak, kik legnagyobbrészt az egyetem és műegyetem hallgatói, részben középiskolai tanulók.

Bár Magyarországon leány-középiskolák nincsenek, a népnevelési intézetek közűl sok tekintetben kiemelkednek a műveltebb osztályok szükségeit szolgáló hat osztályú felsőbb leányiskolák, minőt maga az állam kettőt tart fenn Budapesten; az egyik csupán bejáró növendékek számára van berendezve, a másik - a felsőbb tanítónő-képezdével kapcsolatban - bennlakással egybekötött nagy leánynevelő-intézet. Hasonló intézeteket tartanak fenn Budapesten: az országos nőképző-egyesűlet, az angol kisasszonyok és a „Sacré-coeur" apáczák; ez utóbbiak zárdaszerű intézete kiterjedt kertben fekszik a Városliget területén.

Midőn a népoktatásnak Budapesten fennálló intézeteire térünk át, szólnunk kell mindenekelőtt azon intézetekről, melyek tanítókat és tanítónőket képeznek, s a melyek mintegy betetőzői a népnevelés intézményeinek.

A magyar főváros gazdagon el van látva tanító- és tanítónőképző-intézetekkel; hármat az állam tart fenn, s három felekezeti jellegű. Az ország legnagyobb tanítóképző-intézete az, melynek hatalmas épülete terjedelmes kertjével, mellékházaival és szőlőmívelési telepével a budai oldalon, a Krisztina-városban terűl el. Ez az úgy nevezett Paedagogium, mely valóságos egyeteme a népoktatási intézeteknek. Van benne képezde a leendő elemi iskolai tanítók és felsőbb (öt külön szakcsoportra tagolt) képzőintézet a már tanítói oklevelet, vagy középiskolai érettségi bizonyítványt nyert olyan ifjak számára, kik polgáriskolai tanítókká kivánnak képeztetni és képesíttetni. Újabban külön tanfolyam állíttatott föl benne a leendő képezdei tanárok számára is. Az elemi képezdéhez egy elemi, a felsőbb képezdéhez pedig egy polgári fiúiskola van mint gyakorló-iskola csatolva; az intézet ezenkivűl el van látva asztalos-, esztergályos- és fafaragászati tanműhelylyel a polgáriskolákkal kapcsolatos ipar-tanműhelyek vezetésére alkalmas ipar- és rajztanítók kiképzése czéljából, továbbá a gazdaság, gyümölcstermesztés, szőlőművelés és méhészet gyakorlati tanítására is be van rendezve, s van egy gipszöntő műhelye, mely képző czélja mellett a hazai tanintézeteket a rajzoktatáshoz szükséges főszmintákkal látja el. Az intézetben 120 növendék számára korszerűen berendezett internátus áll fenn. Ugyancsak az intézethez van csatolva az országos tanítói árvaház, melyben huszonöt tanítói árvát látnak el. Legújabban a kormány ez intézet mellé siketnéma iskolával kapcsolatos tanfolyamot szervezett, melyen a vállalkozó tanítójelöltek elméletileg és gyakorlatilag képeztetnek siketnéma-intézeti tanítókká.

A tanítónők képzése két állami intézetben oszlik meg; az elemi tanítónőket a budai oldalon, a II. kerületben levő tanítónő-képezde neveli, mig az Andrássy-úton levő felsőbb képzőintézet a polgári és felsőbb leányiskolák számára képez női tanerőket. Ez utóbbi népes és nagy intézetnek csak egyik alkatrésze a szóban forgó képezde, másik az annak gyakorlóiskolájáúl szolgáló, már említett felsőbb leányiskola, s van még ezenkivűl benne egy nevelőnő-képezde is, a melynek feladata magyar leányokat a házi nevelés feladataiban s különösen az idegen nyelvekben gondosan kiképezni, hogy a ritkán alkalmas külföldi nevelőnőket pótolhassák a műveltebb házakban. Itt is nagy benlakás van mindkét képezdei tanfolyam s a leányiskola növendéke, - mintegy 120 leány - számára.

Az állami képzőintézeteken kivűl van itt egy régi, még Mária Terézia által alapított katholikus tanító-képezde, egy tanítónőket képző tanfolyam az angol szűzek zárdájában és a már említett rabbi-seminariummal kapcsolatos izraelita tanító-képezde. A tornatanítók kiképzésére az állami tanító-képezde tornatanítói és tanári szakcsoportján kivűl a Nemzeti Tornaegylet helyiségeiben van tanfolyam szervezve.

Hogy a népnevelés terén mekkora haladást tett Budapest e század folyamában, s különösen az újabb időben, azt a következő nehány összehasonlító adat tanúsítja. A jelen század első tizedében mindössze nyolcz elemi iskola volt összesen 17 osztálylyal; a kilenczedik iskola csak 1843-ban nyílt meg. A módszer akkoriban nagyon hiányos volt; a sok írás és gépies olvasás volt a főtárgy; számtanra és helyesírásra hetenkint egy órát fordítottak, mondattannak, rajznak, éneknek, beszéd- és értelemgyakorlatoknak híre sem volt.

A népnevelés nagyobb föllendűlése az újabb alkotmányos korszakkal kezdődik. 1869-ről 1870-re, tehát egy év alatt a községi elemi iskolák száma 20-ról 30-ra emelkedett; 1874-ben már 55, 1890-ben 93 községi elemi iskolát találunk; a használatban levő tantermek száma az utóbbi idő alatt 234-ről 517-re, az iskolába járó tanulóké 16.556-ról 32.385-re emelkedett, tehát mindkét tényező megkétszereződött 16 év alatt. Ily fejlődés természetesen nem képzelhető tetemes költségű építkezések és házvételek nélkűl; és tényleg a főváros húsz év alatt 4 milliónál többet költött e czélra s pusztán az elemi iskolák fentartására, a felbecsűlt házérték kamatát nem számítva, jelenleg évi 900.000 forintot fordít. A főváros népiskoláinak tannyelve és tanítói kara pedig ma már teljesen magyar és leghathatósabb tényezőjévé vált a magyar nyelv általános elterjedésének.
A II. kerületi királyi katholikus főgymnasium és a Ferencz-József nevelőintézet épülete. Háry Gyulától

Az elemi iskolákhoz legközelebb állanak az iparostanoncz-iskolák, melyek inkább ismétlő iskoláknak, mint ipari szaktanfolyamoknak tekintendők; ezek csak az 1884-iki ipartörvénynek köszönik keletkezésöket s azóta már számuk - az alsó fokú kereskedelmi iskolákéval együtt - 16-ra emelkedett.

A népiskolák legmagasabb fokozata a polgári iskolákban mutatkozik; ezek is csak az újabb kor szüleményei. A polgári leányiskolák mai tantervökkel közel állanak a felsőbb leányiskolákhoz; számuk a fővárosban hét, 51 tanteremmel és 2494 tanulóval.

A polgári fiúiskolák közűl az első Ó-Budán létesűlt 1869-ben; most a fővárosban a már említett állami s két magán polgári iskolán kivűl négy, a város által fentartott polgári fiúiskola van, melyek mindegyike számos parallel-osztálylyal van ellátva a nagy népesség miatt. Jellemző mindezekre, hogy, bár a törvény a polgári fiúiskolák tanfolyamát hat évre szabja meg, az V. és VI. osztályok tanulók hiányában tényleg megszűntek s a IV. évfolyamot végzett ifjak majdnem kivétel nélkűl a kereskedelmi tanfolyamokba lépnek át.

Meg kell emlékeznünk ezek után a magyar fővárosben levő különböző szakiskolák- és szaktanfolyamokról is, a melyeknek egy része a már fölsorolt tanintézetekkel kapcsolatosan van szervezve.

Ezek között a felsőbb iskolák fokozatán áll az állami mintarajziskola, egyúttal rajztanárképző, melybe középiskolát végzett ifjak vétetnek föl s benne részint a művészi pályára szükséges előképzésben részesűlnek, részint rajztanárokká képeztetnek. Ez intézetben tartatnak a rajztanárok képesítő vizsgálatai is; a képzés a képzőművészet minden ágának elemeire s a szükséges mértani ismeretekre is kiterjed.

Az ipari oktatásnak Budapesten legnevezetesebb intézete az állami közép-ipariskola, mely terjedelmes új épületében az elméleti és gyakorlati ipartanítás minden eszközeivel, nagy műhelyekkel is el van látva, s melynek mintegy kiegészítő részét teszi a technologiai iparmúzeum. Ez intézet föladata az építészet számára kőműveseket, kőfaragókat, ácsmestereket és pallérokat, továbbá a gyáripar számára gépészeket és művezetőket, valamint a fém- és vasipar s a faipar legtöbb ágai számára önálló mestereket képezni. Jelenleg 19 tanár és 5 művezető oktatása mellett közel kétszáz rendes tanuló végzi itt tanulmányait, s ezen kivűl rendkivűli tanfolyamok is tartatnak, különösen építő iparosok, úgy szintén gőzkazánfűtők és gőzgépkezelők részére, melyekben nyolcszáznál több, már ipari foglalkozásban levő egyén nyer továbbképzést.

Az állami iparművészeti iskola a műipar kiválóbb nemeiben, nevezetesen a díszítő szobrászatban és kis plasztikában, a díszítő festészetben, fa- és rézmetszésben, úgy szintén a fémvésésben nyújt kiképzést.

Ezekhez sorolandó a főváros által fentartott felső iparrajziskola, mely az iparosoknak az ipari rajzban továbbképzéséről gondoskodik; továbbá az országos nőiparegyesűlet nőipar-iskolája és tanműhelye, melyek az iparszerű női kézimunka különböző ágait művelik; ide tartozik a mechanikai tanműhely, melyben a tanulók 4 évi tanfolyamban fínomabb mechanikai eszközök és berendezések, továbbá természettani eszközök előállítását tanulják meg, úgy szintén a budai tanítóképezdében s az V. kerületi magánpolgári iskolában levő kézügyességi tanfolyamok.
A Ferencz-József nevelő-intézet egyik tanuló terme. Kimnach Lászlótól

A kereskedelmi szakoktatás is kiváló gondozásban részesűl Budapesten. Itt van mindenekelőtt a budapesti kereskedelmi testületek által 1857-ben alapított és fentartott kereskedelmi akadémia, mely úgy múltja, pompás épülete és gazdag fölszerelése, valamint kitűnő szakemberekből álló tanári kara által az ország legelső e nemű tanintézete. Budapest főváros a II., VI. és IX. kerületi polgári fiúiskolákkal kapcsolatban három középkereskedelmi iskolát tart fenn, melyekben a közép- vagy polgári iskola négy osztályát végzett ifjak három évfolyamban hasonló szakképzést szerezhetnek, mint a kereskedelmi akadémiában. Hasonló szervezettel még két magán kereskedelmi iskola áll fenn a fővárosban: az egyik, a Röser-féle, 1853-ban alapíttatott. Nőknek a kereskedelmi pályára való képzéséről az V. kerületi polgári leányiskolával egybekötött női kereskedelmi tanfolyam gondoskodik.

Különösen a keleti kereskedelem számára való kiképzés czéljából az állam a kereskedelmi akadémia mellett legújabban keleti kereskedelmi tanfolyamot is szervezett. Itt két évi tanfolyamban kellő képzettséggel bíró egyének alkalmat találnak a keleti nyelvek megtanulására, a kelet kereskedelmi viszonyainak megismerésére s mindazon ismeretek megszerzésére, a melyek a kelettel való kereskedelmi közlekedésben szükségesek.

Az iskolaügyhöz, mint annak legalsóbb eleme, a kisdedóvás csatlakozik; ennek intézetei is nagy számmal találhatók Budapesten s jobbára egyesűletek, vagy kisebb részben magánosok kezeiben vannak. A legutóbbi összeszámítás szerint Budapesten 41 óvoda volt, a melyben 55 óvó s illetőleg óvónő gondozott és nevelt 2869 gyermeket. De ezenfölűl ez idő szerint a fővárosban levő két képzőintézet szolgáltatja az egész ország számára az óvónőket és gyermekkertésznőket; ezek egyike az országos kisdedóvó-egyesűlet óvóképezdéje, mely szép új emeletben bennlakással, mintaóvodával és árvaházzal is bír. A másik az országos központi Fröbel-nőegylet által fentartott, gyermekkertésznőket képző intézet.

Végűl itt kell megemlékeznünk azokról a különböző jótékony intézetekről, a melyek részint a könyörűlet és emberszeretet munkáját végzik, részint az oktatás és nevelés czéljainak is szolgálnak. Ilyen a vakok budapesti országos intézete, mely részben saját alapja jövedelméből, részben az állampénztárból tartatik fenn; benne a vakok hét éven át részesűlnek valláserkölcsi nevelésben s azon kivűl szellemi képességeik- és kézügyességökkel is egyező kiképzésben.

Ilyen az izraelita siketnémák intézete. Ez az intézet - mely nemcsak zsidó vallású növendékeket fogad magába, - egyetlen férfiú, Fochs Antal alapítványának köszöni létét s jelenleg pompás, tágas épületben ad benlakást és oktatást a siketnéma gyermekeknek. Ilyen végűl Frim Jakab intézete hülyék és gyönge elméjűek számára, mely újabban állami segélylyel szintén czélszerű épületet nyert.

Nemes és hasznos czélt követ a fővárosban levő tíz árva- és szeretetház is, ezek: a városi József-fiárvaház, mely József főherczeg-nádor emlékére alapíttatott; a királyné Ő Felségéről nevezett Erzsébet-árvaleányház, a Mayer Ferencz tábornok által alapított Mayer-féle fiárvaház, a magyar gazdasszonyok országos egyesűletének leány-árvaháza, a protestáns árvaegylet vegyes árvaháza, a pesti izraelita nőegylet izraelita leány-árvaháza és a pesti izraelita hitközség fiú-árvaháza, továbbá a már említett tanítói árvaház, a Klotild főherczegasszonyról nevezett egyesűleti szeretetház, az újabban létrejött fővárosi szeretetház és a Mária Dorothea főherczegnő nevét viselő tanítói menedékház. Ezeken kivűl mint szintén a köznevelés ügyét előmozdító intézményeket említhetjük meg a szegény és éhező iskolás gyermekeknek télen át meleg étellel való ellátása végett alakúlt Gyermekbarát-egyesűletet, a szegény és beteges gyermekeket a szűnidő alatt falura kitelepítő szűnidei Gyermektelep-egyesűletet, valamint számos társulatot, a melyek szegény iskolás gyermekeknek téli ruhával való ellátását tűzték ki fő czéljokúl.

Igy munkálnak közre Budapesten állam, főváros, társadalom és a hitfelekezetek, hogy a közoktatás és köznevelés ügyét fölvirágoztatván, ez által a külsőleg oly hatalmas arányokban fejlődő magyar főváros belső életét is megszilárdítsák, megnemesítsék és képessé tegyék ama nagy szerep betöltésére, mely neki a nemzet életében jutott.

A Magyar Nemzeti Múzeum. Pulszky Ferencztől

Gróf Széchenyi Ferencz, Istvánnak, a nagy reformátornak atyja, volt a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója az által, hogy 1802-ben magyar könyvtárát a király által megerősített alapító levéllel a nemzetnek ajándékozta úgy, hogy ez egy nemzeti múzeum magva legyen. E könyvtár a magyar ősnyomtatványok mellett kizárólag oly munkákat tartalmazott, melyek Magyarországban jelentek meg, vagy magyarok által írattak, vagy Magyarországra vonatkoztak. Így elmondhatni, hogy e könyvtár a magyarországi műveltség teljes képét foglalja magában.

Ily szerény kezdetből fejlődött ki az a nevezetes közművelődési intézet, mely most, mielőtt fönnállásának első századát betöltötte volna, a művelt nemzetek múzeumai közt már számot tevő helyet foglal el, az európai tudósok által sem mellőzhető többé, s a nemzetnek méltán büszkesége.

Az akkori nádor, a felejthetetlen József főherczeg, kire az alapító levél a Múzeum védnökségét bízta, mindjárt fölkarolta a nemes alapító gróf szándékát, s fölszólította a megyéket és városokat, a mágnásokat s más nagy urakat, hogy követve gróf Széchenyi példáját, ők is gyarapítsák a könyvtárt és áldozzanak a leendő Múzeum számára olyan műemlékeket, régiségeket, ékszereket, érméket és fegyvereket, melyek vagy Magyarországban találtattak, vagy magyarok által készíttettek, vagy általok külföldön rendeltettek meg, vagy pedig bármily tekintetben magyar vonatkozásúak, mert, nézete szerint, az intézetnek meg kell tartania nemzeti jellegét, melyet az csakugyan meg is tartott.

A nemzet eleget tett a fölhívásnak. Maga az alapító 1807-ben ide ajándékozta magyar éremtárát, később segédkönyvtárúl soproni általános könyvtárát, neje Festetich Juliánna grófnő, az ásványgyűjteményét, herczeg Batthyány szombathelyi régiségeket, Kubinyi Péter pénzt, könyveket és kéziratokat, Marczibányi és mások műemlékeket, fegyvereket, ékszereket, Grassalkovich herczeg pedig hatvani-útczai telkét, melyen most a Szép-útcza palotái állanak, s melyet akkor múzeum építési czélra alkalmatlannak találtak s azért 1813-ban 94.670 váltóforinton (!) elárvereztek, helyébe gróf Batthyány herczegprimástól s kisebb szomszédaitól a mostani, tízezer négyszögölet tevő telket vették meg 26.400 váltóforinton, tehát mostani pénzláb szerint 10.600 forinton, s mely most megérne legalább másfél milliót. Az országgyűlés 1807-ben beczikkelyezte gróf Széchenyi alapítványát s megszavazta neki a nemzet köszönetét; 1812-ben pedig kijelentette, hogy az intézetnek minél nagyobb kiterjedést és nagyszerűséget óhajt adatni. Az 1832/6-ki országgyűlés 125.000 forintot szavazott meg a nemesség szabad adakozásából Jankovich Miklós híres régiség-, könyv- és kézirattárának megvételére és 500.000 forintot a nemzet méltóságához illő múzeumi épület építési költségeinek fedezésére. Így aztán a mostani palota Pollák Mihály építész tervei szerint tizenkét év alatt csakugyan föl is épűlt. Sok ajándék gazdagította ez alatt a népszerű intézetet, melyek közűl Pyrker László patriarcha és egri érsek nagy értékű képtára magaslik ki; mert a Nemzeti Múzeum mindig nagy kedveltségnek örvendett. S ez így van most is folyvást. Még a szerény földmívelő is, ha vidékről vásárra vagy a Szent-István-ünnepre a fővárosba jő, ritkán mulasztja el meglátogatni a Múzeumot, mely ő szerinte valósággal a nemzet palotája, hol minden honpolgár otthon érezheti magát.
A Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi-terme. Cserna Károlytól

Mióta a nemzet és korona egymással kibékűltek, a hazai kormány a Nemzeti Múzeumot, mely a régi nemesség buzgóságának egyik legszebb emléke, kegyeletes figyelmébe vette, s az országgyűlés pártkülönbség nélkűl megszavazza mindig a százezer forintot meghaladó évi segélyt, mely lehetségessé teszi az intézet folytonos fejlesztését. Gyűjteményei most hét külön osztályban őriztetnek, jelesen: a könyvtárban, a régiségosztályban, az állat-, ásvány- és fűvészettárban, a nemzeti képtárban és a néprajzi gyűjteményben.

A könyvtár, mely ma kétszázezer kötetnél többet foglal magában, megtartotta eredeti nemzeti jellegét s első sorban a Hungarikákat gyűjti, minél fogva magyar ősnyomtatványokban a hazai összes könyvtárak közt ez a leggazdagabb. Újabb időkben külön alosztályt tesz benne a hírlapkönyvtár, mely a hazánkban kiadott minden hírlapot és folyóiratot magában foglal. A kézirattár tizenkét oly codexszel dicsekszik, melyek Mátyás király könyvtárából, a világhírű Corvinából származnak s a nagy király egykorú czímerével és jelvényeivel vannak jelölve, tehát kétségen kivűl az ő számára készűltek. Ezek közt csudálhatjuk a híres Attavantes, Francesco del Chierico és Gherardo miniatur remekeit, melyek közűl négyet Abdul-Aziz szultán ajándékozott Felséges Urunknak, midőn ez őt Konstantinápolyban meglátogatta; Ő Felsége pedig a Nemzeti Múzeumnak adta mind a négyet, hogy visszakerűljenek a magyar fővárosba, honnan ez előtt négyszáz évvel kerűltek zsákmányúl Konstantinápolyba. Kettő a modenai herczeg ajándéka, egy a milanói Trivulzi család örököseitől 6.500 frankon vétetett meg. Őriznek sok kéziratot Mikes Kelementől, Vörösmartytól, Kazinczytól, Verseghytől, Petőfitől és számos nagy nevű iróinktól. A régi kézíratok közt egyik legnagyobb becsű a magyar irodalomra nézve a „Halotti Beszéd és Könyörgés" czímű nyelvemlék, melynek hű hasonmását „Magyarország" I. kötetének 72. lapján közöltük.

Különösen érdekes az 1848/9-diki évekből maradt proclamatiók, röpíratok, falragasztványok, magán és hivatalos íratok gazdag gyűjteménye. A levéltárba huszonöt régi nemesi család tette le ősi okíratait, melyeket most tudósaink a belső termekben tanúlmányoznak, míg a könyvtárt a tágas ugyan, de az olvasók nagy számához mérve mégis kicsiny olvasó teremben főleg a tanúló ifjúság használja. A nagy könyvtáron kivűl van még minden múzeumi osztálynak egy-egy külön szakkönyvtára, melyek közt leggazdagabb az érem- és régiségtáré.

Az érem- és régiségtár is tisztán megtartotta nemzeti jellegét s kizárólag oly tárgyakat gyűjt, melyek vagy hazánkban találtattak, vagy itt készűltek, vagy magyarok birtokában voltak, vagy általában valami vonatkozással vannak Magyarországra. Az igazgatóság ezen elvet oly szorosan szem előtt tartja, hogy mióta az Iparművészeti Múzeum megalakúlt, mindazon nagy értékű külföldi műkincseket, melyek Jankovich Miklós gyűjteményéből, vagy más hazafiaknak, mint példáúl báró Révaynak fejedelmi ajándékából a Nemzeti Múzeumba kerűltek, ezen újabb intézetnek adta át örök letéteményekűl. Épen úgy a Múzeum képtárából is, a mint az Eszterházy-képtár megvétele után az Országos Képtár megalakúlt, a Pyrker-féle képtárt s mindazon régi festményeket, melyek 1848-ban a nádori palotából s azóta számos ajándékból a Múzeumba jutottak, örökös letéteménykép az Országos Képtárban helyezte el. Úgy szintén a magyar arczképek s azon szobrászati emlékek gipszlenyomatai, melyek a régiségtár birtokában voltak, egy külön magyar gyűjteményben, a Magyar Történeti Képcsarnokban, csoportosíttattak, mely most a várbazárnak nem eléggé száraz helyiségeiben van kiállítva, de, a mint reméljük, legközelebb illőbb helyre fog szállíttatni.

E szerint a Múzeum s jelesen annak régiségtára a magyarországi műveltségtörténelem legjobb forrásainak egész tárháza, csakhogy a hely szűke nem engedi, hogy a tárgyak mind tanúlságosan állíttathassanak ki. Példáúl a neolith kő- és csonteszközök ezereit ládákban kellett elzárni, csak legkisebb részök rakható ki közszemlére. A réz fegyverek és szerszámok hazánkban nagyobb számban ásattak ki, mint bárhol másutt Európában; legfölebb Cyprus szigete vetélkedhetik velünk; ugyanazért a Múzeumnak négyszáz nagyobb tárgyat meghaladó rézkori gyűjteménye a maga nemében páratlan, s ebben különösen föltűnő négy nehéz kétélű csákány, minő sehol külföldön nem fordúl elő. Bronz-kori emlékeink régóta magukra vonták az ősrégészet művelőinek bámúlatát. Midőn Hildebrand, a svéd állami régész (Rijs antiquar), a Magyar Nemzeti Múzeumot húsz évvel ez előtt tanúlmányozta, jelentésében igy kiáltott föl: „Az az ország, mely a Kárpátoktól délre terjed el, úgy tűnik föl előttem, mint a régészeti csodák országa, oly nagy és meglepő benne a formák gazdagsága, s oly fontosak azon eredmények, melyeket itt találtam, midőn Európa praehistoricus műveltségének történelmét tanúlmányoztam!" - Az ősrégészet kutatói megegyeznek abban, hogy a magyarországi bronz-kori formák, melyeket Múzeumunkban találunk, egyszerűbbek és eredetiebbek, mint a nyugati országokéi, s hogy ezek tőlünk származtak éjszakra. A vas-kor kezdetéből meglepők az aranykincsek, a bronz-sallangok és lószerszámok. Így Tischler Ottó, a híres königsbergi ősrégész, zománczczal díszített bronz kantárszárainkat páratlanoknak mondja Európa minden gyűjteményeiben. A Szárazdon (Tolnamegyében) talált arany nyakláncz trébelt gyöngyei pedig a kelták barbár műiparának netovábbjai.

A római emlékek hazánkban nem tűnnek föl szépségök által.

A rómaiak a Krisztus születése körűli időkben foglalták el a Dunán túli részeket, a hol a kelta galaták törzseit találták, melyek megtanúlták ugyan a hódító legiók és tisztviselők nyelvét, kikkel folyvást érintkeztek, a római műveltség sem maradt rájuk hatás nélkűl, de a classicus műérzést nem sajátították el, stíljok tehát emlékeiken durva; római galátának nevezhetnők. Ez az ékszereken, példáúl a pátkai ezüst fibulán elég tetszetős, de a sírládákon a kő domborműveken, melyeknek egy része a Múzeum udvarán, egy másik része hely szűke miatt az oszlopcsarnok alatti kőtárban állíttatott föl, mindenütt meglátszik az iskolázatlan művészet. Utánozták ugyan az akkor tájban Rómában divatos compositiókat, s a mint mostan is megtörténik, hogy valamely vidéki vendéglőben Rafael Madonna della Seggiola rosz rézmetszetét látjuk a falon, épen úgy nem csudálkozhatunk, ha Pannoniában találkozunk Timomachus híres Medeájával, vagy a római sarkophagok Orestes csoportjaival s Marsyas büntetése gyarló durva utánzataival. A síremlékek fölíratában is utánozták a főváros mintáit. Titus Aelius Justus gyarló verseléssel és latinsággal, de mély érzéssel síratja el hű nejének, Aelia Sabinának halálát, magasztalja erényeit, műveltségét és szép énekét. - T. Domninus sírládát készíttet magának még éltében, de később két fiát is ugyanabba temeti; az egyik tizenhét éves korában halt meg, a másikat, ki kereskedő volt, mint elbeszéli, a határszéli barbárok ölték meg. Aelius Victorinus pedig, ki duplicarius volt, vagyis vitézségeért kétszeres lóabrak-részt kapott, naivúl oda véseti magát síremlékére, a mint két lovat vezet kantárszáron. A fölíratos és domborműves kőemlékeknek száma Múzeumunkban nagyobb, mint bármely gyűjteményben az Alpeseken innen; de mind helybeli kőfaragók munkája, kiknél hiába keresnők a classicus ízlést.

Az előkelőbb római hivatalnokok azonban Olaszországból is hozattak be eredeti műemlékeket, a melyek közt kitűnik a nagypolgárdi ezüst tripos, valószínűleg valamely templom dísze, és a Komárommegyében lelt kocsi bacchicus szobrászati díszítése, mely a Hadrian idejebeli római műiparnak igazán szép példánya.
A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából: fegyverek, az egyedi bronz korsó, a szegzárdi sírlelet és a polgárdi tripos. Cserna Károlytól

A Múzeum régiségtárának legnagyobb büszkesége azonban a népvándorlási emlékek gyűjteménye. Azon germán népek, melyek a nyugati római császárságot megdöntötték, s a keletit megfélemlítették, a második és harmadik században Krisztus után a Fekete tenger partjain, a Duna bal partján, a Neszter és Dnieper átmetszette térségeken tanyáztak s ott érintkeztek a pontusi régi görök koloniákkal, különösen Pantikapaeonnal, mely a római uralom alatt is megőrizte a régi magas görög műveltség hagyományait. E népek közűl a vizigóthok foglalták el a nyugati síkságot; ő megettök tanyáztak az osztrogóthok, legközelébb a tengerhez a gepidák. Midőn az Ázsiából betóduló turktatár hun nép mindinkább közeledett hozzájok, a vizigóthok tovább vándoroltak előlök nyugat felé; gyakran betörtek a római provinciákba, jelesen Daciába, s még tovább is, úgy, hogy Aurelianus császár végre 270-ben kivonta Daciából a római legiókat s a városi lakókat, minthogy már a vizigóthok bírták a vidéket. Így lettek ezek egy egész századon keresztűl a mai Erdély és Románia nagy részének uraivá; de a hunok hatalmas fejedelmei előbbre-előbbre hatoltak mindig, az osztrogóthok és gepidák pedig megadták magukat nekik; elismerték a hunok felsőbbségét s hozzájok csatlakoztak. Midőn tehát Balamér Erdélyt fenyegette, a vizigóthok elásták kincseiket a földbe, kivándoroltak s a római császártól kértek földet a Duna jobb partján. Ezen elásott, drágakővel díszített arany kincseknek egy csekély része napjainkban fölfedeztetvén, most a Nemzeti Múzeum gyűjteményeit gazdagítja, mint a germán népek műiparának legrégibb maradványa, melyhez hasonlókat csak a bukaresti és az orosz múzeumokban láthatunk, hová a krimeai ásatásokból kerűltek s bizonyítják, hogy ezen sajátságos műipar eredetileg mégsem germán, hanem a hellén műveltség eredménye. A szilágysomlyói kincslelet képviseli Múzeumunkban a vízigóthok műízlését.

Attila hadjárataiban az ötödik században az osztrogóthok képezték az előhadat, a nagy uralkodó halála után, midőn a germán népek föllázadtak a hun uralom ellen s ezt megtörték, az osztrogóthokat, Jordanes szerint, a Fertő és Balaton vidékén találjuk a Dunától le egész a Száváig, a gepidák pedig Erdélyt tekintették örökségüknek. Mind a két nép elismerte a római császárok felsőbbségét, de gazdag újévi ajándékot követelt tőlük, ez pedig voltakép nem volt egyéb rendes adónál, melyet a büszke római és byzanczi császárok a barbároknak ily alakban fizettek. Az osztrogóthok nem sokára Olaszországba vándoroltak ki s ott alapították Theodorik (a magyar hősmonda halhatatlan Detréje) alatt az osztrogóth királyságot; de az alatt, hogy nálunk a Dunán-túli részekben tanyáztak, itt hagyták halottaikat, melyeknek egy részét Keszthely vidékén Lipp Vilmos ásta föl, s a velük együtt lelt gazdag sírmellékleteket a Nemzeti Múzeumba szolgáltatta be. Ezekből és az ország délnyugati részében fölásott sírmezők kincseiből látjuk az osztrogóthok műveltségét, mely Tirolon keresztűl felső Olaszországba is átterjed.

Az osztrogóthok távoztával a gepidák terjesztették ki hatalmukat nyugat felé mind addig, míg az avarokkal szövetkezett longobardok le nem győzték őket. Az ő sírjaikból származó kincsek ugyanazon műstilról tanúskodnak, melyet I. Childerik frank királynak Tournayban fölfedezett nagyszerű arany sírmellékleteiből ismerünk. Ez az ötödik század végével minden germán népek ékszereinél divatozó műstil, melyet a Nemzeti Múzeumban főleg a bakodi kincs képvisel. Az avarok idejéből is mutathatunk föl temetői kincseket, melyek, Justinianus, Phokas és a szakállas Constantin Pogonatus érmei után itélve, a hatodik és hetedik századból származnak. Egy ezüsttel berakott vas kard, melynek hasonmását Norvégiában találták, s melyet oda úgy, mint hozzánk is, valószínűleg a Rajna vidékéről vittek be, jellemzi a nyolczadik századot; a kilenczediket nehány szláv halánték-gyűrű, a tizediket pedig, a magyar vezérek korát, különösen a bene-pusztai, teremiai, verébi, pilinyi, galgóczi és szolyvai sírleletek, melyek mind a Nemzeti Múzeumban vannak kiállítva.

Így Múzeumunk termeiben az egész népvándorlási kort tanúlmányozhatjuk saját emlékeiből, a harmadik századtól szakadatlanúl Szent Istvánig, - századról századra úgy, a mint egyetlen más európai Múzeumban sem.

Árpádházbeli királyaink idejéből, mely az építészetnek köríves vagyis román stiljével esik össze, legnevezetesebb emlékünk Constantinus Monomachos (1042-1057) byzanczi császár rekesz-zománczos arany koronájának kilencz részlete, különösen a császárnak, nejének és sógorasszonyának alakjai császári díszöltözetben, melyeket Nyitra-Ivánkán szántottak ki a földből. A történelem hallgat arról, miként kerűltek ezen XI. századbeli kincsek hazánkba; a műértő reá ismer azon technikára, mely a Szent István koronájának azt a részét díszíti, melyet Constantinus utódja, Dukas Mihály, I. Gejza királynak ajándékozott. Érdekesek még III. Béla királynak s Antiochiai Ágnes királynénak a székes-fejérvári bazilika romjaiból kiásott sírmellékletei: ezüst halotti koronájuk, a királyi pálcza, a mellkereszt, a kard, a sarkantyúk és az arany gyűrűk; az egyik antik, a másik arab fölíratú homlokdrágakővel. A harmadik koronát a Margitsziget legnagyobb zárdájának romjai közt, a fő oltár előtt, úgy nevezett evangyéliom-oldalán találták, abban a sírban, hová csak a legelőbbkelő személyt temették; ez tehát valószínűleg Szent Margité volt. Nagy számmal vannak még a régiségtárban füstölők, kézmelegítők, díszes gyertyatartók, aquamanilék, limogesi és kölni zománczos edények és különösen a feszületek, melyeken az Idvezitőnek két lába egymás mellett két szeggel van a keresztfához erősítve, mi annak a jele, hogy ezek a XIV. század kezdete előtt készűltek, mert csak akkor kezdték festészeti szempontból a fölfeszítettnek egyik lábát a másik fölé illeszteni, s a két lábat ugyanazon egy szeggel keresztűlfúrva ábrázolni. Bock, a tudós aacheni kanonok, már harmincz évvel ez előtt, midőn a Múzeum egyházi kincsei egy részének leírását közzétette, csodálkozott a román stil kis-művészeti emlékeinek (Denkmäler der Kleinkunst) itteni sokaságán. Ezek nem valami tetszetősek ugyan, s épen azért a múlt századokban nem részesűltek elég figyelemben, minélfogva a múzeumokban csak ritkán találhatók. Nevezetes még Múzeumunkban ezen korból a keresztes háborúkban használt kardok sokasága.

A csúcsíves építészet kora összeesik nálunk az Anjou-házi királyok és Zsigmond király uralkodásával. Ezen kornak műiparát és művészetét csak kevés emlék képviseli a Múzeumban; de a renaissance művészetét, vagyis Mátyás király korát, a két Jagellonida királyét, az első Habsburgokét s az erdélyi fejedelmekét, az ellenreformátióig s a jezsuiták döntő irányadásáig, vagyis a XV. század közepétől a XVII. századnak a kezdetéig, gyönyörű ékszereken, világi csészéken, poharakon, kannákon s egyházi kelyheken és úrmutatókon tanúlmányozhatjuk Múzeumunkban. Látjuk, hogy egy részről a német, más részről az olasz művészet találkozik hazánkban, s a keleti, a töröknél divó műformák hatása alatt Brassóban, Szebenben, Nagy-Váradon, Lőcsén ötvöseinknél egy külön magyar stil fejlődik ki, melyet a magyar viselet lánczaiból, násfáiból, öveiből, karpereczeiből ismerünk. Nevezetes különösen a sodronyzománcz és az ezzel járó, hibásan erdélyi zománcznak elnevezett zománcztechnika, mely hazánk sajátossága, s csak ritka példányokban található külföldi gyűjteményekben. Nagy uraink ezen időben sok ékszert hozattak külföldről. Pompásak különösen a nagyszámú násfák, karpereczek, nyaklánczok és fülönfüggők, minők külföldön inkább csak fejedelmi kincstárakban találhatók, mintsem műgyűjteményekben. A külföldről behozott asztali készletek közt különös figyelmet érdemel egy ezüst kancsó a tékozló fiú történetének művészileg trébelt négy domborművű csoportozatával, mely aligha nem Hans Sebald Béhaim nagyhírű norimbergai rézmetsző műve; továbbá a norimbergai ötvös czéh egyik trébelt remeklő kancsója, minőt az aranymíves legényeknek mesteri remeklésök alkalmával kellett készíteniök; a nagy-váradi két egyházi kanna Vitéz János idejéből, mely valószínűleg itt készűlt, s a húsz szerecsendió serleg, minőket Afrika körűlhajózása és az indiai út fölfedezése után az európai nagy urak már az újság tekintetéből is megkedveltek s a legkitűnőbb ötvösök által művészileg érczbe foglalva asztalok díszéűl használtak. Egyéb asztali készlet is: a kanalak, kések és villák, melyek csak ebben a korban jöttek divatba, - mert még Mátyás király is, mint mindenki, újjaival vette ki a húst a tálból, - művészi ízléssel készűltek, a mint azt a Múzeumban láthatjuk, hol úgy a kardoknak, sarkantyúknak, zabláknak, kengyelvasaknak, mint a lőfegyvereknek történelmét ügyesen elrendezett, de a hely szűke miatt nem elég jól fölállított sorozatok magyarázzák. Rendkivűl értékes három, domborművekkel ékesített elefántcsont nyereg a XV. századból, minőt egész Európában csak tizenötöt ismerünk.

Az ellenreformatió korában, a XVII. század második felében, a jezsuita stil, a paróka, a czikornya, a kagyló-ornamentika, az egyenes vonal kerűlése csaknem egész Európában uralkodott a művészetben. Kivételt főleg Hollandia tesz naturalistikus protestans műstiljével, és Erdély, hol sem a protestanismus, sem a török szomszédság hatása nem engedte, hogy a barokk stil mesterkéltségét megkedveljék. Egyik erdélyi fejedelmünk sem viselt parókát, midőn minden német herczeg utánozta XIV. Lajost és I. Lipótot, s a Múzeumunkban fölállított ezen időbeli ékszerek, díszlánczok, férfi- és női övek, boglárok és hajtűk kedvezőleg különböznek tisztább, józan, magyaros stiljük által az akkori német és franczia ötvösök túlzó dagályos ízlésétől; csak az erdélyi szász nők ruhakapcsainak évtizedről évtizedre szaporodó csiga-díszén látszik a barokk stil hatása; Sebastian Hann, a szászok leghíresebb aranymívese sem tudja magát kivonni trébelt remek kancsójával a nyugati divat alól; technikája bámúlatos, de ízlése czikornyás és mesterkélt; compositióit német rézmetszetekből kölcsönzi. Érdekes még a Múzeum kincstárában a délszláv, bosnyák, dalmata és szerb ékszerek gyűjteménye.
Magyar ötvös-munkák a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában. Cserna Károlytól

A kegyeletes emlékek főleg a jelen századból valók. Ilyenek: Mária Antoinette hárfája, a szabadságharcz zászlói, Miksa mexikói császárnak, István nádornak, Liszt Ferencznek s más, részint meghalt, részint még elő nagyjainknak emlékei, ezüst és arany serlegei, koszorúi és ékszerei, melyek mindig érdeklik a látogató közönséget.

Az éremgyűjteményből a magyar emlékérmeknek lehető legteljesebb sorát, a többieknek csak szemelvényét állították ki. Az érmek nagy tömege el van zárva, s csak azoknak mutatják meg, kik ezen szakmával foglalkoznak. Természetes, hogy a magyar pénzek gyűjteménye Szent Istvántól fogva a mai napig a leggazdagabb.

Az állattár, mely a rovargyűjtemény ritka gazdagságával a szaktudósok különös figyelmét mindig magára vonta, az 1891-ki ornithologiai kongresszus alkalmával rendezett kiállítás óta a madarak biologiai összeállítása tekintetében mintáúl szolgálhat a múzeumoknak. Eddigelé egy múzeumban sem volt a madaraknak ily élethű kitömése és művészi csoportosítása nagyobb mértékben alkalmazva. Itt a tórészletben látjuk, a mint a vízi szárnyasok fiókjaikkal úszkálnak, nyújtózkodnak, a fészek felett lebegnek; a tojó pelyhes fiai mellett figyelő állást foglal, míg a gunár élelem után néz, s mások a nádas sűrűjében bújkálnak. A mocsárrészlet, a mocsár gázló világának miniatur képe, melyen itt-ott hol a víztűkör csillámlik ki, hol az iszapos ingovány, a zsámbékos terület, a sás és káka, a buzogányos gyékény s a nádsűrűséggel körűlvett rekettyefűz látszik. Vígan enyelegnek a bibiczek pelyhes fiaikkal a futó zsombék közt, a küzdő szalonkák, melyeknek minden egyes példánya más-más színű, a tiszta fehértől a legsötétebb színekig. Látjuk a kócsagokat, gémeket, darvakat természetes állásban és mozdúlatokban; a fűzfának víz felé hajló vékony ágán jégmadarak ülnek; lent az elterűlő iszapos nádas részen az ibiszek tanyáznak s rakják fészküket. Külön csoportokban látjuk a barkós czinegéket, a kékbegyeket, a függő czinegéket, hol a tojó a zacskószerű fészket a nádasban levő fűzek vagy nyárfák legvékonyabb ághegyeire építé, s míg a tojó az egyik fészekben költi tojásait, a hím a másik függő fészek tetejéről énekével mulattatja. Nagyszerűek a különféle sasok, hol veszekedve, hol fészkeikben zsákmányukat emésztve; a füles baglyok a faodúban, a túzok fiaival együtt búzaszemet keresve; továbbá az a gyűjtemény, melyben a madaraknak színbeli különféleségét tanulmányozhatjuk; ott látható végűl a fehér holló, varjú, csóka, fecske és veréb, úgy szintén a fekete veréb és héja, a vörhenyes fogoly és csóka. Minden szemlélő meggyőződik, hogy csak az ily fölállítás teszi a gyűjteményeket hasznosakká és tanúlságosakká.

Az ásványtár szintén egyik kiváló része a Nemzeti Múzeumnak. A herczeg Lobkovitz és herczeg Eszterházy híres gyűjteményeinek megvétele által és Semsey Andor fejedelmi bőkezűségéből, a ki tíz év alatt közel kétszázezer forintot áldozott az ásványtár folytonos gyarapítására, ez most annyira meggazdagodott, hogy midőn Európa ásványtárairól van szó, a budapestit a harmadik vagy negyedik helyen kell említeni. Mintaszerű úgy ízlésben, mint czélirányosságban a példányok oly fölállítása, hogy egy darab se legyen magasabban, mint úgy, hogy a kéz elérhesse s a szem az alatta levő felírást olvashassa, s e mellett a szekrények üvegeinek tükrözése se zavarja a szemlélőt.

Az ásványtár földtani része két termet tölt be, az egyikben a harmad- és negyedkori állatok maradványait látjuk. Ez a maga nemében egyetlen nagyszerű gyűjtemény, mert a benne levő tárgyak mind hazai leletek. Itt látjuk a mastodonok, dinotheriumok, acerotheriumok, tapirok csontjait és fogait, fogalmat adnak ezek azon kornak faunájáról, melyben ember még nem volt, melyet tehát életben emberi szem nem látott soha. Itt vannak továbbá azon negyedkori óriási állatok csontvázai, melyek hazánk területén éltek: a mammutok, ősbikák, szarvorrúak, ős-szarvasok, barlangi medvék, oroszlánok és híénák számos példányai, csaknem kivétel nélkűl magyarországi lelhelyekről. A második nagy teremben a rendszeres földtani gyűjteményt a különböző képletek szerint látjuk fölállítva. A képleteken (formátiókon) belől a példányok földrajzi sorban az állat- és növénytani rendszerek szerint rendeztettek be. Kiemeljük a magyarországi harmadkori képletet, a csehországi kréta-képletet, a Monte Balcóból kerűlt gyönyörű halakat, az opálban levő békát, az Erdő-Bényéről, a csehországi Bilinből és Eubőából való fossilflórát.

Az ásványok közt, melyek a többi teremeket töltik be, kitűnők (hogy csak a szemre legszebbeket említsük), a hazai bányákból kerűlt termésarany példányok, melyeknek jegeczedése a legváltozatosabb alakokban gyönyörködteti a szemlélőt; a kongsbergi termés ezüst; azon ezüst példány, melyet Cortez Mexikóból mutatványúl küldött V. Károly császárnak; az anyakőben levő gyémántok Braziliából és a Fokföldről; az antimonitok gyönyörű magyar példányai s a még szebb japániak; a vasérczek Gömörmegyéből, melyeknek némelyike oly fínom, mint a csipke; a selmeczi amethystek, a vörösvágási opálok, a pérúi smaragdok, a topázok, zafirok, rubintok oly alakban, a mint a természetben találtatnak. Itt láthatjuk csiszolt állapotban a féldrágaköveket, a jaspiszok, ágátok, amazonkövek, lapis lazulik, és a mokkakövek színpompáját. Különösen becses a meteorkövek és meteorvasak rendkivűl gazdag nagyszerű gyűjteménye.

A fűvészeti tár, melynek alapját Kitaibel és dr. Sadler herbáriumai, továbbá Hazslinszky és Lojka kryptogam-gyűjteményei teszik, eddig nem állt a múzeum többi osztályainak magaslatán. Most azonban Haynald Lajos kalocsai bibornokérsek növénytani hagyatékával egyszerre annyira meggazdagodott, hogy Európa nagy növénygyűjteményeivel bátran versenyezhet. Ismeretes, hogy az elhúnyt tudós egyházfejedelem különösen kedvelt herbáriumát gyarapítani soha meg nem szűnt, és semmi alkalmat el nem szalasztott, hogy azt nagybecsű gyűjteményekkel egészítse ki. Ehhez természetesen hozzá járúl még gyönyörű szakkönyvtára, melyben mindazon ritka nagybecsű, fényes kiállítású munkákat megtaláljuk, melyeket máshol, mint a világhírű múzeumok könyvtáraiban, ily teljességben alig láthatunk.

Azóta, hogy növénytárunk is ennyire növekedett, csakugyan elmondhatjuk az egész Nemzeti Múzeumról, mit De Linas „Histoire du travail" czímű művében a régiségtáráról mond: „A budapesti múzeum az európai fővárosokban fölállított legnagyobb gyűjteményeknek magaslatán áll".

A Múzeum képtára az újabbkori festők műveit foglalja magában; a jelesebb magyar festőművészek a lehetőségig teljesen vannak képviselve termeiben; ezekről alább a „Festészet és szobrászat" czímű fejezet szól részletesebben. A magyar képek mellett itt őriztetnek még azon külföldi jelenkori képek is, melyeket a magyar képzőművészeti társúlat évenkénti kiállitásain bemutatott művek közűl képtárunk részére időről időre megszerzünk. Láthatók itt hírneves német, franczia, norvég, belga, olasz festők művei.

Az Országos Képtár eredetileg szintén a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozott, később azonban az Akadémia palotájába helyeztetett el. Pyrker László egri érsek, a maga idejében híres német költő, midőn több évig a velenczei patriarchai méltóságot viselte, értékes velenczei képeket gyűjtött s azokat később a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Gyarapították e gyűjteményt egyes pártfogók is; majd 1848-ban hozzá kerültek még az uralkodóház tulajdonából is azok a képek, melyek a Belvederben helyet nem találtak s előbb a pozsonyi királyi várnak, utóbb a budai királyi helytartóság termeinek falát díszítették. Az Országos Képtár azonban csak akkor nyert nagyobb fontosságot, mikor az ország Esterházy herczeg képtárát, kézirajz- és rézmetszet-gyűjteményével együtt 1,300.000 forinton megvette. Ez a híres képtár, mely a herczegnek Bécsben a Mariahilfen díszkerttel környezett palotájában volt fölállítva, két emberöltő óta a bécsi magángyűjtemények közt, ha a képek számára nézve nem is, de műértékére nézve az első helyet foglalta el. Midőn a herczeg a kertet és palotát a hatvanas évek elején Bécs városának eladta, a képeket lehozatta Budapestre, hol az Akadémia épen akkor épülő palotájában a második és harmadik emeletet úgy rendezte be, hogy e gyönyörű gyűjtemény ott illően elhelyeztethessék abban a reményben, hogy az előbb-utóbb az ország birtokába kerűl s ezentúl a főváros egyik legnagyobb diszéűl fog szolgálni. Erre azonban Magyarország pénzügyeinek akkori ziláltsága mellett alig volt kilátás, s 1870-ben egy nemzetközi vállalkozó társaság alakúlt, hogy e képtárt megvegye s darabonként értékesítse. A londoni National Galery azonnal Budapestre küldte igazgatóját, hogy azokat a képeket, melyeknek megszerzését műtörténelmi tekintetben szükségesnek tartaná, válogassa ki. Mündler Ottó, a hírneves műértő s egy időben a Louvre egyik becsűse, Boxall, a londoni képtár igazgatója, továbbá Van Haanen bécsi festőművész, egyenként megvizsgálták a képeket, és egymástól függeltenűl a gyűjteményt körűlbelűl három millió frankra becsűlték. Ez egybehangzó becslések alapján a magyar kormány és az országgyűlés 1871-ben megvette e nevezetes műkincseket s ezekhez hozzá csatolták a Magyar Nemzeti Múzeum régi képeit. Így alakúlt meg az Országos Képtár, melyet azóta még Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök régi képeinek egy érdekes sorozatával gazdagított, s mely az évi dotáczióból, habár csekély mértékben, mégis folyvást szaporodik.

Az Országos Képtár nem vetélkedhetik ugyan az európai nagy fővárosok képtáraival, de a másodrendű képtárak közt előkelő helyet foglal el, s műtörténelmi tekintetben nagyobb nevezetességű, mint bármely provincziális képtár Német- vagy Francziaországban. A régi umbriai és toskánai iskolákat képviselő sorozatok nagyon hiányosak ugyan, de azért nehány fontosabb kép előkelő művészekkel ismerteti meg a nézőt. Így a perugiai Bernardino Betti-il Pintoricchiótól, s a forli-i Marco Palmezzanótól látunk nagy gonddal festett Madonnákat, Rafael Santitól pedig itt van a világszerte ismeretes „Madonna Jézussal és Szent Jánossal", melynek érdekességét befejezetlen volta csak fokozza, minthogy így észlelhetjük rajta a mesternek képei alkotása közben való eljárását. A firenzei mestereknek az Országos Képtárban őrzött művei közűl az első hely Ridolfo Ghirlandajónak „Jézus imádását" ábrázoló képét illeti meg. Jobban megismerhetjük az Országos Képtárban a lombardiai festést. A régibb korszakról Ambrogio Borgognone „Krisztus siratása" ad fogalmat. Tanítványának Bernardino Luininak gyönyörű Madonnái a gyűjtemény legszebb gyöngyei közé sorolhatók, de még sokkal nagyobb művészi becsű ezeknél Bernardino de' Contitól „Mária a gyermek Jézussal", melyet épen úgy, mint e festőnek egyéb képeit, példáúl a „Madonna Littá"-t Pétervárott, s a „Belle Ferronière"-t Párisban, sokáig Leonardo da Vincinek tulajdonították. Végre a lombardiai művészek egyik legnagyobbjától, Rafael vetélytársától, Sodomától is van a képtárban egy bájos „Szent család". A szoros értelemben vett velenczei festés sorozata rendkivűl gazdag. A muranói festőműhelyt egy érdekes Madonna képviseli, mely méltán tulajdonítható magának Antonio Vivarininek. A Belliniek korszakát Gentile remeke: Caterina Cornarónak, Cyprus királynéjának arczképe, és Basaiti „Szent Katalin"-ja jellemzik. A velenczei festés fénykorából látunk egy arczképet Giorgionétől, mely egyenrangú Firenzében őrzött „Maltai lovag"-jával, egy leány arczképet Palma Vecchiótól, egy gyönyörű férfi arczképet Lorenzo Lottótól, Tintorettótól a „Házasságtörő nő"-t s nehány arczképet. Végre a hanyatlás korszakabeli képek közűl kiválnak Tiepolo, Bernardino Bellotto és Guardi kitűnő művei. A velenczei festés mellékágait jól képviselik Crivelli, Previtali, Girolamo da' Libri és Paolo Caliari festései. A nevezetes ferrara-bolognai iskolát is jól megismerhetjük az Országos Képtárban. Régibb szakából valók hazánkfiának Pannoniai Mihálynak „Cerese" és Filippo Mazzuola „Szent Kristóf"-ja. A felvirágzás korszakát ismertetik Francesco Franciának és tanítványainak művei: Correggio „Madonná"-ja ez iskola leglángeszűbb festőjéről nyújt fogalmat, míg Dosso és Garofalo irányát szintén tanúlmányozhatjuk nehány képen. A Carracciak és követőik törekvéseit számos kép ismerteti, bár ezek közűl egy sem tartozik alkotóik kiváló művei közé. A nápolyi iskolát végre főleg Ribera kitűnő festései mutatják be méltó módon.

Spanyolország festészete, hazáján kivűl, ritka helyütt tanúlmányozható alaposabban, mint az Országos Képtárban. A XVI. századi Vincente Yuanestől fogva a XIX. században elhalt Goyáig az iberiai félsziget művészeinek hosszú sorozatával ismerkedünk itt meg; és ha a legnagyobb, Velasquez hiányzik belőle, kárpótlás ezért az, hogy vetélytársát, Murillót, hat művében csodálhatjuk, és hogy Nicolas de Villaciis „Szent Rózá"-ja, a spanyol festés e remeke, egy, a pyrenaei hegyeken inneni képtárakban teljesen ismeretlen nagy művésznek a működését teszi szemlélhetővé.

A franczia festők alkotásai közűl a közönség bámúlatát méltán felkelti Claude Lorrainnek a kiváló tájképfestőnek egyik remeke.
Az Országos Képtár XXI. terme: Németalföldi képek. Kimnach Lászlótól

A németalföldi művészet első korszakából való képek közűl Hans Memlingnek „Kálváriá"-ja válik ki, mely méltán sorakozik a mesternek Brugesben levő remekeihez. A XVI. századiak közt Colyn Van Nieucasteel gyönyörű arczképei vonják magukra a néző figyelmét, ép úgy, mint Antonis Moor remekei: II. Fülöp és Tudor Mária arczképei. A XVII. századi nagy föllendűlés korát Rubens, Van Dyck és Jordaens művein kivűl a Bruegheleknek, Tenierseknek és társainak számos munkája ismerteti, melyek közt az első helyet Gonzales Cocques képe foglalja el: a „Van Eyck család", mely már alkotása idején is híres festés volt.

A hollandi mesterek műveinek gazdag sorozata ép oly tanúlságos, mint élvezetes; ez az Országos Képtár fő büszkesége. Városról-városra látjuk itt a hollandi helyi iskolák remekeit mintaszerűen elrendezve és fölállítva, köztük néhány oly festőművész munkáját, kinek nevét eddig csak oklevelekből, nem pedig műveikből ismertük. Az amsterdami festők közűl kiválnak Nikolaes Elias, Thomas de Keyzer kitűnő arczképekkel, Rembrandt „József álmá"-val és „Filosofus"-ával, Hondekoeter és Weenix állatképeikkel, Aart van der Neer tájképeivel, Willem van de Velde tengeri tájképével. A haagai festők képei közűl Abraham van Beyerenéi érdemelnek kiváló figyelmet. A haarlemi festők nevezetes csoportjából Frans Halsnak és fiának, az Ostade testvéreknek, a Ruysdael család tagjainak, Wouwermansnak és Berghemnek alkotásaiban gyönyörködhetünk. A delfti képek közt látjuk a képtár egyik legbecsesebb remekét, egy fiatal leányt ábrázoló képet Jan Vermeer van Delftől; a leydeni mesterek művei közt a nagy satyrafestőnek, Jan Steennek egyik legkiválóbb alkotását, a dortrechti festők művei közt pedig Aalbert Cuyp bámulatos tájképeit. Az utrechti művészcsoportot végre a Both testvérek, Moreelse és Poelenburg művei képviselik.

A német festés különböző irányai szintén jól megismerhetők az Országos Képtárban. A kölni iskolát nehány jó példányban tanúlmányozhatjuk. A nürnbergi iskolát Dürernek egy remek arczképe ismerteti; Lucas Kranach sajátszerű művészetét gazdag sorozat képviseli, melyből kiválik a Szent Katalint ábrázoló képe, a legbájosabbak egyike, melyet valaha festett; a későbbi kort a Roos család, Dietericy, Rafael Mengs és Angelika Kaufmann képein tanúlmányozhatjuk.

Végre a kontinens képtáraiban alig képviselt angol festésnek is két szép alkotását őrzi az Országos Képtár, egy arczképet Reynoldstól és egy állatképet Morlandtól.

A hely szűke nem engedi a kézirajz- s a gazdag réz- és fametszet, továbbá a karcz-gyűjtemény kiállítását; a magyar arczképek nevezetes gyűjteménye rézmetszetekben és kőnyomatokban több száz kötetben pontosan van lajstromozva s betűrend szerint rendezve, művészeink gyakran használják.

A Történelmi Képcsarnok nem annyira művészeti, mint történelmi tekintetben méltó a figyelemre. Eddig a budai várbazárnak képgyűjtemény számára kevéssé alkalmas helyiségeiben volt fölállítva, most a Városliget csinos műkiállitású épületében helyezik el, hová a templomokból lemintázott középkori és renaissance síremlékek gipsz másolatait is el fogják helyezni.

A Történelmi Képcsarnok helyére a néprajzi gyűjteményt helyezik át a várbazárba. E gyűjtemény eddigelé csak kezdetleges; de már is nevezetesek benne a Reguly és Pápay által Szibériában szerzett ural-altáji törzsek fegyverei, szerszámai, öltözékei; a Vikár Béla által gyűjtött finn néprajzi tárgyak; a kelet-ázsiai gyűjtemény, különösen a borneói és sziámi tárgyak, melyeket Xántus János hozott a föld körűl tett útazásából; továbbá a mexikói és közép-amerikai emlékek, főleg pedig a fegyverek és ékszerek, melyeket gróf Teleki Samu Afrika ismeretlen belsejéből a Kilimandsaro hegység körűli kutatásai alkalmával szerzett és a Múzeumnak ajándékozott. Itt van továbbá kezdete azon gyűjteménynek, melyben hazánk minden különböző nemzetiségi lakóinak sajátos öltözéke és ékszerei, eszközei és szerszámai, hangszerei és fegyverei, a házi ipar különféle készítményei, az agyagedények s a kötés, fonás, hímzés, csipkeverés és szövés termékei a magyarországi népségek életének képét állítják előnkbe, megmentvén a megmenthetőket, míg a gyáripar és a terjedő művelődés a most oly jellemző külön sajátságokat el nem mossák.

Az iparművészetek terén az 50-es években Európaszerte megindúlt mozgalom elől Magyarország sem zárkózott el. A mint a nyugati országokban egymásután keletkeztek az iparművészeti múzeumok, az 1868-ik évi párisi világtárlat után Magyarországon is élénken kezdtek foglalkozni egy hasonló intézmény tervével. A képzőművészeti társúlat és az ipar-egyesűlet arra vállalkoztak, hogy a tervet magánadakozás útján valósítják meg és e czélból egy százas bizottságot alkottak. Az Iparművészeti Múzeum első alapját azonban az országgyűlés 1872-ben veté meg azzal az 50.000 frttal, melyet az 1873-ik évi bécsi világtárlat alkalmából eszközlendő vásárlásra megszavazott. Az ekként keletkezett gyűjtemény kiválóan kelet-ázsiai porczellán és bronz tárgyakból, továbbá magyar házi ipari szövetekből és viseletekből, meg XVII. és XVIII. századbeli magyar hímzésekből állott és 1874-ben ideiglenesen a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőcsarnokában, majd 1877-ben a Képzőművészeti Társúlat Andrássy-úti palotájában nyert helyet. A költözködéssel kapcsolatban az állam átvette a százas bizottságtól az új intézményt és tetemesen gyarapítá a Magyar Nemzeti Múzeum által örök letéteményűl átengedett tárgyakkal. E letétemény XVII. és XVIII. századbeli magyar ón-mázos edényekből, olasz majolikákból, európai régi porczellánból, üvegből, egyiptomi és olasz bronz tárgyakból, XV. és XVI. századbeli egyházi hímzett bársony öltönyökből állott. Azóta részint az állami javadalomból eszközölt szerzemények, részint nagylelkű adományok következetesen gazdagították a múzeumot. Különösen említésre méltó a keramikai gyűjtemény, mely a középkori kályha fiókoktól kezdve mindent, kivált pedig a holicsi és egyéb gyárak XVII. és XVIII. századbeli termékeit egybefoglalva a magyar keramika történetének teljes képét nyújtja. Jelentékenyen gyarapodott az egyházi öltönyök gyűjteménye is, mely gazdagság tekintetében a legelsők közé tartozik. Becses kincsei a múzeumnak továbbá a magyar hímzések és az Erdélyben gyűjtött keleti szőnyegek, a mely utóbbiak között vannak olyanok is, a milyenekkel más európai gyűjtemény alig dicsekedhetik. A múzeummal kapcsolatos galvanoplasztikai intézet eddig 250 magyarországi ötvösmű másolatát készíté el, melyeket a külföldi hasonló intézetek is megszereztek. E még fiatal, de folyton erősbödő intézet tevékenységének két legfényesebb mozzanata a régi magyar (írott és nyomtatott) könyveknek 1882-ben és az ötvösműveknek 1884-ben rendezett tárlata volt.

A Magyar Tudományos Akadémia. Váczy Jánostól

A tudós társaság eszméje már régi keletű hazánkban. Az első nyomok visszavezetnek bennünket Mátyás király korába, a XV. század végére s a XVI. század elejére a Celtes Konrád alapította „Sodalitas Litteraria Ungarorum"-hoz, melynek elnöke Vitéz János esztergomi érsek volt, s melynek középpontjáúl Bécset tartják ugyan, de hazánkban is volt egy-egy fiókja a Dunántúl és Erdélyben. Működéséről adatok hiányában semmit sem tudhatunk; a mohácsi vész bizonyosan megszűntette. Aztán tovább kétszáz évnél semmi sem történt irodalmi és tudományos társúlat létesítésére. Csak 1730-ból maradt fönn az ekkor alakúlt „Honismertető Társaság" szervezetének vázlata, de erről sincsenek bővebb adataink. Harmincz év múlva, 1761-ből a „Pozsonyi Tudós Társaság" megalakulásáról s nehány tagjáról kapunk rövid fölvilágosítást, 1770-ből pedig az „Academia Augusta" tervezetéről, a melynek megvalósítása Mária Teréziára várt s négy osztálya lett volna. Mindez azonban csak tervnek maradt, valósúlása elé az akkori kormány leküzdhetetlen akadályokat gördített. 1756-ban szóba hozza Bod Péter is Ráday Gedeonhoz írt egyik levelében, hogy „az erősen megromlott nyelv ékesítésére és megerősítésére" valami irodalmi társaságot kellene alapítani. Ráday Gedeonnak előbb ludányi, később péczeli kastélya nagy becsű könyvtárával csakugyan némi középpontja volt a magyar tudósoknak és iróknak, s a kastély ura, mint nagy tudományú és a külföldi irodalomban jártas férfiú, maga küldözgette az íróknak a szükséges könyveket mindenfelé az országban, hogy a műveltségnek éledező fényét lassankint erősítgesse. Azonban szervezett társaságok alapításának sem a politikai, sem az irodalmi állapotok nem kedveztek.

De a nyelvmívelés eszméje innentől kezdve folyvást erősbűlt és a múlt század kiváló íróiban, reformátoraiban hatalmas támaszt nyert. Bessenyei György „Jámbor szándék" czímű íratában 1781-ben melegen karolta föl az eszmét s lelkesűlésének, buzdításának egész hevével hirdette egy fölállítandó tudós társaság szükségét. Kisebb irodalmi, bár nem szervezett társaságok nehány év múlva keletkeztek is az ország különböző részeiben, Kassán, Komáromban és Kolozsvárott (Aranka „Nyelvmívelő társaság"-a) egy-egy irodalmi közlöny kiadására: Bessenyei eszméje iránt azonban csak a lánglelkű Révai Miklós iparkodik a közfigyelmet fölkelteni s mellette izgatni kormánynál, országgyűlésnél, közönségnél egyaránt. 1790-ben, II. Lipót trónraléptével, midőn a nemzet egy jobb jövő hajnalát üdvözölte, kiadta Révai a Bessenyei „Jámbor szándék"-át, a melynek nagy hatása volt különösen íróinkra. Révai az új nádor, Sándor Lipót főherczeg pártfogásába ajánlja a létesítendő társaság ügyét, elkészíti a tervet, kijelöli a tagokat, értekezik az ország első embereivel, szóval mindent elkövet az eszme érdekében, és szándéka mégis hajótörést szenved. A franczia forradalom viharától megrendűlt kormányok a nemzetiség erősítését czélzó eszméknek nem lehettek barátai; hazánknak lételéért és fönmaradásáért kellett küzdenie s áldozatkészségét a királyi trón megmentése kivánta első sorban. Ily körűlmények közt, ámbár egyes tehetős hazafiak (Sándor István, b. Prónay László, Marczibányi István, stb.) már a múlt században s a jelennek első, második évtizedében nevezetes összegeket ajánlanak irodalmi jutalmazásokra, íróink (Kovachich Márton György, Decsy Sámuel, Pápay Sámuel, Kulcsár István, Fejér György, gr. Teleki László) kisebb-nagyobb röpiratokban bizonyítják a tudós társaság fölállításának lehetőségét, de nagyobb hatású mozgalom már csak az idegen kormány féltékenysége miatt sem jöhetett létre. Jankovich Miklós 1815-1816-ban a „Budai királyi tudós társaság" tervezetét készíti el avval a reménynyel, hogy a társaság meg is alakúlhat. Mind hiába. Az 1805-ki s a következő országgyűléseken szóba hozták nyelvünk jogait s kimívelésének leghathatósabb eszközét, a tudós társaságot: de még mindig várni kellett a bátor kezdőre, a ki a nemzetünk életéért buzgó s áldozatra kész hazafiak tevékenységének útat jelöljön és a nemzeti lelkesűlésnek egy szerencsés pillanatában régi vágyainkat s törekvéseinket mintegy varázserővel megvalósítsa.

Az 1825-ben kezdődő pozsonyi országgyűlésen megjelent a várva-várt férfiú. A fejedelem és nemzet békejobbot nyújtottak egymásnak s alkotmányunk újra biztosítva lőn. De a mélyebben gondolkodó hazafiak alkotmányunknak nemcsak megerősítését, hanem kifejtését is czélba vették. Az újítás és átalakítás eszméje egyre hódított; s mivel iróink Kazinczy Ferencz és Kisfaludy Károly vezérlete alatt a magyar nyelvet és irodalmat magas fokra fejlesztették: halaszthatatlanná vált a nyelv terjesztésének s az eddiginél alaposabb mívelésének biztosítása. Az országgyűlés alsó tábláján 1825 november 3-án Felsőbüki Nagy Pál, a ki nyelvünk jogaiért már a régebbi országgyűléseken is többször síkra szállt, épen azon akadályokat sorolta föl, a melyek gátolták a magyar nyelv sikeresebb előmenetelét. „Törvényeink - mondá - vannak a magyar nyelvre, királyunk magyarúl taníttatta fiait: ha főuraink ezt a példát nem követik, egyedűl bennök a hiba. Kezökben az eszközök, övék a földbirtok, a pénz, s a magyar föld jövedelméből ne telnék a magyar irodalom elősegítésére? Áldozzanak a magyar akadémiára, mely ösztönözzön s fejleszszen írókat, adja ki szükségeinket pótló munkáikat." Szavait így végzé: „A nyelv mívelésére s annak becsmérlői ellen való védelmére legjobb eszköz egy magyar tudós társaság fölállítása. De ez csak önerőnkön, adakozásokból állhat föl: itt járjanak elől főrangú, gazdag uraink nemes áldozatokkal!"

E beszéd rendkivűli hatást tett. Egy, a szónokhoz közel álló fiatal gróf, huszár kapitány, a ki mint hallgató volt jelen barátaival a rendek házában, „szelíd méltósággal" közeledett a szónoki asztalhoz s engedelmet kért, hogy szólhasson. Jóllehet neki - mondá - itt szava nincs, de megnyervén az engedelmet a szólásra, mint birtokos tesz ajánlatot egy nyelvmívelő intézetre, ha ilyen létesűl. Nem ajánl számokban kifejezett összeget, hanem egy egész évi jövedelmét. (Később ez összeg hatvanezer forintban állapíttatott meg.)
A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása a pozsonyi országgyűlésen 1825. november 3-án. Az Akadémia palotájára készített bronz dombormű. Kolozsváry Miklós Balogh János Szoboszlai Pap István Máriássy István / Döbrentei Gábor Takács Gáspár Bartal György Felsőbüki Nagy Pál Dessewffy József gr. Andrássy György gr. Vay Ábrahám Széchenyi István gr. Platthy Mihály Károlyi György gr. Eszterházy Mihály gr. Wesselényi Miklós br./ Perényi Zsigm. br. Cserna Károlytól

A fiatal gróf, a ki ez ajánlatával megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, Széchenyi István, a „legnagyobb magyar" volt. Példáját mások is követték s Vay Ábrahám, Andrássy György és Károlyi György grófok hárman körűlbelűl ugyanannyit ajánlottak föl a társaság alapítására, mint Széchenyi. Rövid idő alatt többen is áldoztak a nemes czélre s csakhamar kétszázötvenezer forint volt együtt, s ez az összeg 1848-ig négyszázezerre szaporodott. A négy első alapító nehány nap múlva arra kérte József főherczeg nádort és az országgyűlés mindkét házát, hogy a társaság pártfogását a nádor vállalja el, igazgatását pedig az országgyűléstől választott tizenhárom férfiú, a kik elnöküket maguk válaszszák és alkalmilag önmagukat kiegészíthessék. Az előleges tanácskozások hónapokon át tartván, a „honi nyelv kimívelésére" fölállított tudós társaságot az 1827 : XI. törvényczikkbe iktatták és a nádor megalakította a bizottságot, mely a tudós társaság szervezetét és alapszabályait volt kidolgozandó. A bizottság elnökévé gróf Teleki Józsefet, a megalakúlt társaságnak később első elnökét nevezte ki, tagjaivá pedig a négy első alapítón kivűl huszonkét kiváló tudóst és írót. Az alapszabályok 1830-ban nyertek megerősítést.

Ezek szerint a tudós társaság „a tudományok és szépművészetek minden nemeiben a nemzeti nyelv kimíveltetésére igyekszik egyedűl". Hat osztályból áll, úgy mint: nyelvtudományi, philosophiai, történelmi, törvénytudományi, mathematikai és természettudományi osztályokból. Van pedig az egész társaságnak 24 tiszteleti, 42 rendes és határozatlan számú levelező s külföldi tagja. A társaságnak a király „legfőbb fölvigyázása mellett" József főherczeg nádor a pártfogója. Az igazgató tanácsnak 25 tagja van, a kik a „társaság tőkepénzeire s jövedelmeire ügyelnek föl". Az osztályok fölváltva hetenkint egy ülést tartanak s ennek tárgyai a tagok előadásai és a hivatalos ügyek. Az igazgató tanács első ülését 1830 november 17-kén tartotta s ekkor nevezte ki a rendes tagokat, a következő évi első nagygyűlésen pedig együttesen megválasztották a levelező és külföldi tagokat is.

Így alakúlt meg a Magyar Tudós Társaság, a melynek szervezete 1845-ben egészen megváltozott. Toldy Ferencz, az Akadémiának sok éven át volt buzgó titkára, belátván, hogy a hat szakosztálynak minden tudományos kérdésben való közös tanácskozása megbénítja a szakszerű működést: sürgette és megvalósította a reformot, a mely szerint „az osztályülések rendeztettek, a szakkérdések az illető osztályhoz útasíttattak, a tudományos fölolvasás, eszmecsere divatba jött, a nyomozó irány fölébredt, erősödött s az akadémiai eszme előtérbe lépett". Mindazáltal Akadémiánk 1848-ig inkább a nyelv, mint a tudományok akadémiája volt s e téren rendkivűli hatást tett a magyar nyelv fejlesztésére s általában irodalmunk fölvirágoztatására.

Első sorban a magyar nyelv szótárának és grammatikájának ügye foglalkoztatá. Megállapította az új egységes magyar orthographiát, vizsgálat tárgyává tette a grammatikai alakokat, a szókötést, a codexekben lappangó és a társaság költségén kiadott nyelvkincseket és irodalmi emlékeket, megalkotta az irodalmi nyelvet Révai és Kazinczy nyomán s diadalra vitte a nyelvújítás ügyét. Az új elvek alapján szerkesztett nyelvtana egységessé tette a magyar nyelv tanítását, s ebben jelenleg is az Akadémia nyelvtani elvei az irányadók. Megindította a táj- s az elavúlt szók, valamint a különböző tudományszakok műszavainak gyűjtését, s e munkába belevonta hazánknak minden, a nyelv és tudomány iránt melegebben érdeklődő fiát. Az így összehordott anyagot aztán külön-külön szótárban adta ki. Megkezdte az anyaggyűjtést nyelvünk nagy szótárához, a mely csak a hatvanas években jelenhetett meg, s hiányai mellett is egyik legfontosabb eredménye a társaság működésének.

Ezen kivűl, a mit akkor nemzetiségi és műveltségi okok egyaránt követeltek, a nemzeti játékszín emelésére s fejlesztésére is sokat tőn. Pályadíjakat tűzött ki eredeti drámákra, s lehet mondani 1833 óta minden magyar drámaíró itt nyert először koszorút és hathatósabb ösztönt. Kiadta az „Eredeti Játékszín" s a „Külföldi Játékszín" czímű becses gyűjteményeket, mely utóbbiban a külföld irodalmának drámai remekeit magyarra fordítva bocsátotta közre. Egyszersmind egy „játékszíni bizottságot" nevezett ki, a mely a budai színpad műsorán levő fordított műveket nyelvtanilag kijavította s ugyanannak számára az Akadémia költségén új darabokat is fordíttatott. S mikor az első állandó színház a fővárosban 1837-ben fölépűlt, ennek igazgatására s műsorának megválasztására folyvást jótékonyan hatott. De az ízlés fejlesztése is sokat köszönhet ez években Akadémiánknak. A római és görög classicusok, valamint a külföldi nevezetesebb aestheticusok műveinek fordítása és kiadása mindjárt az első években megindúlt, s a „Tudománytár" czímű közlönyében figyelemmel kisérvén a külföld irodalmi mozgalmait, azokról szemléket és tanúlmányokat bocsátott közre, hogy tájékoztassa a magyar közönséget a külföldi irodalom újabb irányairól.

Azonban jóllehet az Akadémia ez években első alapítóinak szándékához híven kiválólag mint nyelvmívelő társaság működött: a tudományok más ágait is igyekezett gyarapítani meglevő csekély eszközeivel. Hogy csak néhány kimagaslóbb eredményt említsünk: a történelem terén a műveltség történetét, a mely addig jóformán parlagon hevert, tűzte ki vizsgálat és kutatás tárgyáúl; megkezdte a történeti emlékek nyomozását úgy a hazai, mint a külföldi könyv- és levéltárakban; a régiségtudományt, úgy szólván, megalapította, felásatta 1847-ben az érdi és bátai sírhalmokat, tehát az első magyar tudományos czélú ásatást rendezte s egyszersmind a nagy közönség figyelmét a hazai műemlékek megóvására irányozá. A bölcselet, törvénytudomány és nemzetgazdaság terén is többször fejtegettek tagjai oly fontos kérdéseket, a melyek a hazai állapotokra, e tudományágak régi magyar mívelőire, munkáik kiadására vonatkoztak. Verbőczy Hármas-könyvét, a magyar törvények e tisztes codexét magyarra fordíttatta Akadémiánk és kétszer kiadta, törvényeink történetének adatait szorgalmasan gyűjtötte s e szaktudomány műszótárát, a melyre égető szükség volt, szintén közzé tette. A természet- és mennyiségtudomány terén aránylag legkevésbbé működhetett önállólag: de itt is tömérdek értékes adatot gyűjtött össze hazánk természeti sajátságainak földerítésére s bővebb ismertetésére. Üdvös tevékenysége évenként fokozódván, hatása a közönségre mind érezhetőbbé lőn épen akkor, midőn az 1848-ki események megakasztották működésében.

Több mint másfél évig szünetelt az Akadémia munkákodása. Toldy lakására hívta össze a fővárosban lakó tagokat s ott titokban folytatták eszmecseréiket s mintegy pótolták a nyilvános üléseket. 1850 június 10-kén megkezdték a heti kis- és összesüléseket, csupán a nagygyűlések megtartását tiltotta el az akkori absolut kormány. Tehát sem új tagokat nem lehetett választani, sem jutalmakat osztogatni, sem pályakérdéseket kitűzni. 1853-ban meghagyja a kormány, hogy ha az Akadémia folytatni akarja működését: terjeszsze fel alapszabályait „az új viszonyokhoz alkalmazva, átdolgozva." A kivánt fölterjesztés megtörtént, de megerősítése sokáig késett. A tudományoknak magyar nyelven való mívelése szálka levén a kormány szemében: a megerősített alapszabályokból épen e legfontosabb szavakat törűlte, a mi méltó aggodalmat keltett országszerte. Az eredeti szöveg visszaállítása s általában az Akadémia működésének zavartalan folytatása czéljából egy bizottság ekkor Ő felségéhez folyamodott, s így a megpróbáltatások napjait 1858-ban a remény és bizalom napjai váltották fel. Akadémiánk megtarthatá nagygyűlését, tagokat választhatott s működése szélesebb mederben indúlhatott meg. Gr. Dessewffy Emil, az Akadémia ekkori elnöke, az ünnepélyes ülést megnyitó beszédében biztosítá a nemzetet, hogy az Akadémia a „reá erőszakolt bilincsek között is szabadon fog működni." „Mi - így szólt - a szellemi téren kiválólag küzdő népnek vagyunk rendelve és azért a magyar Akadémia tagjainak is érezniök kell, mikép ők nemcsak tudósok és írók, hanem egyszersmind a legmagasb magyar szellemi érdekek őrkatonái."

És valóban, noha az Akadémia innentől fogva is csak a császári kormánybiztos ellenőrködése mellett folytathatta munkálkodását: nyelvünk és irodalmunk s ezekkel együtt elnyomott nemzetiségünk fentartása, erősbítése, a magyar szellem erkölcsi hatalmának izmosúlása a németesítő absolutismus napjaiban talán Akadémiánknak köszönhet legtöbbet. Midőn nemzeti intézményeink romokban hevertek: egyedűl az Akadémia szószékéről lehetett egy-egy ünnepélyes alkalommal az egész nemzethez szólni. Gr. Dessewffy Emil, Toldy Ferencz, kivált pedig b. Eötvös József, mint nagy halottaink emlékszónoka, e szószékről igyekeztek balzsamot csepegtetni a nemzet sebeire és a jövőbe vetett hitét ápolni.

Ez időszaknak Akadémiánk történetében legnagyobb eseménye az Akadémia palotájának építése, a mely mintegy második anyagi megalapításának tekinthető. Eddig az Akadémia szerény jövedelmeinek nagy részét a rendes tagok fizetése s a szállásbér emésztették föl. Könyvkiadásra csak alig néhány ezret fordíthattak. A magyar tudományosság képviselő testületének szűk és nem elég alkalmas, sem nem elég díszes bérházban kellett szorongania előbb a dunaparti Derra-féle házban (most Ferencz-József-tér 5. szám), azután egészen 1865 végeig a koronaherczeg-útczai Trattner-Károly-féle házban, a hol sem tekintélyes könyvtárát (ekkor már hatvanezer kötetet), sem egyéb gyűjteményeit kellően el nem helyezheté. 1859-ben gr. Dessewffy Emil elnök, a ki e fontos nemzeti intézet ügyének szentelte élete legdrágább napjait, nagymérvű mozgalmat indított meg, hogy az Akadémia egy díszes és jól berendezett palota birtokába juthasson. Használva a kedvező alkalmat, Kazinczy Ferencz születésének százados évfordulójakor az Akadémiának a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében rendezett ünnepélyén az érzésben és lelkesedésben egygyé forrt nemzet áldozókészségére hivatkozott, hogy nemzetünknek az irodalom bajnokai iránt mindenkor tanúsított érdeklődését fokozza. Az ez évi ünnepélyes ülésen tartott megnyitó beszédében gr. Dessewffy Emil kiadta a jelszót: „A tudománynak nincsen háza!" S a nemzeti közvéleménynek a következő kérdést tevé föl: „Vajjon nem érdemlik-e meg azon nagy ügyek, melyeknek az Akadémia szolgál, hogy e szükségeket tovább már pótolatlanúl ne hagyjuk, hogy őt egy tisztességes és díszes lak birtokába segítsük, melyben azon nagy érdekekhez illő viszonyok közt, melyeknek szentelve van működése, ezt öregbedett anyagi eszközökkel folytathassa tovább?"

Gr. Dessewffy Emil fölszólalásának s az azt követő fáradhatatlan buzgalmának rendkívűli eredménye lőn. Mintegy háromezer aláirási ívet bocsátott szét az országban az aláírás és adakozás czélját fölvilágosító buzdítás kíséretében. Fölkereste részint személyesen, részint leveleivel az uralkodóház tagjait, a külföldön s a hazában lakó mágnásokat és más tehetős hazafiakat, s ilyformán a hazafiság legékesebben szóló nyilatkozatává lett az Akadémia czéljaira való adakozás. Ő felsége a király (15 ezer forint adománynyal), továbbá nemzetünk minden rétege, a paloták, egyszerű polgári házak és kunyhók lakói, magánosok és testületek, vármegyék, városok és kisebb községek mind siettek áldozatot tenni a nemzeti ügy szentelt oltárára. Egy év alatt megkétszereződött az alaptőke s a palota építésére közel négyszázezer forint gyűlt össze. A nemzet érdeklődése s áldozókészsége azóta sem lankadt e legfontosabb magyar tudományos intézetünk iránt, s későbbi alapítványok (melyek közt legnevezetesebb a b. Sina Simoné, Zsivora Györgyé és legújabban Semsey Andor százezer forintos alapítványa, melyből tíz-tízezer forinttal fog jutalmaztatni nemzetünket és hazánkat ismertető tíz tudományos pályamű) és hagyományok az Akadémia vagyonát, beleértve a palotáját és bérházát is, több mint két millió háromszázezer forintra emelték. Jelenleg már az évi költségvetés mintegy százötvenezer forintra rúg, a melyhez az ország évenként negyvenezer forinttal járúl.

A főváros mindjárt 1860-ban a Duna partján körűlbelűl 1304 1/2 négyszögöles telket (akkori érték szerint 260 ezer forint) jó részt ingyen engedett az építendő palota számára, s miután már akkor tetemes összeg gyűlt be és alapos volt a remény, hogy az adakozások teljesen elegendők lesznek a díszes palota fölépítésére: meg is alakúlt az építés tervét kidolgozó bizottság s 1862-ben hozzá fogtak az építéshez. Az 1865-ki nagygyűlést már saját palotájában tarthatá az Akadémia.

A palota földszíntjén van a pompás oszlopcsarnok és a fínom ízléssel berendezett könyvtár, melynek alapját a Teleki-család s a Batthyányak könyvtárai vetették meg. Ugyanitt van a nagybecsű kézírattár is. Az első emeleten a díszterem van Lotz Károly falfestményeivel, továbbá a heti ülésterem Ligeti Antal tájképeivel, a képes terem nagyérdemű akadémiai tagok arczképeivel: gr. Széchenyi Istváné, gr. Dessewffy Emilé, b. Eötvös Józsefé, Deák Ferenczé, Vörösmarty Mihályé, Kölcsey Ferenczé, Arany Jánosé, gr. Andrássy Gyuláé és sok másoké. Mellette az elnöki terem, melynek falait szintén az Akadémia több elhúnyt tagjának képe díszíti, ezek között legújabb a Rudolf trónörökös tiszteleti tag képe, Benczur Gyula festménye, melyet Ő felsége ajándékozott az Akadémiának. A második emeletet az Országos Képtár foglalja el.
A Magyar Tudományos Akadémia palotájának lépcsőháza a földszinti oszlopcsarnokból s az első emeletről nézve. Háry Gyulától

Az alkotmányos élet szabadsága Akadémiánk belső szervezetének átalakítását is maga után vonta. Csengery Antal, az Akadémia ekkori jegyzője, új élet és rendszeresebb működés megteremtésén fáradozván, az alapszabályok gyökeres változtatását indítványozá. 1865-ben kimondatott az elv, hogy az eddigi hat osztály szorosabb kapcsolatba hozassék egymással s e kapcsolatban az osztályok nagyobb önállóságot, szélesebb működési teret és szabadabb mozgást nyerjenek. Az új, csekély módosításokkal maig is érvényben levő alapszabályokat Ő Felsége 1869-ben erősíté meg s 1870-ben léptek életbe.

Ekként a régi nyelvmívelő társaság valódi tudományos Akadémiává fejlődött, a melynek igazgató tanácsa és osztályai is új szervezetet nyertek. Az igazgató tanács az első és másodelnökön és főtitkáron kivűl huszonnégy tagból áll, kik közűl tizenkettő a kiválóbb alapítók, tizenkettő pedig az Akadémia saját tagjainak köréből választatik. Az elnököket elegyes ülésen az igazgató, tiszteleti és rendes tagok az Akadémia belső tagjai közűl három-három évre választják s e választást Ő felsége erősíti meg. A tiszteleti, rendes és levelező tagok pedig mind az osztályban, mind az összesülésen a titkos szavazatok kétharmad részével választatnak.

Az eddigi hat osztály háromba soroltatott. Első a nyelv- és széptudományi osztály, második a bölcsészeti, társadalmi és történelmi tudományok, harmadik a természettani és mathematikai tudományok osztálya. Az első osztályban 6 tiszteleti és 12 rendes, a második és harmadik osztályban egyenként 9 tiszteleti és 24 rendes tag van. A külföldi és levelező tagok száma ekkor még nem, de emezeké 1889-ben szintén meghatároztatott. A levelező tagok száma összesen 156, és pedig az első osztálynak 36, a második és harmadik osztálynak 60-60 levelező tagja lehet legfölebb. Mindegyik osztálynak van külön elnöke és titkára, valamint a szakülésein fölolvasott értekezések számára külön folyóírata; magának az Akadémiának pedig kezdettől fogva volt egy Értesítője, a melyben a hazai közönséget tájékoztatta az Akadémia működéséről. Az egyes osztályok keretén belűl több állandó szakbizottság (irodalomtörténeti, nyelvtudományi, classica-philologiai, archaeologiai, történelmi, stb.) működik, a melyek a specialis tudományszakok anyagát gyűjtögetik, azokat kiadják, monographiák írásáról gondoskodnak, a hozzájuk utasított kérdéseket megvizsgálják, az Akadémia körén kivűl álló írók műveiről, a melyek az Akadémia költségén, vagy legalább támogatásával jelennek meg, javaslatot tesznek az osztálynak s ennek útján az egész Akadémiának. Az Akadémia nagyobb sorozatú kiadásai, mint a Nyelvemléktár (14 kötet), Régi magyar költők tára (5 kötet), Nyelvtudományi közlemények (22 kötet), Archaeologiai Értesítő (24 kötet), Archaeologiai Közlemények (16 kötet), Magyar történelmi emlékek (117 kötet), Magyar Történelmi Tár (25 kötet), Mathematikai és Természettudományi Közlemények (24 kötet), stb. leginkább e bizottságok munkásságának köszönhetők.
A Magyar Tudományos Akadémia díszterme a Kisfaludy-társaság ünnepélyes közülése alkalmával. Háry Gyulától

Minden osztály évenként külön-külön állapítja meg költségvetését, a mely csak az igazgatótanács helybenhagyása után érvényes. Mindenik osztály hónaponként egy osztályülést, az igazgató tanács negyedévenként egy igazgatósági ülést, az összes Akadémia hónaponként egy összesülést, évenként pedig egy nagygyűlést s ezzel kapcsolatban ünnepélyes közülést tart. Az osztályüléseken szakszerű felolvasások és tudományos eszmecserék, az összesülésen pedig az Akadémiát közösen érdeklő tárgyak, a közös háztartás, vagyoni ügyek, stb. intéztetnek el. Ez utóbbin olvassák föl a gyász- és emlékbeszédeket s itélik oda a jutalmakat és pályadíjakat úgy a tudományos, mint a szépirodalmi munkáknak. A legkiválóbb tudományos és szépirodalmi műveket bizonyos évkörönkint nagyobb jutalomban is részesíti az Akadémia. Az ünnepélyes közülésen évenként beszámolót tartanak az Akadémia munkásságáról, nagyérdemű elhunyt tagok emlékezetét megújítják, költői és tudományos műveket olvasnak föl s új pályakérdéseket tűznek ki a szépirodalomból és a tudományok minden szakából.

Akadémiánknak mostani szervezete, úgy szólván minden egyes tag működésének kijelöli külön-külön feladatát. Meg van ugyan tartva a szoros kapcsolat, a melyben a tudományok egymással összekötvék, de egyszersmind minden tudomány önálló fejlődése is biztosítva van.

A nemzeti szellem és tudományos működés fölébresztésére és ébren tartására kezdettől fogva irányadó hatással volt Akadémiánk; mióta pedig a nemzet áldozatkészsége lehetővé tette, az egyes tudományszakokat európai színvonalra emelte. Hogy csak a legfontosabb eredmények közűl említsünk néhányat: az összehasonlító nyelvtudomány, a finn-ugor és ural-altáji nyelvészet művelése Akadémiánk körében indúlt meg s itt jutott európai fontosságra. Még az ötvenes évek elején kezdett mind jobban gyökeret verni két vélemény nyelvtudósaink körében. Az egyik szerint a finn-ugor nyelvek s a magyar között szoros kapcsolat levén származásukra nézve, a rokon nyelvek ismeretét oly alapnak állították, a melyen egyedűl lehet szilárdan fölépíteni a magyar nyelvtudományt. A másik vélemény nem akarta elismerni a mondott szoros kapcsolatot, csak olyan segédeszközt látott abban, a milyet az árja vagy sémi nyelvek is nyujtanak. Amazt a Reguly Antal hagyományai feldolgozásával Hunfalvy Pál s a hozzá csatlakozó Budenz József mélyre ható kutatásai, etymologiai összevetései, főleg a Magyar-ugor összehasonlító szótár rendkivűl sok becses és nagy fontosságú anyaggal támogatták. A másik véleménynek legkiválóbb képviselői Czuczor Gergely és Fogarasi János voltak, kik a Nagy-Szótárt szerkesztették. A finn-ugor iránynyal ellentétben Vámbéry Ármin nyelvünknek a török-tatár nyelvhez való közeli rokonságát vitatja s véleménye támogatásáúl több nevezetes művet tett már eddig is közzé az Akadémia segítségével. A régi nyelvemlékek és nyomtatványok kiadása lehetővé tette a Nyelvtörténeti szótár anyagának összehordását s az anyag földolgozását, mely immár teljesen be van fejezve. Így a magyar nyelvtudomány minden ága hatalmas fejlődésnek indúlt részint magában az Akadémia körében, részint az Akadémia segélyezésével megjelenő folyóiratokban (mint példáúl a „Magyar Nyelvőr", „Egyetemes Philologiai Közlöny", stb.) s egyéb kiadványokban.
A Magyar Tudományos Akadémia elnöki terme. Cserna Károlytól

E nagy sikerű fejlődéssel lépést csak a történettudomány tarthatott. Mindjárt az ötvenes évek elején megindúlt a történelmi kútfők rendszeres búvárlata, gyűjtése és kiadása, mit az Árpád-, Anjou- és Rákóczy-korbeli oklevelek nyomozása és kiadásai követtek. A török-magyarkori emlékek, országgyűlési, diplomatiai, mívelődéstörténelmi alakok fölvilágosító jegyzetekkel vagy azok nélkűl számos kötetben jelentek meg már eddig is, és oly gazdag anyagkészlet vár a földolgozásra, a milyenről 1848 előtt álmodni sem lehetett volna. A történelmi búvárlat fényes eredményeit élénk örömmel s részvéttel fogadta a nagy közönség, kivált mióta a Magyar Történelmi Társúlat 1867-ben kezet fogva a második osztály történelmi bizottságával, megkettőztette nemzetünknek az Akadémia e téren való munkássága iránti érdeklődését.

A mit a régészet-, bölcsészet-, statisztikai-, nemzetgazdaság-, jog-, had-, természet- és mennyiség-tudomány körében mint újat alkotott Akadémiánk az utolsó huszonöt év alatt akár az anyag összehordását, akár annak földolgozását tekintsük, sokkal több, semhogy avval e rövid vázlatban részletesen foglalkozhatnánk. Annyit azonban elmondhatunk, hogy mind e tudományágakat jeles művekkel gazdagította, nagy részét, kivált a hazai geologiát, növénytant, ásványtant, állattant úgy szólván újra alapította, illetőleg a mi sajátos állapotainkhoz alkalmazta s a magyar tudományos szellem életre való nyilvánúlásait körébe vonván, részesévé tette nemzetünket az európai tudományos munkásságnak.

De nemcsak a tudomány önálló, szakszerű művelését tartja föladatának Akadémiánk, hanem a tudományos ismereteknek szélesebb körben való terjesztését is. E végre oly folyóíratokat („Tudománytár", „Budapesti Szemle") alapított s tartott fenn kezdettől fogva, a melyek a hazai s külföldi irodalom és tudomány mozgalmait megismertessék a magyar közönséggel, s a magyar tudomány, első sorban az Akadémia munkásságának eredményeit a külfölddel („Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn", „Ungarische Revue"). Ezen kivűl Könyvkiadó Vállalatában, melyből 1872 óta 117 kötet jelent meg, részint eredeti magyar műveket ad ki, részint a külirodalomnak legkitűnőbb termékeit nyújtja magyarra fordítva a művelt közönségnek lehetőleg olcsó áron, sőt az ország nagy számú egyesűleteinek, különösen iskoláinak majdnem ingyen. Ilyen kamatokban fizeti vissza Akadémiánk a magyar közművelődés előmozdítására a nemzettől reá bízott s rendelkezésére adott összeget, a melynek immár félszázadon keresztűl hű sáfára volt, s a melynek inkább csak biztos „kezelőjeűl, mint haszonélvezőjeűl" tekintette magát mindenkor.

A mit az Akadémia a tudomány fejlesztésére tett, körűlbelűl ugyanazt tette a Kisfaludy-társaság a magyar költészet, széppróza és műbírálat fejlesztésére. E társaság még 1836-ban megalakúlt, először csak arra a végre, hogy a Kisfaludy Károly szobrára befolyt adakozásoknak a szobor költségeire föl nem használt részét (4.475 forintot) gondozza s kamatait az irodalom érdekében gyümölcsöztesse. Így az 1837-ben szervezett „szépirodalmi intézet" eleinte csak némi pályadíjak kitűzésére szorítkozott. S bár a pályadíjak odaítélése az ünnepélyes közülésen épen úgy emelte az ifjú írók hírnevét, mint a Marczibányi István alapítványának 1815-től folyóvá tett négyszáz forintnyi kamat-jutalma a tudósokét: a mélyebben gondolkozó társak csakhamar belátták, hogy nem elég jutalmakkal gyámolítani az ifjú írók törekvéseit, hanem a társaságnak „tettleges önmunkásságával" is irányt kell mutatnia. 1842-től kezdve szélesebb körű s valóban jótékony munkásság indúlt meg a társaság körében. A népköltészet termékeit először kezdte gondosabban gyűjteni, magyarázni, fejtegetni s kiadni. Tőle kaptuk Shakspere, Molière, Plautus, Sophokles, Cervantes, Schiller, Burns, stb. műveinek olyan fordítását, a mely bátran versenyez a külföld hasonló legjobb fordításaival. Eddigi működése alatt koszorújába fűzte legkiválóbb íróinkat, a kik a társaságra viszont dicsőséget árasztottak. Arany Jánost és Madách Imrét mintegy fölfedezte s annyi más jeles írónk eredeti és fordított műveit kiadta. Állandó tőkéje manapság jóval meghaladja a százezer forintot.

Nevezetesebb társaságok még, a melyeknek székhelye szintén Budapest, a következők: a Petőfi-társaság, mely 1875-ben szintén a szépirodalom művelésére alakúlt. A szaktudományokat mívelő társaságok közűl legnépszerűbb a Királyi Magyar Természettudományi Társúlat, mely még 1840-ben alakúlt s oly rendkivűli sikerrel működik, hogy közlönyéből legkevesebb százezer, Könyvkiadó Vállalatának 46 kötetéből több mint kilenczvenezer, népszerű előadásainak gyűjteményéből több mint hatvanezer példány kelt el a hazában. Pártoló tagjainak száma nyolczadfélezernél több. Méltó említést érdemelnek ezen kivűl még a következők: a Magyar Történelmi Társúlat (alakúlt 1867-ben), melyről már fentebb szóltunk, továbbá: Földrajzi társaság (alakúlt 1872), Földtani társaság (1850), Budapesti philologiai társaság (1875), Archaeologiai és embertani társaság (1877), Genealogiai és Heraldikai társaság (1883), Mérnök és Építész-egylet (1872), Magyar néprajzi társaság (1889), stb. E társaságok majd mindnyájának van saját közlönye s majd mindenik az Akadémia védszárnyai alatt és segélyezésével folytatja üdvös tevékenységét s az Akadémia palotájában tartja rendes és ünnepélyes üléseit.

Szerző: Berzeviczy Albert

 

Forrás: ik



Formátumok


A dokumentum megtekinthető az alábbi formátumokban is:
- Microsoft Word Document formátum: http://tisztafriss.hu/d519-Budapest-varosreszei.doc

Partnerek







Ugrás az oldal tetejéreUgrás az oldal tetejére  |  WWW.TISZTAFRISS.HU címlap   |  Honlap térkép

Magazin  |  Neways  |  Veszélyes alkotórészek   |  Termékek  |  Üzleti lehetőség
Áruház  |  Extrák  |  Sajtószoba  |  Kapcsolat  |  Álláslehetőség  |  Hírlevél

Adatvédelmi nyilatkozat  |  A TISZTAFRISS.HU honlap látogatása a feltételek elfogadását jelenti
Copyright © 2007-2017 WWW.MAXELINE.HU Kft.